Amit az asztrokóklerekről tudnod kell – 3. rész

Amit az asztrokóklerekről tudnod kell – 3. rész

Az asztrokóklerekről szóló sorozat harmadik, mai részében a manipulációról és a közösségi médiás jelenlétéről beszélünk.

Az első részben az alapokat fektettük le, megismerkedtünk magával az asztrokóklerrel. Számba vettük, hogyan fejlődik ki és miért káros ez a fajta jószág. Jósol és kinyilatkoztat, közben pedig a legkevésbé sem üdvös folyamatok zajlanak a háttérben. Ezen a linken éred el azt a cikket; javaslom, olvasd újra, mert a mai témához is támogatást ad: https://ladonyijanos.hu/amit-az-asztrokoklerekrol-tudnod-kell-1-resz/

 

A második epizódban a gyökerekről, iskoláról, eredetről és annak fontosságáról beszéltünk, ezt az írást itt találod: https://ladonyijanos.hu/amit-az-asztrokoklerekrol-tudnod-kell-2-resz/

Aki manipulál, az befolyásol. Maga a „manipuláció” kifejezés mára egyfajta ördögi felhangot kapott. Amikor meghallod, önkéntelenül is megtapogatod a tárcád, az értékeidet és megfogadod – téged senki nem hipnotizálhat, hogy belépj egy szektába, annak vezetőjére íratva a vagyonodat és havi penzumot vállalva. Pedig a helyzet közel sem ennyire koromsötét. Sőt.

„A manipuláció latin eredetű szó, “jelentése” kezelés, bánásmód. A manipuláció egyfajta befolyásolás, amelynek célja mások attitűdjének, a beállítódásának átformálása, a viselkedés, a cselekvés, az érzelmek és a kogníció megváltoztatása, átszervezése.”

forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Manipul%C3%A1ci%C3%B3

Manipuláció egyenlő befolyásolás, tehát aki manipulál, az befolyásol. Előjelek nélkül, ez egyszerű ténymegállapítás. A szándék milyensége dönti el, hogy üdvös vagy káros az adott szituáció. Két példán keresztül szeretném neked megmutatni, hogyan működik:

Közel a vizsga. Mindenki berezelve áll, a vöröshagymát idéző izzadságszag kezd átütni a finom parfümök felhőjén. Az ideges, kapkodó légvételeket csak időnként szakítja meg egy-egy mély sóhaj: a halálra szántak utolsó légvétele, amiből kihallod: történjen, aminek kell; inkább haljak meg, csak legyen már vége. Ezen múlik minden. Ha megfelelsz a megmérettetésen, szélesre tárul a lehetőségek kapuja, tiéd a világ és az örök üdvösség, plusz életed végéig busás járadékot és heti három meggyes pitét fizetnek. Bukás esetén azonban megnyílik a föld alattad. Előbb megnyúznak, majd eleven húsodat frissen kifejtett parajdi sóba forgatják. Jól bepácolnak, majd lassú tűzön pecsenyepirosra sütnek, hogy a poklok legrusnyább ördögei rágcsáljanak meg csonka fogsorukkal. Lassan és értelemszerűen fájdalmasan. Adott tehát egy rettenetesen feszült helyzet. Ha elkezded halkan dúdolni az Aida győzelmi indulóját, ha viccet mesélsz, ha bármilyen technikával oldod a feszültséget, akkor bizony manipulálsz. Befolyásolod a pillanatnyi hangulatot, de építő elhatározással, hogy csökkenjen a stressz szintje, lehetőséget nyitva a remek teljesítmény előtt. Ez okés, ellentétben a következő változattal.

Ismét megmérettetési szituáció, ám ezúttal az interjúk utolsó köre. Számos teszt, beszélgetés, helyzetgyakorlat áll mögötted – ahogy a másik kilenc jelentkező mögött is. Most dől el minden. Egyvalaki révbe ér, a többitől elköszönnek, egyben újabb kudarcot és egy csomó elpazarolt időt, energiát könyvelhet el. És te rákezdesz. Először csak magadban és magadnak, de hangosan elmélkedsz. Csupa destruktív dolgot hordasz össze, majd felállsz és egytől egyig mindenkit fikázol egy kicsit. Ő túl szőke. A másik éppenséggel túl fiatal, vagy már galambosra őszült. A negyediken nincs sapka, az ötödik pedig csak füstszűrős cigivel kínál meg. Mérgező légkört kavarsz és a többiek észrevehető gyenge pontjait támadod. Magyarul: alantas szándékkal és galád módon manipulálsz.

Immár látod a különbséget: drámai tud lenni befolyásolás és manipuláció között. Önmagában eszköz, a szándék a meghatározó. Az asztrokókler persze tudja mindezt és él is vele vastagon. Jellemzően visszaél.

Manipuláció nélkül egyetlenegy asztrológiai/asztrozófiai előrejelzés sem íródhat meg. Ezt tudnod kell. Máris szemléletem egy remek példán keresztül. Segítségemre a következő telihold siet. A róla szóló, minden befolyásolástól mentes komplett tudósítás így szólna:

„Telihold, tehát a Bika jelének 13 fok 17 percénél járó Nap egzakt módon áll szemben a Skorpió jelének 13 fok 17 percénél haladó Holddal. Ideje: 2023. június 4. vasárnap 5 óra 40 perc.”

