A világ megváltozott. Örökre, visszavonhatatlanul és visszafordíthatatlanul. Ez tény. Nem jóslat, egyszerű megállapítás. Gyanítom, már észre is vetted egy-két „aprócska” jelből. Az átalakulások lendülete és ereje képes maga alá gyűrni. De csak akkor, ha ellene feszülsz. Ha megmakacsolt csacsi módjára állsz ellen minden, akár legapróbb változtatásnak, nincsenek jó híreim. Nem mondom, hogy mehet a jófogásra nélkülözhető ingóságaid zöme, de kapj észbe gondolkodj el. Biztos, hogy ez a korszak küldetése szerint elsődlegesen veled akar kib@brálni? Meggyőződtél róla, hogy a korábbi begyepesedettségből való kirázása ellened irányuló merénylet? Olyan, mint elevenen sünt nyúzni?

A paradigmaváltás egyik első lépése a kiszolgáltatott áldozat alamizsnát provokáló attitűdjének lecserélése. Ha úgy érzed, az élet nem egy habostorta, még nem kell kifent mutatóujjal körbe forogni. Igen, találsz ürügyeket, irritáló bűnbakokat, lelsz anyóst, főnököt, kormányt s ellenzéket. Díszletek mindig akadnak. De nem díszletes vagy (ha igen, úgy mars vissza a színházba!).

És nem, a bicskáddal nincs semmi baj. Nem azért törik most bele a változásokba, mert hitvánnyá lett. Régi bicskád ebben már nem szolgál. Új eszközökre van szükséged. Ezek közül az első, hogy felismered: új eszközökre van szükséged. Amint megérkezett a tantusz leesése, léphetsz tovább. Merre is? Gugli barátunk segít, csak pötyögd be: spirituális eszközök webáruháza. Ott régi zsebkésed helyett varázspálcák, amulettek, amulitvánok és amuésztek kelletik magukat. Ha mégsem, akkor újabb lépés vár rád.

Izzadt homlokkal dugod vissza tárcádba kártyádat, mert nincs is webshop, sem online fizetés. De eszköz meg igen, akkor most mi a manót tehetsz? Indulj el befelé. Az alaplapod a cél. Ott, a nyomtatott áramkörök, a legalapvetőbb programok helye a fókuszban. Némi technikusi munka vár rád. Itt-ott átforrasztasz végződéseket, elválasztasz, összeillesztesz, törölsz és telepítesz. A régi sablonok sínre rakó mintázata mindenesetre kiérdemel egy régi jó formatcét. Mire kész vagy a mechanikai és szoftveres teendőkkel, magad is meglepődsz. Egy, a korábbihoz megszólalásig hasonlító gépdobozt embert látsz, ha tükörbe nézel. Mégis, másképp működsz. Már nem akarsz mindig, mindenen agyalni. Nem az az automatikus beállításod.

Elvárod a csodákat. Ez a mondat a kulcs. Az egész írás valójában körítés. Csak azért írtam, hogy eddig eljuss, ezt elolvasd és magadévá tedd. Vidd haza, tedd el, legyen ott a zsebedben, tárcádban, szívedben. Várd el a csodákat! Pont. Nincs mit ragozni, meg magyarázgatni rajta. Egyszerűen csak várd el a csodákat. Nem a mesekönyvek lapjain laknak ugyanis. Igenis támaszkodj az előre nem látható, nem tervezhető ragyogó történésekkel. Ezért rottyantott be az agyalás és a félelem alapú, általa vezérlet kockázatminimalizáló működés. Régen talán jó volt, ma nem. Ilyen a gőzgép is.

Az egyetlen realitás a csoda. Ha nem számolsz vele, lemondasz az egyetlen realitásról. Ha lemondasz az egyetlen realitásról, látod reális esélyét, hogy előre haladj, hogy egyről kettőre juss? Nem nehéz logikusan átlátnod és megértened, hogy a csodavárás jelen korunk elengedhetetlen személyes segítőeszköze. Ez nem azt jelenti, hogy ne csinálj semmit. Nem ment fel a felelősség alól. Nem azt mondom, hogy tátsd nagyra a szád és várd a sült galambot.

Helyette tedd ezt a csodával, azaz ne várd, hanem várd el. Az igekötő szerepe óriási. Olyan természetes elvárással, mint ahogy sms-t, e-mailt, messenger üzenetet küldesz. Nem gondold át, milyen irtózatosan bonyolult hálózatot használsz. Azt sem, hogy ebben ezernyi hibalehetőség lenne, ha így közelítenél hozzá. Használod, működteted, a maga teljes természetességében. Olyan nagy csoda lenne a csodával is így együttműködni? Hit helyett bizonyossággal várd el és megérkezik. Neked is. Hozzád is. Ez az újdonság, a plusz, amiről már te is tudsz.

kép: pixabay.com

ideje kézbe venned saját csodakulcsodat