Minden irreális elvárás addig nyomaszt csupán, amíg ráébredsz: irreális elvárást támasztanak veled szemben. A felismerés pukkasztja ki a lufit; a szisszenő hang kíséretében távozik a feszültség. Mire gondolok?

„Aki spiri, az legyen elfogadó.“

„Aki megüti a jobb arcodat, annak tarts oda a másikat is!“

„Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel.“

Tedd fel önmagadnak a kérdést: valóban életszerű ezt az attitűdöd kikövetelni magadtól? Válaszolhatsz gyors és határozott igennel. ez esetben a nepáli hegyek között békésen meditáló szerzetes energiáihoz hasonlókat működtetsz. Mélyen tisztellek érte. Te vagy az, akiről nem pattan le a külvilág tüskéssége. Nem is pattanhat, hiszen el sem ér hozzád. Valahol, a bőrödhöz közeledőben úgy esik le, elerőtlenedve, mintha maga Chuck Norris fújt volna rá. Kérlek, itt hagyd abba az olvasást, ez az írás nem neked szól. Ha mást válaszoltál, akkor viszont érdekes felismerésekkel gazdagodhatsz.

Magasra emelt léc, méltó célérték, igényesen kijelölt fejlődési irány. Cseréld le velük az elvárást és máris megkönnyíted saját dolgodat. De tedd fel magadnak a kérdést: minden békát le kell nyelned? Mit üzenek magamnak magamtól, ha nem állok ki magamért? A kérdések szokásosan vékony, csúszós jégre kalauzolnak. Ideje, hogy a beszakadás, fagyos lékbe csúszás félelmét az önfeledt korcsolyázás örömére cseréljük. Persze nem csettintésre; az út a megértés mezején visz keresztül.

A spirituális embert is megilleti az arányos védelem joga. Pont. A jogban „jogos védelem“-ként találod meg azt a fogalmat, amire hivatkozok. Mit is jelent pontosan? A következő bekezdést egy az egyben idemásolom, hogy láthasd a teljes és kristálytiszta képet:

„A jogosan védekező olyan közvetlenül fenyegető támadást hárít el, amelynek megakadályozására a bűnüldöző hatóságok lennének jogosultak és kötelesek. Amennyiben a társadalom nem képes megvédeni egy adott helyzetben valakit a jogtalan erőszaktól, úgy biztosítja az önhatalmú védelem jogát. Ebben az esetben az állam erőszak-monopóliuma közérdekből felfüggesztésre kerül. A jogos védelem nem minden esetben önvédelem. A védelmi cselekményt bárki kifejtheti, nem csak a megtámadott. A kifejtett erőszak egyetlen korlátja az arányosság elve, azaz a védelmi cselekménynek arányosnak kell lennie a támadással, de ezen belül akár a valaki életére törő támadó megölése is jogszerű lehet.“ forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Jogos_v%C3%A9delem

Az arányosságot érzed, nem szükséges túlragozni. Ha valaki ki akarja lopni táskádból a tárcádat, nem választhatod el fejét törzsétől jogos védelemre hivatkozva. Például. Ez a büntetőjogi megközelítés és értelmezés. Tudj róla, mi azonban most a másik irányból, a spiritualitás felől gombolyítjuk fel és fésüljük ki a kuszálódott szálakat. Mégpedig így:

Ha pillangókéssel akarnak szíven szúrni, ne az elkövető nehéz gyerekkorára apellálj. Ott, akkor ne is hozd szóba, mert megeshet, tényleg reped a szívburkod és nem az együttérzés miatt „szakad meg a szíved.“ Hanem a hideg acélpenge hegyétől. A Btk. megengedi számodra, hogy – ilyen esetben – bármi módon megvédd magad. Úgy hatalmaz fel, hogy garantálja: jogos védelmed egyúttal büntethetőséget kizáró ok. Az analógia következő állomása is erősíti a tételt.

Nyílt, szilánkos sípcsont-töréssel visz be a szirénázó mentő. Az, hogy fáj, nem kifejezés. Kapsz fájdalocsillapítót, már a sárga-narancs fényezésű, kék-piros villogós autóban is megpróbáljanak visszacibálni a viselhetetlenség birodalmából. Ennek ellenére a nagyi lekvárfőző fakanalának nyelét derék, dolgos hód módjára már félig elrágtad. Megérkeztek a traumatológiára. Képzeld magad elé a groteszk jelenetet: üvöltve vonaglasz, a doki pedig a lelki háttérről kérdez:

Miért nem koncentráltál kellő mértékben?

