Ezért van szükség valódi vezetőkre

Ezért van szükség valódi vezetőkre

Soha nagyobb szükség nem mutatkozott még valódi, karizmatus vezetőkre, mint manapság. Jó, lehet, hogy nagyzolok. Nem éltem minden korban. Elképzelhető, hogy még magasabbra csapó igényhullámok voltak régebbi időkben is. Te és én azonban – jelenleg – ma, a XXI. században élünk. Annak is egy viharos, történésekkel és fordulatokkal teli szakaszában.

Mintha egy hajón élnénk. Hajón, amit elkapott a vihar. Vajon mire jut az a bárka, aminek a legénysége összevissza, mérgezett egér módjára rohangál és ide-oda kapkod? Mennyivel jobbak az esélyek, ha a hídon ott a rendíthetetlen kapitány? Ő, aki átlátja a káoszt. Már jelenlétével erőt és tartást ad. Kioltja a félelmet pusztán vanásával. Mert mindenki tudja: ha él ember a Föld kerekén, aki ki tudja húzni a legénységet és a hajót a slamasztikából, akkor – az égiekkel szövetkezve – ő az.

Ma este a vezetőről szeretnék mesélni neked. Róla, aki annak született. Régebben a szakrális királyok fedték le a minőséget. Elég csak Szent Lászlóra, Hunyadi Mátyása gondolnod. Az ő esetük viszonylag egyszerű. Királynak születtek, abban a szent percben, hogy meglátták a napvilágot, mindenki tudta: előbb vagy utóbb trónra lépnek. Ez az Oroszlán-típusú vezető.

Kitartok a jelző mellett. Vezető és nem főnök. Nem tekintélyelvű. Nem várja el, hogy tiszteld. Önként, magadtól nézel fel rá, mert magával ragad kisugárzása, karizmája. Amit nem lehet tanulni. Csiszolni igen, finomítani mindenképpen, de vagy van, vagy nincs.

Alázattal teszi a dolgát, minden felsőbbrendű megnyilvánulás nélkül. Ismered: valahogy olyan természetes, hogy ő vezet. Nincsenek sztárallűrök.

Egy személyben ötvözi magában az Oroszlán és a Bak-típusú vezetőt. Utóbbi a megváltó. Akinek születésekor viszont a kevés beavatotton kívül az égegyadta világon senki nem tudta és nem is gondolta, hogy milyen nagyra hivatott szülött érkezett. Aki aztán kitartó, állhatatos munkával emelkedik egyre feljebb; tudásra, tapasztalatra tesz szert. Klasszikus hőstörténettel emelkedik a megváltói polcra.

Ezt a két elképzelt energianyalábot, az Oroszlán és a Bak vezetőtípusát fonja össze saját erejével, a csak rá jellemző, karakteres irányító és utat mutató, megvilágító jellemmel. Ebből születik a csoda. Amire Akire ma óriási szükség van.

Ő az a vezető, aki nem akar a fotelért versengeni és nem kampányol. Fel sem ér hozzá mindez. Létével és életútjával érdemli ki a pozíciót. Itt idézem Paksi Zoltán briliáns eszmefuttatását a demokratikusan választott funkcionáriusokról. Képzeld el, hogy egy interkontinentális repülőjáraton ülsz, több száz másik utassal együtt. Négy óránként körbejár egy papírdoboz. A beledobott nevek közül a legtöbb szavazatot kapó ülhet a pilótafülkébe. Mind utasok vagytok, repülőgép-irányítási előképzettség nélkül. Nagyjából és leegyszerűsítve ez történik a modern parlamentáris, voksolós rendszerekben.

Zsákutcába vivő tévképzet, hogy erős kezű, karizmatikus vezető nélküli közösségek hosszú távon boldogulhatnának. Mintha az ovisokat magukra hagynád az udvaron vagy – hideg, esős időben – a csoportszobában. Tökegyedül. Hiszen Kati néni szinte semmit nem csinál, amikor beül. Óvodapedagógus nélkül is ellesznek majd.

