álmok | Ládonyi János

A Nap-Neptunusz ezüstös lélektükre

Szerző: János | 2024. márc 15 | Blog

Ha csodára nyitott szemű kisgyermekként gyakran vágytál egy varázslatos tükörre, akkor igazi örömhírrel szolgálhatok. A Nap és a Neptunusz együttállása vastag, színezüst lélektükröt tart eléd. Kellően nagyot, hogy tetőtől talpig, felszíntől lélekmélyig lásd magad. Hasonlít Edevis tükrére, de egy csavarral:

Őszinte, mély, tiszta és igaz vágyaid. Őket látod – önmagaddal együtt. Emlékeztetőt kapsz: nem sóhajtozási célból táraztad be álmaidat. Az ezüstfényben különválaszthatod, aminek nincs ott helye, amit más tukmált rád, netán csak úgy beengedtél, bozótosba tévedt puli szőrébe ragadt bogáncshoz hasonlóan tapadt rád, de nem a tiéd.

Ez a tükör veszélyes!! – ordíthatná, aki menekül saját lelke, belső mélysége elől. Ne hallgass rá.

Akkor okozhat kellemetlen pillanatokat, ha folytatólagosan hazudsz magadnak. A Nap-Neptunusz találkozó március 14. és 16. közötti három napja ebben az esetben nem valami komfortos. Elmondom, miért:

Újra és újra szembesülsz a nem tudatosított, el nem fogadott, Isten ne adja: lenyomott/elfojtott vágyaiddal. Ideje valamit kezdeni velük. A másik, kevéssé üdvös hír is ide vág – és csak akkor érint, ha tévúton tévelyegsz.

Ősfélelmek. Pánikgombok az alaplapodon. Átizzadt ágyneműben ébredni a saját ordításodra, bénító rettegésben. No, ezeket senki normális emberfia/lánya nem szeretné átélni. Nem is kell, arról viszont tudj:

A Neptunusz a legmélyebb, eredő félelmeket is szimbolizálja. A vele szövetkező Nap pedig világosságot kínál. Magyarul: meglátod, felismered, mi az, ami elől menekülsz – amennyiben így teszel. Ha most azt mondod: „hiszen ez nyilvánvaló!”, akkor csak félig adhatok neked igazat.

A legtöbb mumusunkat valóban ismerjük, még a nevüket is tudjuk. Talán az is dereng, hogy baromira ideje lenne kimondani a nevüket, hogy hussanhassanak a jó meleg, minél távolabbi éghajlatra. Velük nincs is különösebb munka, de még alattuk is sunyíthat félelem. Velük szembesülhetsz. És ez minden drámai megélés mellett hasznos.

Már tudni fogod élnek-e, vannak-e benned ilyen típusú alsó-belső, alantas szívszorongatók. Másrészt: a vak menekülési mintáidat átírhatod szemebnézős, szembefordulós, megoldós típusúra. Nem mondom, hogy sétagalopp, azt viszont igen, hogy megéri. Mindenképpen.

Kifinomult intuíció, fokozottan tiszta érzékelés: rájuk is számíthatsz. Ők ismét csak amolyan ezüsttükrös minőségek. Forduljon bárhogyan is, egyet – javaslom – vigyél magaddal:

Leválaszthatatlan részed a lelked legmélye is. Nélküle nem tudnál élni. Eddig kivétel nélkül minden kísérlet csúfos kudarcot vallott, amikor bárki megpróbált automata üzemmódban, száraz racionalitással, (mélységi) érzelmek nélkül szkeptikusan létezni. Nem akarlak lebeszélni, de szerintem se nekem, se neked nem menne. Én nem is kísérleteznék vele. Helyette egy járható út:

Megismerni, elfogadni, jó barátságba kerülni. Amin pedig úgy érzed, változtatni kéne – ahhoz láss hozzá. Ideje van.

kép: pixabay.com

– ha tetszett a cikk,

– ha szeretted olvasni,

– ha örömet okozott,

megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:

https://www.donably.com/ladonyi-janos-asztrozofus

Varázslatos Skorpió Nap

Szerző: János | 2023. okt 23 | Blog

Ott is megtalálod a szépséget, ahol más nem keresi. A mostani hetek éppen ilyenek. Az október szebbik arca igazán szerethető. A kellemes meleg, az arccirógató napsütés, azaz: a klasszikus indián nyár közkedvelt. Meg is dolgozik érte, ilyen színpompás hónap nincs még egy. De mi van akkor, ha éppen nem süt a nap? Azaz süt, csak közte és közted felhők, adott esetben sűrű, hideg szemű esőt szülő fellegek dagadnak?

