November utolsó napjának estéjén jegyet váltott a Vénusz. Mint valami szorgalmas szerelmes, érkezett meg a Nyilas cikkelyébe. Nyilván nem MÁV-val utazott, mert akkor még egy kicsit várhatnánk rá, ám ő bizony ott van és gondoskodik. Rólad, rólam és arról is, hogy ne unatkozzunk – az ugyanis halálosabb a lépfenében pácolt radioaktív villámcsapásnál.
A szerelem bölcsessége – ha csak három szóval jellemezhetném kedves planétánkat, ezt a triót választanám. Szerencsére van terjedelmünk és – remélem legalábbis – türelmed is. Íme, a történet a maga szépségében:
Mély megértés és a belőle fakadó, őszinte mosoly. Ez is jelezheti az emberi kapcsolatokból való tanulást. Miért kéne mindig csak küzdelmek, csörték és intrikák által, megtépetve okosodni, mint valami humán relációs ketrecharcos? Nyilván mélyebben érint érzelmileg a pofon és a nyúzás – emiatt sajnos könnyebben is idézed fel. De hallgass rám:
Ha ezerszer sétálsz végig a meghitten kanyargós, macskaköves utcán a történelmi belváros hangulatos szívében, arra az egyetlenegy alkalomra fogsz visszaemlékezni, mikor a sunyin megmaradt ónos eső miatt kis híján nyakadat törted. Pedig kilencszázkilencvenkilenc esetben nyugodt derűvel lépdeltél ugyanott. A dráma emlékeztet, mint ELMŰ a lejárt villanyszámlára. Nem nagyon különbözik a másikhoz való viszonyod sem ettől az alapvetéstől.
Több asztrocsapból is folyik a kapcsolatok bogozása. Nincs is vele baj, egészen addig, míg azt nem érzed, hogy már a szippantós kocsit kapcsolják át ’fújatósra’ és te állsz a vastag cső előtt…
Két égitestet szokás kapcsolatbolygóként nevén nevezni: a Merkúrt és a Vénuszt. Ma utóbbi libben a reflektor fényébe az ő kecses, lágy energiáival. A róla való értekezés apropója pedig az említett váltása: november 30-án este tisztelte meg jelenlétével a Nyilas asztrológiai jelét, ezen keresztül és legfőképpen bennünket.
Ajtónyitogató energiának is nevezhetném: késztetésed ébred a másikra nyitni (nem teli torokból ordítva rárúgni!!) a bejárati ajtót – még a kapuzárás miatt pánikoló portások és kolesz-gondnokok is részesülnek belőle, igen. Te is számíthatsz váratlan, ám kellemes kopogtatásra. A Nyilas nem éppen aszkéta, hegyre visszakúszó, csigaházban remetéskedő erőtér.
Társas gondolkodás, ember és ember nagyobb rendszerben értelmezése – ez jóval inkább igaz rá. Az ide érkező Vénusz pedig a kapcsolatok öröm és harmónia mentén való erősítéséért munkálkodik, mint valami kedves és profi kozmikus masszőr (és mielőtt rákérdezne valaki: nem, ezúttal nincs ’olyan’ happy finish…). Ellenben akad pár alapvetés. Velük azért praktikus tisztában lenned, mert gyakran hallod őket. Tovább megyek: nehéz úgy létezned, hogy ne jöjjenek lépten-nyomon szembe, mint ostoba közhelyek és még sügerebb „jó”tanácsok.
- ember embernek farkasa
- ha te nyersz, valaki mindenképpen veszít
- csak úgy juthatsz előre és feljebb, ha mást lekönyökölsz, de legalábbis lenyomsz
- világunkat a gyűlölet vezérli
- ha nem vagy kemény, azonnal balfácánként kezel a külvilág.
A sort te is tudod folytatni. Apró ízelítő azonban elég belőle, mint a bogyiszlói ágyon érlelt barackpálinkából. Az ilyen töltésű, sötét, pontosabban: koromfekete magokat érdemes – szemernyi irgalom nélkül – kigyomlálnod valóságodból. Aki szerintük él, rendszerint szektás buzgalommal igyekszik alátámasztani holmi tapasztalatokkal.
Tudod, a helyzet az, hogy bármit és annak cáfolatát egyaránt bizonyíthatod (ez a digitalizáció korában minden eddiginél könnyebb művelet). Az emberi létezés viszont olyan magas és magasztos minőség, amivel nem érdemes tréfálkozni. Profán és a legkevésbé sem üdvös a nyakakat előre billentésre, az általuk tartott fejeket leszegésre sarkallni.
A dogma elfogadása helyett kérdőjelet is kanyaríthatsz utánuk.
A Nyilas Vénusz új válaszokat kínál. Együtt is lehet működni a másikkal. Anélkül, hogy állandóan hátra kéne pillantanod és a lapockáid közé hasító finnacél vadásztőrtől tartanod. A kapcsolatok harmonizálása a másik iránt táplált bizalmat is jelentheti. Még ha „előélete” is van. Mert bárki és mindenki képes változni és fejlődni. Majdnem mindenki…
A szerelem márpedig bölccsé tesz.
Nem elvakít és nem elhülyít, az a zsigeri, görcsös gerjedelem. A megélt szerelem valós tudást ad, mégpedig olyat, amit soha, sehol nem tanítanak, mert nem tanfolyamokra, iskolapadba és workshopokra való. Vállalom a nyakamnak ugrás, a kiátkozás és az azonnali, koppányos felnégyelés veszélyét: a papnői energia a Nyilas Vénuszé. Ezt a kifejezést – lehetőségem szerint – azonban kerülöm, tudatosan.
Magasztos fogalmat számos alkalommal méltatlan minőséggel megtölteni nem való. A „papnő” szó és az ősi kifejezés éppen így járt. Ahogy például a „coach”, a „motivációs tréner”, vagy három évtizeddel ezelőtt a „vállalkozó” és a „menedzser.”
A szerelem áramlásának energiáit ébresztő, erősítő, harmonizáló női energia a klasszikus, ősi értelemben vett papnőé. Mivel ma nincs sem ISO minősítés, sem OKJ-s képzés vizsgakövetelményekkel, ezért – természetesen és objektív módon – nem mérhető a mai papnők papnősége. Tudnék azért mesélni…
Egzakt definíció helyett engedd lelked mélyét dönteni a kérdésben. Ő ugyanis – az önérzeteddel, a főnököddel és a KSH-val ellentétben – tévedhetetlen. A Pitagorasz-tételhez használd az elméd, ott ő állja meg a helyét, itt belső iránytűd.
Összegzés: kiterjesztő-kiárasztó módon kapcsolódni a másikhoz, másokhoz. Erre ösztönöz a Nyilas Vénusz erőtere. Hivalkodás, kérkedés nélkül, szívesen teszel embertársadért. Kifejezetten nagyvonalú, gáláns energia, ami egészen december 24-én késő délutánig tart. Ebből adódóan a karácsonyfa alá majd egy letisztult Bak Vénusz illeszkedik; róla a maga idejében írok majd egy újabb cikket.
kép: pixabay.com
– ha tetszett a bejegyzés,
– ha szeretted olvasni,
– ha örömöt szerzett,
megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:
