Az önbíráskodásról

Az önbíráskodásról

Imádom a jeget, legyen szó korcsolyázásról, vagy egy tündöklő jégcsapról, amin megcsillan a szűrt napfény, esetleg kockaformáról egy fűszeres paradicsomlében úszva, forró július délután, dongódöngés közben. A vékony jéggel már óvatosabban érdemes bánni, különösen, ha rá akarsz merészkedni. Ma pont ezzel a körültekintéssel szállok jégre; a téma kényes, ez pedig nem más, mint az önbíráskodás-ítélkezés-igazságszolgáltatás hármasának csócsálása. Csócsálása, írom, mert hidd el, a frankó nincs birtokomban. Inkább kérdéseket dobálok, mint egy belevaló adogató játékos. Jöhet az első labdamenet? Amikor megszülettél, a csillagos égen valahol ott tündökölt a Jupiter, ennek pedig egyenes folyománya, hogy helyet kapott születési képletedben; valahol, valamelyik életházádban ott csücsül. Ez nem baj, sőt – egyszerűen csak tény. Így vagy úgy, ilyen-olyan formában, de él és működik az igazságérzeted. A különbözőségek – egyik – oka a planéta „holvansága,” de olyan ember még nem született e földön, akiből hiányzott volna az erkölcs, az igazság és a törvény fontossága – legfeljebb a kalibrálás és a viszonyítás tér el, időnként homlokegyenest. A jupiteri igazság- és törvényeszmény alapvetően a kozmikus minőségekkel hangoltatott össze, ezt az alapbeállítást alakítjuk, gyúrjuk idővel a magunk képére. Előbb vagy utóbb szembesülsz azzal, hogy a te igazságod és a társadalom jogrendszerei (polgári, büntető, eljárási) által kínált „szolgáltatások” között egyre szélesedő és mélyülő szakadék tátong. Ráébredsz, hogy – bár névleg igazságszolgáltatásról beszélnek, ezt pingálták a díszes zománctáblákra az oszlopos lépcsősorú, komor épületek bejáratánál – szó nincs igazságról. A tetteket a jog szerint bírálják, az eljáró iparos, a bíró legfeljebb a diktafont kikapcsolva, mintegy szerepéből kikacsintva, amúgy magánemberesen mondja némi együttérzéssel, hogy megért, igazad van, de az ő kezét köti az írott jog és nem ítélhet másképpen, mint ahogy tette. Jogszerűen, ám – gyakorta – igazságtalanul. Ez – amint te is látod nap nap után – nem elszigetelt eset; mondhatjuk, gyakorlat. Kérlek, tekints el attól, hogy Piton professzor kéttekercses házidolgozatához mérhető terjedelemben írjak aktuális példákat, csak a fősodratú sajtóból citálva. Te magad is utána tudsz járni.

Az idő telik, a békák csúsznak a nyelőcsöveden és egyszer csak eleged lesz, besokallsz. Beépített Jupitered vészcsengője riaszt, ez így nem mehet tovább. Felidézed Charles Bronsont, amint felejthetetlenül barázdált arcával áll bosszút a csúnya rosszfiúkon és szerez elégtételt, amit más nem adhatott meg neki. Bebizonyította celluloidon megőrzött munkássága, hogy ne várj másra, vedd a kezedbe az ügyeket, ha az igazadról van szó. Itt ébred fel benned a kételkedés: várjak-e a tökölődő bíróságra? Egyáltalán eljut-e oda az ügy, vagy a kényelmes ügyészség ejti a vádakat? A következő lépés fogalmának definícióját a wikipédiáról másolom ide, szokásosan dőlt betűkkel: „Az önbíráskodás (nemzetközi szóval vigilantizmus) a törvény megszegése azzal a szándékkal, hogy büntetést nyerjen az olyan bűn, amelyet az önbíráskodó szerint a törvény nem, vagy nem megfelelőképpen büntet.” Viszonylag pontos meghatározás. Az igazság és jog – természetellenes – szétválása okozza az önbíráskodás felerősödését; tüzet ad a vágynak, hogy rendezzük a tartozásokat, mégpedig valós értékük szerint. A kérdőjelek itt kerekednek ki: vajon ki ítéli meg, hogy mi az igazság? Elképzelhető, hogy a te Jupitered másképpen működik, mint az elkövetőé? Ő bocsánatosnak látja almát lopni a kertedből, te elásnád őt, hiszen lopott, megkárosított – ki mondja meg, melyikőtöknek van igaza? Már tudod, egy fórum nem, az pedig a bíróság. Gondold végig: vajon képes vagy-e érzelmek nélkül, hideg fejjel, tényszerűen önbíráskodni? Ugyehogy? Az egész jelenség cementdús betonalapját érzelmekből öntötték az igazságtalan jogrendszer által zsaluzva és vasalva; pont ez adja meg szilárdságát, tökön-babon keresztülcsörtető vágyát, tüzét. Amikor pedig ilyen vektorú és ennyire intenzív érzelmek hajtanak, tényleg felettes (jobbik) éned szerint működsz?

Sem én nem várom el tőled, de te magad se követeld, hogy Teréz anyához, netán a tibeti szerzetesekhez kelljen mérned és hasonlítanod magad. Oka van, hogy ide születtél, ebből kell főznöd, amid rendelkezésedre áll. Talán soha nem fogod olyan magasról szemlélni a történéseket, hogy kihúzhasd az ítéletesség méregfogát. Talán léteznek olyan tettek, melyekre soha, semmilyen körülmények között nem találsz mentséget vagy kifogást. Félig igazad van, mert jelen életet nézve ez valóban megeshet. A jellem ereje és a távolbalátás képessége szükségeltetik, hogy valóban őszintén ne akard a vérét venni egy-egy kirívó bűncselekményt elkövető szülöttnek. Ehhez nem csak látnod, megértened is szükséges, hogy nem ok és előzmény nélkül való, amit tett, bár te – a szemeddel – csak a mostani kört lát(hat)od. Talán egy korábbi élet során ő játszotta el az áldozat szerepét, majd a túloldalon – kiértékelve az előző előadás élet tanulságait – megbeszélték, hogy most szerepcserével jönnek ki a következő felvonásra. Ennek ellenére emlékezz: ember vagy, az önérzeted szerves részed; amit sokan szajkóznak, hogy „leölöm az egómat, mint disznót januári hajnalon,” óriási baromság. Nem legyőzni, hanem integrálni és a szolgálatodba állítani kell érdemes. Olyan részeid működnek, melyek ragaszkodnak az azonnali fizetséghez pro és kontra. Légy vele tisztában. Amennyiben eddig eljutsz, ha tisztába tudod tenni, hogy léteznek számodra láthatatlan és a te szemszögedből nem kirajzolódó szálak, úgy könnyebb megértened a legelborzasztóbb cselekményt is. Engedd meg, hogy – az előző mondatban írtaknak látszólag ellentmondva – érzelmeket kavarjon benned. Itt azonban nyúlj a folyamatba, állítsd meg, mielőtt (akár képzeletben, akár valóságosan) lincselni indulsz. Emlékeztesd magad tudatosan: nem a te zsebedben lapul a bölcsek köve, ezért a legmagasabb vetületből látható igazság sincs birtokodban. Lavina indul el az indulatból, amennyiben engedsz a zsigeri ösztönöknek és vért kiáltasz/ontasz. Lásd meg: dőlnek a dominók, te állsz be más számára az elkövetői szerepbe és másvalaki rád feni böllérkését. Kell ez neked? Emlékezz arra: nem az indulat ébredése a baj, arra gyakran nincs ráhatásod. A tettek viszont már a te „jogkörödben” helyezkednek el: engedsz-e az indulatnak, vagy – mély levegőt véve – emlékezteted magad: csillagszülött embergyermek vagy, aki nem akarja önnön Jupiterét lealacsonyítani és megkövezni valakit, csak mert másképp lát egy-egy eseményt.

