Így oldd meg a válaszolást

Így oldd meg a válaszolást

Engedd meg, hogy három percben levezessem, miért kerüld el az igen/nem/nem tudom – nincs véleményem típusú kérdéseket. Ha a kérdést nem is tudod, a válaszadást mindenképpen, így a csapdába sem sétálsz bele. Hivatalosan az egyszerűsíts a cél. Ne kelljen kifejtős módon válaszolnod, mert úgy drámaian csökkenne minden felmérés eredményessége. Ez az álca. Te mögé látsz.

A praktikum fátylán túl pillantja meg szemed a dobozolást, mint terelő szándékot. Az igen/nem/nem tudom – nincs véleményem hármasa erre tökéletes. Ráadásul elterjedtsége okán lassanként normálisnak is fogadod el. Talán még meg is könnyebbülsz, hogy ikszelésekkel megszabadulsz az űrlapoktól. Valójában a terelők dörzsölik a markukat, mert ostor és puli helyett hatékonyabb eszközre leltek.

Nem, nincs szó összeesküvésről. Nem vizionálok pincehelyiségben aszúesszenciát kortyoló, rosszarcú embereket, akik marionettként mozgatják a szálakat. Egyszerűen csak egy létező jelenséget többen használnak, így az egyre erősödik, mindinkább legitimmé válik. Nem mondom, hogy rossz a módszer, sőt. Üzemeltetői oldalról briliáns, a működtetési szint magasságát (alacsonyságát, ami azt illeti) most vegyük ki a képletből.

Válaszadói vagy választ nem adói oldalon az emberi öntudat dönt. Ha a fáról lemászott majomtól eredezteted magad, úgy számodra – is – kiváló, hogy igen/nem/nem tudom – nincs véleményem. Kérlek, ha most ezt magadra vetted és bólogatsz, nézd meg a hüvelyk- és a kisujjadat. Amennyiben szembe tudod fordítani őket, nyugodtan olvass tovább.

Alapvetés: az ember kozmikus lény. Lemászott a fáról, persze. Én is lemásztam cseresznyeszüret végeztével. Kényelmetlen odafönt, miután az utolsó édes bogyó is gyomromba/szedővödörbe (ide rendre kevesebb) vándorolt. A kozmikus ember csillaggyermek, ez pedig nem engedi meg számára a lealacsonyító lebutítást. Magyarul: kikéri magának, hogy 360 fokos véleményspektruma az igen/nem/nem tudom – nincs véleményem trióba préselhető legyen. Mit tesz tehát?

Akkor és csak akkor ad választ ilyen módon, ha maradéktalanul egyetért, nem ért egyet vagy – őszintén – nem tudja, nincs véleménye. Minden más esetben kitér a helyzetből. Nem kimenekül; elmondja, nyíltan kommunikálja: ez méltatlan számára. Nem veszi fel a sz@rba sárba dobott kesztyűt. Miért? Mert tartozik ezzel önmagának.

Te is kozmikus lény vagy. Te is csillaggyermekként élsz a Földön. És igen, ezzel te is tartozol önmagadnak. Tavasszal átbeszéltünk egy hasonlóan fontos témát, érdemes visszapillantanod (ehhez kattints a vastag és dőlt szövegre).

Kérlek, írd meg kommentben, hogy egyetértesz-e a bejegyzésben írtakkal.

Igen

Nem

Nem tudom – nincs véleményem

kép: pixabay.com

legyen tered elmondani a véleményedet – ha nincs, sétálj arrébb

Ettől fényes az utad

Ettől fényes az utad

Ha szeretnéd végre látni a kiutat a sötétségből, jó hírrel szolgálhatok. Hétfőtől szerdáig áll együtt a Nap a Sirius csillaggal. Olyan energiák ébrednek, amik megvilágítják a menekülés útját, elvezetnek a vészkijárathoz, hogy végre eliszkolj a nagy rakás sz@rból, amiben csücsülsz a felfelé, egyúttal előre vezető utat. Nincs az a koromfekete reménytelenség, ami ne oszlana foszlányokká, ha élsz az együttállás kínálta lehetőséggel.

