Az elkísérő vágyak ereje

Az elkísérő vágyak ereje

Van egy különleges tulajdonságod. Tengertúlian trendi kifejezéssel élve bizony tudod kell a szupererődről. Mi lehet az? Kanálhajlítás? Nem. Akkor te sütöd a földkerekség legfinomabb császármorzsáját? Nem tudom – látatlanban nem nyilatkozhatok róla. Ólomból aranyat tudsz konvertálni? Langyos, sőt: melegszik.

Ez a képességed most szép lassan, ám végtelen határozottsággal merül fel lelked óceánjából. Ahogy egykor Atlantisz elsüllyedt, most éppen ellenkező előjellel: felbukkan a mélyből. Mi is? A tudás, amivel a visszatérő kellemetlenségeket, rémképeket át tudod alakítani. A korábbi facsarás válik mostani erősségeddé. És nem, nem a közkedvelt, pinkglasser rózsaszín szemüveges attitűd magadra cibálása miatt.

Kevés esetben vezet célra a felszín kapargatása. Ilyen például a lombsöprés. A szúnyogcsípés helyének kitartó vakarása. Mondjon bárki bármi, igenis jólesik. Később kellemetlenebb lesz, de a hatlábú vérszívó bemeneti nyomát jól esik vakarni. A ritka kivételtől eltekintve tartós eredményt ne várj a létsík legeslegtetején való piszkálkodástól. Ahhoz merülni kell.

Ha már merülsz, akkor jó mélyre érdemes. Oda, legalulra. Ahol a dolgok gyökere ered. Ott a forrásenergia is. Itt tudsz átprogramozni régóta futó szoftvereket. A frissítés talán újraindítást is kíván. Szinte biztos, hogy pár alkalmazás összeomlik és soha többet nem tud az új környezetben futni. Sose bánd. De miről is beszélünk?

A december 2-án, csütörtökön délután direkt irányba forduló Neptunuszról. Ő kínálja fel a mélységi rendbetételt. Mellé adja – csupa szívjóságból – a változtatáshoz való erőt is.

Meglehetősen régóta hátrált a Neptunusz. A mostani fordulat mélyebb megértéséhez javaslom, olvasd vissza a belinkelt írást. Ez az előző fordulatot, mint eljövendő energiamintát írta le. A mögöttünk hagyott hónapokban a folyamatok beindultak, egyesek le is zárultak. A következő irányváltás küszöbén állunk.

Figyelj, kérlek, a finomságokra! Ami eddig bosszantott, már szolgál. Nem magától; szó nincs arról, hogy megkopogtatta volna a válladat, hogy komornyiknak kínálkozzon. Te magad formálódtál. Erősséggé gyúrtad azt, ami régebben herótot okozott. Cselekvő energia, mindenképpen különböztesd meg a passzív beletörődéstől. Utóbbi nem játszik.

A vágysóhajok színezete is megváltozott. Eltűnt a reménytelenség árnyalata. Lásd bármilyen távolinak, a jelen szűkítő szemszögéből szinte elérhetetlennek, mégsem mondasz le róla. Mert a tiéd. Megvágytad, na. Ez az erőszakoltan magyartalan kifejezés mutatja meg, hogy a visszatérő, kitartó, téged elkísérő mély és valódi vágyaid erőt adnak. Eddig hihetted, hogy fókuszromboló és szétforgácsoló küldetéssel jöttek, de ez nem igaz. Lelked erejét acélozzák, hogy nehézségeken, ellenszélen és a környezet huhogásán át is elindulj értük – és érd is el őket.

Kevés dogmatikus elemmel találkozunk csillagfürkész utunkon. Ezek egyike éppen a direktbe forduló planétára, jelen esetben a Neptunuszra (is) vonatkozik. Amikor egy bolygó a hátráló mozgást követően újra „előre” halad, elképesztő energiákat szabadít fel. Nem úgy, mint Szenteste, mikor csillagszórót gyújtasz. Gyönyörű, meghitt és visszavezet gyermekkorod meghitt karácsonyozásaiba, de nincs benne transzformáló erő. A Neptunuszban van.

Tekints rá tőkesúlyként. A vitorlás legkevésbé látványos eleme. Jellemzően – és optimális esetben… – nem is látod. Szemed a karcsú, elegáns hajótesten siklik végig. Jóval hosszabban időz el a dagadó vitorlákon. Így vagyunk kitalálva, hogy a széltől domborodó vászon látványa és hangja dobbantsa a szívünket. De az egész kutyapukit nem ér a tőkesúly nélkül. Annak hiányában azonnal borulna minden, a szó legszorosabb értelmében. A borulást pedig süllyedés követné.

Mélylelki szinten kapsz erőt. Ahhoz, hogy a valódi vágyaidat kövesd és érd el. A kraft kiterjed a korábbi, vissza- visszakanyarodó bosszúságok kezelésére. Ha eddig nem tetted, tágítsd a valóságodat. Közelíts hozzájuk a nyitott kérdéssel: hogyan foghatom szekerembe ezt a minőséget?

Talán nem látványos a fordulat, hiszen belül és mélyen történik. Nem baj. Gondolj a magvetésre. Mire megpillantod az első repedéseket a föld felszínén, ahol majd kibújik az úttörő levélke, a munka nagyját már odalent és odabent, a talajban végezte el a növekvő élet. Gyökeret eresztett, kicsírázott, majd elindult a Fény felé. Úgy, hogy senki nem garantálta neki, hogy a Nap ölelő sugarai várták. Egyszerűen csak a belé kódolt hit (mint bizonyosság) adta az erőt. Ez pedig benned is megvan.

kép: pixabay.com

a direktbe forduló Neptunusz a felszín alatt munkálkodik – nem a maszkot fényezi

Oszlanak a fellegek

Oszlanak a fellegek

A cselekvés csak addig tűnik félelmetesnek, míg hiányzik a kellő tudás. Abban a pillanatban, amint aprót biccentve nyugtázod: tényleg, ezt meg tudom csinálni, a leginkább embert próbáló feladat is átlényegül kalandparki állomássá. Mi kell hozzá? Bizonyosság. Kételkedés nélkül észleled, hogy az ismeretek összeállnak tudássá. A puzzle darabkái a helyükre kerülnek. Ami eddig gondot okozott, már a múlté.

Jóleső érzés régebbi mumusaid fölött győzedelmeskedned. Valóban, a továbblépés mellett elégtételt is érezhetsz. Miért ne áradhatna szét benned a jogos büszkeség érzése? Megdolgoztál érte. A bölcsülés pedig elismerést érdemel. Elsősorban tőled, saját magad számára. A külvilág kalapemelése szép és jó, de mindig másodlagos. Jó kis önérzeti gyakorlat, persze.

A felszínes szemlélő számára szűkülő világban tágulnak a lehetőségeid. Amit a tömegek nem látnak, te tudod. Bár többen így lennének vele! Az előző hónapok a tudás gyarapításáról (is) szóltak. Nem feltétlenül iskolapadba ülős módon. Inkább a méhecskéhez hasonlóan. Itt is, ott is gyűjtöttél. Ami megszólított és érzeted: dolgod akad vele, azt elsajátítottad. Magolás, kellemetlenség nélkül, hiszen a méhek is édes nektárt takarítanak be.

Időként észrevétlen tanulási folyamat részese voltál. Csak akkor döbbensz rá, hogy „jé, ezt én megtanultam menet közben!”, amikor az élet helyzetbe hoz. Talán csodálkozol is: korábban besz@rtál lefagytál. Úristen, most mit csináljak? A képlet megváltozott. Úristen nem tárja szét tanácstalanul a kezeit. Nem szokása, régebben sem gyakorolta. Ellenben sugallatokat, bevillanásokat küld, hol keresd – magadban! – a szükséges okosságot. Mert benned van. Összegyűjtötted.

A fekete fellegek már nem rémisztenek meg. Emlékszel az ernyő helyére és a mozdulat is a tiéd, amivel elpakolod induláskor. A vészharangok kongatása nem a vágóhídra terelt szárnyasok rémült hápogását hozza elő belőled. Belső szabadságod növekedése valóságérzékelésedet is tágítja. Ez pedig széles perspektívájú jövőképet ad, hátat fordítva az aktuálpániknak.

Minek tudható be ez a mély, belső változás? Hogyan lehetséges a papírforma ellenében erősödnöd? A csillagos ég az egyik legszebb választ adja meg. A Jupiter október 20-án fordul – Földünkről szemlélve – direkt irányba. Ez a különös kijelentés folyamatok egész sorát indítja be. Mint az indítókulcsot elfordítva (ma már helyesebb lenne gombnyomásról írni…) feléledő motor: egyszerű mozdulat bonyolult gépészetet hoz mozgásba, hogy kitűzött célodhoz suhanjon veled.

A szeretet bölcsessége nem csak a Jupiter ragadványneve. Ha rendelkezne rendőrségi múlttal, úgy az anyagában idézőjelek közé kaparva szerepelne ez a jelzős szerkezet. A sok „Ragyás Bandi,” „Késes Oszkár,” markeckirály” és a többi, alvilági címke mellett milyen fényesen festene a „szeretet bölcsessége.” Ha újra és újra be kéne vinni a Jupit. De ő jó fiú. A filmek klasszikus pozitív hőse. Akiről föl se merül benned soha, egyetlenegy percig sem, hogy titkos életében rohadék lenne. Mert soha nem az.

Mostani fordulata markáns felszabadulást és erősödő életenergiát hoz. A Vízöntő asztrológiai jelében hajtja végre a hátra arcot. A jövő szerdai irányváltás rányomja a bélyegét új megvilágításba helyezi a következő hónapokat. Meglepően jól tudsz működni, ehhez azonban segítség, ha keresed is a benned rejlő tudást. Amikor a „tudom, hogy van itt valahol, csak találjam már meg” szellemiségével kutakodsz, rá is akadsz hamar. Nulla tanácstalanság.

Legjobban, a maga teljességében a júniusi hátrálásról szóló sorokat visszaolvasva láthatod meg a jupiteri képet. Érdemes pár percet szentelned az akkori sorok felidézésére. Ami ott jövő időben, lehetőségként szerepel. most múlt és jelen. Megvalósult. Helyettesítsd be saját életedbe. Amikor leképezed a sorsodba a kozmikus mozgásokat, az a létező legjobb égi támogatás; jupiteri hátszél a javából.

