A mai cikket a Rák teliholdról írtam, de személyesen, neked. Azt szerettem volna, hogy érezd a magadénak ezt a pár bekezdést így, az új naptári év kezdetén. Több szempontból is érzékeny napokban járunk, ebből csupán egyet emelek ki: amilyen a kezdet, olyan a kiteljesedés, vagyis adott magból csak annak növénye sarjadhat. Ezt szokás (önbeteljesítő módon) ráhúzni az újévre. Ha január elsején valamit csinálsz, azt borítékolhatóan a további 364 napban is. Ezért légy óvatos a teliholddal; közelítsd meg kellő óvatossággal. Ha elfogadod, akkor kézen foglak, körbevezetlek és megmutatom a finomságait. Úgy, hogy közben a körítésről és az egyéb hatásokról is szót ejtek; ennél kevesebbel nem engednélek utadra.
Kevés kivételtől eltekintve nem olvasom a szaktársakat, ám abban biztos vagyok, hogy a január 3-án, szombaton 11 óra 2 perckor egzakt holdtöltét vastagon túl fogják hájpolni, mint ügyes hentes a már büdösödő, ám drága bélszínt (érett az, omlós, ne tessék félni tőle, aranyoskám!). Az új esztendő első teliholdja nem vet árnyékot az egész 2026-os évedre, ha éppen nem a legszentebb áhítattal adod át magad, mint valami felesküdött szekta-tag. Beszéljünk magyarul: nem b@szol el semmit, ha szombat délelőtt egyszerűen csak korizol, takarítasz, árulsz a piacon. Az élet – és legfőképpen a kozmosz – nem valami diktatórikusan követelőző spiriführer, aki feltétlen engedelmességet vár el tőled. Egy csodás telihold ígérkezik, se kevesebb, se több. Azért tisztázzuk, mit takar a fogalom:
Nap és Hold szembenállása. Minden égi mozzanatok leglátványosabbika (nem számítva a napfogyatkozást és az üstökösöket, de ezek ritkák, mint a valóban őszinte politikus – illetve, ha jobban belegondolok, a Halley-üstököst gyerekként, 1986-ban már láttam, ilyen pártistát nemigen). Óriási, fényes, kerek hold; így, a januári hideg estéken talán még mutatósabb, mint nyáron. Érzelemfokozódást, vágyból formálódó tettek szükségét is jelöli. Tudod, te is jól ismered az érzést, amikor valami felébred benned és mindenáron meg akarod valósítani, olyan erős a lelki érintettség.
A Hold az érzelmek, a Nap a cselekvő én jelölője. Ennél jóval több minden tartozik hozzájuk, de nem tojhatok a terjedelemre, mert azzal kockáztatnám, hogy elengeded a kezem és nem olvasod végig a cikket. Pedig neked írtam.
A Hold igazán otthonosan érzi magát a Rák zodiákusában, aminek uralkodó planétája. A jelhez fűzött gyengédség és gondoskodás viszont nem jelent puhaságot és kocsonyás elfolyást. A szikár erdész is gondoskodik a terület állatairól, mégsem fakad sírva, ha meghallja a hírekben, hogy Pablónak nevezték el a drogtanyáról mentett cuki tigriskölyköt. Az „érzelmesség” nem azonos az „érzelgősség”-gel, még ha a két szó olvasva hasonlít is egymásra. A „torta” és a „torma” is ilyen, de nem hinném, hogy örülnél egy kis csokis-vaníliás reszelt tormának málnahabbal…
A Nap a Bak jelében a célszerű, praktikus és fölösleges sallangok nélküli haladást erősíti. Összeolvasva mutatós képletet kapunk: hagyd, engedd, hogy a szíved mutassa meg a legjobb utat, majd kézzel, lábbal takaríts el az utadból mindent, ami nem vág egybe ezzel. Leegyszerűsítve, persze, de, mint mondtam, nem akarom nyújtani a türelmedet. Mert eddig a „mezei” asztrológiai megközelítésről beszéltünk, az pedig izgi ugyan, de sokkal többet ad, ha felpillantunk a végtelen kéklő égre. Ott ugyanis találkozunk igazi csillagképekkel is:
A Nap útján (ekliptika latinul, hogy kipipálhassam az edukációt) a Hold az Ikrek, a Nap pedig a Nyilas fényábrájában jár holdtölte idején. Fordulj a jobbik énedhez, aki stimulálja a benned élő fényes bölcsességet. Ennyi zanzásítva, mert két csillag effektíve pulzálva ragyog, úgy kéri, hogy emeljem ki őket. Még akkor is, ha a telihold egzakt pillanatában nem velük áll éppen együtt Nap és Hold. Hoppá.
A Hold a Sirius felé tart, a pontos oppozíció után pár órával el is éri – ezzel mutatja, hogy irány és cél egyben. Az égbolt legtündöklőbb csillaga, a Nagy Kutya alfája. Fényesség, hűség – csak ezt a kettőt nevesítem. A Nap ellenben a Lant ékköve, a Vega csillag felé tart, épp így, kicsivel később találkozik vele. A Vega is kifejezetten fényes, kékes színben sziporkázik. Maga a hangszer a lélek muzsikáját szólaltatja meg, egyben pajzsként meg is véd. Olvassuk össze:
Nem jó a túlélésre berendezkedned. Bármely értelemben, szóval dúskálhatsz a javakban, mikor a szíved üresen kong. Kevés szomorúbb dolog képzelhető el az elefántcsonttoronyban átélt boldogtalanságnál. Ne alkudj meg! Ne hagyd, hogy a környezeted okostojásai szavaikkal és kéretlen „jó” tanácsaikkal belesz@rjanak a valóságodba és a jövődbe! Azt a lelked tudja, álmaid megsúgják, vágyaid jelzik. Semmi mást nem kell tenned, mint kitartóan, állhatatosan követned őket. Amikor pedig kapod az ívet, szívósan ellenállni a gyengítő hatásnak, mintha rugalmas acél lennél a helyzetben.
Nem baj, ha még nem jársz ott. Ebből ne csinálj magadnak problémát. A cél a lényeg, abban ne legyen tévesztés, ha pedig igen, hamar és kellő erővel igazítsd ki, majd itasd át; ha úgy tetszik, impregnáld be érzelmekkel.
A telihold idején is már közrefogja a Vénusz és a Mars a Napot, erről a hármas együttállásról viszont holnap – akár akarod, akár nem – írni fogok. Végül a telihold lényege útravalónak, hogy betehesd a tarisznyádba (a pogácsáról gondoskodj magadnak):
Nézd az eget, itt, a Földön viszont tedd (jól) a dolgodat. Ha pedig – a mai alkalomhoz hasonlóan – jól jön, olvass, kövess!
kép: pixabay.com
– ha tetszett a cikk,
– ha szeretted olvasni,
– ha örömöt szerzett,
megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:
