Miért higgy a mesékben?

Miért higgy a mesékben?

Jó lenne, ha annyire tökös volnék, mint szeretném. De tényleg. Jó pár hónapja, talán már fél éve is, hogy a szemem elé ugrott egy cikk, amely Bruce Dickinson és bandája szarajevói kiruccanásáról szólt. Ha rákattintasz a dőlttel és vastaggal szedett linkre, el tudod olvasni -felettébb javaslom. Emberünk nem akárki, talán már hallottad a nevét. Igen, az Iron Maiden frontembere, de emellett hivatásos pilóta, amúgy meg hatvan fölött lazán kiénekli a capella egyik legismertebb balladáját, szóval nem kispályás. Számomra etalon-minőség, az volt tizenéves koromban is. Akkoriban, a kilencvenes évek második felében nem volt divat rockernek lenni. Akkor ment az alter, a punk, a cipőbámulós zenék, a kinyúlt körtkobéines pulcsik és a zsíros haj életuntsággal, borostával. Nem az én világom. A heavy metal visszahúzódott; a Fehérvári úti Riff-Röff klubba olyan zenekarok jártak a két sor raklapból ácsolt „színpadra” koncertezni, akik korábban és később is művházakat, kisebb csarnokokat töltöttek és töltenek meg. Adalék, hogy gyakran roadok nélkül érkeztek, saját kis kezükkel cuccolva be és ki. Hőskor volt – nekem, nekik valószínűleg a sötét középkor, de mit tegyek, akkor voltam fogékony fiatal; nem cserélném más(kor)ra. A hosszú haj is ide datálódik; bár érettségi után érkezett egy behívó, amiben szívélyesen invitáltak kilenc hónap olajbogyóskodásra, a vágást megsirattam. Tizenegynéhány év után újranövesztve mintha a régi arcomat kaptam volna vissza: megfogyva (megőszülve, ezt is írd le, b@zmeg kérlek…), megritkulva, de törve nem.

De vissza a tökösségre. Jó, ha magasan van a léc. Jó, ha olyan etalonok, „hősök,” vezérlő minőségek vannak előtted, akikre fel, azaz felfelé tudsz nézni. Nem kell neked is azzá válnod. Én tizenévesen is bekucorodtam volna egy plató sarkába, fejemre húzott sátorlappal, ha lőnek körülöttem, de akkor is: olyan jó „elképzelni,” álmodozni, hogy igen, én is olyan erős, bátor és rettenthetetlen vagyok. Ez az azonosulás valós emelésre képes. Vedd észre: a realizmus legnagyobb veszélye, hogy lenyesi a szárnyaidat. Ha nem mersz nagyot álmodni, garantáltan maradsz a trágyadombon. Ha nem felefelé irányítod a tekinteted, soha nem látod meg a Fényt, a csillagokat. Ne higgy a cinikusoknak, a kiégetteknek. Csak irigyek, mert ők már arról is lemondtak, hogy álmodjanak. Vezesd magad mindig vissza a naiv, csodát váró, rácsodálkozó minőségedhez, gyökerezzen az bármely életkorodban. Itt rejlik a tökösség megélése. Tökös vagy, mert nem szégyelled és nem átallod azt tenni, ami nem korszerű, teszel a megfelelésre és ha kedved tartja, énekelsz, mikor mindenki összepréseli a száját. A tökösség mértéke fordítottan arányos a birkasággal; vagy az egyik értéke magas, vagy a másiké, de tökösnek lenni és mindenkinek mindig mindenben mindenáron mindenhol és mindenkor megfelelni – nem megy. Ne is próbáld.

Nézz vissza: azok, akikre saját fogékony fiatalságodban felnéztél, meg akartak-e felelni a kormánynak/adóhivatalnak/szomszédnak/anyósnak? Mérlegképes könyvelők (nem bántás, csak példálózás a stabil és kiszámítható munkaerővel!) vezettek utadon és formálták jellemedet? Ha igen, akkor úgyse itt lefetyeled el szabad perceidet, hanem kaktuszos oldalakat, bonsaiosokat nézegetsz, netán zenkertes csoportokat görgetsz. Legyen benned rock, vagányság, tökösség. Emlékezz: az agyoncsépelt „tökösség” nemtől (kortól, bőrszíntől, vallási hovatartozástól, szexuális irányultságtól) függetlenül tiéd; nem szükséges saját tulajdonú herékkel rendelkezni hozzá. Analógiásan gondolkodva úgyis világos már előtted, miről szól a mai mese. Egy időben – ami szerencsére talán már elmúlt – szlogenesedett a „merjünk kicsik lenni.” Ennél nagyobb baromság, azaz veszélyesebb önbecsülésromboló és kishitűsítő energia kevés van. Ha ilyet hallasz, úgy engedd el a füled mellett, mintha számodra ismeretlen (és abszolút érdektelen) idegen nyelven folyna társalgás. A mesék is arra szolgáltak: emeljenek, fényt árasszanak; mutassanak rá: ott a gyerkőcben a kicsi királyfi, aki képes elnyerni a király leányát és fele királyságát. Nem arról szól, hogy tanulj szorgalmasan, alkudj meg és olyan multinál helyezkedj el, amelynek az iparága a mostani ismereteink szerint a 40-45 év múlva esedékes nyugdíjazásodig prosperál. Ha netán ilyen „mesekönyv” akadna a kezedbe, hamar dobd el; legjobb, ha a szekrény mögött landol. Szerénységgel soha senki nem jutott egyről a kettőre, alázattal igen. Aki tökös, nem szerénykedik, ám alázattal járja útját. Mint te.

kép: pixabay.com

Hogyan ösztönöz a direktbe fordult Szaturnusz?

Az október elejét igen intenzív kozmikus hatásokkal díszítették az égiek. A Kos teliholdon túl a Szaturnusz mostanra időzített direktbe fordulása is alátámasztja, hogy igazán mindent beleadtak az értünk dolgozó, vezettetést adó erők. Tudom, az elmúlt hetekben-hónapokban nem csak a gyűrűs bolygóról, de jelen időszakunkra mindannyiunk által érezhető lenyomatokat gyakorló társairól, a Plútóról és a Jupiterről szóló írások felülreprezentáltak voltak. Lesznek is. Nem az újabb és újabb lehúzható bőr ragadtat tollat billentyűt a csillagok világát fürkésző asztrozófussal, hanem a fenti történések „lenti,” azaz földi leképeződései. Vegyük sorjában, mit is hoz ez a fordulat! Erőd ébred, mellyel az energetikai „dugulásokat” kipucolhatod, hogy áramoljon, aminek kell. Időd is van bőven rákészülni: kicsivel december közepe után lép majd át/vissza a Vízöntő jelébe a bolygó. Addig azonban a Bakban rója lépésről lépésre, de ellenállhatatlanul és megállíthatatlanul útját. Most nyernek értelmet a ráncok arcodon, az ősz hajszálak, az idő, ami nyomokat vésett rád. Nyomokat, azaz tapasztalatokat. A megélések nem megrokkantani hivatottak – sem a múltban, sem most. A következő két és fél hónap egyik kitűnő lehetősége átértékelni a „csapásokat” erényemelő tapasztalatokká, amik révén bölcsülsz. A Bakban járó Szaturnuszt nevezhetném szigorúnak, de talán nem az a legjobb jelző, hiszen nem kérlelhetetlen. Egyszerűen csak nem ismerni, nem bírja, nem tűri a mellébeszélést. Nem egyszer, nem kétszer írtam az elmúlt hónapokban, hogy ha valaminek ideje van, hogy végre kidobjuk, akkor az a sunnyogás, a hazugság, a becsapás (befelé és kifelé egyaránt). Ezekkel nem kompatibilis a Szati; figyeld meg az egyenes (és emiatt végtelenül becsületes!) arányosságot: minél nagyobb mértékben b@szod vered át magad, annál több pofon ér, annál intenzívebben ütközöl a bolygó energiáinak alacsony szintjét megjelenítő gátakba, falakba, akadályokba. Olyan nehéz ezt megérteni? Ugye, hogy nem?

Igen, te is, én is abban a világban nőttünk fel, hogy létezik „kegyes” hazugság és a cél szentesíti a hentest eszközt és ha nem látja más, akkor ellopható bármi, csak ne bizonyítsák rád. Ez egy végtelenül káros, veszélyes csapdarendszer. Nyilván már te is rájöttél, hogy nem igaz és nem működik. A Szati jelen energetikája ráfordít a helyes útra, erőteljesen indít meg a felfelé vezető, időnként izzasztó, helyenként rögös, de tiszta, nemes és folyamatosan (tovább) nemesítő ösvényre. Lehet, nem népszerű az irány. Kit érdekel? Az is megeshet, hogy időnként kényelmetlen, mászós, nincs azonnali buksisimogatás és omlós, puha vajkaramella minden megtett lépésért. De mégis: érzed, szabad vagy, az egyre teljesebb szabadság eszményébe gyalogolsz, hátad egyenesedik, gerinced visszanyeri eredendő formáját és funkcióját. Kulcsszavak az őszre: állhatatosság, becsület, alázat (nem megalázkodás!!), összeszedettség, következetesség. Látod, egyik sem divatos, ám örök. Évezredek óta működnek és nem most jár le a szavatosságuk. Ha nem korszerűek, akkor a korban a kór, hogy mára se mellőzzünk némi szóviccet. Tudd és lásd: az energiabefektetésnek értelme van; nem aszketizmus, vagy mazochista hajlamok terelnek erre.

Mi történik, ha mélyen beleengeded magad a direkt irányba fordult, Bakban járó Szaturnusz energetikájába? Kezded észrevenni, hogy fogynak-tűnnek a sallangok. Ezzel egy időben egyszerűbbé, átláthatóbbá, tisztává válnak nem csak az energiáid, de az egész körülötted lévő világ (emlékezz: az „csak” tükör, mégpedig a te tükröd). Rájössz, mennyi felesleges minőség vett körül. Apropó: ideje kidobálnod a szükségtelen sz@rokat holmikat, amik nem hasznosak, nem szolgálnak, nincs már bennük fény és öröm. Egyszerűsíts. Emlékezz a matekórákra: egy végtelenül egyszerű egyenletet is oldalakon át lehet leírni, de a lényeg ugyanaz. Húzd le, vond össze, metszd meg; ideje van. Ha még munkálkodik benned a ragaszkodás, egyelőre csak gyűjtsd össze ezeket az ingóságaidat és megvárhatod a december 18-át, onnantól jóval könnyebb az áramlásra bízni őket; tudva, a világot gazdagítod és más örül annak, ami nálad érzelmi zárványt okozott. Jelen égi energiánk mindennél elevenebben tanítja meg számodra a kozmikus logika törvényszerűségeit, azt, hogy nincs megúszás, nem lehet kibújni a felelősség alól. Érhetnek kemény leckék, de ezek rideg mivoltukban is igazságosak; a karmikus vetés és aratás relációja megbonthatatlan egyensúlyt képez, még ha éppen nem is tetszik a megnyilvánulása. Ráébredsz: nincsenek csodapirulák, legalábbis működőképes és tartós eredményt adók létezése összeegyeztethetetlen a bejárt út alatt szerzendő tapasztalatok embergyémántot csiszoló szükségszerűségével. Mérlegeld: szemfényvesztés, vagy valódi, örök értékek? Illúzió, vagy valóság, ami megtart és a legfélelmetesebb viharban is támaszkodhatsz rá?

Keresd a tanításd. De ne feltétlenül mások által írt sorok és beszélt előadások által. Ott „csak” inspirációt kapsz, többet ne várj, helyetted senki nem végezheti el a rád szabott munkát; itt nincs kiszervezés és alvállalkozó. Eljött az idő. Kérlek, most a lehető legnyitottabb szívvel olvass: ideje megtenned azokat a bizonyos lépéseket. Szaturnusz: térd-lépés-alázat. A fordulat szemed elé emeli az előre irányát. Múltad tapasztalatai – jó vagy rossz voltuktól függetlenül – támogatnak ebben. Ne a címkékkel foglalkozz, fontosabb az elhatározás és az azt követő tettek sorozata. Végezz koncentrációs gyakorlatokat, szerezd vissza az összpontosítás képességét, mert hihetetlen mértékben képes támogatni.