“A Jupiter most kezdődő hátrálása négy hónapon át kínálja a számodra fontos minőségek tisztázását. A Naprendszer legnagyobb bolygója jelentős változások lehetőségét kínálja. Bár férfias princípium, a „nem a méret a lényeg” közhelyet most érdemes speciálisan értelmezni. A jupiteri fordulattal összefüggésben a bolygó mérete azért kapott teret az első sorokban, hogy mindenképpen vedd észre. Vedd észre, nem bújhat el, mint berezelt hangya a fugarepedésben. Nem kispályás versenyző, szinte az orrod alá tolja, hogy figyelj, gondolkozz nagyban, emeld a tétet. Ez utóbbitól szoktuk összesz@rni magunkat. Ez tipikusan az a sor, ahová ne állj be. Jupiteri vonás a gáláns, nagyvonalú gondolkodás.

 

Mikor ébred félelem? A kellő mennyiségű/minőségű tudás hiányában. Itt-ott lyukak tátonganak az ismeretek laza, esetleges szövedékén. Ezt a foltos, szakadékony leplet férceled össze aggodalmaiddal, hézagtöltő félelmeiddel. Valódi enyhülést, majd végleges, tartós megoldást kínál az október harmadik harmadáig hátráló Jupiter. Pillanatnyi pozíciója meghatározó. Jelenleg a Halak asztrológiai jelében tartózkodik, de már nem sokáig. Uralmi pozícióból fordul vissza és kisvártatva, július végén visszatér a Vízöntő cikkelyébe. Kérdésed jogos: vajon miért fárasztalak ilyen száraz és unalmas(nak tűnő) szakszöveggel? Hidd el, nem az asztrozófus szakmai perverzióját projektálom rád. Ennyi az elengedhetetlen minimum, hogy a kép a maga teljességében jelenhessen meg lelki szemeid előtt.

 

Elő a tollseprűt, poroljuk le, mi is a retrográd bolygómozgás: a Földről szemlélve látszólagosan hátrálni kezd egy planéta. A szófukar székely a „visszatérés” egyszavasával intézné el, ami helyénvaló, de mi kicsit díszítjük. A Halakból visszainduló Jupiter aktuális munkálkodásának végső eredménye belső nyugalmad emelése és megszilárdítása. A félelmek kioltása adja meg a derűvel szemlélt jövő jó érzését. Ennek különlegessége, hogy a külvilág történéseitől függetlenül működik. Nem csak vidám és napsugaras időben működsz (majd) így; a legnagyobb viharok kellős közepén, a tornádó centrumában is nyugodt szívvel tekintesz előre. A kulcs a visszatérés pontjánál vár rád. Ez – asztrológiai és asztrozófiai szempontból egyaránt – a Vízöntő minősége. Hamar szaladjunk végig az előbbi megközelítésen: A múlt zárványainak oldása, a tudással való felfényesítés szilárdítja meg belső biztonságodat. A Jupiter férfias attitűdje és előbb hivatkozott mérete (nem „nagydarab,” hanem egyenesen óriás) ad támogatást.

 

A visszatérés kívánta magasabb intenzitású – gyakran érzelmi – munka során találkozhatsz félelmekkel. Személyében biztonságot adó kísérőt kaptál. Nagy és erős. Igazad van, most kicsit kozmikus kidobóemberként ábrázoltam a planétát, redőzött tarkóval, egybe nőtt nyakkal, reggelente tarra borotvált tükörkoponyával. Nem így van. Inkább a lámpa dörzsölésére segítségedre siető szellemet lásd benne. Tolakodás nélkül, de kérésedre azonnal megadja a maga módján a támogatást. Ráébreszt a tudásra, fényt irányít a sötét foltokra – így hat a megértésedre. Azt pedig te is könnyen belátod: amit értesz, attól nem félsz.

 

A csillagos ég tovább árnyalja a Jupiter hátrálását. A Vízöntő fényábrájában lépi meg a hátraarcot. Ez a csillagkép leginkább múltat tisztító és jövőbe zubogó vizeiről híres. Ritkábban esik szó magáról a Vízöntőről, mint a vizeiről. Talán profán, de egyik korsója sem a levegőben lebeg. Nincs drónja, hogy a féltető alá kuckózva, feltett lábakkal irányítsa a locsolórendszert. Ő maga önti a vizet. A Vízöntő alakjánál fordul a Jupiter. Miért fontos ez? A felelősségre mutat rá: te magad (d)öntesz. Jövőd építésének kulcsa a te zsebedben van. Nem csenheti el semmilyen zsebmetsző, se földi, se képzelt égi. Neked magadnak és nem a meghatalmazottadnak, az alvállalkozódnak a léccilécciléccidnek kell érdemes – októberig mindenképp – a múltat pucolni.