képek: wall.alphacoders.com

Amiért a hétfő megint turbójó

Amiért a hétfő megint turbójó

Az elmúlt napokban számos alkalommal olvashattál a híres-nevezetes retrográd Merkúrról; róla, akit nem nevezünk nevén akiről már tudod, nem szívat, hanem segít, „csak” tudnod kell érdemes, miként viszonyulj hozzá. Első ránézésre talán erőltetettnek, sokadik bőrt lehúzósnak tűnhet, hogy gyakran citálom, de hidd el, nem így van; jó okkal teszem, amit teszek, lásd Kimi Räikkönen örökbecsű mondását: „Leave me alone, I know what I’am doing.” Azért – is – olyan jelentős a mostani hátráló Merkúr, mert bár csak három hétig halad a Földről szemlélve visszafelé, ez alatt az idő alatt számos égitesttel találkozik a csillagos és egy kiemelten fontos pontján. Ez a pont a Vízöntő asztrológiai jele, ha kívülről haladunk befelé, amúgy hagymahámozósan (csillagképi értelemben pedig a Vízöntő fényábrájának múltat tisztító vize csobog a kozmikus háttérben).Tedd a szívedre a kezedet és mondd meg őszintén: jól jön(ne-e) egy kis tisztázás, szabadságodért végzett munka? Ha nemmel válaszolsz, úgy e minutumban navigálj el az oldalról, mert innentől kezdve csak az idődet pazarolnád. Az elmúlt hét elején központ csillagunkkal, a Nappal találkozott a Merkúr, hétvégén pedig a Vénusszal; mindkettőt nevezhetjük emblematikus együttállásnak. A sor hétfőn a Jupiterrel folytatódik.

A hét első napján ideje van az igazságok kimondásának. A múltból utánad nyúló szálak nem a nyakadra tekeredni hivatottak, ellenkezőleg: ráirányítják figyelmedet valami igazán fontos dologra. Gondolj itt olyan minőségre, amit itt és most – még – talán problémaként látsz és élsz meg, de ha egy kicsit fölé emelkedsz – legalább képzeletben -, már láthatod is, hogy megoldása által hordozza magában a fejlődés lehetőségét. Ez nyit előtted távaltokat, ez adja a kezedbe a fényesebb, magasabb minőségű jövő kilincsét. Emlékezz, a Jupiter, mint a szeretet bölcsességének égi vándora, egyben a kiáradás princípiuma is. Ahol a Jupiter, ott nincs, nem is lehet szűkösség. A hét első napja kitűnően alkalmas rá, hogy felismerd, milyen, múltból hozott gondolatiság, eszmei rög, tudati gubanc gátol abban, hogy valóban boldog és méltó jövőt álmodj és képzelj el magadnak (amit meg is valósítasz). Ezek a korlátozó magok tudnak kiégni, semmivé válni a hétfő energetikájában. Ha elsőre nem érkezik találat, úgy érdemes egy kicsit „rárévülnöd,” elmerengened, mi is lehet ez, mert így alkalmat adsz a jupiteri meditációs, magasabb világokkal kapcsolódós irányvonal érvényesülésének is. Száz szónak is egy a vége: ismét egy turbóhétfő vár rád, szuper energetikával, amiben kifejezetten nehéz nem jól érezni magadat.

kép: wall.alphacoders.com

Amit a csütörtök esti Vízöntő újholdról tudnod kell

Amit a csütörtök esti Vízöntő újholdról tudnod kell

Csütörtök este, pár perccel nyolc óra után válik egzakttá Nap és Hold együttállása a Vízöntő jelében – újhold kísér álomba. Mielőtt részletesebben belemennénk az újhold energetikájának kibontásába, engedd meg, hogy ráirányítsam egy különlegességre a figyelmedet: Nap és Hold mellett még a Merkúr, a Vénusz, a Jupiter és a Szaturnusz is ebben a zodiákusban tartózkodik éppen; azaz a tíz vizsgált princípium hatvan százaléka. Tudom, ez nem matekóra, sem kocsmai verekedés, ahol a tömeg és a létszámfölény győz, mégis, kell, hogy lásd: most – szinte – minden a tisztításról, a megújulásról szól. Az újítás motivációja pedig nem a régi feltétlen kidobása, hanem a jobbá tevés szándéka. Az asztrológiai jel két uralkodó bolygója a Szaturnusz és az Uránusz. Látszólag két teljesen ellentétes vektorú erő; ha csak felszínesen, az analógiás gondolkodástól mentesen közelítünk, tűnhetne úgy is: két lovat fogtunk szekerünk elé. Az egyik egy muraközi, az aztán elvisz mindenhová; lassan, saját tempójában, de kitartóan és nincs az a nehéz terep, amin ne boldogulna az ő masszív ízületeivel, csontozatával. A másik szilaj versenyló: száguld, féktelenül tör előre, mindig újabb és újabb rekord döntésének izzó vágyától hajtva. Ha földszintesen gondolkodsz, mit látsz: ebből semmi jó nem sülhet ki; az a szekér garantáltan az árokba fordul, a patások meg jobb esetben elszabadulnak, rosszabban pedig ölre mennek, már ha tennének ilyet a fűevő állatok. A Vízöntő hagyomány szerinti uraként a Szaturnusz hivatott gondoskodni a régről görgetett aranyrögök megtartásáról: mindaz a tapasztalat, ami kiállta az idő próbáját, maradjon velünk, szolgáljon továbbra is. Az Uránusz nyitott, fülét hegyezi az újra: mi az, amit még soha senki nem csinált? Hogyan tudom másképp, azaz jobban, a régi hibáktól mentesen, magasabb szinten működtetni erőimet? Ezt a két energiát szintetizálja a Vízöntő szelete, ahol most újholdat ünneplünk.

Ünneplünk, írom, mert – a tágabb égi környezet megszemlélésével egyértelműen aláhúzhatom: – ritka remek alkalom kínálja magát döntéseket hozni a jövőd szabadságáért. Nem kell feltétlenül arra gondolnod, hogy csütörtökön 20:05-kor szimultán írsz e-mailt és telefonálsz mindenkinek, akivel tisztázandód van. Ellenben lényeges, hogy meglovagold ezt a fantasztikus hullámot, mégpedig nagy levegő vételével, elhatározások meghozatalával. A Vízöntő újhold egyik árnyalatát külön figyelmedbe ajánlom, erről kevésbé szoktak megemlékezni a csillagügyi iparosok. Talán van valami (több dolog is lehet), amit hosszabb ideje, hónapok óta próbálsz működtetni, életben tartani, de sehogy se’ megy. Újra és újra falakba ütközöl. Ha maximálisan őszintén tudnál önmagadhoz viszonyulni, már kimondtad volna: ez egy döglött ügy, jobb veszteségminimalizálással kiszállni, levonni a tanulságokat és továbblépni. Ennek ellenére görcsösen (és ez a jelző a lényeg!!) ragaszkodsz hozzá, számolatlanul ölöd bele a pénzt, munkaórát, energiát és nem jutsz egyről a kettőre. Figyelem, csapdahelyzet! Hasonlíthat – első ránézésre – olyan folyamatokhoz, amikor át kell lépned az árnyékodat, szintet ugranod, fejlődnöd szükséges – eközben pedig korábban soha nem tapasztalt állhatatosságra, gerincerőre, kitartásra van szükséged. Mi a különbség? Előbbinél – menet közben is – érzed mélyen belül a terméketlenséget, de egód, önérzeted igyekszik átszínezni a hiábavalóság sötét fellegeit rózsaszínűre. Utóbbi esetében mint egy sportoló, úgy éled napjaidat: elfáradsz, néha nem is vagy biztos a másnapi talpra állásban, de minden kételyed és régről sodródó kishitűséged ellenére él a belső tűzmag, aminek lobogása tovább segít, értelmet ad. Az ilyen kérdőjeleket tudja a csütörtök esti újhold végleg eloszlatni, ezzel is segítve utadat, megmutatva, melyik zsákutcából tolass ki. Itt jön jól a retrográd Merkúr: miután megértetted a hiábavalóságot, a következő láncszem a bontás, a korábban hivatkozott „veszteségminimalizálás,” amikor kihátrálsz a „T” betűs elágazásból. Tudd: ez nem vereség. A hadvezérek nagyságát kevéssé az offenzíváik alapján lehet megítélni, inkább a tervszerű és optimális, tervezett visszavonulásaik mutatják meg valós értékeiket.

Az újhold idején a Jupiter és a Vénusz is egzakt módon találkozik a Vízöntőben, extra erőket mozgósítva a boldog, örömteli és fényes jövő megteremtéséért. Ezt azért kell fontos tudnod, mert előre tekintve termékeny távlatokat láthatsz. Igen, talán köd gomolyog az orrod előtt, ami a szemed számára értelmezhető látótávolságot erőst lerövidíti. Gondolj azonban a tengeralattjáró kapitányára: mikor a periszkópon át csak tejfölt szemlél, leül a lokátorhoz. A radar pedig tisztán, világosan mutatja meg mindazt, aminek optikai úton való észlelése éppen akadályozott. A Jupiter-Vénusz találkozó segít, hogy a megújulásban messzebbre láss az orrod hegyénél. Lehet, hogy a „hogyanok”-ra ebben a pillanatban nincs kristálytiszta válaszod, de nem baj. Az viszont látod lelked radarernyőjén, merre tartasz. Látod és tudod: szirtek és zátonyok helyett termékeny part, élet és öröm, legfőképpen pedig életöröm (az a bizonyos mindennapi létöröm) vár rád.