Ennyi. Talán még – szigorúan csak a csillagnevek feltüntetésével – lehetne szólni a fényábrákban értelmezett háttérről. Ha azonban csak annyit hozzáír az ember: „érzelmes telihold,” máris felüti a fejét a manipuláció. Ha valaki a Nap útjára vetített, szakszóval ekliptikai pozíció alapján tudja, milyen teliholdra készüljön, nem fog előrejelzést olvasni, legfeljebb kedvtelésből. Mindenki másnak segít az értelmezés, ám az már önmagában is valamilyen (de mindenképpen érzelmi) hatást vált ki. Logikusan végig tudod gondolni; ez pont egy vitathatatlan tényszerűség.

Egy előrejelzés tehát mindenképpen és szükségszerűen befolyásol. A kérdést az dönti el: mi a manipuláció szándéka és milyen vektorú? Felfelé, az ég, azaz a magas szintek felé mutat, vagy a varangy potroha alá céloz? Emelni vagy lenyomni akar? Aki jegyzi, azért akar hatni rád, hogy a legtöbbet és legjobbat hozhasd ki belőle, vagy azért, hogy istenítsd őt – különösen a rettegő, jelentéktelen porszem nézőpontjából? Súlyos kérdések, de a rájuk adott válasz dönti el, adott írás kóklermunka-e.

A cél szentesíti az eszközt. Ez az asztrokókler egyik legfőbb jelszava. Hatást gyakorolni, megkérdőjelezhetetlennek tűnni. A csavar fejét azonban észreveszed: bár éppen azt írja, hogy még neki se higgy, de a szövegkörnyezetből kitűnik: azt sugallja, ő az egyetlen igaz, hiteles forrás. És máris ráléptél az elbizonytalanodás útjára. Ahol túlzások mentén sétálsz a sötét erdő sűrű mélyére.

Felelőtlenség. Ha ez a kifejezés bukkant fel előtted, igazad van. Abszolút az, de a cél érdekében bármit kész bevetni a kókler. Ilyesmi mondatokra gondolj:

„Nehéz időszak következik.”

„Senki nem vonhatja ki magát bizonyos égi állás hatása alól.”

„Ez a kozmikus történés jóval meghaladja az ember szabad akaratát.”

A sort végtelen hosszúságban folytathatnám, de csak eggyel toldom meg, ez a személyes kedvencem: „sok halállal fogsz találkozni.” Ha nem sírásó, temetkezési vállalkozó, patológus, esetleg boncmester vagy, akkor megdermedsz és az elképzelhető legrosszabbra készülsz. Mert a kókler rád olvasta. Megtörtént eset. De nem csak ennyiben áll a működése.

Több száz elemzéssel a hátam mögött csinos gyűjtemény áll a rendelkezésemre. Ebből szemezek, a tizenkét életházban elhelyezkedő égitestekre vonatkozó egymondatos kinyilatkoztatásokból. Közös bennük, hogy mélyre mentek; az illetőnek nem kevés munkájába került, hogy tovább tudjon lendülni. De a közlés pillanatában elérte a kellő drámai hatást, tehát az asztrokókler aratott. Íme, a példák, házanként kiragadva:

Nap az I. házban: „te alapvetően egy egoista f@sz vagy.”

Vénusz a 2. házban: „kiirthatatlan hajlam él benned a harácsolásra.”

Mars a 3. házban: „előbb ütsz, aztán kérdezel.”

Hold a IV. házban: „tyúkanyó vagy, megfojtod a környezetedet a rátelepedő gondoskodásoddal.”

Uránusz az 5. házban: „egy igazi perverz szexuális ragadozó él benned.”

Merkúr a 6. házban: „javíthatatlan, kényszeres pedantomán vagy.”

Szaturnusz a VII. házban (sajnos ez a „sláger”): „felejtsd el, hogy valaha is boldog párkapcsolatod lesz, legalábbis ebben az életedben.”

Neptunusz a 8. házban: „egy kis alkohol és máris körülöleled és kibéleled magad a folyékony érzelmi biztonsággal.”

Nap a 9. házban: „te mindenkinek osztod az észt, bárki másnál jobban tudod, kinek mit kéne tennie.”

Plútó a X. házban: „képtelen vagy bárkivel is együttműködni; csak másokon átgázolva tudsz előrejutni.”

Hold a 11. házban: „igazi elcseszett Teréz anya akarsz lenni, aki együtt sír mindenkivel, de soha semmit nem csinálsz a hamis együttérzésed mutogatásán kívül.”

Jupiter a 12. házban: „hiába tudsz annyit, senkivel nem vagy hajlandó megosztani.”

Még egyszer: ezek kóklermondatok, kókler-fordulatok. Csupán illusztrációs célból írtam le őket, még véletlenül se gondold, hogy bármelyik is igaz lenne rád, ha netán egy planéta éppen adott házban trónol a születési képletedben. Ám ennyi ízelítő is elég volt ahhoz, hogy felsejleni lásd a zsákutcák és a komor kétségbeesésbe vivő alagutak kusza szövedékét egy-egy kókleres elemzés, konzultáció nyomán.

Ismerd fel a befolyásolás irányát és szándékát. Ezt legegyszerűbben úgy teheted meg, ha megvizsgálod magadban, adott közlés mit hoz a felszínre. Ennek alapján pedig a legbölcsebb döntést hozhatod meg. Ha nem passzol személyes értékrendedhez, akkor érdemes integetve búcsút inteni a kókler-energiának. Ellenben, ha tetszik, ha szórakoztat, lelked rajta. Senki nem tilthatja meg, hogy kóklert olvass, ahogyan azt sem, hogy rágyújts egy cigire. Csak légy tisztában a következményekkel. Most pedig lássuk, hogyan ölt testet kóklerünk a közösségi médiában!