Nem véletlenül húztam át az előbb 15 szót. Nap-Sirius találkozó esetén méltatlan lehajtott fejjel vakondtúrást fixálnod. Ennyi fény jelenléte az ég felé fordulásra ösztönöz. Szabad akaratod megengedi, hogy pesszimista álomgyilkos módjára viselkedj, de ez fényév távolságra van a magas szintektől.

Ismerkedjünk meg a szereplőkkel! A Sirius a Nagy Kutya csillagkép legfényesebb, alfa csillaga. Nem harap. Az égbolt legfényesebb csillagát tisztelhetjük személyében. Az általa árasztott világosság, bár szemünkkel is intenzíven érzékelhető, inkább felettes éned számára kínál világosságot. A spirituális lámpások legjobbikának is mondhatjuk őt.

A Nap központi csillagunk. Naprendszerben élünk. Ő a középpont, a világosság és a Fény kiárasztója. A két fényenergia szövetsége most a lelkekben, szívekben tanyázó zárványokat olvasztja ki. Aki pedig ezen túlvan, számára extraszuper gyorsító sávot mutat. A külső-belső fénymaximum világítja meg, merre is kanyarítsd utad. Vedd észre: te irányítod. Itt már nem esetleges a haladásod: választhatsz, milyen módon emelkedsz. Igen, végtelen szabadsághoz is segít, ha nyitott vagy rá.

Rálátó-uraló-vezérlő erői is vannak ám a Napnak. Annak a Napnak, aki cselekvő énedet szimbolizálja a születési képletben. Tartózkodjon bárhol is, ez a többletfény lökést, hátszelet ad. A tisztánlátás kifejezést szó szerint éled meg, hála kiélesedő belső látásodnak. Talán fortissimóba csavarodó intuíció, vagy csak mezei zsenialitás képében kopogtat be, egy a lényeg: nyiss ajtót. A fény ott van, árad, ha redőnyt eresztesz kettőtök közé, az nem az ő sara.

Gurtnit kézbe, szemeket, szíveket tágra és élvezd a három napos fényterápiát!

kép: pixabay.com

fény, emelkedés, világosság – a Nap-Sirius együttállás ilyen gyönyörűen tárja eléd őket

Így hoz helyzetbe, ha olvasol a csillagokról

Így hoz helyzetbe, ha olvasol a csillagokról

Okok, melyek miatt érdemes az égi mozgásokról szóló előrejelzést olvasnod. Okok, melyek nyomósak és bár szinte bárki számára elérhetők (lennének), mégis meglehetősen kevesen tudnak róluk. Még kevesebben élnek vele. De mi is az az „ok,” már ha nem az okééééé hunglish szavára gondolunk?

Talán fura ezzel kezdeni, de ideillesztem, mit regél az okról a Wikiszótár:következmény kiváltója. A fizikai világban végbemenő mozgás, változás, történés előidézője; előzmény, amelynek szükségszerű (vele kölcsönhatásban levő) következménye van.”

Elég frappáns. Egy dolgot átírnék a definícióból: következmény helyett az „eredmény” szó a helyénvaló. Behelyettesítve: az égi mozgásokat figyelve, róluk értesülve (azaz olvasva, mert így alkotod meg saját képedet) eredményeket érsz el. Vége a dróton rángatottság korának. Lejárt a „nem értem, miért történik ez velem” időszaka.

Eredmény újfent: a kiszolgáltatottság érzése megszűnik benned. Ahogy ürül, úgy érkezik helyére a magabiztosság. Ennek forrása pedig éppen a tájékozottság és az abból érő tudás. A te tudásod, hiszen az olvasottakat emészted-formálod a magad valóságára. Ezért is tartom az olvasható előrejelzést kívánatosabbnak. A videó szebb, színesebb, szagosabb és persze – népszerűbb. Mi akkor a bibi vele?

Az, ami az erénye is. Egy jó előadó oly’ szuggesztivitással ecsetel egy égi állást, hogy önkéntelenül azonosulsz vele. Ráállsz a hanglejtésére, a több csatormán érkező kommunikációs jelzéseire. Ez nem baj, nem rossz, de gyengíti önálló képalkotásodat. Ez a kutya elásásának helye. Nem videóellenes vagyok, sőt. Csak értelmünket jobban pörgetve érdemes előrejelzést olvasni, mint nézni.