 

Mielőtt felsejlene előtted a gumikesztyű-hypó-ótvarmocskos wc hármasának rémképe, nyugodtan sóhajts egyet. Más jellegű, soha nem alantas és öklendeztető munkára invitál a Jupiter. Eleganciája nem engedi meg. Miképpen inspirál a múlt tisztítására? Vedd számba, mikor döntöttél félelemből. Milyen következményekkel járt? Milyen eredményektől fosztottad meg magad? Most sem azért kérdezget, hogy hamut szórj a koronacsakrádra és kukoricán térdepelj. A múlttal összefüggésben a következmények-eredmények libikókáját mozgatja lelki szemeid előtt. A félelem, az aggodalmak sarkallta alacsony szintű döntésekre mutat rá. Motivál, hogy szerezd meg/vissza a tudást, a belső biztonságot, az erőt. Mindazt, amivel a most induló jövődben jobban tudsz dönteni. Az új elhatározásokban már nem zárványként jelennek meg múltad esetleges fiaskói. A jupiteri energia alakítja át őket értékes leckékké. Traumából lecke, majd egyszerű fejezet sorsod könyvében – ugye, hogy jól hangzik? A benned rejlő élő tudáshoz való visszatérés ad valódi biztonságot. Ezért munkálkodik a Jupiter moonwalkolva.

 

Talán te is úgy látod, ez nem olyan látványos minőség. Kevéssé építhető rá marketingstratégia, mégis döntő jelentőségű változás. Éppen itt az egyik méretes titok. Nem mindenkinek szól. Mindenki számára elérhető, de ehhez te is kellesz. Számos színesebb, szagosabb kozmikus történés létezik. A hátráló Jupitert észreveheted, együttműködhetsz vele, de ő nem tolakszik, hogy „főnök, gyere, bulizzunk!” Az Őrség erdeiben járva te veszed észre a vargányát; még egyetlenegy kalapnyi sem ugrott magától a kosaradba. Ő ott van, növekszik, vár rád, ízletes, de lehajolni, leszedni – ez bizony rád vár. A hátráló Jupiter munkát kínál. Nem állást, mert annak nevében is ott a passzivitás (állás nem egyenlő haladás). Munkát, becsületes lehetőséget arra, hogy az általad kifejtett energia magas megtérüléssel emeljen. Nem alamizsna és közelről sem kegyelemkenyér. Ezt csak azért írtam le, mert jupiteri jellemző az irgalmasság és a könyörület is, ám most a bolygó más húrjait pengeted. Ezek között persze ott a vezettetés és a hit.

 

A Jupiterről szóló mese végén még a Szaturnusz is színre lép. Eddig is ott állt higgadtan a díszletek mögött. Hallott minden szót és egyetértően bólogatott. Ő is hátrál. Ő is a Vízöntő múltat tisztító vizében, ahová a Jupiter nemsokára elér. Miben is hasonlítanak egymásra? Tudás- és bölcsességbolygók. Miképpen egészítik ki egymást? Kiáradás és besűrítés. Meditáció és koncentráció. A Jupi a Fény árasztása, a Szati a rejtett Fény mestere. Egyik segíti a másikat, ragyogó módon illesztve össze a teljesség különböző darabkáit.

 

Lásd meg, ismerd fel, olvasd össze kettejük üzenetét: bármi történik is kívül, a megoldásához szükséges tudás benned van. Egyes elemeiért talán vissza kell érdemes térned, de akkor is rendelkezésedre áll. Ha olvad a biztonság illúziója, gyász nélkül engedd el. Bőségesen pótolja erősödő szabadságod. A kettő közül vitathatatlanul utóbbi a magasabb szintű, mert előbbi gumimankóként csak délibábos ábrándokat ad(hat). Bevállalós, eseménydús, felismerésekben és tanításokban bővelkedő hónapok veszik kezdetüket, de ez jó. A zene szól, a bugi már a lábunkban, csak az oroszlán alszik… Vagy ő sem. Inkább ébred benned.”

kép: pixabay.com

emelkedsz – a hullámok játékára látsz rá, ami már nem félelmetes

ezt a tudást és szemléleted adja a forduló Jupiter

Visszajöttem. Itt vagyok.

Visszajöttem. Itt vagyok.

Talán a szegecses bőrdzseki tehet róla. Azzal, hogy ma is ezt a régi, de meg nem kopott darabot hordja, világossá teszi: sz@rik minden megfelelési kényszerre. Ahogy mindig, most is öntörvényű. Kimondja, amitől más sikítófrászt kap. El is nyeri a jutalmát érte: nem éppen népszerű. A tömegek, ha tehetik, elkerülik. Összesúgnak a háta mögött. Nem csak különcnek tartják, de hírnevét is kitárgyalják. Ahogy szájukra veszik, egyre inkább hírhedt rosszfiú formálódik amúgy is ellentmondásos alakjából.

A fekete bőrre tűzött krómacél szegecsek nem hagynak kérdőjeleket. Viselőjüknek nem áll szándékában betagozódni a konszolidált társadalomba. Nem enged lehetőséget sem a félreértésre. Aki rocker, az rocker is marad – gondolja. A tekintetek azonban meg sem próbálnak koponyáján belülre hatolni, jellemzően ledermednek a külsőnél és a múltban megesett dolgok hírénél. Fel sem merül annak a lehetősége, hogy meg kéne, akár meg is lehetne őt ismerni.

Hosszú hónapok óta nem látta senki. Mintha itt lett volna, de nem úgy, mint szokott. Biztos bevarrták, vagy meg kellett húznia magát – kelepelik a rossz nyelvek. Aki huligán, az huligán – hallatszik a megfellebbezhetetlen verdikt. Felborult kukák, letépett plakátok, virágágyásban landoló hányás – mind őrá gyanakodnak. Mert télen-nyáron, ha esik, ha fúj, hordja a bőrdzsekit.