Ideje kiélesíteni lelki szemeidet. Az indián nyár csodálatos, én is nagy rajongója vagyok. De hajlamossá tehet a reaktív viselkedésre. Magyarán: amikor plusz tizenhét fokot mutat a hőmérő, szellő se lebben, de a napocska hét ágra süt, minden okés. Világbéke. Kit érdekel a tél? Talán el is aludt az ilyen nevű tábornok és az egész sereg látogatása idén elmarad…

Ha pedig beborul az ég, te is beborulsz. Szörnyű hangulatba rántod magad. Átkozott eső. Miért nem Dél-Spanyolországba inkarnálódtam? Mi ez? A sok brexites honfitárs a londoni klímát is importálta? Kikérem magamnak!! A zessső monnyon le! Bőröd fehérsége nem önmagában bántó: a lekopott barnaság hiánya fáj. Depi. Öngyi. Na jó, az nem, azzal nem viccelünk. De csokit ide! Azonnal, kosárszám. Majd holnap meggyónom. Isten bizony, ha újra kisüt, elmegyek futni. Még mosolygok is közben. De ez a felhős, ködös november a szitálásával… Ettől herótot kapok. Bebújik a bőröm alá. Képtelen vagyok szárazra dörgölni magam. Mintha mindig hideg és nyirkos lenne az életem.

Nem baj, ha a kilengésekben magadra ismersz. Én is. Maga a kibillenés nem gond. A célérték viszont a mihamarabbi ellenmozgás. Ahogy a megingó bringán önkéntelenül korrigálsz, a vízátfolyáson felúszó autót is soha nem tanult, ösztönös mozdulattal húzod újra egyenesbe, úgy vagy képes életedet is a billenésekkel együtt élni. Mert ismered őket, megélted százszor, ezerszer milyenségüket. Éppen ezért korrigálsz, ellenpontozol.

Szeszély és szenvedély. Titokkutatás és misztika. Álmok és mély vágyódás. Mind rendben és jelen vannak. Október 23-án, hétfőn kora este (egész pontosan: 18 óra 20 perckor) érkezik meg központi csillagunk, a Nap a Skorpió asztrológiai jelébe. Kérlek, vonatkoztass el a jelhez kötődő, meglehetősen bugyuta sztereotípiáktól. Ennek hiányában önbeteljesítő jóslatok végtelen generátorává alakulsz és ne is olvass tovább.

Ha már hatvanhét évvel korábban éppen ekkor robbant ki egy forradalom, használd fel a térben jelen lévő reformerőket a Skorpióval összefüggő negatív előítéletek gyomlálására. Igen, jöhet érzelmi hullámzás. Befelé fordulás, de nem befordulás. Minden kirázódás a valódi célérték elérése miatt mutatja magát.

A Skorpió fő küldetése az érzelmi biztonság megteremtése. Ez a terület az, ahol az illúziók semmit nem számítanak. Csak az, amit belül érzel, megélsz. Élesen válik el egymástól látszat és érzet. Ezért a. ne sajnáld, akit más esetleg lesajnál, mert lehet, boldogabb a nagy tömegeknél, b. ne irigyeld, akit mindenki más, mert a csillogás bizony sírást, sőt: keserves zokogást is takarhat.

Vizes, tehát érzelmes jel. Kerüld el a csapdahelyzetet, azaz ne várd el magadtól a hideg és kizökkenthetetlen attitűdöt. Igen, van, ami megérint és olyan is bőven akad, ami a szokásosnál mélyebben. Mondok mást is: erősödő megismerési vágyat is fedezhetsz fel magadban. A titokkutatás a függönyök mögé pillantásra hív a maga pajkos módján. Mit tudhatok meg a másikról, amit kendőz, rejteget? Abszolút rendjén való, amíg elkerülöd az alacsony szinteket (hallgatózás, turkálás, leselkedés és társaik).