Az olvasás ugyanis régebb óta velünk élő készségünk. Többet tudsz kihozni a betűkből szőtt képekkel és az így összeálló mesével. Mindkettő jó, csak másként működnek. Az eredményesség szempontjából a betűt – abszolút szubjektív módon – a mozgókép fölé helyezem, de teszteld le.

Jó, ha tudsz navigációt használni a telefonodon. Az is szuper, amikor a zseblámpa funkciód működik. Ellenben egy klasszikus zseblámpa abban a pincében is fényt ad, ahol nincs sem jelerősség, sem GPS. A világosság eloszlatja a sötétet, így kínálja a biztonságot.

Az ég üzeneteit olvasva már nem vezethet meg senki. Megkísérelheti, de egyre hamarabb mosolyodsz el, kedves, elnéző fejcsóválással. Ha valami pedig másképp üt be, nem kívül keresed a bűnbakot. A tudás a kedvezőtlen(nek megélt) helyzetekben is valós támaszt ad.

Ha a téma ismerősnek tűnt, az nem a véletlen (az meg mi?) műve. Azonos láncra fűződik, mint a korábban tárgyalt pár téma. Érdemes kiegészítened, visszaolvasva egybegyúrnod őket. Ezeket pedig linkelve itt érheted el:

Miért nem alkalmas önigazolásra az asztrozófia?

Hogyan olvass körültekintően előrejelzést és tégy különbséget?

Miért nem szól mindig minden apró részletről egy-egy csillagmese?

Mostanra már kellően felszerelt csillagtúrázónak mondhatod magad. Az is vagy. Ezzel az attitűddel válnak igazán bensőséges jó barátaiddá a csillagok, bolygók – minden, az égen fénylő minőség. Így pedig jóval könnyebb saját, valódi utadat járnod.

kép: pixabay.com

minden mindennel összefügg – az ég történései képeződnek le mindennapjaidban, ezért érdemes tudnod róluk

Becsüllek

Becsüllek

Az asztrozófus feladata, jutalma, egyben felelőssége a csillagos ég történéseinek tolmácsolása. E háromból leggyakrabban az utolsó kettőt érzem magamének: jutalom, örömteli felelősséggel. Nagyszerű érzés bemutatni, megfesteni, milyen csodás dolgok történnek odafent és ezek miképpen hatnak ránk idelent. Ennyi talán elég is az asztrozófusról, mert ma leginkább rólad szeretnék írni.

Aki asztrozófiai előrejelzést olvas, már birtokában van az analógiás gondolkodás képességének. Ez azt is jelenti, hogy kiszabadultál az ok-okozati, láncolatos gondolkodásmód börtönéből. Képes vagy asszociálni, megfeleltetni, rácsodálkozni, behelyettesíteni. Nagyra tartalak.

Becsüllek. Nem – úgy fogalmazok, hogy – tisztellek, mert a tisztelet – számomra – merevebb, távolságtartóbb minőség – sokkal inkább a külvilágnak szól.

Becsüllek, mert érdekel, mi történik az égen. Kíváncsiság sarjad benned, ez hogyan hat rád, az életedre. Szeretnéd megtudni, miként alkalmazd saját életedben a kozmikus történések energiamintáit. Ez nagy dolog. Az emberiség talán már kilábalt a véletlenek okozta sorscsapások és vakszerencse erői által dobált sárfigura tévképzetéből. Hiszem, hogy a materializmus, mint (eszmei) anyagba ragadottság, már a múlté.

Egyre több szem nyílik fel. Egyre több szív dobban rá: az élet több, mint születés és halál közti Siralomvölgy-túra. Egyre több elme gondolkodik el, vajon hol találok támpontokat az út során? Mi segíthet, mert spirituális öntudatára ébredt emberben már nincs magára hagyatottság-érzés. Végtelen számú tan, irányzat, filozófia kínál segítő jobbot. Van, aki soha nem talál rá a csillagok fantasztikus világára, mert máshol, más módon révbe ért, tökéletes eszközökre bukkant, amik számára maradéktalanul kielégítőek. Biztos, hogy ismersz olyan szülöttet is, akinek pontos, gondolkodás nélkül használható útmutatóra van szüksége, amit megkap az asztrológia szakosodott kisiparosaitól. Kérlek, ne ítéld el őt!