Kinyilatkoztat – erről már beszéltünk. Ezzel az is együtt jár, hogy nem szeretne az övétől eltérő véleménnyel szembesülni. A facebook például remek eszközt kínál a számára: korlátozza a hozzászólókat. Itt kezd a dolog igazán érdekessé válni. Ezt ugyanis (célzott, szelektív) cenzúrának hívják.

A trollt ki lehet tiltani. Aki trollkodik, akár még esélyt és figyelmeztetést is kaphat, de él a lehetőség, hogy nem csak adott profilján, de minden másik, később általa létrehozott személyiségét is kitiltod az oldaladról. Drasztikus, ám végleges megoldás. Ha valaki trágár, politikai, szexuális, vagy egyéb okokból vállalhatatlan, nem kívánatos tartalommal szemeteli tele a kommentszekciót, tiltható. Emiatt tehát nem indokolt korlátozni a hozzászólók körét.

Rögzíthető, hogy se nem olvasod, se nem reagálsz a hozzászólásokra. Többen alkalmazzák: legfelül rögzített bejegyzésben közlik: adott oldal egyszerű, azaz egyirányú közzétételi eszköz. Ugyan él a hozzászólás lehetősége, de a profilt üzemeltető egyértelműen jelezte: nem olvassa a kommenteket. Úgy működik, mint egy rádió, vagy egy klasszikus, papír-alapú magazin: hallgatod, olvasod, de se a tapsod, se a morgásod nem jut el a készítőkhöz. Látod: ismét nincs alapja megválogatni, ki tehet megjegyzést.

A harmadik út a kókleré: a korlátozás lehetőséget biztosít, hogy csak a szépet és a jót lássa a „nép.” Azaz kiszűri a kérdőjeleket, a fejcsóválást, az esetleges szakmai bakikra való rákérdezést. Ezért ő kitörő örömmel használja a facebook ezen funkcióját; számára a túlélést biztosítja. Fenntartja ugyanis a hitelesség látszatát; segít a ködöt gerjeszteni és az illúziót életben tartani. Ideig-óráig legalábbis.

Alapvető bizonytalanság – erről árulkodik a hozzászólások önkényes mazsolázása. Tudnod kell: egy becsületes asztroszaki ilyesmit nem tesz, tehát minimum elgondolkodtató, ha ilyesmibe futsz bele.

Hibázni lehet. Többször leírtam, megerősítem most is: követtem el komoly, súlyos szakmai bakit. Egyáltalán nem örülök neki és a legkevésbé sem vagyok rá(juk) büszke. De megtörtént, elkövettem, égett az arcbőröm és izzadtam miattuk. Ami közös bennük: mindből tanultam. Mindegy, hogy nagyképűségből vagy figyelmetlenségből követtem is el, de a tanítást megkaptam. Vállalom érte a felelősséget – ebben különbözök egy asztrokóklertől. Ebben is.

Az asztrokóklerekről szóló sorozat negyedik, befejezőnek tervezett részében összegezünk és pár konkrét esettanulmányt írok le, hogy a maga valójában lásd az asztrokókler működését.

Napokon belül érkezik ez az epizód is: a maihoz és az előzőkhöz hasonlóan – véleménycikk. Kívánom, hogy az eddigiek is hozzanak értékes, támogató felismeréseket és vezessenek bölcs döntésekhez.

kép: pixabay.com

Nem ott tartok, ahol kéne

Nem ott tartok, ahol kéne

Nem ott tartok, ahol kéne.

Ez a mumus-mondat. Ha még nem mormoltad el magadnak, az bizony szuper. Más megtette helyetted bőséggel.

A mondattal amúgy semmi gond, ha – például – egy tájfutó versenyen, nem túl nagy tét esetén hangzik el. Térkép, tájoló és irányba állsz. Legrosszabb esetben már ki is hűlt a paprikáskrumpli a bogrács aljában, mire bekocogsz a félig már össze is pakolt célba. Sajnos azonban ennél élesebb helyzetben és jóval gyakrabban puffogtatják.

A gond akkor erősödik, ha általad sikeresnek vélt-ítélt illető szájából lát napvilágot. Basszus, ha ő úgy érzi, hogy elkottázta, akkor én mitévő legyek? Másszak be valami komfortos szikalüregbe, jó távol az emberektől? Dehogyis, sőt. Most elárulom a nagy titkot, sőt: a Nagy Titkot. Gyere, hajolj közelebb, csak egészen halkan súgom meg. Ha telóról olvasod a buszon, most takard el a kijelzőt, nehogy meglássa más. Íme: nincs verseny. Tényleg.

Verseny, amiben másokkal kell összemérned magad – valójában nincs. Illúzió. Ha úgy érzed, ilyenben masírozol, valamit érdemes át- és újragondolnod. Önmagaddal lehet életszerű csak és legfeljebb bármi összemérés. A legjobb változatoddal, ez azonban belső minőség.

Minél többet _pisztatod_ magad, hogy nem ott tartasz, ahol kéne, annál rosszabb. Ellenben sose késő abbahagyni és leszokni erről a füstszűrő nélküli, mélytüdőre szívott cigizésnél is károsabb szokásról.

A papírforma csak egy téglalap. Sokszor bejön, de az élet attól szép és változatos, hogy időnként borul, mint demens amerikai elnök alatt a sunyi bicikli.

