Ami zavar, az a tükröd

Ami zavar, az a tükröd

Őrült.

Komplett idióta.

Idegroncs.

Erős kifejezések, markáns jelzők. De miért is hangzottak el?

Adott egy teniszező, aki frusztráltságában, dühében szétverte a térdét az ütőjével (itt tudod visszanézni, kommentárokkal együtt: https://www.youtube.com/watch?v=F_gThDrRSQc). A konkrét eset alig egy hete, a Torinóban megrendezett ATP VB-n esett meg; ám az „elkövető” komoly előélettel érkezett Olaszországba. Mind az asztalra letett, pardon: a pályán mutatott teljesítmény, mind az indulatok kezelésének (?) terén. De ki is ő?

Kedves, nyugodt, mosolygós, végtelenül barátságos srác. Vékony és magas, loboncos üstöke alól ábrándos tekintet pásztázza a nagyvilágot. Humoros, hajlamos a viccelődésre. Elsőre és ránézésre talán senki nem mondaná meg, milyen erők szakadnak fel belőle, avagy milyen démon tör felszínre adott esetben a pályán. Hősünk neve Andrej Rubljov; a fenti kitörésekről és félelmetes tenyereseiről ismert.

Hős, akiből főhős is válhatna, ám az antihős-ség lehetősége is legyezgeti. Rajta áll. Persze nem sportszakmai okokból kértem mai segítőnknek ezt a huszonhat éves orosz ifjút. Sokat kritizált „ámokfutásai” ugyanis tükröt tartanak. Éppen ez zavar oly sokakat. Görbe és spirituális foncsorú visszapillantó. Mert megeshet, olyat lát meg az ember, ami talál – és nem szeretné.

Egy ideális világban persze nem is kellett volna írnom semmit. Te is, én is – valamennyien eszményi életet élnénk. A legfőbb torzsalkodást az okozná, hogy nem könnyen jutunk dűlőre a falu főutcájának fásításában. Te őszibarackot, én cseresznyét, a Dezső naspolyát, Manci pedig kékszilvát szeretne. Punktum. Indulat? Le kéne halászni a polc tetejéről a nagyi régi értelmező kéziszótárát és egy alapos leporolás után elolvasni, mit is jelent. Jelenleg azonban ’némi’ távolság tapasztalható a jelen és az utópisztikus jövőkép között. Addig pedig velünk és bennünk él időnként a harag, a frusztráció és társaik. Nem öröm, de tény. Amit illik és kell kezelni. Na de hogyan?

Szőnyeg. Besöpörheted alá. Igazi hungarikum. Ennek (is) köszönhetően bérelünk dobogós helyezést szív- és érrendszeri, valamint daganatos megbetegedések és a miattuk bekövetkező halálokok statisztikájában. Nem jó, nem működik, ez már a Napnál is világosabban látszik. Nem csak a Holdról, de Földünkről mindenképp.

Lehet inni. Itt sem panaszkodhatunk. Az ivás ugyanis tompít. Gyors fájdalomcsillapító, közkedvelt „gyógy”mód. Ám nem old meg semmit. Tibi atya ikonikus kocsmafali mondása igaz: megoldást nem tud adni, csak felejtést kínál. Ez sem járható út.

Kiszelepelés. Ez kell, enélkül zsákutcád dugájába dőlsz. Akadnak jobb és nem annyira követésre érdemes technikák. Andrej Rubljov ezért veri véresre a térdét. Nem mondom, hogy te is tegyél így. Azt viszont nem osztom, hogy ezért kötözni való bolondnak tartsák. Mert kiben nem él egy ilyen én-rész? Legfeljebb a megszégyenüléstől vezérelve soha, semmikor nem meri kicsit sem kimutatni. Ennek árát az előző két bekezdésben részletezve fizeti meg az illető.

Igen, ott a nyilvánosság ereje. Ám tedd a kezed a szívedre (az enyém is ott lenne, ha nem kéne közben pötyögnöm ezt a cikket): vajon hány fiatal kezdi ennek a képsornak a hatására csépelni saját magát egy teniszütővel? Kevesen. Nem valószínű, hogy társadalmi szinten mérhető károkat okozna. Akkor mégis miért olyan csípőből jövő az ítélkezés? És miért bocsánatosabb a földön vagy a hálótartó vason miszlikbe törni egy ütőt, ha eldurran a sportoló agya?

