A mai cikket a retrográd irányba forduló Merkúrról (RM) írtam, mégpedig kéjes élvezettel. Mert az ilyen égi apropók heveny besz@rást okoznak a hivatásos retteg(tet)ők köreiben. Bár mindig megemlítem, hogy ez legalább akkora ostobaság, mint konnektorba pisilni, ezúttal kicsit más a helyzet. A mostani hátráló Merkúr ugyanis egy elegáns, ám baromi határozott mozdulattal rántja ki az ilyen jószágok alól a talajt. Ez rossz hír nekik, ellenben a legjobb neked (igen, én is örülök neki, bár Dom Perignon-t nem rendeltem hozzá). Nézzünk hát szembe az ordas farkassal, aki habzó szájában hiperinflációt hozva száguld feléd. Pardon: tisztázzuk, mi a manó az a retrográd izé?
Látszólagos hátráló mozgás. Földünkről szemlélve – a Nap és a Hold kivétel, rájuk ez nem igaz – a bolygók olykor úgy tűnnek, hogy lelassulnak, majd kicsit egyhelyben álldogálnak, aztán pedig tolatásba kezdenek. Az égitestek eltérő keringési sebessége okozza az optikai jelenséget; valójában persze mindenki ugyanúgy rója köreit szépséges Napunk körül. Hatást azért gyakorol, mert kéklő planétánkon élünk és innen bizony tényleg úgy látszik, ahogyan az előbb leírtam. A Merkúr ráadásul szorgalmas rükvercelő, évente több ízben is farol. A hideg halálverejték gördül végig a reszketők hátán – abszolút hiábavalóan.
A Merkúr az értelem bolygója, egy ilyen reakció inkább annak hiányát diagnosztizálja. Retrográd mozgás esetén a képlet egyszerű, mint a vajas kenyér receptje: nézzük meg, honnan indul vissza, mert oda kínál megoldást – arra pedig a visszafelé történő haladás végén mutat kulcsot. Tehát nem besz@rni – megismerni kéne. Ha egyszer rádöbbensz a működésére, soha többet nem rezelsz be tőle, ahogy az árnyjáték is csak gyerekként okozott borzongást. Nem ritka tehát, ezúttal azonban többrétű, kifinomult a RM üzenete. Olyannyira szép, hogy kétszer leellenőriztem, tényleg ennyire egybevág minden mindennel. Valóban. Nekem mondjuk nem lett volna pofám ennyi hatásvadász elemet egybepakolni, de nem is én felelek a Kozmoszért. Íme:
**