Engedd, hogy lelked befogadja azt a tudást, ami fényességet ad. A gyűrűs bolygó a Nyilas ekliptikai csillagképében fordul. Nem agyalással találsz rá a tanításra, adott esetben magára a tanítóra, hanem belső világod jelez félreérthetetlenül: igen, ez az enyém, itt érzem, hogy igazság van. Jó tudnod, hogy ez a fajta bölcsesség felülemel a hétköznapok versengő-torzsalkodó energetikáján; egészen egyszerűen nem ér fel hozzád ez a hullámhossz. Tudod, éled és működteted, hogy nem a szűkösség világában létezünk és ember embernek társa, nem farkasa. Arra ott a farkascsorda, akik fejlet társadalomban élnek és megteremtik a „farkas farkasnak farkasa” mondás közhelyes igazságát. Valahányszor elragadnak az indulatok, állj meg, lassíts le, emlékeztesd magad: méltatlan a sárba ragadni, a tudás benned van, csak le kell időnként porolni.

Éld át a „méltóság” kifejezés nagyszerűségét! Adalék: a felettes énnek szóló üzenetek körén, az égi egyenlítőn a Sas szárnyaló, emelkedő fényábrájában érte a fordulat a Szaturnuszt. Ideje a fölé emelkedésnek, a rálátásnak; a könnyed és méltóságteljes szárnyalásnak. A sas táplálékában közmondásosan nem szerepel a légy. Nem csak a csúcsragadozó madárra érthetjük a régi latin bölcsességet. Korszerűsítsd, ültesd át a mába: vajon méltó hozzád az apró-cseprő, lényegtelen dolgokon való bosszankodás? Való, hogy térben távoli, rád közvetlen hatást nem gyakorló történések miatt érezd magad rosszul, korlátozva? Engedd a Sas minőségét kiteljesedni és nagyvonalú eleganciával lendülj túl a régi, görcsösséggel bélelt mintázatokon. Emlékezz: az egyszerűsítés, a sallangoktól mentesülés itt is hathatós nyesegető munkával választja le rólad a fölösleges indulatot.

Most már láthatod: kivételesen jó időszakban élünk. Nem mondom, hogy habkönnyű. Nem mondom, hogy elég hátra dőlni és tátott szájjal várni a sült galambot. Nem mondom, hogy elég a mezt pályára küldeni. Azt viszont bátran jelentem ki, hogy beleállós, szép és évek, évtizedek múlva is jóleső elégedettséggel visszaemlékezős hetek és hónapok várnak rád; éld így a mát, a holnapot és ami a legfontosabb: lépj és tedd meg, amit kell, aminek eljött az ideje.

u.i.: érdemes újra olvasnod, mit ösztönöz a Jupiter, aki nemrég fordult direktbe – szintén a Bak jelében.

képek: www.pinterest.com

Lehet félelmetes egy csodacsütörtök?

A július meglehetősen magasra teszi a lécet. Rögtön a hónap legelején kifejezetten fajsúlyos égi történések vonják magukra a figyelmet. Közölük talán a legfontosabb a látszólagosan hátráló mozgást végző Szaturnusz visszaérkezése a Bak asztrológiai jelébe. Beszéltünk már korábban róla, hogy ez amolyan „otthonról hazafelé” energetika, mert a gyűrűs bolygó a Bakot is és a Vízöntőt is uralja (utóbbit az Uránusszal társulásban). Röviden és velős tömörséggel fogalmazva az újratapasztalás ideje következik. Nevezhetjük pótvizsgának is, avagy jegyjavító megmérettetésnek, ha az előző szinteket jól és méltó módon ugrottuk meg. A július másodikán jegyet váltó Szaturnusz félreérthetetlenül és tűpontosan tolja orrunk alá mindazt, ami fontos: megérteti, hogy most már tényleg, végre-valahára és nem tovább halogatva nincs kitáncolás és elsunnyogás: tessék megragadni a sorsfeladat, a saját életút nyelét – nem sz@ros talicska az -, és bőszen tolni előre, a saját, valódi utunkon. Itt akár véget is érhetne a mai írás, mert ez a lényeg, de azért bontogassuk egy kicsit, hátha az árnyalás akkor is segít, ha elsőre nem érezted a találatot.