Remek időszakot kínál a Skorpió Nap önmagad mélyebb megismerésére. Arra, hogyan és miként működsz, amikor hullámzol, mikor nem csak ragyogó napsütést és száz százalékban optimális külső körülményhalmazt érzékelsz. Kellő nyitottsággal elképesztően hasznos tapasztalásokra tehetsz szert. A megismerés is jó, de arra késztet: változtass azon, ami kevéssé tetszetős. Képes vagy érzelmeidből tanulva jobb emberré válni.

kép: pixabay.com

– ha tetszett a bejegyzés,

– ha szeretted olvasni,

– ha örömet okozott,

megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő írások elkészülését:

https://www.donably.com/ladonyi-janos-asztrozofus

Álomút az álmok útján

Szerző: János | 2023. ápr 2 | Blog

Az álom kegy és ajándék. Remek dolog újraálmodni valamit, például az este látott lenyűgözően érdekes film képsorait, vagy kedvenc könyved izgalmas kulcsjeleneteit. Hasonlóan édes élmény győzelmeid, sikereid, életed fénypillanatinak felidézése lelked csodabirodalmában. Mosolyt varázsol az arcodra, erőt ad, kétségbevonhatatlan visszaigazolást kapsz – magadtól magadnak. Ám van ennél még feljebb is.

Megálmodni valami újat. Ez az igazi, ez a magasabb szint. A meglévő, elmédben már rendelkezésedre álló információkból alkotott képsorokat, kollázsokat, kaleidoszkóp-szerű vetítéseket szintetikus álomnak szokás nevezni. Mint a patchwork (foltvarrás): amid van, abból némi fantáziával egészen meghökkentő szépségű darabokat fabrikálsz. Ma azonban a másik álomtípusról beszélünk.

Építő álom. Amikor minden előzmény nélkül születik meg egy vadonatúj minőség benned – éppen az álmok birodalmában kalandozva. Tudnod kell: ilyenkor olyan tudást hívsz/töltesz le, amit meg nem tanultál, de vágyod. Csak lábujjhegyen merem leírni: a kreatív álmokban enyhe médiumitással működsz. Ezért is olyan isteni élmény, amikor – újra és újra – megtapasztalod. Ennek éljük vastagon az idejét mostanság.

Amikor régimódi, klasszik kihajtogatós turistatérképet (netán tájfutó változatát) nézed, akkor bizton tudod: nem azért fog előtted tornyosulni egy izzasztóan meredek hegy, mert a nyomdában túl sok szintvonalat sűrítettek egy kicsi helyre, netán a perverz grafikus szintvonal-fétisben szenvedett. Ott a hegy, a térkép körvonalazza, milyen terepviszonyokra számíts. Akkor is, ha sok-sok ezer kilométerre jársz éppen a térkép által lefedett területtől. Épp így működnek az alkotó álmok is.

A végtelen kéklő égbolt történései, változásai gyönyörűen képeződnek le földünkön. Igen, bármennyire is közhelyes, de az „amint fent, úgy lent” törvényszerűségnek sem találták meg még az ellenszérumát. Márpedig a Kozmoszban mostanság markánsan halaltnak magukról a mocorogtató, átalakító, változásra buzdító erők. Ezek pedig éltető és tápláló, friss tavaszi esőként hullanak ránk, közénk, világunkra. Termékenyítenek, nem is akárhogyan.

Az unalom majdnem olyan halálos, mint a napalm, vagy a százhatvannal száguldó IC, netán az emberi ostobaság. Éppen ezért még véletlenül sem szeretnék belefulladni. Elkerülném a papagáj hálátlan szerepét, ám minden óvatoskodásom mellett el kell rebegnem a Vízöntő Plútó, a Halak Szaturnusz és társai nevét. Ha a téma mélyebben érdekel, javaslom, általad hitelesnek ítélt forrásból olvass utána, tájékozódj. Itt és most a következők miatt fontosak:

Az álomtározó megnyílt. Eddig sem őrizte hét lakat, mostanság azonban szélesre tárultak a kapuszárnyak. Akadnak ösvények, melyek épp úgy fénylenek fel, mint James Redfield Mennyei próféciájában a névtelen főhős előtt. Én is éppen így jártam.

Nem azokat az időket éljük, amikor hezitálni kéne. Éppen ezért léptem rá, talpamban még a meglepetés kellemes bizsergésével. Olyan területre invitál, ahol bár jártam már, de mégsem. Bizonyos értelemben jól ismerem, más vonatkozásában szűz földre indulok expedíciós felfedezőként. Az álom bekopogtatott, számos tanulsággal feltarisznyálva.