A „szabadság, egyenlőség, testvériség” hármasa szolgált mottóul az 1789. július 14-én kirobbant francia forradalomnak. Egy, számomra kedves és hiteles tanítótól hallottam, hogy soha nem tudta eredeti nyelven megtanulni a három kifejezést. Egyébként így hangzik, kigugliztam: „Liberté, Égalité, Fraternité.” Az illető kitűnő szellemi képességekkel rendelkezik, nagyon nagyra tartom beszéli a franciát, élt ott. Szóhasználatával élve: a jakobin tőhazugság okozta, hogy elméje újra és újra ledobta az ékszíjat.

Az illetőt amúgy nagyon szívesen nevezem nevén, nem Voldemort. Ennél az apró mozzanatnál viszont magánjellegű információról van szó, ezért nem biggyesztek rá névcímkét.

A méltó vezető jóval többet tud kihozni a vezetésére bízottakból, az őt követőkből, mint amire azok nélküle képesek lennének. Ez a karizmatikus vezető spirituális definíciója. Jó és közismert példáért nem kell az ezotéria világába kirándulást tenned.

Dárdai Pál. Az edző, aki nem egy csapatot húzott ki a csávából. Aki rövid idő alatt csodákat tett. Aki a rendelkezésére álló négy nap alatt kötelekkel kötötte össze a hátvédeket, hogy tudják, egymástól milyen távolságra kell helyezkedniük. Aki a játékosok egyéni képességeihez és piaci értékükhöz képest lényegesen többet hozott ki belőlük – csapattá kovácsolva őket. Miért is? Mert vezette őket. Beszédes a titulusa is: vezetőedző.

Edző, azaz vezető nélkül minden csapat elgyámoltalanodott, individualista játékosok halmaza. Nem több. Ahhoz kell az erő, a tehetség, hogy belőlük gyúrjon eredményes, ütőképes csapatot a méltó irányító-útmutató vezető. Persze ez nem csak a sport világában igaz. Ott látványos, de az élet minden területére adaptálható.

Jó másfél évtizede olvastam a Magyarságtudományi tanulmányok című gyűjteményt. Az egyik legérdekfeszítőbb írás a köztársaságok és a monarchiák összevetéséről szólt. Megdöbbentem, hogy mai, tudományos módszerekkel mérhetően boldogabbak az emberek egy uralkodóval „ellátott” országban. Még akkor is, ha manapság már csak szűk ceremoniális feladatköre maradt a királyoknak, királynőknek. Mert az emberek sejt- és genetikai szinten arra kódolódtak, hogy boldog és elégedett létezés méltó és valódi vezetővel élhető meg.

Hogy hol találsz ilyet? Fogalmam sincs. Aki babérokra tör, könyököl, eleve kiesik a körből. Még ha némely képessége stimmelne is, a görcsös hatalomvágy mutatja fel a piros lapot. Nem tudom, hol terem. Azt viszont kételkedés nélkül, hogy óriási szükség lenne rá. Mindenütt.

Tudom, elegánsabban is elvarrhattam volna a gondolatfüzér záró szálát. Egy vezetőbánya pontos gps koordinátáival. Vagy egy online kutatható adatbázissal. Bár így működne. Ebben az esetben nem tudok megoldással szolgálni. Valahol biztosan van, mást nem tehetek, mint töretlen hittel bízom abban: minél több ilyen vezető mutatja meg magát és áll a kapitányi hídra. Mert az mindenkinek üdvös és jó.

kép: pixabay.com

ki áll a kormánykerék mögé? – ott valódi vezetőre van szükség

Miért olvasnál humortalan előrejelzéseket?

Miért olvasnál humortalan előrejelzéseket?