Van azonban egy apró, de lényeges észrevenni való a ruhadarabon. Egészen pontosan a szegecseken. Minő „véletlen:” mind-mind apró piramist formáznak. Négyzet alapú, égbe törő krómacél építmények. A fény megcsillan lapjukon, csúcsukon. Ehhez azonban nyitott szemre, szívre van szükség – és bizonyos szemlélési közelségbe kell menni. Oda, ahol az előítéletek füstös-ködös aurája már nem véd meg. Azon belül és túl, a figurához közel érve pillantható meg teljes valójában.

Ha elképzeljük őt a csillagos égen, egyértelműen a Plútó lenne. Visszatért. Mint komor arcú Schwarzenegger, aki „I’ll be back”-et mormolt, be is tartotta. Újra itt van. Kétségbevonhatatlanul. Dörgöld meg nyugodtan a szemed, se csipa, se kötőhártyagyulladás nem torzíthatja a látványt: visszatért. Nem is akárhonnan.

Határtalan felszabaduló erő. Ez társul a direkt irányba forduló Plútóhoz. Jobban teszed Mindenképpen célszerű a félreértett rockert mélyebben megismerni. Április 28-án indult el látszólagosan hátráló útjára, most tesz pontot rá. Az újra előrefelé haladó planéták cselekvő erőt mozgósítanak. Nincs azonban patikamérleg és miniatűr plasztikspatula a kezükben. Nem méricskéli milligrammra, óriási dózisban kapod, több mint elegendően, bőségesen. A hozzá társított kép a repülőről indított rakéta – a leoldás pillanatában. A másodperc töredékééig mintha lepottyanna. Ez csak a géptől való eltávolodást szolgálja. Ekkor gyújtja be a hajtóművét és elképesztő erővel és tempóban indul meg célja felé, szem elől nem tévesztve azt.

Megoldás, előrehaladás, fejlődés. Ugrásszerűen, leomló falakkal, porrá aprózódó akadályokkal. A tank és a vályogház esete. Éppen így tűnik el előled mindaz, ami hátráltatott. Már látod: végtelenül intenzív erő, ezért kezeld és használd felelősséggel. Mint egy profi szerszámot vagy egy sportautót: teljesítménye lenyűgöző, kezeléséhez tudás és józan ész való. Apropó, tudás: abból is jut, kosárszámra. A Nyilas csillagzatában éri a Plútót a fordulat. Magas eredetű és minőségű bölcsesség vezérel. Az áramszedőid most egyértelműen fölfelé vannak kalibrálva. Hogy mennyire magasra, azt az égi egyenlítőn röppenő Sas fényábrája mutatja meg. Kompromisszumokat nem ismerő, radikális reformtörekvéseid a szárnyalás, a fölé emelkedés égisze alatt kapnak töltést. Nincs öncélú vagdalkozás és szicíliai recept. Ne keresd a lófejeket, hogy mások ágyába tömködd őket. A direktbe forduló Plútó nem erről szól. Alapvetően belső minőség: benned szabadítja fel a megváltó erőt. Kioldja önmegvalósításod, önérvényesítésed berozsdált kézifékjét. Még az is megeshet, hogy végleg elszakad a bowden, de ne bánd. Már nincs rá szükséged.

Tudod, mit akarsz. Világos, egyértelmű képet alkottál róla. Beleállsz, teszel érte és igen: elfogadod a támogató erőket, még akkor is, ha elsőre nehéz megemészteni, milyen hatalmas átalakító volument hordoznak magukban.

kép: pixabay.com

van, hogy a külsőből levont következtetés üres ítélet csupán

– ez a helyzet a direkt irányba forduló Plútóval is

Telihold és forduló Merkúr biztat a továbblépésre

Telihold és forduló Merkúr biztat a továbblépésre

Felszakadó sóhajok szegélyezik a retrográdból – szerintük végre – direkt irányba forduló Merkúr útját. Pedig nem kéne, hogy így legyen. Lássuk a tényeket: a Merkúr csütörtökön vált irányt. Határozott kézzel tesz pontot a május vége óta tartó hátrálásra. A megkönnyebbülés sóhaja a retrográd Merkúrt patás ördöggel nászra léptető rétegek torkából fakad fel. Velük az a helyzet, hogy előítéletesek. Már érzem is középső ujjad második percének csontját koppanni az orrnyergemen. Jogos, de csak félig. Amint előítéletesnek bélyegzek valakiket, akik előítéletesen negatívnak bélyegzik a hátráló Merkúrt, én magam is előítéletessé válok. Ha filozófus lennék és nem asztrozófus, ebből a gondolatgócból könyvet írnék. Ehelyett inkább más témából teszem meg. A mostani fordulat kapcsán mentsd el valahová, elég a bal füled mögött egy icipici tárhelyet felszabadítani és oda vésni: ez az égi állás többet tud annál, mint amit kárognak mondanak róla.