Amit ebben az életedben – eddig még – sose csináltál, annak is felvirradhat a napja. Akár hirtelen, jelentősebb előzmények nélkül. Ez történt, történik velem. Álomból születő folyamat kezdetén járok; olyan úton, ami az ismerősen újdonság élményét szállítja. És végig fogok haladni rajta.

Rébusz. Az egyiptomi napisten tömegközlekedési eszköze; régebben még helyesen, az eredetet szem előtt tartva írták: Ré-busz. Mára ez megkopott és a homályos beszéd rokonértelmű kifejezéseként használjuk. Én is – most még – kénytelen vagyok így fogalmazni.

Az álom megtalált, összepacsiztunk, szövetséget kötöttünk. És elkezdtem építkezni, megvalósítani. Immár előrelátó módon, tervezéssel övezett ihletéssel. Végtelenül izgalmas folyamat kezdetén járok. Ígérem, hírt fogok adni menet közben többször is – direkt, kijelentő, elbeszélő és talányos, célzó, a sorok közé író módon egyaránt. Remek hónapok elé nézünk!

kép: pixabay.com

Lépj, bármikor talál rád az álom

Szerző: János | 2023. márc 27 | Blog

A legmerészebb álmaidat is túlszárnyaltad, immár betöltötted a kilencvenkettedik életévedet. Hosszú, boldog, alapvetően megelégedett éltet tudhatsz magad mögött. Amiért jöttél, megtetted és megkaptad. Terveid kipipálva, megéléseid úgyszintén. Gyermekek, unokák, dédunokák szeretete vesz körül, forgatókönyvíró sem álmodna ennél harmonikusabb életutat. Kedves, mosolygós arcodon a nevetőráncok mélyültek el az évek, évtizedek során és oly sokszor hallattad a fiataloktól: bár én is így öregednék meg. Most azonban elérkezel utad végére.

Fél óra. Mindössze ennyi van hátra. Amiért jöttél, megtetted és megkaptad. Terveid kipipálva, megéléseid úgyszintén. Az önmagaddal, sorsoddal, égiekkel kötött szerződésed pontjait teljesítetted, minden visszaigazolás kétségbevonhatatlan. Megérezted, ideje elindulni, elköszönni és visszatérni a Fénybe. Mivel méltó és szép életet éltél, ezért megadatott a kedves, kellemes búcsú kegye is. Ott pihensz a puha párnák közt, bölcs mosollyal arcodon. Körülötted szeretteid, fogják, simogatják a kezed és halkan megköszönik, hogy voltál, vagy és emlékeikben mindig is leszel nekik. Igen, a könnyek gördülnek a mosolygós-sírós arcokon, de a könnycseppek természete már csak ilyen. Tudják: ami történik, jól történik és éppen a szentelt idejében.

Ez az a pont, amikor a vallásos ember várja a papot és az általa kézbesített utolsó kenetet. Itt azonban éles vágás következik. Snitt, csapó, égőpiros felkiáltójel! Ha ekkor, utad legeslegvégén jut még eszedbe ötlet, kapsz bevillanást, kérj papírt és tollat. Ha már a kezed sem tudod felemelni, ints szemeddel az unokádnak, hogy lépjen közelebb, hallja meg, amit elrebegsz neki. Igen, ezt már nem te fogod megvalósítani. Az is lehet, hogy senki. Talán elvész az utolsó sugallat – akkor és ott ki tudja? Egyvalami viszont kulcsfontosságú:

Magadnak tartozol azzal, hogy ötleteidet, inspirációidat, bevillanásaidat komolyan veszed és méltó partnerként kezeled. Mindegy, hol tartasz az utadon, érjenek akár a legeslegvégén ihletett álmok, képek, varázsüzenetek.

Lehet, hogy marhaság. Ki tudja? De a TE marhaságod.

Amiért felerősödik és igen hosszan társunk ez az energia, égi mintázat földi leképeződése. Úgy hívják: Vízöntő Plútó. Igen, nem egy alkalommal említettem az utóbbi hetekben, okkal. Jelentős, korszakos erőtér. A mai olvasatban nem ragoznám agyon. A fő tudnivalókat a múlt heti hírlevélben olvashattad, most egy specifikus értelmezést bontunk ki. Mert izgalmas és vétek lenne, ha „csak úgy” elsikkadna.