Nem lehet célérték, hogy ásítozva olvass egy előrejelzést. Az asztrozófia kitűnő eszköz. Megmutatja, milyen égi energiák várhatóak. Ami ennél is fontosabb: jelzi, hogyan hatnak rád, életedre. Nem nehéz belátnod, ez – alapvetően – szuper dolog. Nem is itt a bibi. Ahogyan a legjobb bort sem tudnád eladni pléhkannából, úgy a legprecízebb tranzitelemzés sem ér semmit. Önmagában. Ha nem érthető.

Az előrejelzésnek közérthető formában kell várnia téged. Vagy elolvasod, vagy sem. Ha úgy döntesz, figyelmet szentelsz a pillanatnyi csillagállások krónikájának, szuper. Ám nem érezheted azt, hogy rossz ajtón nyitottál be a nyelviskolában. A előrejelzés nem hasonlít a kínai nyelvleckéhez. Értelmezése a befogadás szándékát és az olvasás készségét kívánja csupán.

A két alapvetés kipipálása után mondhatjuk el: nincs egyenlőbb információ. Politikailag korrekt módon: bőrszínre, nemre, vallásra, lelkiismereti meggyőződésre tekintet nélkül ugyanaz az égbolt fényeskedik mindannyiunk felett. Éppen ezért tudnod kell: üzenetei a társadalomban elfoglalt pozíciótól függetlenül érvényesek. A híd alatt lakó, kevéssé látványos egzisztenciájú ember és az MTA rendes, állandó tagja egyaránt kozmikus lény. Azonos égi állás talán más-más analógiában ölt testet, de az eredő egylényegű.

Döntő jelentősége van azonban az értelmezési százaléknak. Mit jelent ez a különös kifejezés? Az előrejelzés jellemzően hemzseg a szakszavaktól. Asztrozófusként könnyű a lelkesedés csapdájába esni. Én sem vagyok kivétel, sőt. Meglátni és lángra lobbanni egy kitűnő konstelláció láttán – könnyen megesik. Itt a kézifék behúzásának pillanata. Leírhatom asztrozófusul, tudományos módon, hogy az aktuális Nap-Merkúr oppozíció egzakt quadratban áll a Vénusszal. Direkt nem létező példát hoztam, mert nem ez a lényeg.

Mindenfajta „előképzettség” nélkül is kell, hogy mondjon valamit számodra a csillagútmutató. Nem is valamit: mindent. Meg kell, hogy értsd. Kevéssé üdvös a csillagfürkész öncélú önkifejezési platformjának tekinteni egy közzétett előrejelzést. Az egyik – elsődleges – eszköz, amivel közelebb hozható a csillagok világa a Földön élő emberhez, az édes anyanyelvünk. És persze a humor, mert anélkül még az anyanyelv sem igazi.

A cél: előbb-utóbb ismerősként köszöntesz égitesteket, csillagképeket, kozmikus helyzeteket. A bensőséges viszony lassankénti felépülésének eszköze, ha mosolyogva olvasol róluk. Humorral átszőve, mégsem profán módon. Mit is jelent utóbbi? Ha mondjuk szembe jön veled: „a szemét szottyos Szaturnusz szorítja össze lehetőségeidet,” tudd – nem érdemes tovább olvasni. A „tetű Plútó,” „dögös Vénusz,” „kanos Mars” típusú jelzőzés is ilyen.

Bevallom, néha élek a meghökkentés eszközével. A hatásvadászat amúgy sem áll tőlem távol. Előrejelzés íráskor egy furcsa, elgondolkodtató kép, egy bizarr asszociáció magas célt (is) szolgál. A kibuggyanó röhögésen túl a különös kép megragad benned. Emlékezni fogsz rá. Például egy közeledő Vénusz-Merkúr együttállást lehet tényszerűen is, a száraz asztronómiai adatokkal tálalni. Ha azonban azt olvasod: a Merkúr egyre közelebb oson a Vénuszhoz. Pajkosan megcsiklandozza és a szerteguruló nevetésgyöngyök segítenek áthidalni emberi kapcsolataid gubancait – arra könnyen visszaemlékszel. Előhúzod elméd egyik zugából, mert kép, érzelem és élmény társul hozzá.

