A változtatás ereje felemel

A változtatás ereje felemel

Az ember egyik legfőbb célja, hogy változzon. Lehetőleg jobbá, ezt talán hozzá sem kell tenni. Aki pedig önismerettel is foglalkozik, nem mondhat le az átalakulás nemesedést hozó módjáról. Kisebb-nagyobb mértékben persze minden spirituális alap nélkül is másulhat az ember:

Tetoválás, frizura drasztikus módosítása, plasztikai műtét, testékszerek. Kitűnően alkalmasak a villámgyors, radikális változtatásra, ami mellett nem megy el a környezet, hiszen látványosak. Közös bennük, hogy kívülről hatnak, a felszínt érintik. Éppen emiatt – ha nem csak optikai jellegűek – inkább a személyiséget csiszolgatják. A másik mód izgalmasabbnak tűnik, még ha nem is ígér azonnali jutalmazást:

Szokások által változol meg. Például leteszed a cigit/italt/sorozatot/tippmixprót. Esetleg elkötelezetten nyelvet tanulsz. Kitartóan, állhatatosan; amolyan Bak-Szaturnusz fémjeles módon, hogy értelme is legyen. Ez valóban lassabb, mégis alapos munka. És igen, itt már kőkeményen a jellemedet edzed, fényezed, acélozod. De a hatás nem áll meg az aurád vonalában:

A környezet lát téged. Máris példaképpé transzformáltad magad. Tudtodon kívül inspirálhatsz másokat, akik még mentornak is tekinthetnek, ha beszélő viszont ápoltok.

Úton lenni boldogság… Ez az ismert mondás első fele. Inkább három pontot tettem ki, nem akartam leírni, hogy elvileg a megérkezés lenne a halál. Nem értek egyet vele. A mai cikk tükrében inkább megpihenés, összegzés, erőgyűjtés, felkészülés a következő változáshoz. Célkitűzés a célban. Azért lásd: ez nem egy hajszolt, nyughatatlan működés:

Úton vagy. Jobbá válsz, alakulsz, formálod magad. Úgy, hogy közben örülsz és elégedett vagy, tehát jobbá akarsz válni és nem az elől menekülsz, akinek ebben a pillanatban tudhatod magad. Amint ezt megérted, szélesre szalad a mosolyod. Ha pedig elsőre nem megy át, senki nem tiltja, hogy újra olvasd ezt a pár bekezdést. Én egyenesen ösztönözlek rá. És most engedd meg, hogy egy csipetnyit nagyképűnek mutatkozzak előtted:

Vannak könyvek, amikben ott az az egy mondat, amiért végigolvastad őket. A mondat, ami belekapaszkodott a sorsodba és tovább penderített. Amire 5-10-20 év múlva is emlékszel. Nem titkolt szándékom, hogy ez a cikk ilyen hatást váltson ki belőled.

Nem kell belenyugodnod a középszerbe. Már az is változás, ha körülnézel és megkérdőjelezed az eddig lehetetlennek hitt átalakulást.

Nyilván, van, ami nem fog menni. Cormoran Strike jobb lába nem valószínű, hogy kinő a következő kötetre. De nem is cél.

Gondolkozz praktikusan, de felfelé nyitottan. Rugaszkodj szilárd alapokról.

Menni fog. Csak ne késlekedj sokat, úgyhogy:

Útra fel!

kép: pixabay.com

– ha tetszett a bejegyzés,

– ha szeretted olvasni,

– ha örömet szerzett,

megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:

https://www.donably.com/ladonyi-janos-asztrozofus

Amit az elengedésről tudnod kell (rendezői változat)

Amit az elengedésről tudnod kell (rendezői változat)

Elengedés. Ha te is herótot kapsz már magától a kifejezéstől (elengedés = brrrr), akkor ez a cikk éppen neked szól. Ugyan le fogom, mert le kell írnom a konkrét a szót, de végre együtt kitörünk az „engedd el!” felszólítással dobálózó csillámrózsaszín émelyezotéria bugyraiból.

Mintha majom lennél. Olyan maki, akit sóröggel fognak meg.

Beteszik a csemegét a fa odvába, te pedig rámarkolsz. És nem engeded el, soha, semmikor; még az életed árán sem.