Mit kell ahhoz tenni, hogy ne a zsigeri elutasítás kapcsoljon be, ha valaki által szembesülök a frusztrációval? Ami azért zavar, mert bennem is ott mocorog, bujkál valahol?

Nem, ne tegyél kárt magadban. Soha nem buzdítanálak ilyesmire. De használd a tudatosságodat, érezd át és gondold végig, amit érdemes. És igen, sokkal üdvösebb lenne Rubljov sistergő kétszázas szerváiról, kiszámíthatatlan ütéseiről értekezni. Remek sportolónak tartom, aki nem egyszer nyilatkozott is a benne élő „sötét” erőkről. Abból sem csinált titkot, hogy indulatkezelési terápián is részt vett. Vajon ez miért kap kevesebb (szinte semmi) publicitást?

Nem kell, hogy magadra ismerj. Csak tudd, hogy ami zavar, az valahol húrt pendít benned. Egy vérző térd épp úgy, mint amikor egy nyomornegyeden utazol keresztül, vagy éppen erdőtűz után látod az elszenesedett facsonkok égre mutató, vádló ujjait.

Emlékezz: ítélkezni könnyű és gyors, tenni, cselekedni és változtatni erőt próbáló, késleltetett jutalmazással jár és gyakran erősíti az ellenszelet. Mégis megéri.

kép: pixabay.com

– ha tetszett a bejegyzés,

– ha szeretted olvasni,

– ha örömet okozott,

 

megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:

https://www.donably.com/ladonyi-janos-asztrozofus

Az elengedés tabui összedőlnek

Az elengedés tabui összedőlnek

Elengedés. Ha te is herótot kapsz már magától a kifejezéstől (elengedés = brrrr), akkor ez a cikk éppen neked szól. Ugyan le fogom, mert le kell írnom a konkrét a szót, de végre együtt kitörünk az „engedd el!” felszólítással dobálózó csillámrózsaszín émelyezotéria bugyraiból. Mintha majom lennél. Olyan maki, akit sóröggel fognak meg. Beteszik a csemegét a fa odvába, te pedig rámarkolsz. És nem engeded el, soha, semmikor; még az életed árán sem. Aki lépten és nyomon az „engedd el!” tanáccsal traktál bármely gondod esetében – egyszerűen makákónak, csimpánznak, netán gorillának tart. Pedig jóval több vagy náluk és nem, nem csak a szembe fordítható hüvelykujjad miatt. Sose tennél tudatosan önmagad ellen. Az embert nem így programozták gyárilag.

Könnyű dobálózni vele. Mintha megizzadtál volna, netán rád ömlött egy liter 20 %-os ételecet. Mit javasolnak ilyenkor? Fürödj le! Irány a zuhany alá, ruhát a mosógépbe, hosszú programra és lépj tovább. Ha akarod, habitusod szerint még köphetsz is egy hegyeset, a vidéki nagypapád stílusában. Fontos: attól, hogy boldog, boldogtalan és fogalmatlan dobálózik vele, még nem rossz és nem elcsépelt minőség elengedni valamit. Az viszont nagyon nem mindegy, mit, mikor és hogyan. Túlzás nélkül: ezen áll vagy bukik a sikered. Apropó, siker. Hallottad már elismert, befutott emberektől a következő pár szót, jellemzően ilyen sorrendben: jókor voltam jó helyen? Négy szó, ami kulcs a magasabb szintekhez. Ez igaz az elengedéshez is. Ha pedig időzíteni szeretnél, mégpedig a legjobban, a csillagos ég a tökéletes, felülmúlhatatlan társad. Mondok is pár megerősítő példát.

Fogyó- és/vagy tisztítókúra, böjt fogyó Hold esetében jóval eredményesebb, mint mikor telik égi kísérőnk.

Májtisztítás idejére jó megnézni, hol jár, mit csinál a Jupiter. Megnézni és oda belőni, egy-egy pezsdüléshez az alkalom idejét.

Új fába vágnád a fejszéd – jó, ha passzol hozzá egy Kos- vagy Mars-féle aktiválódás.

A sort végtelen hosszúsággal folytathatnánk, de nem ez a cél. Miután elmúlt az „elengedés” kapcsán felbugyogó zsigeri, ösztönös viszolygás és öklendezés, nézzük meg, mi az égi apropó, ami okot szolgáltat. Mégpedig nyomósat, különben nem húzgálnám a türelmed bajuszát.