Az újhold előtt pár órával tartom a tizedik Csillagwebináriumot, ezt a díjmentes, élő, online találkozót. Mire véget ér 19 órakor, már egészen közel vagyunk Nap és Hold együttállásához; kitűnő lehetőség rákészülnöd egy, a 2021-es évedet meghatározó szertartásra, elhatározásra. Ha velem tartasz, írj egy e-mailt a contact@ladonyijanos.hu címre.

https://www.facebook.com/events/254256452770938

képek: wall.alphacoders.com

A betlehemi csillagról

A betlehemi csillagról

Nézzük, mi a helyzet ezzel a betlehemi csillaggal, amiről az elmúlt hetekben oly’ sok helyről hallottál oly’ sok információt. A csillag valójában két bolygó, a Jupiter és a Szaturnusz egzakt együttállása. Hohó, kiálthatsz fel – jogosan -, hogy is van ez? Hiszen a Jupiter közel tizenkét év, a Szaturnusz pedig nem egészen harminc év alatt tesz meg egy teljes kört központi csillagunk, a Nap körül. Egészen egyszerű matematika, valahol az alsó tagozat vége – felső tagozat kezdete táján járó, akár az átlagosnál gyengébb képességű nebuló is pillanatok alatt átlátja, hogy a Jupiter sokkal hamarabb „éri utol” és „körözi le” újra és újra a Szaturnuszt, mint fénykora-beli Schumacher a sánta Minardikat annó. Nem voltam jelen Jézus születésekor, mint több homár – legalábbis mostani testesülésemben. Emiatt nem teszek kategorikus kijelentést, hogy mit neveztek a napkeleti bölcsek betlehemi csillagnak. Szívem rezgése a Jupi-Szati találkozóra „igen” találatot dob be. Nem kell velem egyetértened. Figyelj befelé, hangolódj rá és nézd meg, a te rendszered milyen választ ad. A két planéta – nyolc évszázadhoz mérten – gyakori találkozóját mégsem nevezték minden esetben betlehemi csillagnak – nem csak azért, mert a régebbi korok emberének nem állt rendelkezésére olyan kiterjedt elektronikus közléstovábbító hálózat, mint ami ma körülvesz bennünket. A találkozók zöme egy tengelyre helyezte el a két bölcsességbolygót, de az egyik „lejjebb,” a másik „feljebb” volt látható, mint egy ragyogó kettős. Most (azaz 2020. december 21-én) szinte eggyé olvadnak – Földünkről szemlélve.

Amikor betlehemi csillagról és Jupiter-Szaturnusz együttállásról beszélünk, akkor geocentrikus nézetből szemléljük az eget. De mit is takar ez a fogalom? Egocentrikusról már hallottam (önző f@sz tősgyökér), de mi a manó az a geocentrikus? A válasz fogpiszkáló-szerűen egyszerű: földközpontú; az ég üzeneteit a Földről szemlélve bontjuk ki, mint a Földön élő, a Földön testesült szülött. Ez talán triviálisnak tűnik, mert honnan máshonnan nézhetnénk, kivéve a Holdra szálló Armstrongot, mint a Földről? Nyilván nem fizikai értelemben gondolkodva, de a heliocentrikus (Nap-központú, azaz a rendszert a Napról szemlélő) képlet isteni lényegiségünk, a bennünk élő isten szemével tekint a szisztémára. Amikor a Földről fürkésszük a csillagok, bolygók világát, jelentőséget kap egy fogalom: deklináció (nem fedélnemzet). A deklináció mutatja meg, mennyire „lent,” vagy „fent” látunk egy-egy égitestet. Természetesen ennél jóval szakszerűbb a hivatalos, belinkelt definíció, de igyekszem nem latinleckévé, hanem emészthető és megérthető sorokká gömbölyíteni ezt a bejegyzést (is). A számos Jupi-Szati találkozó esetében a vertikális pozíciók kisebb-nagyobb mértékben eltértek egymástól. Most a koordináta rendszer mindkét tengelyén együtt állnak, ez adja a különleges égi tüneményt. Mind a szeretet, mind a tapasztalat bölcsességének égi vándora nagy méretű bolygó, joggal óriásnak is nevezhetjük őket.