Mozdulj az álmaidért. Elsődlegesen elismerés és ellenérték elvárása nélkül. Jöhetnek, persze, kosárszám, bőséggel. Nem zárod ki őket, sőt. Csak nem őértük, hanem önmagad miatt lépsz az álmok megvalósításának mezejére. Ne foglalkozz a visszaigazolással, sem azzal, mit szól a külvilág:

Tapsolnak, vagy köpetet kapsz?

Vevő lesz-e rá a piac?

Kinevetnek vagy égbe emelve ünnepelnek?

Ne aggasszon, ne motiváljon se pro, se kontra. Magad miatt konvertáld valósággá, ami a szíved ügye. A Vízöntő Plútó hosszú, nagyvonalúan átlagolva két évtizedig velünk lévő mintázat.

Van időd, de minek hezitálni?

kép: pixabay.com

Megvalósuló merész álmok

Szerző: János | 2023. febr 1 | Blog

Elérkezett az idő, hogy átgondolt a „hogyan tovább”-ot. Legkésőbb most. Aki derék strucc módjára tuszkolja vastag nyakán ülő konok buksiját a puha strandhomokba, immár az is hallotta, hogy a nagyvilágban ez-az nem éppen úgy zajlik, mint ahogyan a „harmonikus” és az „ideális” szócikkeket illusztrálják. Igen, még rád is hat, a te személyes életedre is befolyást gyakorol az, ami „odakint” zajlik. Ez egyszerű tény, minden ítélet nélkül.

Miért kongatok akkor vészharangot? Mert annak is felvirradt a napja. Amúgy pedig nem vészharang, hanem emlékeztető ezüstcsengettyű, aminek a hangja képes és hivatott Csipkerózsika- és rémálmaidból egyaránt felrázni. Mit hallasz – szinte mindenhonnan: válság, recesszió, infláció, összeomlás, háború, világvége. Egy ősrégi Pokolgép-album címadó dala ugrott be, a Metál az ész. Hát meg. Meg hát.

Hatnak rád, nincs mese, a mérték jellemfüggő. Kicsit az elmédre, jobban és mélyebben a szívedre. Ideje belátni – és nem lemondóan beletörődni -, hogy magukra a nagyvilág politikai-gazdasági folyamataira érdemi, döntő módon nemigen hathatsz rá. Ez van. Kivéve, ha ország- vagy multicég-vezetői ambíciókat dédelgetsz, de akkor nem olvasol ilyen, eltántorító hablatyokat. Mik tehát a lehetőségeid, ha magukra a jelentős fordulatokra nem bírsz befolyással?

A reakcióidat, az általad adott (külső és belső) válaszokat, a kinyilvánított magatartásodat szabadon és tudatosan választhatod meg. Ez a szabadság jutott neked, de ennél nem is kell több. Éppen elég, mindenre is, ahogy a derék székely mondaná.

Húzd össze magad, lapíts, kuporogj, merj kicsi (és jelentéktelen) lenni, add lejjebb, mondj le, törődj bele, engedd el, majd egy másik életben, ha a világ szerencsésebb felére születsz. Nem folytatom a sort, így is fárasztó volt leírni, miket hallhatsz huszonegyedik századi jó tanácsként. Hogy mire jó, azt nem tudom. Talán inkább a GYESEV Intercity-t választod a lassú és körülményes (idősebb Knézy Jenő szófordulata) kenderkötél helyett. Nem jó.

A szó szoros és átvitt értelmében egyaránt az emberi minőség méltóságával össze nem egyeztethető szűkösségsulykolás zajlik, napi huszonnégy órában, nonstop. Ha neked tetszik, ha akarod, ha rádobban a szíved, lelked rajta. Számodra itt ér véget a mai bejegyzés; köszönöm, hogy megtiszteltél a figyelmeddel, ne felejtsd el jusson eszedbe lekapcsolni a villanyt és letekerni a fűtést, jó éjt.

Mi a másik út? Markáns hátraarc a zsugorodás felé. Nem közelíteni, barátkozni vele, engedni az érzékenyítésnek, hanem szögmérővel pontosított, 180 fokos fordulatot tenni. A beszűkülés ugyanis nem kínál perspektívát. Ezt a tételt nem ördöngösség belátni. Ami csak csökkenhet, fogyhat, kevesebb lehet, az előbb vagy utóbb elfogy. Ha még így sem esik le, engedj meg két szemléletes példát.