De soha nem lehet profán az égi krónika. Lássuk a példát egy retrográd irányba forduló Plútóról. A kis betolakodó (hiszen tudományosan már törpebolygósították) érzi, valami csikarja a hasát. Összeráncolt szemöldökkel keres egy félreeső bokrot. Odakocog, begörbíti a hátát és guggolva engedi, hogy kirobbanjon belőle a felgyülemlett sz@r. Majd dolgavégeztével sóhajt egy nagyot, megkönnyebbülve feláll, lehúzza a gatyáját és kitörli a kimeneti nyílást.

A maga otromba módján vicces, el is mondja a lényeget, de ne a parkba sz@ró Plútó maradjon meg benned. Bármilyen alpári és vaskos humor húzható is rá.

Tudd: a színek, árnyalatok és képek érted is vannak. Azért mesélnek a csillagok és bolygók, hogy a történetükön keresztül érkezzen meg a tanítás. Emlékezz: a száraz módon eldarált tananyagot magolnod kellett. A talpraesett pedagógus mesélt, szemléltetett – úgy adta át a tudást, hogy évtizedekkel később is emlékezel rá. Hidd el Tapasztald meg: Pitagorasz tétele mellett az ég szemlélése közben is ez a legjobb módszer.

u.i.: a szakzsargonról egy szemléletes és pikáns személyes példa. Bő hat éve esett meg egy gödi asztrozófia táborban. Ebéd után két ifjú asztrozófus/palánta ült a faház előtt, kedélyesen trécselve. Az arra elhaladó, szintén fiatal és felettébb mutatós leányzó után szinkronban fordult a fejük. Ekkor hagyta el egyikük száját az engem kirobbanó röhögésre késztető tőmondat: „igazán tranzitálhatna az ötös házamban!”

A másnak nem sokat mondó kijelentés megfejtése: az ötös ház – többek közt – a szexualitás, a szeretői kapcsolódás életterülete is. Tranzitál: megérkezik és áthalad. Asztroszlengbe szedett vágytolmácsolás, úgy, hogy más ne értse. Ez a tolvajnyelv tipikus megjelenése. Nem (csak) azért meséltem el, mert fuldokoltam a rám törő hahotázástól. Ennél fontosabb, hogy nem érezheted a kirekesztettséget, az ilyen jellegű kívülállást, ha és amikor lényegbe vágó, égi változást tolmácsol egy asztrozófus.

kép: pixabay.com

igen, igen… egy kis asztrozófia, de tegyél bele némi humort… így, ni… jó lesz! 🙂

A becsengetési trauma gyógyításáról

A becsengetési trauma gyógyításáról

Közeleg a tél szeptember elseje. Ha magántanuló voltál, úgy ez közömbös információ, nagy változás nem történt. A többség azonban fülsértő csengőhangra tért vissza az akolba, akarom mondani: az oskolába. Ha összerándul a gyomrod, érintett vagy. Akár tanulóként, akár öregdiákként, akár tanárként. Igen, a tanárok sem szívelik a tanévkezdést – állítólag.

Ideje az augusztus végnapjait utolsó napjait övező keserédes mélabú eloszlatásának. Annak is felvirradt a napja, hogy a szeptember indulása ne mumusként éljen meglett emberekben is. A rendszer, amiben élünk, a társadalom nevet viseli. Ez a szövedék szabályokat hozott választott képviseli által – szinte mindenről. Amikor regulával találkozol, érdemes megállnod egy pillanatra.