Retrográd Merkúrt szidni olyan, mint a legjobb minőségű, valódi nemesgyümölcsből érlelt pálinkát hibáztatni, ha beb@szol illuminálttá válsz tőle. Őszintén: tehet az a nedű arról, hogy nem megfelelően kezelted, azaz vedelted? Amíg meg nem tanulod ínyenc módján ízlelni, feltárni a rejtett ízeket, zamatharmóniákat, talán valóban csak mozgósítja a kalapácsos embert, az meg jön, halántékon suhint és szakad a film. Ugyanúgy nem a pálinka tehet róla, ahogyan a megrepedt kijelzőről, az elnézett naptárról, a parkolási pótdíjról és egyéb, tolató Merkúr számlájára írt következményekről. Oda tartozik, de csak alacsony szinten. Tessék végre felelősséget vállalni, kérem szépen! Így ugyanis szélesre tárul a csodakapu. Az a nyílászáró, ami biztonsági játékosok előtt éppen csak annyit enged, hogy álmaik lehorzsolásával tuszkolják magukat küszöbön túlra.

A Merkúr uralmi pozícióban, az általa dominált Ikrek zodiákusában járt hátra is, előre is. Ennek jelentősége az elérhető megértés magas százalékában áll. Gyorsabban, mélyebben látod át, mi miért történik veled. Tisztább a kép, világosak a szálak. Látszólag szuper, ahogy valójában is. De csak akkor, ha beleállsz, ha felelősséget vállasz. A sunnyogás, hazudozás nehezített, pont amiatt, mert kontrasztos röntgenfelvételként tárul eléd mindaz, amit eddig nem tudtál, Isten ne adja: nem akartál megérteni. A mögöttünk álló hetek erre inspiráltak. A csütörtöki fordulat birizgál: kezdj is valamit azzal, ami összeállt a buksidban.

Asztrológiai vesézésben nézve: tevékenykedésre, mozgásra sarkall a merkúri fordulat. Hívd fel, keresd meg, rendezd el! Nem azért nyomaszt valami, hogy rákot növessz belőle. Az elején te koppintottál az orromra, most visszaadom: ha ilyen belső sajgásaid vannak, cselekedj. Éppen erre igyekeznek terelni. Hallgass a szavukra, és emlékezz és tudd: közölni akarnak valamit, aminek dekódolása fordít a helyes tettek ösvényére. Talán keskenynek tűnik, de soha nem ingoványos. Mire támaszkodhatsz? Saját értékrendedre, mégpedig a letisztult változatra. A szikár, acélos, sallangmentesített verzió segít, ahogyan korábbi tapasztalataid is melletted állnak.

Asztrológiából vegyük célba a csillagos eget! Gyújtsuk be a rakétákat és lássuk, miért ragyogó a sarkon perdülő Merkúr égi környezete! Támogatja, hogy lépj. Ha a rakétából egy pillanatra átcsücsülünk az időgépbe és a fő tekerentyűn beállítjuk az első nyelvtanórák egyikét, meg is érkezünk az igekötőkhöz. Szemezzünk párat és társítsuk a lépéssel. Továbblépés, ellépés, meglépés (nem szökés!!), átlépés – a sor közel végtelen. Hogy összekevertem Hermész planétáját Michael Flatley-vel? Szó nincs róla. De ha már említődött az ír úr, tudd: vége az egyhelyben szteppelésnek.

A lépéseid mostantól még inkább kecses tánclépések. Visznek, magukkal ragadó módon. Valahonnan valahová. Értelmesen, céllal. Miért állítom ezt ennyire pofátlan határozottsággal? A Merkúr már egy ideje és még egy kis ideig a Rigel csillaggal áll együtt. Ő az Orion lába. Láb egyenlő lépés. Ha már igekötők és ragozás. Milyen lépést nem jelöl a Rigellel ölelkező és éppen forduló Merkúr? Ballépés, félrelépés, lelépés, és minden, alacsony szintjében nem kívánatos vektorú lábindítás. Gondold végig, gyanítom könnyű lesz: mely lépések várnak rád? Mi kell ahhoz, hogy végre megtedd őket? Tudd: a kozmikus hátszél adott hozzá. Most pedig szünet, irány a büfé, a vécénél úgyis nagy a sor.

De jó, hogy visszajöttél, ez azt jelenti, hogy az első felvonás nem sikerült annyira szörnyen, hogy hazasompolyogj traubival krumpliszirmot roppantani és régi Beugrókat nézni a Youtube-on. Ez azért is kerülendő, mert minden poénra kétszeres erővel röhönél rá, megerősítve, jól döntöttél. Ha mégsem olvasnád most ezeket a sorokat, úgy lemaradnál a teliholdról szóló meséről. Igen, tudom és valahol igazad is van. Megérdemelt volna egy külön bejegyzést, de ez van. Ha egy napra esik, hát együtt kapnak teret. Jól megférnek; sose hallottam összeverekedő penderülő Merkúrról és teliholdról.

Mi is az a telihold? Igen, a nagy, kerek sajt az égen. Igen, van belőle vér, meg óriási, meg tízmilliószoros, meg szuper, meg giga és más, garmadával mért frenetikus jelzőjű. Száraz sváb mérnökembert megidézve azonban a telihold nem más, mint a Nap és a Hold egzakt szembenállása. A Nap a Rák, a Hold a Bak zodiákusában lépdel opponálásukkor. Érzelmekben gyökerező megoldás, lélekből megindított lépés (nini, már megint az a huncut lépés!), döntési helyzetbe hozott szív. Ilyen kulcsszavakat dob fel a mostani telihold keresője. Már ha lenne neki olyan. Mivel mesélhetek róla neked, ezért hadd kalauzoljalak tovább. Tök jó a Rák és a Bak, de gyere, pillantsunk fel megint és most is a csillagok ragyogóan fényes világába! Ott találsz rá a valódi kulcsra.

