Közeleg a tél szeptember elseje. Ha magántanuló voltál, úgy ez közömbös információ, nagy változás nem történt. A többség azonban fülsértő csengőhangra tért vissza az akolba, akarom mondani: az oskolába. Ha összerándul a gyomrod, érintett vagy. Akár tanulóként, akár öregdiákként, akár tanárként. Igen, a tanárok sem szívelik a tanévkezdést – állítólag.

Ideje az augusztus végnapjait utolsó napjait övező keserédes mélabú eloszlatásának. Annak is felvirradt a napja, hogy a szeptember indulása ne mumusként éljen meglett emberekben is. A rendszer, amiben élünk, a társadalom nevet viseli. Ez a szövedék szabályokat hozott választott képviseli által – szinte mindenről. Amikor regulával találkozol, érdemes megállnod egy pillanatra.

Beleütközöl, átmászol rajta, kalapáccsal vered, hátha apróra törik? Jellemzően létezik ennél okosabb megoldás. A benned élő bölcs segít, hogy a legjobbat hozd ki a helyzetből. Be fognak csengetni. Igen, pár nap múlva. Ha addig nem ugrik ki a Föld olajozott forgástengelyéből, úgy a tanítás is kezdetét veszi. Ezzel együtt minden velejáró is: zsúfoltabb közlekedés, sóhajtozó gyerek, homlokot ráncoló fizikatanár, stb.

A régi tétel érvényes most is: a reakcióidat megválaszthatod. Önként, szabadon. Át- és felülírhatod az akár több évtizedes nyomasztódást, a szeptemberre átfordított naptárlap surranásához kötődő szorongását. Akkor van esélyed, ha élni akarsz. Ha túlélni, hétfőtől péntekig lavírozni, téli szünetig kibekkelni, akkor mindegy is.

Fordíts egy nagyot. Kezd el a lehetőségeket keresni. Közömbös, melyik oldalon vagy érintett. Találd meg, milyen módon segít, szolgál a tanév megkezdése. Tudd: van, létezik ilyen. Addig futtasd a keresőt, amíg valódi eredményt kapsz. Ne add fel. Van olyan. Képes vagy értelmet adni a szeptember elsejének. Lendületet adsz önmagad számára, így a folytatás is könnyebb lesz.

Ha traumapontként tekintesz szeptember elsejére, úgy felül is írhatod. Addig működsz zsinóron rángatott bábuként, amíg hagyod. Jó hír: kapsz hozzá kozmikus segítséget is. A Mars ekkor áll együtt az Oroszlán csillagkép bétájával. Ő a nemző rész ragyogó csillaga, a Denebola. Erőt kapsz ahhoz, hogy valami újat teremts meg. Abból, amit magad mögött hagytál, amit nem csak látsz, de meg is értettél. Ezt jó előre tudnod, de holnap bővebben is beszélünk róla.

kép: pixabay.com

meg is szúrhatnak, igen – de inkább fókuszálj arra, milyen szép színesek

Érdemes tudatosnak lenned – akkor is, ha nem kötik az orrodra a csőbe húzási szándékot. Mit takar ez a zagyvácska mondat? Tartsd észben: bizonyos párbeszédekbe nem érdemes belemenned. Címkézzenek bunkónak, érvtelennek, bárminek – kerüld el, hogy felveszed a sárba dobott kesztyűt.

A témáról szőrmentén már beszélgettünk egyszer. Aktualitását a Milgram kísérlet mind gyakrabban felbukkanó citálása adja. Miről szólt ez a híres-neves kutatás? Röviden, dió helyett elégedjünk meg a mogyoró héjával is.

Közel fél évszázada folytatták le az első sorozatot – kivételesen Amerikában, így a „brit tudósok” éppen pihenőt kapnak. Ha érdekel, kattints a dőlt részre, ide linkelem a Wikipédia vonatkozó cikkét. Ezt az egy mondatot pedig szó szerint idemásolom: „A kísérlet célja a résztvevők hatalommal szembeni engedelmességének vizsgálata volt, amikor olyasmit kérnek tőlük, ami lelkiismeretükkel ellenkezik.”