Beleütközöl, átmászol rajta, kalapáccsal vered, hátha apróra törik? Jellemzően létezik ennél okosabb megoldás. A benned élő bölcs segít, hogy a legjobbat hozd ki a helyzetből. Be fognak csengetni. Igen, pár nap múlva. Ha addig nem ugrik ki a Föld olajozott forgástengelyéből, úgy a tanítás is kezdetét veszi. Ezzel együtt minden velejáró is: zsúfoltabb közlekedés, sóhajtozó gyerek, homlokot ráncoló fizikatanár, stb.

A régi tétel érvényes most is: a reakcióidat megválaszthatod. Önként, szabadon. Át- és felülírhatod az akár több évtizedes nyomasztódást, a szeptemberre átfordított naptárlap surranásához kötődő szorongását. Akkor van esélyed, ha élni akarsz. Ha túlélni, hétfőtől péntekig lavírozni, téli szünetig kibekkelni, akkor mindegy is.

Fordíts egy nagyot. Kezd el a lehetőségeket keresni. Közömbös, melyik oldalon vagy érintett. Találd meg, milyen módon segít, szolgál a tanév megkezdése. Tudd: van, létezik ilyen. Addig futtasd a keresőt, amíg valódi eredményt kapsz. Ne add fel. Van olyan. Képes vagy értelmet adni a szeptember elsejének. Lendületet adsz önmagad számára, így a folytatás is könnyebb lesz.

Ha traumapontként tekintesz szeptember elsejére, úgy felül is írhatod. Addig működsz zsinóron rángatott bábuként, amíg hagyod. Jó hír: kapsz hozzá kozmikus segítséget is. A Mars ekkor áll együtt az Oroszlán csillagkép bétájával. Ő a nemző rész ragyogó csillaga, a Denebola. Erőt kapsz ahhoz, hogy valami újat teremts meg. Abból, amit magad mögött hagytál, amit nem csak látsz, de meg is értettél. Ezt jó előre tudnod, de holnap bővebben is beszélünk róla.

kép: pixabay.com

meg is szúrhatnak, igen – de inkább fókuszálj arra, milyen szép színesek

Nyúl vagy?

Nyúl vagy?

Érdemes tudatosnak lenned – akkor is, ha nem kötik az orrodra a csőbe húzási szándékot. Mit takar ez a zagyvácska mondat? Tartsd észben: bizonyos párbeszédekbe nem érdemes belemenned. Címkézzenek bunkónak, érvtelennek, bárminek – kerüld el, hogy felveszed a sárba dobott kesztyűt.

A témáról szőrmentén már beszélgettünk egyszer. Aktualitását a Milgram kísérlet mind gyakrabban felbukkanó citálása adja. Miről szólt ez a híres-neves kutatás? Röviden, dió helyett elégedjünk meg a mogyoró héjával is.

Közel fél évszázada folytatták le az első sorozatot – kivételesen Amerikában, így a „brit tudósok” éppen pihenőt kapnak. Ha érdekel, kattints a dőlt részre, ide linkelem a Wikipédia vonatkozó cikkét. Ezt az egy mondatot pedig szó szerint idemásolom: „A kísérlet célja a résztvevők hatalommal szembeni engedelmességének vizsgálata volt, amikor olyasmit kérnek tőlük, ami lelkiismeretükkel ellenkezik.”

Etikai kérdőjelek persze formálódhatnak a történéseket olvasva, de ez természetes. Ne csodálkozz, ha emelkedő pulzusszám, netán éledő indulat is megjelenik. Ez is rendben van. Egyvalami azonban semmiképpen: ha valaki meg akar győzni, hogy tudtodon és akaratodon kívül itt és most te is részese, azaz elszenvedője vagy egy hasonló kísérletnek.

Ez az a pont, ahol és amikor húzd be a kéziféked. És nem, ne aggódj, hogy kitéped a bowdent. Satufék, mert ez a csapda. Együttérzésbe csomagolva. Sorstársiasságra apellálva, válladat gyengéden átkarolva győznének meg, hogy te is egy birka vagy – annak minden sajátosságával. Ebből adódóan önmagadtól mész a vágóhídra, ahogyan a juhok a való életben ténylegesen megteszik.