Központi csillagunk, a Nap a Skorpió csillagkép ollójánál halad el. Lényeges: csillagzat és nem asztrológiai jel. A zodiákus – ember alkotta – körét tekintve már a Nyilas cikkelyében vándorol majd cselekvő énünk megjelenítő égiteste. Mikor? November 23. és 26. között. Ha a megjelenés estéjén, esetleg másnap olvasod ezt a bejegyzést, akkor a legjobb szívvel írhatom le: van időd rákészülni. Mert van mivel és mindjárt rátérünk a „hogyan”-ra is. Ismerkedjünk meg az égi környezet finomságaival!

Belső minőségek és folyamatok, a lélek és az érzelmek birodalma. A Skorpió fényábrája – zömében – a Nap útja, az Ekliptika alatt helyezkedik el. A déli félkörben elfoglalt helye mutat rá, hogy – alapvetően – odabent érdemes munkálkodnod. De! Az ollója a Napútra és fölé nyúlik. Mit jelent ez a gyakorlatban? Ami belül, tebenned, a lelkedben megfogan, az ki kell, hogy lépjen a cselekedetek szintjére. A „valós,” háromdimenziós, földi életedbe. Jelen esetben az elengedés, mert a Skorpió ollója bizony az élet fonalát vágja el. Hoppá.

Nem öl meg.

Nem nyír ki.

Nem vágja el a torkodat, mert nem Kolumbiából szalasztották borotvaélesre fent macsetével. Másképp működik: a méltatlanná vált minőségeket vághatod le magadról. Az ő életük fonalát nyisszanthatod el. Még másképp fogalmazva: ami lehúzó és fényét vesztett, ami nem méltó arra, hogy továbbra is az életed részét képezze – nos, az őt éltető szálat vághatod el. Gyors, erős, határozott mozdulattal. És persze: véglegesen.

Cselekszel. A cselekvő én útján jár a cselekvő ént megjelenítő Nap. Ha felmerül benned, hogy ugyan, mi más módon is lehetne elengedni, mint tettekkel, akkor gondolj arra, hogy maradhatnál a szellem síkján. A tudatodban leszámolsz valamivel, elhatározod, hogy véget vetsz neki – majd mindent teszel úgy, mint addig. Most – szerencsére – más a helyzet. Itt az elengedés vágya és a megformált szándék tettekké érlelődik benned.

Radikális, nem visszafordítható, végleges. Ez a három jelző írja le talán a legpontosabban, milyen módon működik a Skorpió ollójához kapcsolódó elengedés. Nincs visszaadott babaruha. Javaslom, tegyél egy kis időutazást. Valahol hatodik vagy hetedik osztály körülre állítsd be az időgépedet. A földrajzi koordináták egy fizikaórára repítenek vissza. Ott mesélt a tanár a fehérje kicsapódásáról. Hogy végleges. Nincs a földön olyan hatalom, ami egy kéménytojást újra nyers tojássá tudna alakítani. Nem szoktunk belegondolni, de valóban igaz. Egyszerű és még mindig csak százforintos kísérlet. De vajon minden elengedés így működik?

Azért csépelik annyit a szót és a minőséget, mert valóban létfontosságú. Talán emiatt is bukkanhatunk rá a végtelen, kéklő csillagos ég több pontján is az elengedésre, mégpedig más-más köntösben. Kettőt mindenképpen meg kell, hogy említsek. A Rák ollóját és a Nimród (Orion) nyílvesszőt elengedő kezét. A Skorpió ollójával együtt régen írtam róluk egy kis összefoglalót; ha gondolod, ide kattintva át tudod nézni: https://ladonyijanos.hu/nyissz-es-huss/. Amit viszont feltétlenül vegyünk együtt szemügyre, az az égbolt további díszbe öltözése. Nem „csak úgy” érkezik meg a Nap a végleges elengedés pontjához.

Kitartó és állhatatos ember vagy. Olyasvalaki, aki nem csak ábrándozik arról, hogy talán egyszer majd csak valahogy jobb lesz; hogy esetleg erre röppen egy angyal és véletlenül épen itt pottyant le valami égi kegyet. Nem, te nem ilyen vagy. Sorskovács, aki magának akarja megalkotni a jót, de égi támogatással. Ennek tudom be, hogy még mindig olvasod e sorokat. Mostanra viszont már meg kellett, hogy formálódjon benned a legfőbb kérdés: ki vagy mi, netán kik vagy mik azok a személyek, minőségek, amiknek érdemes búcsút intened? Amolyan Skorpió ollója-féle, azaz radikális, gyors, azonnali és végleges módon. A válasz, a felelet tebenned van.