Etikai kérdőjelek persze formálódhatnak a történéseket olvasva, de ez természetes. Ne csodálkozz, ha emelkedő pulzusszám, netán éledő indulat is megjelenik. Ez is rendben van. Egyvalami azonban semmiképpen: ha valaki meg akar győzni, hogy tudtodon és akaratodon kívül itt és most te is részese, azaz elszenvedője vagy egy hasonló kísérletnek.

Ez az a pont, ahol és amikor húzd be a kéziféked. És nem, ne aggódj, hogy kitéped a bowdent. Satufék, mert ez a csapda. Együttérzésbe csomagolva. Sorstársiasságra apellálva, válladat gyengéden átkarolva győznének meg, hogy te is egy birka vagy – annak minden sajátosságával. Ebből adódóan önmagadtól mész a vágóhídra, ahogyan a juhok a való életben ténylegesen megteszik.

Vonatkoztass el attól, amit hallsz innen is, onnan is. Emeld vissza magad a középpontodba. Kozmikus lény, csillaggyermek vagy. Nem nyúl. Ma már nem akkora divat az állatkísérlet, de te nem vagy részese. Amíg önként rá nem bólintasz, ez így van. Elképzelhető, hogy a viselkedésedből levonnak  következtetéseket, de nem vagy nyúl. Ehetsz répát, a füled mégsem hosszú.

Hátrálj ki bátran, mert nem megfutamodás, amire készülsz. Egyszerűen nem állsz bele a kocsmai bunyósok provokálásába. Nem szégyen sarkon fordulni és emelt fővel kisétálni a krimóból. Az utánad kurjantott gyávázás nem rólad állít ki bizonyítványt.

Te már bőven fölötte vagy, hogy a közös ellenség szidása legyen a kohéziós alap. Ez most is érvényes. Nem beképzelt vagy: egyszerűen már nem pálya a méltatlanság pályájára tévedned. Ha valamire büszke lehetsz, ez éppen az.

kép: pixabay.com

kísérlet, de te nem nyúl vagy, aki tehetetlen elszenvedő csupán

A csillagmesékben semmi optimizmus nincs. Amit ezeken az oldalakon olvashatsz, egyszerű tényközlés. A különbség mindössze a rájuk irányuló fókuszon van. Magyarán: rajtad áll, mire figyelsz. Mástól hallott információ esetén pedig a közlő felelőssége, miként adja át a lényeget.

Elromlik az idő. Hányszor hallod, olvasod ezt a kifejezést? Mintha régi, korrodált csavarrugók akadnának össze a Jóisten gépezetében. Szinte hallod is a megszoruló fém csikorgását, majd a roppanó hangot. Tudod, azt a zörejt, amkor beléd nyilall: ezt már nem lehet rázogatással, lécci-lécci-lécci-vel megjavítani.

Az időjárás soha nem romlik el. Megváltozik. Ez a tény. Az könnyen előfordulhat, hogy a változás nem kedvedre való. Ki vágyja a jégesőt nyáron, vagy ónos testvérét a hideg hónapokban? Érinthet kellemetlenül az aktuális időjárás. De soha nem romlott el, csupán megváltozott. Mi történik ezzel szemben?

Az időjós felhívja a figyelmedet, hogy most örülj a napsütésnek, a kellemes hőmérsékletnek. Ezzel még nem is lenne baj – ha itt levinné a hangsúlyt. Ő azonban összetett mondatban gondolkodik. Kiteszi a vesszőt és folytatja: „mert holnaptól elromlik az idő.” Ezt követően tájékoztat a kedvezőtlenségről.

Tovább fokozza a helyzetet az orvosmeteorológiai előjelzés, amit nagyvonalúan biggyesztenek a mezei változat mögé. Figyeld meg: soha nem hallod, hogy egy kis séta jót tesz. Ezzel szemben valaki mindig figyeljen oda, mert veszély leselkedik rá:

kerüld a tűző napot

az idősek csak kora hajnalban menjenek ki, ha nagyon muszáj, de a legjobb, ha temperált pincében tartod a nagyit, mint a gombatermő zsákokat

vigyázz az utakon, mert romlanak a reflexek – vagyis hát csupa önmagából kifordult állat ül volán mögé, mert olyan a légkör

szúrhat-nyilallhat a térded, csípőd

fokozottan jelentkezhetnek allergiás tünetek.