a kapu több módon is megnyílhat, nincs kizárólagos üdvözítő kulcs

Ha valahol nincs, nem szabad, hogy verseny legyen, az a spiritualitás világa. „Én ezóbb vagyok a Gizinél!” „Lóf@szt! A fenéket! Én vagyok a legeslegezóbb közöttetek!” „Dehogyis! Nekem már az oviban is regresszió volt a jelem!” Ugye, mennyire fals, csikorgó – szerencsére csak elképzelt! – mondatok ezek? Te is érzed, milyen végtelenül távol vannak az életszerűségtől. Mi történik, mikor bármilyen előrejelzést – legyen akár asztrológiai, akár asztrozófiai – olvasol? Ha többet kapsz a tényeknél, az mind-mind átmegy a sorok írójának szubjektív szűrőrendszerén. Jó, villámgyorsan égbe emelem a kezem és megmagyarázom, mire gondolok most.

Konkrét, valós égi történés, bárhol visszaellenőrizhető adat: 2021. június 19-én 16:00-kor a Nap az Ikrek asztrológiai jelének 28. fok 30. percénél jár. Ez a tény, ami itt ér véget. Persze, hozzá lehet tenni, hogy két csillaggal is (Polaris, Betelgesuse) együtt áll, ami még szintén vitathatatlan, megkérdőjelezhetetlen valóság, azaz tény, amit Micimackó háromszor szokott énekelni, mikor minél inkább hull a hó. Innentől kezdve egyetlenegy betű, gondolat már mind-mind szubjektív információ.

Kicsit feljebb írtam, hogy becsüllek. Azért – is – becsüllek, mert te képes vagy árnyalatokat megkülönböztetni, szelektálni. Kivenni, ami számodra fontos, dolgod van vele és hagyni-engedni, ami neked közömbös. Nézhetünk példát is? Írok egy Nap-Merkúr együttállásról. Még nem született ember a Földön, aki kivétel nélkül minden értelmezését le tudná írni egy ilyen találkozónak. Én akkor éppen sietős kedvemben vagyok és csak amolyan foghegyről odavetett írást sikerítek. Mindössze a „szokásos” ötletbörze, kommunikációs szikrázás, fokozódó megértés hármasának leírása telik tőlem. Te köszönöd szépen, most érkeztél haza egy három napos konferenciáról, ahol ezekben tobzódtál. Még az is megeshet, hogy a bejegyzés közepén továbbgörgetsz, mert akkor, abban a pillanatban semmi dolgod vele.

Ellenben amikor a Skorpió ollójánál járó fogyó Holdról olvasol, talán felcsillan a szemed. Felcsillan, majd a pinceajtó felé fordul. Ott, a lépcsősoron túl, lent több köbméter kidobásra ítélt és sorsára váró holmid pihen. Meglehet, itt viszont óriásit dobban a szíved, hogy végre tele tudod pakolni a konténert anélkül, hogy gyászterapeutát kéne fogadnod minden lyukas zokni és leszakadt karú plüssmackó likvidálása mellé.

E két, mórickásan egyszerű példával szerettem volna megmutatni, miért becsüllek. Mert nem tekinted mindig, mindent mindenáron követni való és feladatokat szabó parancs-sorozatnak az előrejelzéseket. Igen, van, aki viszont így él. Ez is rendben van. Fáraszthatlak még egy analógiával? Megengedsz még egy gondolatfolyamot, amin keresztül megvilágítom, miért jó ez így, ahogy van?

Csillagfürkészés mellett aktív hobbifutó is vagyok. A „Fuss a csillagok útján” workshop-előadást azzal promotáltam, hogy félmaratoni távon a világ leggyorsabb asztrozófusa vagyok, ezt tartom is, egészen az ellenkező bizonyításig (4:30 min/km). Megvolt a maraton is. Kétszer. Lefutottam, kipipáltam, büszke vagyok rá. Komoly sportteljesítménynek tartom, a 42.195 méter teljesítése önmagában is lélektani határátlépés. De nem az én távom. Mindkétszer a legkomolyabban gondolkodtam azon, hogy feladom. Elkullogok, ezer és egy érvet tudok kiagyalni, miért engedek gyötrődő testem szavának. Nem esett jól. Célba érni igen, de az utolsó 10 kilométer szenvedését nem kívánom senkinek. Nem az én távom. Félmaratonista vagyok, a koromhoz és a hobbifutó voltamhoz képest egész jó. Aki 5 kilométerrel élete topját futja, talán úgy néz rám, mint egy gőzmozdonyra, Eliud Kipchoge magyar megtestesülésére. Persze, hogy nem, de azért csak leírtam. Aki ultrázik – és egyre többen vannak -, az mosolyog, hogy a heti „adagom” neki bemelegítés.