Vonatkoztass el attól, amit hallsz innen is, onnan is. Emeld vissza magad a középpontodba. Kozmikus lény, csillaggyermek vagy. Nem nyúl. Ma már nem akkora divat az állatkísérlet, de te nem vagy részese. Amíg önként rá nem bólintasz, ez így van. Elképzelhető, hogy a viselkedésedből levonnak  következtetéseket, de nem vagy nyúl. Ehetsz répát, a füled mégsem hosszú.

Hátrálj ki bátran, mert nem megfutamodás, amire készülsz. Egyszerűen nem állsz bele a kocsmai bunyósok provokálásába. Nem szégyen sarkon fordulni és emelt fővel kisétálni a krimóból. Az utánad kurjantott gyávázás nem rólad állít ki bizonyítványt.

Te már bőven fölötte vagy, hogy a közös ellenség szidása legyen a kohéziós alap. Ez most is érvényes. Nem beképzelt vagy: egyszerűen már nem pálya a méltatlanság pályájára tévedned. Ha valamire büszke lehetsz, ez éppen az.

kép: pixabay.com

kísérlet, de te nem nyúl vagy, aki tehetetlen elszenvedő csupán

Optimizmus helyett fókusz-szabadság

Optimizmus helyett fókusz-szabadság

A csillagmesékben semmi optimizmus nincs. Amit ezeken az oldalakon olvashatsz, egyszerű tényközlés. A különbség mindössze a rájuk irányuló fókuszon van. Magyarán: rajtad áll, mire figyelsz. Mástól hallott információ esetén pedig a közlő felelőssége, miként adja át a lényeget.

Elromlik az idő. Hányszor hallod, olvasod ezt a kifejezést? Mintha régi, korrodált csavarrugók akadnának össze a Jóisten gépezetében. Szinte hallod is a megszoruló fém csikorgását, majd a roppanó hangot. Tudod, azt a zörejt, amkor beléd nyilall: ezt már nem lehet rázogatással, lécci-lécci-lécci-vel megjavítani.

Az időjárás soha nem romlik el. Megváltozik. Ez a tény. Az könnyen előfordulhat, hogy a változás nem kedvedre való. Ki vágyja a jégesőt nyáron, vagy ónos testvérét a hideg hónapokban? Érinthet kellemetlenül az aktuális időjárás. De soha nem romlott el, csupán megváltozott. Mi történik ezzel szemben?

Az időjós felhívja a figyelmedet, hogy most örülj a napsütésnek, a kellemes hőmérsékletnek. Ezzel még nem is lenne baj – ha itt levinné a hangsúlyt. Ő azonban összetett mondatban gondolkodik. Kiteszi a vesszőt és folytatja: „mert holnaptól elromlik az idő.” Ezt követően tájékoztat a kedvezőtlenségről.

Tovább fokozza a helyzetet az orvosmeteorológiai előjelzés, amit nagyvonalúan biggyesztenek a mezei változat mögé. Figyeld meg: soha nem hallod, hogy egy kis séta jót tesz. Ezzel szemben valaki mindig figyeljen oda, mert veszély leselkedik rá:

kerüld a tűző napot

az idősek csak kora hajnalban menjenek ki, ha nagyon muszáj, de a legjobb, ha temperált pincében tartod a nagyit, mint a gombatermő zsákokat

vigyázz az utakon, mert romlanak a reflexek – vagyis hát csupa önmagából kifordult állat ül volán mögé, mert olyan a légkör

szúrhat-nyilallhat a térded, csípőd

fokozottan jelentkezhetnek allergiás tünetek.

Az időjárás-jelentés eltávolodott eredeti feladatától. Optimális esetben tényközlésre kéne szorítkoznia. Vagy olyan okos, hogy eldöntsd: 90 kilométer per órás szélben, intenzív csapadék mellett napozni készülsz, vagy inkább fahéjas csigát fogsz sütni. Tudom, utópisztikus gondolat.