Aki lépten és nyomon az „engedd el!” tanáccsal traktál bármely gondod esetében – egyszerűen makákónak, csimpánznak, netán gorillának tart. Pedig jóval több vagy náluk és nem, nem csak a szembe fordítható hüvelykujjad miatt. Sose tennél tudatosan önmagad ellen. Az embert nem így programozták gyárilag.

Könnyű dobálózni vele. Mintha megizzadtál volna, netán rád ömlött egy liter 20 %-os ételecet. Mit javasolnak ilyenkor? Fürödj le! Irány a zuhany alá, ruhát a mosógépbe, hosszú programra és lépj tovább. Ha akarod, habitusod szerint még köphetsz is egy hegyeset, a vidéki nagypapád stílusában.

Fontos: attól, hogy boldog, boldogtalan és fogalmatlan dobálózik vele, még nem rossz és nem elcsépelt minőség elengedni valamit. Az viszont nagyon nem mindegy, mit, mikor és hogyan. Túlzás nélkül: ezen áll vagy bukik a sikered. Apropó, siker.

Hallottad már elismert, befutott emberektől a következő pár szót, jellemzően ilyen sorrendben: jókor voltam jó helyen?

Négy szó, ami kulcs a magasabb szintekhez. Ez igaz az elengedéshez is. Ha pedig időzíteni szeretnél, mégpedig a legjobban, a csillagos ég a tökéletes, felülmúlhatatlan társad. Mondok is pár megerősítő példát.

Fogyó- és/vagy tisztítókúra, böjt fogyó Hold esetében jóval eredményesebb, mint mikor telik égi kísérőnk.

Májtisztítás idejére jó megnézni, hol jár, mit csinál a Jupiter. Megnézni és oda belőni, egy-egy pezsdüléshez az alkalom idejét.

Új fába vágnád a fejszéd – jó, ha passzol hozzá egy Kos- vagy Mars-féle aktiválódás.

A sort végtelen hosszúsággal folytathatnánk, de nem ez a cél. Miután elmúlt az „elengedés” kapcsán felbugyogó zsigeri, ösztönös viszolygás és öklendezés, nézzük meg, mi az égi apropó, ami okot szolgáltat. Mégpedig nyomósat, különben nem húzgálnám a türelmed bajuszát.

Központi csillagunk, a Nap a Skorpió csillagkép ollójánál halad el.

Lényeges: csillagzat és nem asztrológiai jel. A zodiákus – ember alkotta – körét tekintve már a Nyilas cikkelyében vándorol majd cselekvő énünk megjelenítő égiteste. Mikor? November 24. és 27. között.

Ha a megjelenés estéjén, esetleg másnap olvasod ezt a bejegyzést, akkor a legjobb szívvel írhatom le: van időd rákészülni. Mert van mivel és mindjárt rátérünk a „hogyan”-ra is. Ismerkedjünk meg az égi környezet finomságaival!

Belső minőségek és folyamatok, a lélek és az érzelmek birodalma. A Skorpió fényábrája – zömében – a Nap útja, az Ekliptika alatt helyezkedik el. A déli félkörben elfoglalt helye mutat rá, hogy – alapvetően – odabent érdemes munkálkodnod. De!

Az ollója a Napútra és fölé nyúlik. Mit jelent ez a gyakorlatban? Ami belül, tebenned, a lelkedben megfogan, az ki kell, hogy lépjen a cselekedetek szintjére. A „valós,” háromdimenziós, földi életedbe. Jelen esetben az elengedés, mert a Skorpió ollója bizony az élet fonalát vágja el. Hoppá.

Nem öl meg.

Nem nyír ki.

Nem vágja el a torkodat, mert nem Kolumbiából szalasztották borotvaélesre fent macsetével. Másképp működik: a méltatlanná vált minőségeket vághatod le magadról. Az ő életük fonalát nyisszanthatod el. Még másképp fogalmazva: ami lehúzó és fényét vesztett, ami nem méltó arra, hogy továbbra is az életed részét képezze – nos, az őt éltető szálat vághatod el. Gyors, erős, határozott mozdulattal. És persze: véglegesen.