Hacsak nem borul ránk tejföl-köd, úgy a december 21-re virradó és azt követő éjszaka (amúgy pár nappal korábban és később is, ha nem is olyan szorosan) egy markáns fénypontként, eggyé olvadó ragyogásként látjuk őket (az irány: délnyugat). De mi a spirituális üzenet? Érdemes lehet visszaolvasni a két planéta jegyváltásáról szóló írást, hiszen mindketten éppen csak betoppantak a Vízöntő asztrológiai jelébe – ez a szabadság, a tisztaság erősödését garantálja. Mi tisztít meg? A tudás, ami csak a szeretettel átitatottan nevezhető tudásnak, ami több puszta ismeretnél (tények rögzítése és – szükség esetén – tükröző típusú visszaadása). Csillagképi értelemben a Bak fényábrájába tartanak – kéz a kézben. Bak: megváltás, emelkedés, a Sors felvállalása. A betlehemi csillag eljövetele a benned élő megváltó minőségeket hivatott aktiválni, amikkel képessé válsz önmagadat, sorsodat megtisztítani. Ennyi. Nem több, de ez több mint elég. A ma emberének nem érkezik kívülről megváltó, hiszen mindannyiunkban, benned és bennem is ott él, „csak” aktiválni kell érdemes. A betlehemi csillag felragyogása beavató pillanat, emblematikus kozmikus pecsét alatt dönthetsz úgy, hogy vége a sodródásnak-tévelygésnek és – végre! – tiszta vizet öntesz (jó Vízöntő módjára) életed és sorsod poharába. A megváltó nem fog az ajtódon kopogtatni, ne is várd, ehelyett irányítsd befelé a fókuszodat.

Tudnod kell azonban, hogy ha most nem „kapcsolod be” a megváltódat, nem maradsz le semmiről. Ne foglalkozz a nyolcszáz évvel, azzal sem, hogy mikor lesz újra ennyire együtt a két planéta. Azért ellenjavallott ezt tenned, mert a testbe született lelket képes elbizonytalanítani, hiszen jelen porhüvelyünkben már nem éljük meg. Nem ez a cél. Ez (is) egy lehetőség. Pár napja beszéltünk a sorsfordító erőkről, egyúttal mindent megtettem a szóra tapadt fals minőségek lepucolásáért. Ha nem történik semmi különös veled, nem benned van a hiba. Sőt, hiba sincs. Lehet, neked egy másik égi helyzet fekszik jobban és áll hozzád közelebb. Nem baj. Nem érezheted, hogy lemaradsz bármiről is. Tudd: jön még számos és számtalan szuper, csodálatos, emblematikus, ikonikus égi állás. Ezek egyike a betlehemi csillag, a Jupiter és a Szaturnusz egzakt együttállása. Ha teheted, mindenképpen javaslom szabad szemmel is rácsodálkozni kettejükre, megéri a hidegbe kilépned kicsit a „kulcséjszakákon.” Mert ami szép, az szép, ami csodás, az csodás, ez a konstelláció pedig egyszerűen gyönyörűséges.

u.i.: a betlehemi csillagnak nincs köze az angol harci sonkához (battle ham).

u.i.2: a bolygótalálkozót a délnyugati égbolton fogod látni.