Vannak olyan leckék, amik nélkülözhetetlenek a következő évfolyamba lépéshez. Hiába tudsz minden mást szuperül, ha ezek közül hiányzik egyik-másik, nem megy az előrehaladás. A naptári év felénél fordulunk az útra, ami megmutatja, melyek is ezek az alapvető elsajátítani valók. De jusson eszedbe: nem elméletről van szó! A Szaturnusz egyik definíciója szerint a tapasztalat bölcsességének planétája. A tettek beszélnek, azaz amilyen értéket létrehozol, amit alkotsz – nyomot hagysz magad után és nem kiskutyás módon. Egyszóval: megmérettetés, ahol már nem tudod kidumálni magadat. Kérlek, ezt ne vészjósló üzenetnek olvasd, egyszerűen csak ez van. A ma embere hozzászokott ahhoz, hogy amiben nem bukik le, az meg sem történt. Ha túrom az orromat és nem lát meg senki, akkor nem is túrtam. Ha elemelem a rúd téliszalámit a bolt kamerahálózatának holtteréből és még a lopásérzékelő kapu sem pittyeg be, megnyertem és büntetlenül (?) enyém a zsákmány. Ehhez a deformitáshoz torzultunk és most adatik meg a gerincegyenesítés lehetősége.

Nézd meg, kérlek és lásd is meg a bolygó mozgásának szépségét: a Vízöntőből érkezik vissza. De mit is jelent ez? Ahhoz, hogy tiszta, szép és szabad életet élhess, fel kell vállalnod önmagadat és véget vetni a sunnyogásnak, kiváltképp az önmagaddal szemben merényelt hazugságoknak. A Bak Szaturnusz végtelenül őszinte energia: nem szépít, nem csomagolja bársonyba a vaskesztyűt, de kiszámítható. A pofonról tudod, hogy pofon és nem téveszted össze holmi simogatással. Az érem másik fele pedig arról szól, hogy a helyeden vagy: elképzelhető, hogy körülötted egyre-másra billennek ki az emberek, de te – energetikailag – stabilan a helyeden állsz, mint kapitány a hídon, akit nem zavarnak a hullámok. Nem merev és begyepesedett módon teszed mindezt, hanem rugalmasan, de szem előtt tartva a célt és az irányt. Erények, amik támogatnak: állhatatosság, következetesség, becsület, megbízhatóság, szavahihetőség. Mára kiürült szavakat tölthetsz meg valós tartalommal tetteid és tapasztalásaid által – ez igazán remek lehetőség. Külön emelem ki az alázat fontosságát. Figyelem! Alázat és nem megalázkodás; a különbség óriási, világokat takar. A most kezdődő időszakban még hangsúlyosabb, még fokozottabb az alázat működtetése: hogyan, miként és minek az irányában tudjuk működtetni ezt a nemes erőmintázatot?

Akad itt még egy szó, ami saját bekezdést igényel, ez pedig a maximalizmus. Kérlek, olvasd vissza ezt az írást (belinkelve a dőlt betűknél), ahol kifejtem, mit is jelent a valódi maximalizmus. Röviden, tömören: tökéletességre törekvés; igény a lehető legjobb megoldás megvalósítására; félmegoldások, alkuk és kompromisszumok nélkül. A július eleje elhozza a maximalizmus iránti valós, belső igényünk újraébredését is. Már kellemetlen és feszítő a tákolás, a csapjuk össze, jó lesz az úgy és társai. Egyszerűen méltatlan és egyre kevésbé, remélhetőleg egyáltalán nem választjuk ezt az utat. Időt kapunk bőven, mert a Szaturnusz hátrálása még negyed évig tart, szeptember végén fordul és csak a téli napforduló előtt érkezik majd vissza a Vízöntő jelébe. Kitűnő lehetőségek kosárszámra, ideje ingujjat feltűrni és munkához látni!

képek: www.pinterest.com

Pin It on Pinterest