Cselekszel. A cselekvő én útján jár a cselekvő ént megjelenítő Nap. Ha felmerül benned, hogy ugyan, mi más módon is lehetne elengedni, mint tettekkel, akkor gondolj arra, hogy maradhatnál a szellem síkján. A tudatodban leszámolsz valamivel, elhatározod, hogy véget vetsz neki – majd mindent teszel úgy, mint addig. Most – szerencsére – más a helyzet. Itt az elengedés vágya és a megformált szándék tettekké érlelődik benned.

Radikális, nem visszafordítható, végleges.

Ez a három jelző írja le talán a legpontosabban, milyen módon működik a Skorpió ollójához kapcsolódó elengedés.

Nincs visszaadott babaruha.

Javaslom, tegyél egy kis időutazást. Valahol hatodik vagy hetedik osztály körülre állítsd be az időgépedet. A földrajzi koordináták egy fizikaórára repítenek vissza. Ott mesélt a tanár a fehérje kicsapódásáról. Hogy végleges. Nincs a földön olyan hatalom, ami egy kéménytojást újra nyers tojássá tudna alakítani. Nem szoktunk belegondolni, de valóban igaz. Egyszerű és még mindig csak százforintos kísérlet. De vajon minden elengedés így működik?

Azért csépelik annyit a szót és a minőséget, mert valóban létfontosságú. Talán emiatt is bukkanhatunk rá a végtelen, kéklő csillagos ég több pontján is az elengedésre, mégpedig más-más köntösben.

Kettőt mindenképpen meg kell, hogy említsek. A Rák ollóját és a Nimród (Orion) nyílvesszőt elengedő kezét. A Skorpió ollójával együtt régen írtam róluk egy kis összefoglalót; ha gondolod, itt át tudod nézni: https://ladonyijanos.hu/nyissz-es-huss/.

Kitartó és állhatatos ember vagy. Olyasvalaki, aki nem csak ábrándozik arról, hogy talán egyszer majd csak valahogy jobb lesz; hogy esetleg erre röppen egy angyal és véletlenül épen itt pottyant le valami égi kegyet. Nem, te nem ilyen vagy.

Sorskovács, aki magának akarja megalkotni a jót, de égi támogatással. Ennek tudom be, hogy még mindig olvasod e sorokat.

Mostanra viszont már meg kellett, hogy formálódjon benned a legfőbb kérdés: ki vagy mi, netán kik vagy mik azok a személyek, minőségek, amiknek érdemes búcsút intened? Amolyan Skorpió ollója-féle, azaz radikális, gyors, azonnali és végleges módon. A válasz, a felelet tebenned van.

Emlékezz: még áll idő a rendelkezésedre. Felkészülhetsz. Abban a ritka, de nem példátlan esetben, ha „csak” érzed, kiről/miről kéne, hogy szóljon a november 24. és 27. közötti lomtalanítás, nézz körül.

Lásd a környezetedet, de éles szemmel ám. Vedd észre a trójai falovat is. Őt, aki mosolyog rád. Talán kedves is; esetleg kávét főz és néha meglep egy szelet csokival. Így ringatja mély álomba éberségedet. Nem, gyanakodnod nem szükséges, de megeshet, hogy őrá éppenséggel azért nem gondoltál, mert átcsúszott figyelmed radarernyője alatt. Ő az, aki megmondja a szemedbe se, de a hátad mögött is. Hasznossága a darázs, a kullancs és a szúnyog háromszögén belül jelölhető ki. És hogy mennyire szükséges számodra mindennapos jelenléte? Épp, mint a három ízeltlábúé. Pont.

Elengedés. Remélem, mire eddig eljutottál, már a múlt emléke csupán az összerezzenés. Bízom abban, hogy a szó és a hozzá kapcsolódó folyamat immár nem azt váltja ki belőled, mint a konfitált, velős eperszósszal futtatott fahéjas pacal füstölt epeágyon.

Nap a Skorpió ollójánál – mindenre is jó. Igen.

Bármire, amit azonnal és véglegesen el akarsz engedni. Úgy, hogy se nyíltan, se ordas, sunyi módon vissza ne kúszhasson az életedbe. Embert, tárgyat, minőséget – bármit és bárkit, ahol már kihunyt a fény és a keletkezett űrt a méltatlanság sötétje töltötte be.