Mi forgácsolta szerteszét a figyelmedet?

Milyen traumát játszol újra, hogy kellett ez a törés?

Milyen mély lelki okok vezettek ide, hogy a hordágyon szenvedsz?

És közben fejét érdeklődve félrebiccenti, finom ujjaival megtámasztja az állát és fürkészve szemlél. Mint aki egy igazán belevaló, komplett matematikai feladvánnyal szemebsül. Igazi ínyencfogással a legfelső polcról. Te pedig közben magad alá piszkítasz kínodban. Ugye, milyen fals jelenetsor?

Az optimális folyamat nagyjából így néz ki egy nyílt töréses szituációban:

1. fájdalom enyhítése

2. állapot stabilizálása

3. diagnózis felvétele

4. cselekvési terv gyors kidolgozása (röntgen, műtét, stb.).

És ez nem csak a mentő-traumatológia kapcsolatában értelmezhető, sőt. Saját életed mindennapjaiban a legfontosabb. Ilyen önmagad önérvényesítő védelme is.

Igen, lehetsz erős. Ez nem egyenlő a vagdalkozással. Emlékezz a jelzőre: arányos védelem. Ez persze mást és mást jelent, kultúrától és földrajztól függően. Amerikában kimaxolják. Sztereotípia: ha valakit az utcáról behúzol a kertedbe, háborítatlanul lőheted szitává. Ez nyilván szélsőségesen megengedő, a gyökértelenségben gyökerező mintázat, nem is javaslom követni. Mégis: ott tudnak róla, számolnak vele. Aki mégis vét ellene, az számol a kockázattal, vagy kellően felelőtlenül bízik a hátrányok elkerülésében.

Arányos védelem. Ami egyben jogos is és megillet téged. Mi történik, ha nem így teszel?

Átvered magad holmi fals és torz spiri-címkék miatt.

Leértékeled, lebecsülöd azt, aki vagy.

Ebből adódóan önbecsülésedet te magad lendíted meg a kizsírozott lejtőn, útban a béka hátsó fertálya alá.

Következmények: ha te nem becsülöd magad, ki becsülne? Kitől várhatnád el? Alappal és jogosan?

Balfácán. Ez a szebb kifejezés. Balfék és balf@sz. Igazából az utolsó a kifejező. Az utótag ugyan hímnenű, maga a balf@sz azonban nemsemleges kifejezés. Íme, a szemérmes wikiszótár definíciója (ők a balfácánt ismertetetik csupán): buta, ügyetlen, hiszékeny személy. Ennyi. És bárcsak itt érne véget a balfékség. De nem, közel sem.

Elérkeztünk a mai írás legnagyobb kérdőjeléhez: ki mondta, hogy nem konfrontálódhatsz? Erővel, vagdalkozás, bosszú és vérontási szándék nélkül. Az alap pedig a következő:

Az önérvényesítés nem önzés. Ez az alap-paradigma. Az origó. A kiindulási pont. Ezt egyébként a többség nem tudja, sőt: még csak nem is hallottak önérvényesítésről. A nevel(tet)és, poroszos oktatási rendszerünk korcs kondícionálásának rohadt gyümölcse. Erről a könyvben részletesen írta, most csak ennyit érdemel. Innen ered, hogy az önérvényesítést a döntő többség kritika és világos fogalomalkotás nélkül azonosítja az önzéssel. nem is tévedhetnének nagyobbat.

Mi kell az önérvényesítéshez? Erő és szándék. Merd használni okosan bölcsen. A „ki mondta?“-sor következő tagja: ki mondta, hogy folyvást békákat kell nyeldekelned? kivétel: ha a francia konyha megszállott szerelmese vagy, akkor szabad választásod a (béka)comboskodkás. Ha ez a kitétel nem igaz rád, akkor elérkezett az ideje, hogy kitedd a pontot a folyamat végére. Soha többé lenyelt béka. Azaz magyarul, félretolva a brekegő kétéltűt: változtass!

Állj ki önmagadért. Állj bele az önérvényesítésbe. Igen, ezt megteheted. Ettől még nem csorbul a spiritualitásod, sőt. Ints búcsút a balfácán, balfék, balf@sz (egykori) én-részednek. Ha kell – de csak akkor -, használd bátran az erőd, keménység, vagdalkozás nélkül.

Csak tudj róla: igen, szabad. Neked is. Sőt: neked igazán.

kép: pixabay.com