Emlékezz: még áll idő a rendelkezésedre. Felkészülhetsz. Abban a ritka, de nem példátlan esetben, ha „csak” érzed, kiről/miről kéne, hogy szóljon a november 23. és 26. közötti lomtalanítás, nézz körül. Lásd a környezetedet, de éles szemmel ám. Vedd észre a trójai falovat is. Őt, aki mosolyog rád. Talán kedves is; esetleg kávét főz és néha meglep egy szelet csokival. Így ringatja mély álomba éberségedet. Nem, gyanakodnod nem szükséges, de megeshet, hogy őrá éppenséggel azért nem gondoltál, mert átcsúszott figyelmed radarernyője alatt. Ő az, aki megmondja a szemedbe se, de a hátad mögött is. Hasznossága a darázs, a kullancs és a szúnyog háromszögén belül jelölhető ki. És hogy mennyire szükséges számodra mindennapos jelenléte? Épp, mint a három ízeltlábúé. Pont.

Elengedés. Remélem, mire eddig eljutottál, már a múlt emléke csupán az összerezzenés. Bízom abban, hogy a szó és a hozzá kapcsolódó folyamat immár nem azt váltja ki belőled, mint a konfitált, velős eperszósszal futtatott fahéjas pacal füstölt epeágyon.

Nap a Skorpió ollójánál – mindenre is jó. Igen. Bármire, amit azonnal és véglegesen el akarsz engedni. Úgy, hogy se nyíltan, se ordas, sunyi módon vissza ne kúszhasson az életedbe. Embert, tárgyat, minőséget – bármit és bárkit, ahol már kihunyt a fény és a keletkezett űrt a méltatlanság sötétje töltötte be. Rajtad áll, az Olló a te kezedben lesz. Tartsd úgy, használd olyan módon, hogy ne remegjen meg a kellő pillanatban, mikor a lehúzást éltető, régi fonalat elnyisszantod. Extra égi körítés, ünnepélyesen szép égi állás. Kívánom, hogy a legjobbat hozd ki belőle.

u.i.: tudd: ez is „csak” egy égi állás. Semmi, az égegyadta világon semmi nem történik, ha átalszod, ha hagyod, hogy elpörögjön „csak úgy.” Jó, de nem bulvárosan; nincs és nem is lehet olyan érzésed, hogy „csak itt, csak most, csak önöknek.” Jó lehetőség, de nem akar zabszemet tuszkolni a hátsódba; szóval csak lazán, oldottan engedj el.

kép: pixabay.com

– ha tetszett a bejegyzés,

– ha szeretted olvasni,

– ha örömet okozott,

megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:

https://www.donably.com/ladonyi-janos-asztrozofus

Piros vagy kék? Hogy is van ez a Mátrixban?

Piros vagy kék? Hogy is van ez a Mátrixban?

Huszonnégy év jelentős idő. Még a legszőrösebb szívű országokban is itt érik nagykorúvá az ifjú/leány. Durván kerekítve két teljes kört tesz meg a Jupiter a Nap körül. És pont ennyi telt el a Mátrix 1999-es bemutatása óta.

Kultfilm, de ne szaladjunk ennyire előre. Egyrészt régen volt, igen. Éppen huszadik évemet töltöttem be, elkezdtem dolgozni, szimultán főiskolára járni, miután leszereltem kilenc hónap sorkatonai időpocsékolás után. Bármilyen furcsa, de ez év január 1-től vált hivatalos fizetőeszközzé az euró Németországban, nyugdíjazva a legendás márkát (dajcsmark, ugye). Ugyanakkor nem is volt oly rég; közel sem a ködös múlt távoli, foszlányos emlékű ősideje. De vissza a Mátrixhoz.

Megdöbbentő gondolatok, újszerű képi világ, ősi bölcsességek újracsomagolva. Mi változott azóta? Miről érdemes elmélkedni kicsit? Íme, pár kérdés:

Vajon te melyik kapszulát választottad? Tényleg a pirosat (avagy a kéket) vetted be?