Nem titkolom, nagyra tartom Novak Djokovicsot. Egyrészt, mert nem a világ gazdag részén születő, kivételes körülményekbe cseppenő csodagyerek. Másrészt: nem mindig olyannak ismerte a világ, mint most. Gyönyörű látni – a játéka mellett – a jellemfejlődését is. Tavaly Wimbledonban eszébe sem jutott kétszettes hátrányban feladni. És neki lett igaza.

Kevesen dicsekedhetnek azzal – még a legnevesebb játékosok között sem találni ilyet -, amivel én, már ami a teniszt illeti. Soha, semmikor, egyetlenegy szettet sem vesztettem el. Soha. Ennek az oka prózai: nem is játszottam. A tréfát félretéve: ez csak egy példa. Egy – látszólag és más számára – lefutott meccsre.

Alapigazság: soha, semmikor nem hagyhatod, nem engedheted, hogy leírjanak. Soha. És ezt te magad sem teheted meg önmagaddal, olyan vélekedéssel, hogy nem ott tartasz, ahol kéne. Ez ugyanis elválaszt a jelentől, azaz a megoldástól.

Lehet, hogy szívesebben taposnád utad olyan szakaszát, ami még előtted áll. Koncentrálj arra. A talmi sóhajtozás nem fog segíteni; a koncentráció, a tények elfogadása, majd a rájuk való építkezés viszont igen.

Lépésenként haladsz előre, de senki és semmi nem tilt(hat)ja meg, hogy ha a helyzet úgy hozza, akkor ugorj.

kép: pixabay.com

Amit az asztrokóklerekről tudnod kell – 2. rész

Amit az asztrokóklerekről tudnod kell – 2. rész

Az asztrokóklerekről szóló sorozat második, mai részében a gyökerekről, iskoláról, eredetről és annak fontosságáról beszélünk. Az első részben az alapokat fektettük le, megismerkedtünk magával az asztrokóklerrel. Számba vettük, hogyan fejlődik ki és miért káros ez a fajta jószág. Jósol és kinyilatkoztat, közben pedig a legkevésbé sem üdvös folyamatok zajlanak a háttérben. Ezen a linken éred el azt a cikket; javaslom, olvasd újra, mert a mai témához is támogatást ad: https://ladonyijanos.hu/amit-az-asztrokoklerekrol-tudnod-kell-1-resz/

Valahonnan el kell indulni. Nincs ezzel másképp kóklerünk sem. Van neki előtörténete, amit vagy hangoztat, vagy titkol. Szíve joga, az ügy szempontjából erősen közömbös. A dolog ott válik érdekessé, amikor mezei kóklerből asztrokóklerré avanzsál. Mert akkor magára ölti a csillagtudorságot sejtető varázsköpenyt. Legalábbis azt igyekszik láttatni. Csak nehogy valaki közel merészkedjen, mert kiderül, hogy a kiszűrődő, halovány fényt három darab AAA-s elem által hajtott ledes fényfüzér árasztja.

Ködösít. Homályosan fogalmaz, utal és célozgat. Legalábbis, amikor az asztrológiai/asztrozófiai végzettségét illeti. Nem tudni, kitől és mit tanult. Ezzel az a probléma, hogy nem tudod, honnan indult a szakmaisága. Hiányzik a spirituális horgonypont. Az az origó, amivel az illetőt kontextusba helyezheted. És ez nem csak a kóklerre, a valódi szakemberre is igaz. Győződj meg róla te is egy kedves és szimpatikus tanárember példáján keresztül.

Nevezzük el Tihamérnek. Tihamér a valóságban nem létezik, elképzelt figura, csak segít. Lásd őt mindennapi környezetében: kedves arc, egyenes hát, következetes jellem. Egy jó nevű gimnázium elismert tanára. Ízlésed szerint láthatod matek-fizika, vagy magyar-történelem szakos köpenyben egyaránt. A diákok tisztelik, évek múlva is a mély elismerés hangján emlékeznek meg róla. Kollégái úgyszintén megbecsülik; mind emberi, mind szakmai vonatkozásban kifogástalan teljesítményt nyújt. Eddig tiszta sor. Ha megnézzük, honnan jön Tihamér, máris árnyalódik a kép.

Mélyből a magasba. Tihamér családja a legkeményebb módon kereste mindig is a betevőjét. Apai oldalon kubikosok, anyai oldalon napszámosok, gombaszedők, elvétve nagyállat-gondozók találhatók a felmenői között. A családfát gyökere mélyéig pácolta be a meggyőződés, hogy megélni, pénzt keresni és boldogulni csak kőkemény, kínkeserves, az egészséget szép lassan erodáló fizikai munkával lehet. A kis Tihi ilyen mintázatba született, már az oviban is csákány volt a jele. Ő azonban másról álmodott. Összeszorította a fogát és minden erejét megmozgatta. De nem azért, hogy még több kőszenet lapátoljon a csillékbe. Tanulni, fejlődni vágyott, az esze és intellektuális tehetsége alapján akart boldogulni. Ellenszegült apja és anyja akaratának, tűrte és viselte a maró gúnyt a családtagoktól. Beleállt, hogy ő az érettségizett ficsúr, majd a kaszt-elhagyó egyetemista és végül a semmihez sem értő tanárember. De megcsinálta. A mélyből érkezett és magasra jutott. Amikor megismered Tihamér történetét, amikor megosztja veled, hogy hajnalban újságot hordott ki, este árut töltött föl azért, hogy tanulhasson, már egészen más képet alkotsz erről az amúgy is szimpatikus tanáremberről.