Az időjárás-jelentés eltávolodott eredeti feladatától. Optimális esetben tényközlésre kéne szorítkoznia. Vagy olyan okos, hogy eldöntsd: 90 kilométer per órás szélben, intenzív csapadék mellett napozni készülsz, vagy inkább fahéjas csigát fogsz sütni. Tudom, utópisztikus gondolat.

Tompa agyú, önálló gondolkodásra és döntéshozatalra képtelen véglényként gondol rád a rendszerük. Ezért kapod mindig a plusz tudnivalókat, jellemzően riogatásba csomagolva. Ez az igazi probléma. Nem a süvöltő szél. Ő akkor is jön, ha letagadják és az sem állítja meg, ha kétszer olyan erősnek festik le.

A megerősödő szél nehezíti a közlekedést, megbontja a tetőket, letöri a faágakat. Mindenki vonuljon a megmaradt légoltalmi pincékbe és vackoljon be, túlélésre fókuszálva. Miért nem szólhatna így is: szél várható. Erős, mintegy 90 km/h intenzitású. Ügyelj a mozgó dolgokra, van időd megerősíteni, ami gyenge, mert holnap délutánra ér ide. Felfrissít, kipucolja a szmogot és ha vízre szállsz, fülig érő vigyorral repít előre. Sárkányt eregetni pedig az is tud, akinek a büdzséjébe a szörfözés, vitorlázás nem fér bele.

Tudod, mi vár rád. Szél, mégpedig combos kivitelben. Gondoskodhatsz előre a bizonytalan fészertetőről. Kaptál információt, most pár nagyobb csavart behajtva rögzítheted a vetemedő OSB lapot. Miután végeztél, máris teljes agykapacitással gondolkodhatsz, miképpen élvezd ki a szabadságot hozó, frissítő szelet.

Amit ismersz, arra fókuszálsz. Riogató előrejelzéseket olvasva természetszerű a besz@rás berezelés.

A csillagok világáról, az aktuális bolygómozgásokról, fényszögekről – bármilyen égi történésről igyekszem a második változatban írni. Ha lehet, kerülöm a rózsaszín szemüveget. Nem térdeplek a hurráoptimuzmus oltára előtt. Egyszerűen csak elmesélem, mi történik és azt is, hogyan tudod a legjobbat kihozni belőle.

Régen – az utolsó munkahelyemen – a céges karácsonyi ünnepségek az egyik étteremlánc egységeiben zajlottak. Ez az intézmény a falra akasztott agancsról kapta a nevét, de nem erről vált híressé. Adott, fix összegért három órán keresztül korlátlanul ehet-ihat az ember gyermeke. A választék zavarba ejtően bőséges.

Biztos vagyok benne, hogy a „pszichológiai hadviselés” egyik eleme az aggyal szinte be sem fogható ételsokaság. Mindig megtaláltam az aktuális kedvenceket. Igaz, rájuk fókuszáltam. Pedig ezer és egy, számomra nem vonzó, sőt: gusztustalan fogás is a svédasztalon pihent.

Dönthetsz úgy, hogy háborgó gyomorral nyújtod vádló mutatóujjadat az osztrigával töltött, eperszószos pacalkoszorú felé. Hangot adhatsz felháborodásodnak, hogy ilyen ocsmányság miképpen kerülhetett ide. Tudd: van, aki él-hal érte. Mennyivel könnyebb a szeretett, vágyott, kívánt fogásokra összpontosítanod. Ahogy életszerűtlen az étteremben fanyalogni azon, amit úgysem eszel meg, úgy a csillagok világágban is célszerű a „hogyan igen”-ekre koncentrálni.

Ezt a filozófiát tartom szem előtt. Tudj a történésekről. Tudj róluk és lásd meg, mit hozhatsz ki belőlük. Ezzel van igazán dolgod. Ezért nem optimista a hangvétel. Egyszerűen csak kiemelek pár fontosságot, nem több. Most pedig: jó étvágyat!

kép: pixabay.com

a pötyögő ujj felelőssége, hogyan ír a csillagok világáról