Tompa agyú, önálló gondolkodásra és döntéshozatalra képtelen véglényként gondol rád a rendszerük. Ezért kapod mindig a plusz tudnivalókat, jellemzően riogatásba csomagolva. Ez az igazi probléma. Nem a süvöltő szél. Ő akkor is jön, ha letagadják és az sem állítja meg, ha kétszer olyan erősnek festik le.

A megerősödő szél nehezíti a közlekedést, megbontja a tetőket, letöri a faágakat. Mindenki vonuljon a megmaradt légoltalmi pincékbe és vackoljon be, túlélésre fókuszálva. Miért nem szólhatna így is: szél várható. Erős, mintegy 90 km/h intenzitású. Ügyelj a mozgó dolgokra, van időd megerősíteni, ami gyenge, mert holnap délutánra ér ide. Felfrissít, kipucolja a szmogot és ha vízre szállsz, fülig érő vigyorral repít előre. Sárkányt eregetni pedig az is tud, akinek a büdzséjébe a szörfözés, vitorlázás nem fér bele.

Tudod, mi vár rád. Szél, mégpedig combos kivitelben. Gondoskodhatsz előre a bizonytalan fészertetőről. Kaptál információt, most pár nagyobb csavart behajtva rögzítheted a vetemedő OSB lapot. Miután végeztél, máris teljes agykapacitással gondolkodhatsz, miképpen élvezd ki a szabadságot hozó, frissítő szelet.

Amit ismersz, arra fókuszálsz. Riogató előrejelzéseket olvasva természetszerű a besz@rás berezelés.

A csillagok világáról, az aktuális bolygómozgásokról, fényszögekről – bármilyen égi történésről igyekszem a második változatban írni. Ha lehet, kerülöm a rózsaszín szemüveget. Nem térdeplek a hurráoptimuzmus oltára előtt. Egyszerűen csak elmesélem, mi történik és azt is, hogyan tudod a legjobbat kihozni belőle.

Régen – az utolsó munkahelyemen – a céges karácsonyi ünnepségek az egyik étteremlánc egységeiben zajlottak. Ez az intézmény a falra akasztott agancsról kapta a nevét, de nem erről vált híressé. Adott, fix összegért három órán keresztül korlátlanul ehet-ihat az ember gyermeke. A választék zavarba ejtően bőséges.

Biztos vagyok benne, hogy a „pszichológiai hadviselés” egyik eleme az aggyal szinte be sem fogható ételsokaság. Mindig megtaláltam az aktuális kedvenceket. Igaz, rájuk fókuszáltam. Pedig ezer és egy, számomra nem vonzó, sőt: gusztustalan fogás is a svédasztalon pihent.

Dönthetsz úgy, hogy háborgó gyomorral nyújtod vádló mutatóujjadat az osztrigával töltött, eperszószos pacalkoszorú felé. Hangot adhatsz felháborodásodnak, hogy ilyen ocsmányság miképpen kerülhetett ide. Tudd: van, aki él-hal érte. Mennyivel könnyebb a szeretett, vágyott, kívánt fogásokra összpontosítanod. Ahogy életszerűtlen az étteremben fanyalogni azon, amit úgysem eszel meg, úgy a csillagok világágban is célszerű a „hogyan igen”-ekre koncentrálni.

Ezt a filozófiát tartom szem előtt. Tudj a történésekről. Tudj róluk és lásd meg, mit hozhatsz ki belőlük. Ezzel van igazán dolgod. Ezért nem optimista a hangvétel. Egyszerűen csak kiemelek pár fontosságot, nem több. Most pedig: jó étvágyat!

kép: pixabay.com

a pötyögő ujj felelőssége, hogyan ír a csillagok világáról

Pin It on Pinterest