Rajtad áll, az Olló a te kezedben lesz. Tartsd úgy, használd olyan módon, hogy ne remegjen meg a kellő pillanatban, mikor a lehúzást éltető, régi fonalat elnyisszantod. Extra égi körítés, ünnepélyesen szép égi állás. Kívánom, hogy a legjobbat hozd ki belőle.

u.i.: tudd: ez is „csak” egy égi állás. Semmi, az égegyadta világon semmi nem történik, ha átalszod, ha hagyod, hogy elpörögjön „csak úgy.” Jó, de nem bulvárosan; nincs és nem is lehet olyan érzésed, hogy „csak itt, csak most, csak önöknek.” Jó lehetőség, de nem akar zabszemet tuszkolni a hátsódba; szóval csak lazán, oldottan engedj el.

kép: pixabay.com

– ha tetszett a bejegyzés,

– ha szeretted olvasni,

– ha örömet okozott,

megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:

https://www.donably.com/ladonyi-janos-asztrozofus

első, eredeti közlés: 2022. november 15. hírlevél

Gyűlölök veszíteni. De van rosszabb.

Gyűlölök veszíteni. De van rosszabb.

Gyűlölök veszíteni. Szívből, tényleg, őszintén. Minél nagyobb a tét, annál inkább igaz a kijelentés. Szinte mindennél jobban utálok veszíteni. Mivel ez nem jó nekem, igyekszem erősséggé alakítani:

Önlegyőzés. Ez az, amivel csodákat érhet el az ember. (nemrég volt egy kozmikus apropó, ott írtam róla: https://ladonyijanos.hu/mars-castor-egyutt-maxolja-az-onlegyozest/)

Győzelem önmagad felett, ám nem úgy, hogy lenyomod vagy (részben) kinyírod magad.

Az önlegyőzés egy bizonyos részed (divatosan: árnyékod) felett aratatott, lehetőleg fényes győzelem. Amikor alapvetően lusta és kényelmes emberként hidegen metsző szélben futócipőt húzok és kimegyek egy jót futni – értsd így. 

Az önlegyőzés segít ápolni, karbantartani önbecsülésedet, s ezáltal önértékelésedet és egész énképedet.

Önlegyőzni tehát jó. Veszíteni pedig gyűlölök. Viszonylag egyszerű képlet. Volt. Amíg rá nem jöttem, hogy van rosszabb:

Alulmaradni önmagaddal szemben. Hoppá.

Nulla önlegyőzés, néma trombiták, se harsona, fanfárról ne is álmodj. Mert elbuktál. Nem mással szemben.

Mert ugyan gyűlölök veszíteni és – sajnos – igazi sportembernek sem mondhatom magam. Mosolygok, ha jobb, erősebb, ügyesebb, akivel szemben alulmaradok. de erőnek erejével teszem mindezt – pont azért, mert kényelmetlen a szituáció. Ugyanakkor a fasorban sincs ahhoz képest, ha/amikor alulmaradok önmagammal szemben. Az bizony bukás a köbön. Következzen a definíció:

Mégsem. Mert nincs egzakt meghatározása; egyszerűen érzed, amikor vereséget szenvedtél és saját mércéd szerint maradtál alul.

Nincs kire mutogatni. Nem lehet kiállítani egy erősebb, jobb, gyorsabb, tehetségesebb, ügyesebb valakit, mint legyőződet.

Egyszerűen az történt: valami, amire amúgy képes vagy, nem sikerült. De nem csak úgy, langyosan. Mert az nem zavarna. Akartad, mégis elbuktál.

Erre varrj gombot.

Nem kívánom senkinek, mégis: aki nem tulokként csörtet az útján, néha, legalább egyszer megéli. Később biztos, hogy ad értékes tanítást is. Csak hát igen, az árcédula borsos összegről szól.

De hát ez van, ez egy ilyen játék. Így, ezzel együtt szép.

kép: pixabay.com

– ha tetszett a cikk,

– ha szeretted olvasni,

– ha örömet szerzett,

megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő írások elkészülését:

https://www.donably.com/ladonyi-janos-asztrozofus

Fair Play – haladóknak

Fair Play – haladóknak

Számos ismérvnek kell megfelelni, hogy elmondhassuk magunkról: méltó emberi életet élünk. Ma egy árnyalatot szeretnék kiszínezni, ami haladó szinten ad igazán többletet. Ez pedig nem más, mint a legendás fair play. Amihez nem kell a sportpályára lépned – életed bármely területén való működtetni. De mi a manó ez az angol jövevény-kifejezés?