Második változat. Az alapok azonosak: Tihamér itt is elismert, szeretett gimnáziumi tanár. Ám az eredettörténete drámaian eltér az előző figuráétól. Mert ezt a Tihamért egy belvárosi értelmiségi családba pottyantotta a gólya. Nem is akármilyenbe: szinte mindenki egyetemi tanárként helyezkedett el, többen a Magyar Tudományos Akadémia tagjának mondhatták magukat. A doktori cím szinte alapkövetelmény volt, de a PhD fokozat sem számított ritkaságnak. Tehetős família, a sok-sok könyv, találmány, szabadalom már önmagában is masszív passzív jövedelmet biztosított, de azok a katedrák, amiknek deszkázatát Tihamér családtagjai koptatták, mindig is a legjobban fizetettek közé tartoztak. Magyarán: a lehetőségek előtt – külső, materiális – korlát nem állhatott. Tihamérből azonban hiányzott szülei, nagyszülei és az egész családot mélyen átjáró ambíció. Ő csak tanítani akart, ha már mindenáron az eszével és a hangjával kell pénzt keresni és nem mehet el boldog, gondtalan autófényezőnek, ne adj isten kertésznek. Végigdöcögte hát a középiskolát, kipipálta az egyetemet és elhelyezkedett a gimiben. Ahol tárt karokkal és hangosan pukkanó pezsgővel várták, hiszen Tihamér vezetékneve önmagában is világraszóló marketingértékkel bírt. Nem is kellett volna tanítania, csak kiírhassák, hogy a nagy Ikszipszilon família egyik sarja éppen itt csepegteti kivételes tudását a szomjazó ifjúság elméjébe.

Már látod a különbséget. Ez egy tanár példáján keresztül is világos és tiszta. Fokozottan érvényes a csillagok fürkészésének kevésbé egzakt területén. Emlékezz: bárhonnan is jött, lehet jó. Nem az határozza meg a teljesítményét, kitől tanult, ám ahhoz, hogy be tudd őt tájolni, rendkívül fontos információ. A kókler azonban nem köti az orrodra, helyette kellemes, tömjénszagú füstöt eregetve homályosít. És ha hagyod, az erdő sötétebbik mélyére is bekalauzol.

Képesítés nélküli tanító – az ötvenes években terjedt el, manapság újra napirendre kerülő kifejezés. Ez a három szó, ilyen sorrendben kevéssé kellemes érzetet kelt. Gyanítom, a zöme nem véletlenül „képesítés nélküli” – nem való neki, hogy tanítson, hogy gyerekekkel foglalkozzon. De! Itt is találhatunk kivételt. Bizonyára több olyan KNT is akad, aki príma munkát végez, mert megfigyelt, tapasztalt és fejlődött. Tehát: nem a papír teszi. Az asztroszakembert sem, mert akár ő is lehet jó. Az azonban nem mindegy, milyen keretrendszerben teszi. Ezt a magam példáján keresztül szeretném megvilágítani neked:

Sok meccsen jártam, kicsit több foci és valamivel kevesebb kézilabda – ez volt az arány. Ennél jóval többet tévében, streamen is követtem régebben. Valami ragadt is rám, mint kutyára a bogáncs. Azaz: egy-egy meccshelyzetben oda tudom bökni, hogy most kéne a 4-4-2-ből 3-5-1-1-es szerkezetre átállni. Vagy: ideje hatosfal helyett zavaróval védekezni. Esetleg: bárki emberfiának meg tudom mutatni a két sarkot, akár füves-, akár salakos, de még keményborítású pályán is. Érthető nyelvezettel mondom el, hogy – a megfelelő oldalon – pont oda üssön legalább 200 km/óra sebességgel, amikor adogat. Ez – bizonyítottan – holtbiztos módszer akár Novak Djokovics, Carlos Alcaraz, de még Rafael Nadal ellen is, hogy hozzuk az adogatásunkat, vélhetően nullára. Mégsem nevezem, nem nevezhetem magam sportedzőnek, mert semmi ilyen végzettségem sincs. Némi lelátói és valamennyi fotel-tapasztalat áll mögöttem. És ez abszolút rendben van – egészen addig, amíg nem akarok a szakértő szerepében tetszelegni. Onnantól én tölteném be a „sportkókler” posztját. De térjünk vissza a csillagok birodalmába.

Asztrológus vagy asztrozófus. Az asztrokókler ezek egyike, netán mindkettő – vagy annak nevezi magát. Asztrológus végzettséget, oklevelet számos képzés elvégzése után lehet szerezni. Ezek az emberek, iskolák, helyek az internet korában másodpercek alatt feltérképezhetőek, azért nem foglalkozunk velük bővebben. Kellő izgalmat szolgáltat ugyanis az asztrozófia.

Asztrozófia egyenlő csillagbölcselet. Az idén harmincadik esztendeje ismert módszer Paksi Zoltán nevéhez fűződik. Maga a csillagbölcselet persze ősi és időtlen, ám most ismert formájában, jelenlegi keretrendszerében ő határozta meg és tette közzé. Ez tényszerű igazság; ebből következik az ő kijelentése is: az asztrozófia az ő szellemi terméke. Tehát: aki asztrozófus, az vagy Paksi Zoltánnál végzett, vagy az egyik – tanításra feljogosított – tanítványánál. Ez teljes mértékben független akár az ő, akár a többiek személyének megítélésétől, a róluk alkotott – bármilyen előjelű – véleménynél. Ennek megértéséhez utazzunk vissza az ókori Egyiptomba!