Van egy üveg lekvárod, a kedvenc gyümölcsödből. Én a besztercei szilvára szavazok. Nagy, öblös, egykori uborkásüvegben lakik, megvan bő másfél kiló. Eleinte napi három púpos evőkanállal mertél belőle, majd rájöttél, így bizony hamar a nyakára hágsz. Önmérséklet, vágycsökkentés, innentől napi egy lapos evőkanál az adagod. Megnyugszol, a rohamos mértékű szublimáció üteme érezhetően lassul. Pár nap múlva azért konstatálod, hogy csak lejjebb és lejjebb araszol a lekvár határvonala nap nap után. Az evőkanalat kiskanálra cseréled. A lekvár erodálódása lassul, de nem eléggé. Viszlát, kiskanál, gyere, mokkás! Ezzel már csak parányi adagokat mersz ki, szinte az ízét se érzed. Mégis: előbb vagy utóbb, de bizton a legutolsó lekvármolekulát is kietted, elfogyott, kész, nincs többé. Hacsak hamarabb, még menet közben rád nem romlik.

Pepitában ugyanez: lehúztad a töltőről a telefonodat, combos 100 %-ot mutat a kijelző. Levetted a fényerőt, semmi szükségtelen scrollozás, se TikTok, se Spotify, semmi, ami nem életbevágó. Szerinted az idők végezetéig teletöltött állapotban marad a készülék?

Lekvár és telefon közös pontja: ha spórolsz vele, megrontod az élményt, amit kínálna, de csak odázod az elkerülhetetlent. Ergo: nem vezet sehová. Ha két példázatban igaz, vajon az élet összes többi területén tőhamis lenne a kijelentés, nulla értékkel? Nem azért, mert én írtam; azért, mert így van. Ez a vanás a tény, amin vitatkozni valóban nem érdemes; szót szaporíthat, előre nem visz.

Ideje nagy levegőt venni, neked is, nekem is. És perspektívát váltani. Növekedés, kiterjedés, vagy szépséges ősmagyar szavunkkal: expanzió. Ez kell, erre visz az út, ez a megoldás. Az üzemanyag pedig, ami előre lendít, a kurázsi.

Ha még mindig olvasol, gratulálok, mert tudod, mivel vitorlázz át a jelen és a (közel)jövő hullámain, háborgó tengerén. Jó hírrel is szolgálhatok, mégpedig kozmikus eredetűvel, ami téged támogat. A Nap és az Uránusz bolygó áll 90 fokra egymástól; népszerűbb elnevezéssel quadrat fényszöget alkotnak. Kiterjesztően értelmezve február másodika és ötödike között egzakt a kapcsolódás. Miről szól?

Álmok és merészség. Ők a főszereplők, velük jutsz messzire.

Első igazság: merj álmodni, az ingyen van, mondjon bárki bármit. Ha már te magad bekorlátozod, miről álmodozz, elbuktál. Már semmi szükség orwelli eszközökre; önként veted alá magad a tudatzsugor koromfekete mágiájának.

Második igazság: az álom „mérete” sem fizetős, azaz ugyanannyi erődbe, energiádba, képzeletedbe kerül nagyot, óriásit álmodni, mint icipici törpezsugort.

A Nap-Uránusz fényszög elsősorban a nyitott szívű, a változ(tat)ásra kész, gerinces embereknek kínál remek alkalmat. A Nap Vízöntő, akár aktuális asztrológiai jelét, akár csillagképi környezetét vizsgáljuk. Erről korábban többször írtam, most nem nyújtanám vele a türelmedet. Az Uránusz nemrég fordult direkt irányba hosszú, több hónapon át tartó látszólagos hátrálás után. Ennek mágiáját részletesen, pontról pontra taglaltam a január 20-án este kiröppent hírlevélben; javaslom újraolvasni. Különösen arra a részre gondolok, amit a Cet fejéről, az ott található érzékszervekről és a Menkar csillagról írtam. Most jön igazán jól.

Száz szónak is egy a vége: bátraké a szerencse. A bátorság pedig belső döntés kérdése. A te elhatározásodé. Ami független az égiektől, ők „csak” hátszelet biztosítanak. De a legerősebb hátszél is azt tudja igazán támogatni, aki már irányba állt és halad. Mindent bele!

kép: pixabay.com