Égi kísérünk, fényeskedő (korgó gyomrúak számára malomkeréknyi érlelt goudára hajazó) Holdacskánk ugyanis a Nyilas fényábrájában néz farkasszemet a Nappal csütörtök este. Nem túlságosan rég, mindössze pár órával a nagy esemény előtt ért ide. Nem, nem azért, mert elaludt és kicentizte a betoppanást. A Nyilas „eleje” a nyílvessző és az íj kettőse. Itt, ezen a szent helyen ragadjuk meg a Hold üzenetének szépségét. Erősen fogod? Ez ugyanis a szeretet. A nyilas nyila, gamma csillaga a Skorpió szívét célozza. Nem ám galád módon, esze ágában sincs szívburkot repesztve kinyírni a nemes ízeltlábút. A lüktetve dobogó szív a vörös fényű Antares. Személyes kedvenceim egyike, Tejút- és Világoszlop egyben.

Mégis, kinek adtak a régiek ilyen kiváltságos titulust? Egyedüliként a végtelen kék égbolton? És nem, az Antares ne adott sem nokiásdobozt, sem vastag borítékot és negyvenszázalékos visszaosztásról szóló ígérte sem rebbent vélt ajkai közül. A szeretet, az elvárások, feltételek és minden, torzító szűrőtől mentes vegytiszta szeretet jelölője. Mindent visz. Mindent az égegyadtavilágon. Ezt a minőséget célozza meg a magas tudás, a fénynemzés csillagzata; ezért tart rá a Nyilas. A mostani telihold ébreszt rá, vezet vissza: ez a fajta, mindenek felett álló szeret-minőség legyen vezérlő energiát. Vele töltsd csordultig a lelked. Naiv és utópisztikus, amit írok? Igen, talán, lehet. De nézz körül jelen világunkban: van, amire ennél nagyobb szükségünk lenne?

Mi is a telihold? Nap és Hold szembenállása. Mi a szembenállás titka? Kiegészülés, teljességre törekvés. Ez a fajta minőség lobog zászlód csúcsán. Ilyen motiváció sarkall tettekre. Nem kispályás energia, az szentigaz. Ha egymásra húzod a két markáns kozmikus történést, a forduló Merkúrt és a teliholdat, már meg is pillantod végtelen nagyszerűségüket. Nehéz, kitartó munkával még így is lehetsz búvalb@szott búskomor, de ez azért perverz és nem igazán támogatott. Az emelt fővel való nemes cselekvés annál inkább. Ha a végére megengedsz egy pocokkörömnyi javaslatot: élj az utóbbival. Könnyebben jutsz jóval magasabbra.

kép: pixabay.com

fajsúlyos, ám szépséges telihold és könnyed, légies mozgás egy képen – ilyesmire számíts holnap

Ezt tudd a forduló Plútóról

Ezt tudd a forduló Plútóról

A mai bejegyzésben markáns, fontos égi történés játssza a főszerepet, ez pedig a retrográd irányba forduló Plútó. Kérlek, engedd meg, hogy ma egy kicsit bővebbre eresszem a mondandómat – mentségemre szolgáljon, nem öncélú szószaporításból teszem. Az a cél vezérel, hogy a lehető legjobban tájékozódj az elkövetkező hónapok egyik legmeghatározóbb kozmikus eseményéről – ez pedig lehetőséget kínál a felkészülésre és olyan döntések meghozatalára, amik által valóban minőségi változásokat valósíthatsz meg. Mindenekelőtt ismerkedjünk meg a Plútóval! Érdekes, hogy nemrég bolygó mivoltát is megkérdőjelezték „tudományos” alapon. Ezt inkább nem véleményezném. Princípiumi ereje vitathatatlan.

Ő már nem látható Földünkről szabad szemmel – ez annyit tesz, hogy mélyebben lelsz rá önmagadban és belső indíttatásból lép működésbe benned. A hét égitest (Nap-Hold-Merkúr-Vénusz-Mars-Jupiter-Szaturnusz) után három, úgynevezett messianisztikus bolygó (Uránusz, Neptunusz, Plútó) kering. A különös jelző a bennük munkálkodó megváltói minőségekre utal, amik benned élnek, „csak” aktiválnod kell őket. Ezt erősíti meg, hogy szemed számára már nem láthatóak, hiszen itt nem a primer érzékszervi felismerés vezet célhoz.

A Plútóban egyszerre ott a tűz és a víz, a minőségi változás, a végleges, nem visszafordítható, emelő átalakulás. A zsigeri regeneráció ereje emel általa. Nem ismeri a középszert, nincs alku, sem kompromisszum. Radikalizmusa smirglizi le rólad a kényelemből, lustaságból csontosodott, a könnyebb út csábításával együtt létező megalkuvási hajlamot. A lehető legjobb értelemben maximalista, mint tökéletességre törekvő és erre téged ösztönző erőnyaláb.

Erőbolygó, szokás a Mars magasabb oktávjaként említeni. Amikor a vörös bolygó kraftja netán kevésnek bizonyul, fordulj bátran a Plútóhoz kakaóért. Kifogyhatatlan erőket ébreszt és mozgósít. Általa nem ismersz lehetetlent. Aki nagy dolgot ért el az életében, jóban volt „személyes” Plútójával.