Mese vagy valóság?

Vajon miért egyre csinosabbak a piros ruhás hölgyek? Oka van ennek? Netán figyelemelterelés?

Élnek-e még köztünk Smith ügynökök?

És hol van Neo? Lobog-e benned egy icipici lángocskája?

A válaszokat – a te helyes, egyéni feleleteidet – csak te tudhatod. Lassan ideje kigondolni és papírra/pixelre vetni.

A Mátrixról már nem biztos, hogy Gáti Oszkár csodás orgánumán mesél Laurence Fishburne. Van, ami megváltozott, akad, ami ugyanaz.

Ki tudja, melyik ez, s melyik az.

Ennek a bejegyzésnek nem célja, hogy válaszokat adjon. Csak elgondolkodtat, és szeretné, ha te magad kanyarítanál kövér kérdőjeleket minden dogma után.

És akkor a Mátrix valóban „csak” egy remek kultfilm marad.

kép: pixabay.com

– ha tetszett a bejegyzés,

– ha szeretted olvasni,

– ha örömet okozott,

megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő írások elkészülését:

https://www.donably.com/ladonyi-janos-asztrozofus

Mentorból dementor?

Mentorból dementor?

Túra-, idegen-, hegyi vezető. Segít, hogy kalandként, életre szóló, izgalmas élményként őrizd meg a hegyen töltött időt. Felel érted, útmutatást ad – korábbi tapasztalatai alapján. Ideális esetben jobban ismeri a vidéket, mint a tenyerét. Kezdő túrázóként – kellő gyakorlat/helyismeret hiányában – vezető nélkül akár veszélyessé is válhat a bércekbe vonzó kihívás. Megeshet, fogalmatlan tévelygésbe, botorkálásba torkollik, ha magadra maradsz. Eddig a magaslatok, most pedig jöjjünk le a hátságokról a valós életbe. A vezető ott is megtalálható, jelentősége pedig nem kicsi.

Mentor. A fogalom, a személy, az intézmény, akivel és amivel ma foglalkozni fogunk, mert időszerű. Mentor nem egyenlő tanító. Ez a matematikai képlet tőegyszerű egyenlet, semmi ismeretlen nincs benne. A tisztázás oka: bármely remek, istenáldotta tanítódat kezeld tanítóként, elkerülve a csapdahelyzetet, hogy a mentor képét projektálod rá. Olyan, mintha a frissen hófehérre meszelt tűzfalra egy kiadós ünnepi lakoma képét vetítenéd, tömve szemnek-szájnak kívánatos finomságokkal. Gyomor kordul, nyál a szájban összefut, majd fej és a tálért nyúló kéz koppan. Fal az, csak egy illúzió mást mutat. Mint mikor tanítóban mentort látsz. Nem fog működni, nem is ez a szerepe egyiküknek sem.

A tanító jellemzően inkább „csak” ad. Hasonlóan a rádióhoz. Hallgatod, szól a zene, megy a beszélgetés. Egészen nyugodtan diskurálhatsz a fülesedből áramló hangokkal, választ nem kapsz. Meg se hallja az illető, aki éppen – vélhetően felvételről – szól. Ez fémjelzi a tanító adó, a tanítvány befogadó minőségét. Egyszerűsítünk, persze, hiszen a kedvenc rádiós műsorvezetődnek éppúgy írhatsz üzenetet, mint ahogy a tanítónak is megformálhatod a véleményed. A mentorral már más a helyzet.

Mintha telefonon adna instrukciókat, analóg az irányítótoronyban ülő személyzettel. Látja a géped mozgását (radaron és szabad szemmel egyaránt) és folyamatos rádiókapcsolatot tart fenn veled. Kétoldalú, nyílt kommunikáció lüktet a mentori folyamatokban. A spiritualitásban azonban némiképpen mást értünk mentorálás alatt, mint az üzleti életben. Az első alapkő máris megerősíti a tételt.

Nem te (a mentorált) fogad fel pártfogót, nincs „mentor-casting.” Éppen ellenkezőleg: ő választ ki téged. Fodrászt, körmöst, hidegburkolót, masszőrt és számos más segítőt, szakembert felkutathatsz és leszerződtethetsz. De a világ minden pénze és befolyása kevés ahhoz, hogy „alsó pozícióból” csippents magadnak mentort. Maga a folyamat nem engedi meg. Természetesen tehetsz azért, hogy felfigyeljen rád; ez maga a nyitottság és a felkészülés. Magyarul: méltóvá válsz. Nem zárja ki, hogy megkeresd, ám ő dönt. Mindig.