Apropó, ultra. Illetve nagybetűvel: Ultra. Simonyi Balázs filmjét jó szívvel ajánlom. Számomra felfoghatatlan, hogy 36 óra alatt majdnem annyit futnak, mint én egy hónap alatt, apró szintecskékkel tarkítva. Perverz. Hozzájuk képest teknős vagy csiga vagyok. Ezt csak azért tálaltam eléd, hogy lásd egy mindenki által ismert sport tükrében a különbségeket. A világ leggyorsabb félmaratoni asztrozófusa komótos görög teknős egy ultrafutóhoz képest.

Aki „szájbarágó” előrejelzést vár, azért teszi, mert – itt és most – erre van szüksége. Nem érdemel lenézést vagy sajnálkozást. A top, amikor már szükségtelen számodra az előrejelzés. A csúcs, amikor egy efemeridát használsz csak. Megelőzőm az „eszik-e vagy megisszák?” kérdését. Az efemerida – leegyszerűsítve – az égitestek pozícióját összegző táblázat. Lehet könyv formátumú, manapság egyre inkább dgitalizálódik. Akinek elegendő, hogy rápillant: Nap az Ikrek 28. fok 30. percénél – és hozzászövi saját maga által saját magának írt csillagmeséjét – nos, számomra ő a csúcs. Ettől én messze vagyok.

Gyakran írom le azt is, hogy nem én vagyok a legjobb asztrozófus. Közel sem. Több embert ismerek, akik az enyémet jóval maghaladó tudást birtokolnak. Van, aki jobban ír nálam. Van, aki konkrétabban fogalmaz. Én igyekszem jó pincérként írni. Kínálok ezt is, azt is. Emlékezz, rendszeresen találkozol olyan kifejezésekkel, hogy „lehetőséget kínál,” „élhetsz vele,” „ösztönöz,” „támogat,” és így tovább. Eddig még soha nem írtam le és soha nem is fogom, hogy egy égi állás kényszerít.

Becsüllek. Újra leírom. Azért is becsüllek, mert tudod, hogy te döntesz. Képes vagy válogatni. Nem megmondóembert látsz bennem, hiszen tudod: a döntés a tiéd. Nem is akarsz kitáncolni előle.

Becsüllek, mert nemcsak a sorokat olvasod, hanem mindazt, ami közöttük bújik meg. Tisztában vagy azzal, amit számtalan alkalommal elismételtem: amit írok, a csillagos ég tényein alapuló meglátásaim. A kétségbevonhatatlan kozmikus mozgások által Ládonyi János asztrozófus szűrőjén keresztül áramoltatott és így leírt gondolatok. Ismered a fogalmazásomat és tudod, nem akarlak manipulálni.

Becsüllek, mert örömmel állsz bele a döntéshelyzetbe. Persze, elégedettséggel és jó érzéssel tölt el, ha kapsz olyan megvilágítást, ami eddig hiányzott, de életed hajójának kormánykerekénél mindig is te állsz. Nem akarsz robotpilótát. És ez nagy szó. Köszönöm, hogy ezt leírhattam neked.

kép: pixabay.com

igen, megesik, én így látok egy-egy égi helyzetet

Mese az elégedetlenségről

Mese az elégedetlenségről

Tüskéshörcsög elégedetlen. Mindennel. Mindenkor. Még a nevével is. Mi az, hogy Tüskéshörcsög? Hogy lehet ezt becézni? Tüsihöri? Hülyén hangzik – legyint és köp egy hegyeset. Tüskéshörcsögben fel sem merül a kérdés: ki is akarná becézni, mikor ő egy Tüskés Hörcsög? Nem mindig volt ám ilyen. Régen selymes bundát hordott, mosolygott, kedves kis rágcsálóként élte napjait. Ám ez elmúlt.