Hősünket Howard Carternek hívják. Ő az a brit régész, aki bő évszázada, egészen pontosan 1923. február 16-án nyitotta fel Tutanhamon sírkamráját. Ekkor a belső részben Tut király szarkofágját is meglelte. Ez a nap nyolc évnyi kutatást koronázott meg. Nem mellesleg pedig szélesre tárta az ókori Egyiptom kultúrájának megismerési lehetőségeit. Howard Carter a kulcsfigura. Máig neki lehet hálás az utókor. Lásd jól: nem ő „találta fel” a fáraókat és a kincseket, de egyik leletet sem. Ő talált rá, ő tette elérhetővé a ma embere számára. Kérlek, ezzel a szemlélettel vizsgáld Paksi Zoltán asztrozófiában betöltött szerepét is.

Megeshet, az ősiségben éppen így működött a rendszer. Ám 1993-ig ez – jórészt – feledésbe merült. A lehetőség bárki számára adott lett volna – akár az újrafelfedezésre, akár a rátalálásra. Mégis ő tette meg, ezért ő az asztrozófia kulcsfigurája. Howard Carterhez hasonlóan, azonos analógiai szál mentén. Ezért állja meg a helyét, hogy az az asztrozófus és az nevezheti megalapozottan és jogosan magát asztrozófusnak, aki Paksi Zoltánnál tanult – vagy az egyik – felkent – tanítványánál. Ha ez nem valósul meg, ha valaki csak állítja, hogy asztrozófus, az máris asztrokókler; immár logikus, cáfolhatatlan módon bizonyítottuk be.

Nem jelent korlátot. Bárki asztrozófus juthat messzebbre és magasabbra. Gondolj Rubik Ernőre (ami azt illeti: az ifjabbikra) és az ő legendás kockájára. Megalkotta, de nem ő rakja ki a leggyorsabban. Tehát aki „csak úgy” tanult asztrozófiát, saját tanulmányai, ambíciója, tehetsége alapján bármeddig is juthat. Már Virág elvtárs is megmondta: felső határ a csillagos ég. Ez esetben különösen igaz a tétel.

Az asztrokóklerekről szóló sorozat harmadik, következő részében mesélem el a további tételeket:

– miképpen és hogyan működik a befolyásolás mechanizmusa,

– ismertetőjegyei a jelenben; szóhasználata, viselkedési mintái, közösségi médiás jelenléte.

Napokon belül érkezik a sorozat harmadik része. Az is – a maihoz és az elsőhöz hasonlóan – véleménycikk. Kívánom, hogy az eddigiek is hozzanak értékes, támogató felismeréseket és vezessenek bölcs döntésekhez.

kép: pixabay.com

Amit az asztrokóklerekről tudnod kell – 1. rész

Amit az asztrokóklerekről tudnod kell – 1. rész

Asztrokókler: ingatag szakmai alapokról látványos, hatásvadász módon próbálja mondandóját égi eredetűnek bemutatva hanyag, felelőtlen és nemtörődöm módon befolyásolni közönségét. Az asztrokókler a hitelesség és megbízhatóság illúziójával kereskedik, hiszékeny emberek megvezetése élteti és mindennél jobban retteg a leleplezéstől. Valószínűleg ezért sem örül ennek a cikksorozatnak.

Valahogy így tudtam – hosszas töprengést követően – meghatározni, mit is értünk asztrokókler alatt. Maga a kiinduló kifejezés összetett szó, én alkottam, legalábbis a google pillanatnyilag nem hoz rá egyetlenegy találatot sem. Asztro: csillag. Ez a kóklertípus jellemzően asztrológus, netán asztrozófus – vagy annak tünteti fel magát. Mert ilyen-olyan mértékű csúsztatás, szélhámosság, tényferdítés sem áll távolt tőle.

A „kókler” főnév definíciójáért egészen a wikiszótárig görgettem, ott ezt a két jellemzőt sorolták fel:

„1. Vásári mutatványos, aki látványos, szemfényvesztő, hatásvadász eszközökkel igyekszik közönségét elkápráztatni.

kókler emelvénye körül bámészkodók tolonganak. A kardot nyelő kóklert a nép szájtátva bámulja.

  1. Átvitt értelembenRavasz ember; másokat hamis, szemfényvesztő fogásokkal magának megnyerő személy.

Egy kókler híres arról, hogy bármit képes eladni a hiszékeny embereknek. A kókler ígéretei mögött nincs valódi érték, szolgáltatás vagy árucikk.”

forrás: https://wikiszotar.hu/ertelmezo-szotar/K%C3%B3kler

Egybevágnak a leírások, immár zsebünkben az asztrokókler definíciója. Mielőtt azonban kóklerfogó vadászatra indulnánk, látnod kell: az élet minden területén találsz kóklert. A lényegi különbség károsságuk mértékében mutatkozik, ennek szemléltetésére hoztam az autószerelőből lett tánctanár, illetve a tánctanárból autószerelővé avanzsált illető történetét.

Dezső. Emberünket nevezzük egyszerűen csak Dezsőnek, fiktív karakter. Megunta, hogy csápos emelőre tett romokkal dolgozik, olajos a keze és hóban-fagyban épp úgy gürizik, mint rekkenő nyári hőségben. Meg aztán túlságosan is elférfiasult a környezete, minden kollégája hímnemű, ahogyan az autókat is jellemzően urak hozzák a szervizbe. Ideje váltani. De merre?