Sportszerűség. Ennek szokták fordítani, ami nem rossz. Közelebb jár a „becsületes játék” vagy az „etikus reagálás” a valósághoz. Az viszont tény:

Ha megélted, örökké emlékezni fogsz rá, abban biztos lehetsz.

Ha csak tehetted volna és adott helyzetben másképp döntöttél – örökké bánni fogod.

Ideje kibillenteni egy tabut. Nekinyomaszkodok a vállammal, feszítem a combizmaimat, elkezd dőlni és végül – óriási porfelhő közepette puffan az anyaföldre. A tabudöntés oka megbotránkoztató: aki alapvetően kedves, egyenes, becsületes ember, tőle nem amolyan elismerést érdemlő, hanem egyszerű elvárás a fair play. Hoppá.

Tehát még egyszer: ha te vagy a falu „jó embere,” akire mindig mindenki mindenben számíthat, ha Teréz Anya módján működsz, akkor ne várd el, hogy fair play szituációkban pirosra tapsolja miattad tenyerét a környezet. Azt neked csinálnod kell, az a dolgod, vagyis annak szerves része. Ahhoz, hogy dráma és tanítás is legyen – mégpedig olyan, amilyet egy életre megjegyzel – megfelelő karaktert kell behívnunk. Aki nagy örömmel fogadta el az invitálást.

„Fasiszta vagyok, de nem rasszista.” Jellemző mondat főszereplőnktől. Ezt a közismerten és erősen jobboldali kötődésű SS Lazio (a két „S” betű itt olaszul: Società Sportiva, magyarul sportklub) játékosaként, a kommunista érzelmű munkáscsapat Livorno szurkolóinak Mussolinit idéző, karlendítéses hergelése után nyilatkozta. Igen, kijelenthetjük: Paolo nem finomkodott. Ezzel együtt nem szabad leragadni itt:

Se szeri, se száma a balhénak, botrányoknak, amiknek részese, gyakran kiváltója volt. Nem egy csapattól éppen magatartása és megosztó személyisége miatt küldték el, noha istenadta tehetségét senki kétségbe nem vonta. A nevéhez fűződik például az évtized gólja is, melyet 2000-ben lőtt. És persze az az esemény, ami miatt ma Paolo di Canio-ról írok.

Forrófejű, balhés, kezelhetetlen, öntörvényű zseni. Aki nem riad vissza az erőszaktól és adott esetben a játékostársakkal vagy az edzővel is ölre megy. Gyakran zsigeri szinten dönt, mielőtt az ingerület egyáltalán elérné az agyát, cselekszik. Tehát ha valakire nem igaz a „jó fiú” címke, az pont ő. Ezért segít nekünk ennyire. Amúgy, ha szeretnéd őt és rovott, ám dicsőségben is gazdag múltját megismerni, ez a cikk segít: https://www.origo.hu/sport/sport-futball/2013/02/huszonot-eve-dul-a-harc-di-canio-lelkeert

Fair Play. Ha vágyod valakinek elmagyarázni a lényegét, ahogy én most neked, úgy kérlek, használd bátran Paolo di Canio-t és a következő videót. Ezért a megmozdulásáért 2001-ben FIFA Fair Play díjat kapott. Hangsúlyozom: nem egy kifogástalan jellemű sportemberről beszélünk. Íme, a rövidke jelenet: https://www.youtube.com/shorts/30Iy7QKQimM

Nem elemzem ki a történteket, a képsor magáért beszél. Ajtó-ablak helyzet, pontos beadás, ilyesmit soha el nem hibázó, egyébként forrófejű támadó. És mégis.

Megtehetsz valamit, mert a körülmények adottak hozzá. de te mégis másképp, méltó módon cselekszel – nálam ez a fair play (spirituális ízű) definíciója. Ezért kellett nekem Paolo, az ő balhéi, Duce-imádata, rovott, mégis fényes múltja, mert megmutatja: akárki és bárki dönthet helyesen és adott pillanat jelenében tettekkel valósítja meg a fair paly-t. Most pedig a focipálya sokat látott zöld gyepéről a tükröd elé vándorlunk. Kérlek, mielőtt belenézel, kapcsold fel az összes lámpát, majd tedd fel a kérdést:

Te így döntöttél volna? Jó, kicsi az esélye, hogy focista vagy, tudom, persze. Analógiákban gondolkozunk; hasonló energiájú helyzetben te is megfogtad volna a labdát? Én magam, bár szeretnék tetszelegni abban, hogy „igen, persze,” mégse vagyok benne biztos. Sőt.