A folytatólagosan elkövetett morgás, elégedetlenség e kedves pocokszabásúból Tüskéshörcsögöt faragott. Kemény, kitartó munka volt, de sikerült. Hogy ettől ki boldog, boldog-e egyáltalán valaki, arról nem szól a mese, időnként az író is elfelejt szálakat eldolgozni, mint szerelmes varrónő az üléshuzat-gyárban. Tüskéshörcsög morog, elégedetlen, ezzel nagyjából le is írtuk egy átlagos napját. Most biztos azt gondold, ez baromi unalmas, de nem így van. Időről időre öröm éri, ami megszakítja a monoton morgás-elégedetlenség libikókát. Persze ez az öröm is különleges fajta: káröröm.

Az erdőben, a mezőn néha olyan dolgok esnek meg, amiket Tüskéshörcsög vidám kárörömmel nyugtáz. Pillanatnyi ideig felszabadul a szorító görcs a mellkasában, amit évek óta felépített. De mitől vált elégedetlenné, ha nem mindig volt ilyen? Neki nem jó semmi. Ha lezárják az ösvényeket és nem mehetnek az állatok sehová, hőbörög, hiszen csorbul a szabadsága. Amikor feloldják az erdőzárlatot, bosszankodik, hogy egymás sarkát tapossa a sok négylábú és szabályos dugó alakul ki a forrásnál, a gyümölcsbokroknál és a jelentőseb erdei pontokon.

A Nyúl is egy szemét alak. Van rajta sapka. Nincs rajta sapka. Mikor eldönti, hogy ezért megveri, ritka pillanat köszönt rá. Bevillan, hogy az kötekedés lenne, inkább kér tőle egy szál cigit. Ha füstszűrős, azért kalapálja el, ha mezítlábas, azért. Erre mit tesz ez a kurva körmönfont Nyúl? Van pofája visszakérdezni, melyiket választja és tényleg: ott a felpattintott cigarettatárcában mindkét fajta. Hogy kopna el a foga. Valójában nem tud olyan történni, amitől ne húzná fel magát.

Az Erdő Angyala már homlokát ráncolja. Ezen persze furcsálkodott a derék Angyal, hiszen ilyen izmokat korábban sose kellett használnia, ellenben a szeme környékén nevetőráncok kezdeményei bújnak meg. Sóhajtott még egyet, ahogy Tüskéshörcsögöt nézte. Nem tehetett mást. Végül elszánta magát, a mobilja után nyúlt és tárcsázott egy számot. Ritkán hívta, nem volt rá szüksége. Szerencsére. Úgy látta azonban, most nem tehet mást.

A hívott fél meglepődött és érvelni kezdett. Az Angyal olyasmit kért tőle, amit amúgy nem szívesen tesz meg, csak ha már nem lát más megoldást. Az Erdő Angyala sorolta az indokokat, a másik egyre komorabban hallgatta a telefonban. Végül döntést hozott. Tüskéshörcsög sorsára pecsétet üt. Nem ezért jött ide. Az erdő számos lakójának kéne tanítást hoznia és tanulnia tőle. Tüskéshörcsög beleragadt egy helyzetbe, egy állapotba és még ő, a nagy-nagy Főnök, a Mindenek Ura sem látja, miként és miért pöccenne ki belőle.

Ha legalább egy icipici szikra nyoma mutatkozna, de ez Angyal sajnos elmondta, hogy a helyzet – immár – reménytelen. Ideje visszatérni a Fénybe, visszapörgetni-visszanézni a felvételt az Erdő fölött és azon túl, egy más, megvilágosodott állapotban. Ott már nem elégedetlen rágcsáló, már nem Tüskéshörcsög, hiszen azt a testet a most meghozott döntés értelmében itt kell hagynia.

Még tett egy utolsó (utáni) kísérletet, de a Párkák is egyetértettek, el is indultak a fonálért, s kecses ezüstollójukkal elvágva azt segítettek Tüskéshörcsögnek kiszabadulni az elégedetlenség, a morgás és a semmisemjónekemmindenkib@szódjonmeg börtönéből. A mesének ezzel vége, álmodjatok szépet és kívánjatok jó utat, eredményes összegzést e jobb sorsa érdemes rágcsálónak, gyerekek!

kép: pixabay.com

a jó hír, hogy bármikor leülhetsz az evezőkhöz és a jó irányba fordíthatod csónakodat

Pin It on Pinterest