Dezső imád táncolni. Szorult belé némi ritmusérzék és a mozgására sem mondhatjuk, hogy tömbszerűen statikus. Egész ügyesen működteti meggyőző erejét; ezt számos alkalommal bizonyította felesleges alkatrészek vagy költséges, ám adott szituációban szükségtelen munkafolyamatok ügyfélre melegítésével. Nosza: irány a tánctanári pálya! A tükrös terem az év 365 napján fűtött vagy klímával hűtött. Tiszta parkett, illatos hölgyek, kedves urak, mi kell még?

Dezső ugyan ért a Swifthez meg a Twingóhoz, de azt csak kapiskálja, mi a különbség twist, tangó és swing között. De azért viszonylag jól elboldogul. Táncoktatás közben kifejezetten gyakorlatias tanácsokat ad. Dezső tánckókler. Mi a legnagyobb probléma, amit okozhat?

Angolkeringőt tanít be bécsi helyett és mindenki rajtad röhög a szalagavatódon.

Rossz lábbal indulsz.

Beléd sulykolja, hogy mindig tudd, hol a kályha és bárhol ropd is, vigyél magaddal egy kartonból hajtogatott, zsírkrétával élethűre rajzolt papírkandallót, csak úgy arathatsz táncbabérokat.

Kellemetlen következmények mind, az igaz. De lássuk be: komolyabb bajod nem származik belőle. Nem úgy fordított helyzetben. Ehhez hősünket átnevezzük, mostantól Dénes képében szemléltetni, mi történik, ha a tánctanár szegődik el szerelőnek.

Mindenki okoskodik. Puhatestűnek, gyengének nézik. Kifigurázzák. Még az is megeshet: összesúgnak mögötte. Különben is: a YouTube és a TikTok korában már nem akkora biznisz táncot tanítani. De az emberek még mindig beteszik a sejhajukat az autóba, ami időről időre el is romlik alattuk. Ha mégsem, akkor rendszeresen szervizeltetik, tehát arra is költenek. Irány a szakmaváltás!

Dénes szorgalmas ember. Addig nézi a videókat, amíg rutinosan képes olajat cserélni, fékbetétet állítani, szivárgó vízcsövet javítani. Fel is veszik, jó pénzért, mert a szakmában évek óta ordító szakemberhiány tombol. A fantáziádra bízom: vajon jó érzéssel töltene el, ha Dénes adná vissza a kulcsot azzal: mind a négy féktárcsát és -betétet lecseréltem, a kormányösszekötőt úgyszintén, tessék nyugodtan elindulni Korzikára, a kocsi olyan, mint a Schaffhausen?

Kóklerek. Dezső is, Dénes is. Ahogy láttad, a fő különbség károsságuk mértéke. Az egyik kellemetlen, a másik közvetlen életveszéllyel fenyeget. Az asztrokókler esetében sincs másképp, bár itt a helyzet némileg fonákabb. Te is a képbe kerülsz, mert rajtad is áll, milyen mélységben hagyod, engeded meg, hogy életedben kártékonykodjon egy (több) ilyen jószág. Ez általában a következő három módok valamelyikén keresztül valósul meg:

Belepiszkít az

énképedbe,

a valóságodba,

a jövőbeli lehetőségeidbe.

Ha te és én úgy élnénk, mint a régi korok klasszikus polihisztorai, nem kéne soha előrejelzést olvasni, vagy felkeresni egy asztroszakembert, mesélje ugyan már el, ki is vagyok én valójában. Akkoriban mindenki tudta, tisztában volt vele: az égből jött, gyökerei a föld középpontja felé nyúlnak. Ismerték a csillagok járását, a Kozmosz ritmusát; emiatt valószínűleg nem is értették volna, mit jelent az „asztrokókler” kifejezés. Mára azonban messzire távolodtunk ettől az ideális állapottól. Éppen erre épít kóklerünk.

Az asztrokókler káros, ám mégis hasznos. Ezt a látszólagos, felszíni ellentmondást hamar fel is oldjuk. Károsságáról még bőven szót fogunk ejteni, ám tudnod kell, hogy nem véletlenül futottál bele. Bármilyen kellemetlenül is érint: éppen arra a tapasztalásra van szükséged, amit ő szállít neked. Akad valami, amit tőle és általa tanulhatsz meg. Ez néha hasonlít egy kijózanító pofonra. Ha égetted meg magad valaha is villanytűzhelyen, később mindig odafigyelsz: tényleg kihűlt-e már az adott vaskorong.

Rettenetes érzés kizárni magad az autódból. Bő másfél évtizede elkövettem ezt a hibát. Betettem a kabátomat a csomagtartóba, mellé a kulcsot, majd lendületesen lecsuktam a full fapados – ideiglenes – céges autó ötödik ajtaját. Nem kellett volna. Kora reggel, Pest megye egyik kedves községének kies külterületén kaptam meg azt a leckét, amit azóta is őrzök. Soha többet semmikor nem bakiztam: ez az egy eset megtanított, hogy akár kulcs, akár bármilyen nyitószerkezet is tartozik adott acélszekérhez: győződjek meg, a zsebemben van-e. A kókler, bár valóban ártalmas, ezen a módon mégis hasznodra válik. Ehhez persze te is kellesz. Pontosabban a hozzáállásod, hogy ne sérelmet szenvedett áldozatként lásd magad.

Minden okkal és értelemmel történik, vagy, ahogyan gyakrabban hallhatod: semmi sem véletlenül esik meg. A kóklerattak sem. Amit azonban feltétlenül érdemes átgondolnod: vajon tényleg meg akarod fizetni azt a (túl magas) árat a tanulásért, tapasztalásért? Egyik leggyakoribb, egyben legsúlyosabb példának a Szaturnusz kínálkozik. Ha a VII. házadban van és asztrokóklerrel hozott össze a sorsod, akár olyasmiket mondhat neked, amit itt és most direkt nem akarok leírni. Mindenesetre nem túl üdvösek.