Miért jó, miért hasznos, ha van mentorod/ha valakit mentorálsz?

Támogató, segítő, tanácsadó és sokszor megkérdőjelező energia. Olyan minőségekkel kapcsolatosan, amiben már eredményt ért el. Ebből adódik, hogy a mentor hitelessége megkérdőjelezhetetlen. Nem dogma, de amíg a kapcsolat fennáll, nem merülhet fel a kérdőjel és a „jó ember vett a szárnyai alá?” nyomasztó kérdése. A kép persze mindig, minden szónál ékesebb és élesebb. Íme:

Óriási robaj, füstfelhő, fényrobbanás: megindult az űrsikló, távolodva a földtől, merőlegesen a végtelen kék ég felé. Az indulás és az első két perc az emberi érzékeket próbára teszi, annyi energia szabadul fel. Három hordozórakéta segíti bolygónk légkörén kívülre az űrjárművet, majd – pont a kellő időben – precíz, irányított detonációval válnak le. Így működik a mentor. Amíg kell, ott áll melletted és mögötted, de csak addig, egy másodperccel sem tovább. Ha Houstont túl messzinek érzed, idézd fel a kisbiciklidet. Már egész ügyesen tekertél, egyre kevesebb alkalommal óvott meg az eldőléstől a két segédkerék. Egy napsütéses, madárdalos délelőttön édesapád csavarhúzóval a kezében jött, majd rád mosolygott és elmesélte, most – örökre – leszereli az addig támaszt nyújtó guruló mankóidat. Percek alatt végzett, majd tartotta a hátadat és biztatott: tekerj, ahogy csak bírsz, Loholt, futott, rohant, mígnem alulmaradt a bringa általad diktált tempójával szemben. Életedben először szabadon, önerőből bicikliztél. Ezt adja a mentor és így enged – önálló – utadra, mikor eljön az ideje. Egy perccel sem korábban, de nem is késlekedik. Ha mégis, abból csak (komoly) bajok születhetnek.

Nyűg, égető, akár végzetessé váló probléma adódik, ha a hordozórakéta műszaki hiba miatt képtelen időben leválni. Ha a segédkerék marad fent, eleinte talán kényelmesnek tűnik, ám szükségtelen és napról napra egyre inkább csak hátráltat, mint a koloncok legrosszabbika. Éppen ez történik, ha a mentor nem tudja időben elengedni a kezed. Az optimális működéséhez három oszlopenergiára van szüksége, ezek a következők:

Jellemerő, időzítés, ütemérzék. És persze az egyenes, erős hátgerinc sem maradhat el. Ha a mentort szólítanám meg, valahogy így fogalmaznék a lényegről, a helyes ritmusú szárnyra bocsátásról:

„Engedd el! Ne te akard learatni az ő babérjait. Már megtetted és meg is teheted, ám nem a mentoráltadon keresztül. Emlékezz: alázat. Alázat nélkül minden, amit eddig tettél, kártyavárként omlik össze, mégis: úgy temet maga alá, mintha igazi, habarcsos agyagtéglák tömege zuhanna rád. Tudd kezelni az önérzetedet, hiszen éppen ezért (is) jutottál el ide. A megkísértés belefér, alkalmat ad, hogy nagy levegőt végy és nemet mondj.”

Itt kéne kitenni a pontot, igazad van. Egy kínzó kérdés mégiscsak bennrekedt, úgy pedig nem köszönhetünk el egymástól. Mi történik akkor, ha a mentor mégsem tudja megugrani a lécet, a gépezet finoman megmunkált nemesacél fogaskerekei közé homokszem hullik?

Mentorból dementor lesz. Ilyen egyszerű, egyben borzasztó. De mi fán terem az a dementor?