Van-e lehetőséged megélni a valódi, élet-beli fair playt? Ide kötődik a következő morfondírozni való: tényleg és mindig a könnyebb út a jobb? A vízzel ne gyere, hogy a könnyebb ellenállás felé folyik, mert ő – veled ellentétben – 100 százalékban folyadék, neked csak a kétharmadod az.

Nem baj, ha korábban elbuktál ilyen vizsgahelyzetben. Te talán nem vagy annyira szélsőséges valaki, mint Paolo di Canio. Az élet bármikor, ma, holnap, vagy a jövő akármelyik pillanatában felkínálhatja a lehetőséget. Ha és amikor odaérsz, emlékezz erre a rövid írásra, a videóra és dönts a legjobban.

kép: pixabay.com

– ha tetszett a cikk,

– ha szeretted olvasni,

– ha örömet szerzett,

megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:

https://www.donably.com/ladonyi-janos-asztrozofus

Az önismeret valódi jelentése, működése

Az önismeret valódi jelentése, működése

Önismeret. Mindenki tudja, mit jelent. Mégis: kevés fogalmat leng körül olyan sűrű köd, mint pont az önismeretet. Éppen ezért elhatároztam: írok róla.

Ebben a cikkben tisztázzuk le, amit kell, hogy soha többé ne találd magad elveszve a témában. Pontról pontra növeljük a fényerőt és a tisztánlátást. Kezdetnek ott a klasszikus kijelentés: amíg nem foglalkozol ilyesmivel, nem is terhel akkora felelősség; megvéd a tudatlanság otthonos langymelege. Hát nem.

„A jog nem tudása nem mentesít a felelősség alól.” A mondás régi és patinás; gyökere a római jogig nyúlik vissza, éppen ezért illő és való latinul is leírni: Ignorantia iuris non excusat. Mivel a tudatosság egyik szegmense mai tárgykörünk, így a tételt értelmezzük kiterjesztő módon. Álljon itt egy szögegyszerű példa:

Dezső. Nevezzük így hősünket. Mostoha sorsú gyermekként látta meg a napvilágot, olyan családban, amit az ember ősellenségének sem kívánna. Sanyargatást bőven kapott, ám nevelést, oktatást – és főképp: szeretetet – semennyit.

Dezsőnk a szociális gondoskodás radarernyője alatt tengődve kimaradt a teljes intézményes rendszerből: egyszer csak azt vette észre, bár felnőtt, de se írni, se olvasni nem tud. Számolni se, a bankjegyekkel a színük alapján bánt csak ügyesen. Így hát jogosítvány és autóvezetés kizárva. Dezső bringássá lett; számára a kullogás mellett az egyetlen közeledési alternatíva a drótszamár maradt. Táblák? Igen vannak. Jelek is, hogyne, látja. Hogy mit jelentenek? Azt senki nem magyarázta el neki.

Ezzel együtt: ha Dezső balesetet okoz, nem hivatkozhat a múltjára. A KRESZ nem ismerete – mint az feljebb láttuk – nem mentesíti a következmények viselése alól. Egyvalamiben reménykedhet: a tól-ig skálán egy lágyabb szívű bíró puhábban bünteti. Mind a törvény, mind a belőle adódó törvényszerűség világos. Ha átülünk a kerékpárról az önismeret vonatára, lényegében semmi nem változik. Ám a dinamizmus arányáról érdemes tudnod:

Minél többet tudsz önmagadról, működésedről, annál nagyobb az életfelelősséged.