Kérlek, ne törődj azzal a csacsisággal, amit a „hivatalos,” más olvasatában „riogatós” asztrológia mond róla és próbál általa elriasztani, de megijeszteni mindenképpen. A sportkocsi is rémisztő annak, aki nem vágyja a száguldást, a minőségi változást, a határok átlépését. A következő, dőlt betűkkel szedett idézet Paksi Zoltán alapművéből, az Égi utak csillagüzeneteiből származik:

„A Plútó mély, az ösztönvilágból feltörő érzelem, majd cselekvés. Az érzelmek és tettek nála mindig összekapcsolódnak, az érzelmek mindig cselekvést váltanak ki, hogy teljességében ismerhessük meg az Univerzummal összekapcsolódott személyiségünket. Az ég felé emelő tűz a lélek vizét forralja fel! A belső biztonság, stabilitás és termékenyítés bolygója a Plútó. Ezek a késztetések emelkednek fel a tűzben! Ezek a titkos indíttatások inspirálják a cselekvéseket!

Magas szinten lényegre látó képességet, maximalizmust, lélekemelő szenvedélyt, kitartást, a belső erők és az ösztönök uralását, misztikus érdeklődést, a szükséges változások végrehajtását, megújítást, felépítést, egységlátást, karizmatikus személyiséget, bátorságot és generációs feladatok felismerését is jelöli.”

Az idézet önmagért beszél. Látod, nem akármilyen lehetőségeket kínál. A Plútó pályája eltér a többi bolygóétól, akik nagyjából egy síkban keringenek központi csillagunk, a Nap körül. A Plútóé magasan fölé emelkedik és mélyen alámerül. Legutóbb 2018. őszén metszette az Ekliptikát, a Nap útját, azóta még inkább a belső változásokra irányítja fókuszunkat, erről annak idején itt írtam, a dőlt részben ott a cikkre mutató link, de az oldalon is leporoltam.

A Bak asztrológiai jelében járva hangsúlyossá válik, hogy – ha eddig nem tetted – hozd működésbe a benned élő tudást. Eddig lehetett lébecolni, a retrográd irányba forduló Plútó szinte kikényszeríti, hogy a legjobb énedet add – ehhez pedig az eddig szunnyadó, netán elfelejtettnek hitt tudás aktiválása és működtetése is szükséges. Emlékezz: amíg ebben a testben élsz, azaz jelen inkarnációdban működsz, csak önmagadban tudsz bármit is elrejteni. A Plútó segít ezt előhívni, mert szükséged van rá, pontosabban és helyesebben fogalmazva ideje megtenned, mert nem megtenni már méltatlan hozzád.

A Bakban a tapasztalataid mélyéről hívod elő – csettintésre – a világot sarkából kifordító megoldást. Igen, lehet, hogy nagy levegőt kell venned. A Plútó nem megúszós energia, ezt mostanra már világosan látod. Ideje beleállnod sorsfeladatodba, a forduló égitest ismét eléd gördíti a vörös szőnyeget, hogy lépj már – végre – rá, ha eddig nem tetted volna. Amennyiben most azt mantrázod, hogy „de mi a manó is az?” akkor a jó hír, hogy az április 28-án kezdődő és október 7-én záruló tolató Plútó segít felfedezni, rálelni.

Ez a klasszikus beavató rácsodálkozás, a belső forradalom, ami hozhat (öröm)könnyeket is. Bak-kulcsszavak a megoldás, a fejlődés, az előrehaladás. Ezt most rakétára ülve teheted-élheted meg, visszatérve erőidhez, lehetőséget kapva a korábbi csorbák kiköszörülésére.

Eszköz a tudás, a bölcsesség és a fénynemzés, ugyanis a Bak 26 fok 48 perctől 24 fok 18 percig hátrál a Plútó. Itt a Nyilas csillagképe fényeskedik az Ekliptikán, a Nap útján. Tudás, nagyvonalúság, nemeslelkűség támogat, mégpedig belülről ébredően.

Olyan, mintha a jobbik éned ki akarna bújni belőled, felszínre szeretne jutni. Ez a világosság űzi el a kishitűséget, a kicsinyességet, a beszűkültséget. Az égi egyenlítőn, az Ekvátoron az Aquila, a Sas csillagzata ad magasztos hátteret a retrográd Plútónak, azaz a szárnyalás, fölé emelkedés, rálátás éppúgy a tiéd, mint az elrévülés és a jövő legjobb aspektusának megpillantása.

Ha korábban szárnyad szegted, mikor próbáltál rákapni, most sikerülhet. Bátorságot és erőt bőven merítesz hozzá. Olyan lehetőségek mutatkoznak meg, olyan kapuk tárulnak szélesre, amit ma még el sem tudsz képzelni. Igen, a varázsszelence tárul ki, amiben az a legérdekesebb, hogy nem csak te és én – mindenki számára. Mégis, leginkább az fog tudni élni vele, aki elvárja, megismeri és működteti. Emlékezz arra is, hogy a kezdetben ott a kiteljesedés is, a mag a leendő növén yinformációját őrzi. Olvasd el újra a kedd reggeli teliholdról írtakat, mint égi lámpást, mely extra fényt sugárott a plútói fordulathoz.

 

kép: pixabay.com

Pin It on Pinterest