Joanne Kathleen Rowling (szinte többen ismerik JKR-ként, mint valami csirkefranchise-ot…) nevezte nevén a dementorokat. Írhattam volna azt is, hogy ő alkotta meg a „dementor” fogalmát, ám ez az én véleményem szerint nem teljesen igaz. Talán más néven, mégis oly sokan ismerjük a jelenséget. Az idegen szavak szótára így határozza meg őket:

A dementorok a legvisszataszítóbb lények közé tartoznak, akiket valaha a hátán hordott a föld. Amerre járnak, kiszívják a levegőből a békét, a reményt és a boldogságot. Még a muglik is megérzik jelenlétüket, pedig számukra láthatatlanok. Ha túl közel mész egy dementorhoz, kiszippant belőled minden kellemes érzést, minden boldog emléket. A dementor, ha megteheti, addig élősködik rajtad, amíg olyanná nem válsz, mint ő maga: lelketlenné és gonosszá. Kiszipolyoz, s végül nem marad benned más, csak a legszörnyűbb emlékeid.

forrás: https://jelentese.hu/idegen-szavak-szotara/dementor

Ha nem válik le a hordozórakéta.

Ha a hegyi vezetőd pisilni sem enged el egyedül.

Ha a mentor megkotlik és az önérzete hátba döfi -> dementorrá aljasul.

Mit tehetsz ilyenkor? A megoldás egyszerűbb, mint a nagyi spájzajtaját szellőztetéskor helyén tartó faék. Robbantsd le, tegyél pontot, ha kell. Menekülj, nem szégyen.

Önmagadért, testi, lelki, szellemi, tudati egészségedért.

kép: pixabay.com

– ha tetszett a bejegyzés,

– ha szeretted olvasni,

– ha örömet okozott,

megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:

https://www.donably.com/ladonyi-janos-asztrozofus

Ez az, ami manapság hiánycikk

Ez az, ami manapság hiánycikk

Pár napja az ítélkezésről olvashattál pár gondolatot. Ebben az írásban illusztrációként alkalmaztam a „becsületes politikus” képzetét, mint – jelen korunkban és környezetünkben – fikciós képet; hasonlatosat a Delirium Tremens nevű belga sör rózsaszín elefántjához. Az eltelt csekély idő is felszínre emelt pár kérdőjelet, engedd meg, hogy ma ezekre adjak választ.

A politika – eredendően és elméletileg – nemes tevékenység. Túl mélyen nem mennék bele, a főiskolán réges-régen még politikaelméletet is hallgattam, de most szükségtelen az édenkert lakóiig visszacsámborognunk. A politikus egy ideális (ma: utópisztikus) világban a jobbításért tenne erőfeszítéseket. A lényegi különbség politikus és politikus között ennek mikéntje és ideológiája lenne: jobbról javítsak, vagy balról? Maga a szándék megkérdőjelezhetetlen kellene, hogy legyen. Talán érzed, mennyire eltávolodtunk ettől; amit most leírtam, az pont oly’ elméleti, mint a zebrán átkelés muszájossága.

Nem írhatom le, hogy ma nincs eredendően jó szándékú, valójában tisztességes indíttatású politikus. A tiszta lap ott bukik meg, hogy ez a „szakma” nem űzhető magányosan. Gondold végig: adott egy becsületes, tisztességes, jó szándékú ember, aki politizálásra adja a fejét, a jobbítás által motiválva. A mai környezetben nem tud „működni” önmagában, önállóan, mint mondjuk egy szakrális uralkodó. Le kell mennie a grundra és a játékszabályok szerint „játszani.” Ebben a pillanatban mocskolja be és össze magát.

Nincs önálló politikus, aki soha nem reagál a többire és halad az útján – ha az eredendő tisztesség tán meg is lenne, Nietzsche óta tudjuk: aki szörnyekkel harcol, vigyázzon, nehogy maga is szörnnyé váljon.

Poláris világunkban mindent valamihez mérünk, hasonlítunk, ebben a koordinátarendszerben pedig elkerülhetetlen és óhatatlan a bemocskolódás, az ítélkezés és társai. Aki nem akar kocsmai verekedésbe keveredni, az kerülje az ilyen helyeket, mert odabent mások a szabályok. A politika abban különbözik a kocsmától, hogy nem csapolnak krémes habú sört. Nem szeretek politizálni, most sem ez volt a célom, csupán rámutatni, miért nincs jó megoldása egy egyenletnek, ha bizonyos rendszerre korlátozzuk az egész számok halmazát.

kép: pixabay.com

– ha tetszett a bejegyzés,

– ha szeretted olvasni,

– ha örömet okozott,

megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:

https://www.donably.com/ladonyi-janos-asztrozofus

Pin It on Pinterest