Mielőtt hideg borzongással járna át a félelem, hamar tegyük tisztába: a felelősség nem egyenlő negyed mázsás cementes zsákkal, amit mostantól életed utolsó másodpercéig mindvégig görnyedve cipelned kéne. Bő hét éve írtam egy cikket róla, összefoglalva benne a lényeget. Érdemes lehet átböngészni: https://ladonyijanos.hu/a-felelossegvallalas-edessegerol/

Önismereti módszerek. Mivel kevesen világosodnak meg a madarak dalától, a füvek susogásától és az ősöreg, bölcs tölgyfa ölelésétől, ezért elterjedt vélekedés, hogy ilyen-olyan rendszer, eszköz segít utadon. Halkan jegyzem meg: a régi, klasszikus világban a konkrét metódus már csak habként díszelgett a mézédes torta tetején. Akkor tényleg elég volt együtt rezegni az anyatermészettel.

Asztrozófus. Nem csak az egyik titulusom: ízig-vérig hús-vér asztrozófus vagyok. Éppen ezért nem is írhatok mást, mint amit vallok és szélben lobogó zászlómra tűztem: remek, kitűnő, príma módszer. Szekérderéknyi saját megéléses tapasztalat épp úgy ezt mondatja velem, mint a bő évtizede elvégzett több száz elemzés, annak minden drámájával, katarzisával – és megannyi megerősítő visszajelzésével. Ezzel együtt két nagybetűvel kell írnom a következő, egyszavas mondatomat. DE!!

Asztrozófus vagyok és nem szakbarbár csillagnáci.

Azaz: két feltétel együttes megléte esetén bármely módszer működőképes és jó lehet.

Helyes értékrendű ősforrás. Ez az egyik, se magyarázni, se túlragozni valónk nincs vele.

Minden szempontból tiszta segítő. A másik ismérv talán még egyszerűbb. Ha ez a kettő együtt van, úgy rengeteg szisztéma támogathat és mutathat utat önismereti elmélyülésed során. Mind előmozdíthatja, hogy jobban, mélyebben, alaposabban, részletesebben és teljesebben tudd: ki is vagy valójában. A szerepeken túl, igaz önvalódban. A feltételekre ügyelve, kellő elszántsággal felvértezve előbb vagy utóbb eljutsz a kijelentéshez: már tudom, legalábbis kapiskálom, ki vagyok. Ez az örömteli felsóhajtás egyben komoly hibalehetőséget is rejt magában:

Aki itt hátradől, lépéshátrányba kerül. Ha csóválod a fejed, gondold át: kevés, nem elég tudni. Csinálni kell!!

Az önismeret ugyanis értő módon végzett ön-működés. Ez annyira kardinális alapvetés, hogy még egyszer leírom, vésődjön csak be mélyebben: az önismeret értő módon végzett ön-működés. Most pedig játsszunk kicsit a szavakkal: ön-működés, ami nem önműködő. Mindig tudatos döntést, egyfajta kézi vezérlést igényel mechanikus automatizmusok helyett. Ismét a közúti közlekedés kínálja a szemléletes példát:

A te sorsod lényegesen jobb Dezsőnél. Jártál tanintézményekbe, kellő ismeretet, tudást szereztél. Később beiratkoztál az autósiskolába is, majd sikeresen levizsgáztál és boldog jogosítvány-tulajdonosnak mondhatod magad. Kened-vágod a KRESZ mindennapokban előforduló rendelkezéseit. Mi több: büszkén vallod, hogy 5, 10 vagy 20 év elteltével is átmennél a vizsgán.

Tisztában vagy az egyik alapvető rendelkezéssel: lakott területen belül (egyéb tábla megengedő vagy korlátozó utasításait kivéve) 50 kilométer/óra a sebességhatár. Ezt számos nem vezető embertásunk is tudja. Ha viszont a város utcáin száguldozol és mondjuk 97 km/óra tempóval fotóz le a rendőr traffija, tarkón ugyan nem lő a közeg, de kapsz pár büntetőpontot és egy vaskos, hatszámjegyű összegről szóló csekket.

A következtetés adja magát: hiába a hibátlan tudás, ha nem ennek megfelelően viselkedsz. És akkor még az alázatról nem is beszéltünk. Ehhez is készültem történettel. Megéltem, megtapasztaltam – és baromira fájt. Íme:

Visszaülünk a biciklire. Én is tekertem kedves akkori Gepidámat, némiképpen elgondolkodva. Önmagában ezzel semmi gond nem lett volna – ha másképp vezetik az utat. Ám az aszfaltút és a villamossín keresztezte egymást, mégpedig meglehetősen hegyes szögben.