A kókler vagy nem tudja, vagy nincs tisztában a determináció és a predesztináció markáns különbségével. A fontoskodó latinos kifejezések helyett érthetően, magyarul: kényszerpályás muszáj vagy lehetőség. Ennek a témának a könyvben (https://ladonyijanos.hu/a-konyvrol-a-stellalarol/) külön alfejezetet szenteltem, ezért nem mennék most mélyebben bele. A lényeg:

Jósol és kinyilatkoztat. Mondandója végére akár oda is biggyeszthetné: fellebbezésnek helye nincs. „Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel.” Ezt ugyan Dante Poklának bejáratához írták ki (és Babits Mihály fordította), de éppúgy helyálló lenne kóklerünk zugkuckójának szemöldökfáján is.

Az asztrokóklerekről szóló sorozat második, következő részében mesélem el a további tételeket:

– ki nevezheti magát (jogosan és megalapozottan) asztrozófusnak – ennél a pontnál egészen az ókori Egyiptomig, azon belül is Tutanhamon fáraó sírkamrájáig utazunk vissza a messzi múltba,

– ismertetőjegyei a jelenben; szóhasználata, viselkedési mintái, közösségi médiás jelenléte.

Napokon belül érkezik a sorozat második része. Kívánom, hogy az eddigiek is hozzanak értékes, támogató felismeréseket és vezessenek bölcs döntésekhez.

kép: pixabay.com

Te vagy a főhős!

Te vagy a főhős!

Vannak filmek, melyek a szívedben, lelkedben pörögnek tovább.

Vannak filmek, melyekből egy adott jelentet viszel magaddal – de azt örökre.

Aztán vannak olyan filmek, melyekből mindössze egy mondat, egy gondolat társul be, ám életed végéig.

A legtöbben csípőből vágják rá, melyik film, pontosabban filmek ezek. Mert ritka, hogy csak egyetlen alkotás töltse be a „legjobb film” dobogójának szívedben épített legfelső fokát. Ez a rangsorolás időnként nekem is komoly gondot okoz. Nem biztos, hogy nem golyóval a fejemben végezném, ha a felszólítás és a pisztoly elsütése között csak tíz másodperc telne el. Jó, persze, ha élesben múlna az életem rajta, rávágnám, mi a kedvencem, de máskor töprengve tipródnék. Az egyik mindenesetre adja magát, az pedig a Csillagpor.

A kor nem fakítja a fényét. Immár tizenöt évnél is idősebb, egészen pontosan 2007-ben készült ez a remek alkotás. Zárójel: talán azért is imádom annyira, mert ugyanaz a Matthew Vaughn rendezte, aki A Ravasz…-t és a Blöfföt is producerelte. Amióta kijött DVD-n, nem múlik el karácsony, hogy meg ne néznénk. Imádom. Mese, azaz MESE, így, csupa – jogosan kiérdemelt – nagybetűvel. Minden szuperlatívusz és felsőfokú jelző indokolt a Csillagport illetően. Az alapvetést viszont ő is következetesen betartja:

Nincsen mese hős nélkül. A hős megpróbáltatásokon megy keresztül, eközben fejlődik, legyőzi önmagát, démonait, külső ellenségeit. A legkisebb királyfitól Frodón keresztül, Luke-on át Harry-ig jól ismered a mesehős archetípusát. A jellemzőket kivétel nélkül mindannyian hozzák, ahogyan a Csillagpor Tristan-ja is. A Charlie Cox által megformált karakter a film elején szerencsétlen balf..ék, aki a helyi boltban dolgozik. Nem sokáig, egy – szerelem vezérelte – ballépését követően – érthetően morcos – főnöke kirúgja. Ezután pedig kezdetét veszi a kalandok magával ragadó sorozata a hegycsúcsos kiteljesedés felé. Mai lényegünk azonban itt, a kezdeteknél bukkan fel először, egy ártatlannak tűnő mondat képében.

Tristan kikéri magának, hogy Victoria, akinek kegyeit keresi, inasnak nevezze. Egy fiú, aki inasként dolgozik – hangzik el a szájából. Még akkor, amikor senki, ő maga sem tudja, nem tudhatja, micsoda őrült és őrületes történések szippantják be. Kövesd Tristan példáját!

Te is hős vagy. Saját meséd forog éppen, annak főszereplője vagy napi 24 órában.

Írd te a történetedet!

Ha olyan a munkád, mint Tristané, az isten szerelméért, a világ minden kincséért el ne kövesd azt a szarvashibát, hogy azonosítod magad vele! Azaz:

Nem senior-expert vagy, hanem fiú/lány, férfi/nő, úr/hölgy, aki senior-expertként dolgozik.

Nem kontroller vagy, hanem valaki, aki kontrollerként dolgozik. Hozzáteheted: éppen.

Nem boncmester vagy, hanem jelenleg a boncmesteri pozíciót töltöd be.

Érted a lényeget és érzed a velejét. Óriási a különbség, világokat választ el egymástól. Ahogyan a minőségi emelkedésed elől is félregördíti az akadályt. Azzal, hogy kiengedi benned a tudati kéziféket.

Miután mindezt elvégezted, térj vissza az alapvetéshez: te vagy életed mesehőse. A kaland veled és érted folytatódik.

kép: pixabay.com

Pin It on Pinterest