Mélán pedáloztam, mígnem az első kerekeket ellentmondást nem tűrő módon vezette meg a sín acélvályúja. A fizika törvényei alól nem vonhattam ki magam: átrepültem a kormány felett és egy rondán suta félszaltó után terültem el a koszos-poros úton. Hogy mit mondtam akkor, azt borítsa a feledés homálya. Lehet, hogy kiskorúak is olvassák e sorokat, úgyhogy nem idézném. A szaporodás és a legősibb mesterség azért szerepelt benne…

Feltápászkodtam, számba vettem friss sebeim, zúzódásaim és a bringán keletkezett karcolásokat. Semmi maradandó, kivéve a tanulságot: több alázatot a húzósabb helyzetekhez. Mert akad nálam kismillió ügyesebb biciklista, de itt maga a legendás Lance Armstrong is pofára esne, ha nem ügyelne a részletekre és nem korrigálna. Konvertáljuk a konklúziót önismereti gyémánttá:

Légy jelen mindig, ha fokozódik a helyzet. Ha pedig már volt, hogy „büntetlenül” megúsztál hasonló szituációt, tudj a benne rejlő veszélyforrásról. A sérthetetlenség hamis illúziója: ez ejt csapdába. Minél nagyobb ez a fajta vakhited, annál komolyabbat zuhanhatsz. Emlékezz: ez nem a biciklizésről szól, az csak analógia. Önismereti út – ide feletesd meg.

De hát akkor mi a jó, a működő megoldás? – szokott ég felé röppenni a kérdés.

Soha ne élj rutinból. Ez a kulcs.

Ahogy még a vezetésoktatód is sulykolta, hogy kerüld a rutinból közlekedést, úgy óvakodj tőle „civil” mindennapjaidban is. Emlékezz: hétköznapjaid „apró” vizsgahelyzeteinek láncolatából szövődik életed. Belőle áll össze a sorsod. Tudd és működtesd. A kétkerekű hasonlatok után következzen egy asztrós párhuzam:

Mars. Erőbolygó, szép vörös a színe. Alacsony szinten durvaság, agresszió, kötözködés kapcsolódik hozzá. Magas minőségben működtetve lelkesedést, emelve változtatási vágyat, markáns jobbító szándékot jelöl.

Ascendens. Kelőpont, az így elnevezett tengely a személyiség jelölője születési képletünkben. Tegyük fel, hogy a kettő együtt áll, azaz születésed pillanatában a Mars bolygó éppen az Ascendenseden csücsült. Lehet, hogy hirtelen haragú vagy és ha hülyeségekkel bosszantanak, legszívesebben jól odasóznál egyet. Ha netán jártál elemzésen és elmesélték, miket hozhatsz ki belőle, árnyalódik a kép.

Azt ne várd el, hogy világbékés buddhává szelídülsz csak úgy. Megeshet, feltúrja az agyad az ostoba tulok. De már nem akarod eltörni az orrcsontját puszta ököllel. Veszel egy mély levegőt, ami akár sóhajnak is beillene. Majd javasolsz egy sokkal inkább működőképes alternatívát – hozzátéve, hogy társadban látod a siker potenciáját. Uralod az erődet.

Látod már: kevés, hogy tudod, milyen az Ascendens és a Mars életszövetsége. Mert ha itt megállsz, önigazoló pecsétként tudnád arroganciádat és erőszakos természetedet alátámasztani egy kozmikus aspektussal. Te viszont ennél jóval igényesebb vagy és járod tovább önismereti utadat. Megtanulod a leckét és működteted a fent leírt módon. Ennyi felelősség után viszont illő szót ejteni a jutalmakról is:

Harmonikus, kiegyensúlyozott élet. Túlzott, teljesíthetetlen elvárások terhe nélkül. Reális életszemlélet.

Valódi, a te személyre szabott optikád szerinti éles- és tisztánlátás.

Ez legyen a célérték. Tedd magasra a lécet, ha önismereti útról van szó.

Ne hidd el, inkább tapasztald meg: megéri.

kép: pixabay.com

– ha tetszett a cikk,

– ha szeretted olvasni,

– ha örömet szerzett,

megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:

https://www.donably.com/ladonyi-janos-asztrozofus

Pin It on Pinterest