kép: pexels.com

Vízöntő Jupiter idején

Vízöntő Jupiter idején

Szombaton követi a Jupiter a Küszöb Őrét, azaz ő is megérkezik a Vízöntő asztrológiai jelébe. Érdekesen intenzív időszak köszönt ránk, mert a kiáradás princípiuma az áradó-árasztó Vízöntőben nem éppen unalmas és száraz hónapokat vetít elénk. A tegnapelőtti írásban a Szaturnusz jegyváltásáról beszéltünk, pár fogalom ismerősnek tűnhet, ami nem a véletlen műve, több puszta mechanisztikus ismétlődésnél. A tudás szabaddá tesz. Nagyon fontos, hogy itt mélyről jövő, intenzív vágy öleli körül a tudást. Ez a késztetés egyaránt célozza a megismerést/befogadást és a továbbadást is, azaz nem kotlósként ücsörögsz azon, amid van, hanem belső tiltakozás nélkül osztod meg embertársaiddal, hiszen a tudás – ellentétben az ischlerrel, a padlizsánkrémmel és a szilvalekvárral – nem tud elfogyni. Nézzük meg, hol is „található” a Jupiter a bolygók sorában! A szeretet bölcsességének égi vándora a Mars és a Szaturnusz között helyezkedik el, ám ez csak a felszínen és látszólag egyértelmű, ugyanis kettejük között még ott van valami. Ez a valami nem más, mint az aszteroidaöv. Egy vaskos, kozmikus törmelékhalmaz, ami próbára teszi a Marsról Jupiterre jutást. Ne fizikai értelemben gondolkodj erről, képzeletbeli űrhajód hajtóművébe kóbor sirályként nem hullanak a bolygószemcsék, nem is rakoncátlankodó izlandi vulkán. Spirituális értelemben a tudáshoz való eljutás útján erőfeszítéseket teszel; legyőzöd a félelmeidet, a kishitűségedet és bizonyítod: él, mi több: lobog benned a tűz, aminek fénye és melege elvezet a bölcsüléshez. Így jutunk el a Jupiterre, ergo a bölcsülés nem ölbe hulló lottóötös.

Vízöntő Jupiter idején könnyebben talál egymásra tanító és tanítvány; jó tudnod, hogy mindkét minőségben érdekelt lehetsz. Ha most furcsálkodsz, gondold végig: aki hozzád hasonló úton lépdel, csak kicsit mögötted, számára példaadó és tanító is lehetsz egyszemélyben. Ez nyilván felelősséggel jár, ám az édes mellékzönge, s nem teher. Idebiggyesztek egy zárójelet, amiben – kivételesen – alacsony szintekről szólok, de mindezt csupán azért teszem, hogy tudd, mire érdemes figyelned. Vízöntő: szabad áradás. Jupiter: kiterjesztés, kiáradás és – zsírháztartás is. Jupiteri energiáid nem kellően magas szintű működtetése hájrétegeket pakolhat rád. Nem azt mondom, hogy a Vízöntő Jupiter „elhízat,” hogy kerékbe törjem édes anyanyelvünket, de figyelj oda rá! Ha ilyen „tüneteket” tapasztalsz, mint hirtelen derékkörméret-növekedés, úgy gondold végig, vajon a benned élő Jupitert jól alkalmazod-e mindennapjaidban. Eddig a zárójel és a hungarikum elhízás miatti vészcsengettyűzés.

Vízöntő Jupiter idején a hitednek nincs korlátja (legfeljebb önmagadban, azaz most is igaz a tétel: az ég és közötted csak te vagy képes az áramlást homokóra-szerűen szűkíteni). Az önmagadért való kiállás egyik próbája lehet, ha a külvilág némely – jellemzően és többnyire kéretlen – tanítója erre mégis kísérletet tesz. Figyelem! Őt nem plútói módon érdemes eltávolítanod a bolygó felszínéről, hiszen most a Jupi ül a fókuszban, azaz végtelenül határozottan, de bizony, bizony – szeretettel. Ha ez esetében – még – nem megy, ha túl erős a megsemmisítési kényszered, tűzd céltábládra előbb a „semleges elfogadás” minőségét és csak utána akarj továbblépni; mindenesetre a keménységet hagyd meg a jégcsapoknak és az éjjelre kint felejtett, lábosba fagyott ünnepi ebédnek. A benned élő istenség felszabadítására is kitűnő a most kezdődő időszak – emlékezz, nem kőből épült templomban, tebenned/tibennetek lakozik az Isten, ezt hiteles forrás jelentette ki Jézus személyében.

Vízöntő Jupiter idején tisztul és fényesedik a jövőképed. A 2020-as esztendő történéseit a profán média meglehetősen egyoldalúan tálalta; kellő tudatosság és önmagad időről időre történő emlékeztetése nélkül megeshet, hogy fellegek gyűltek köréd és föléd – képzeletben. Ezeket – is – oszlatja el a mostani váltás. A jövőtervezés során tisztán látod az utadat, ami előre, egyben felfelé is visz és vezet. Kérlek, értsd meg: nem fér össze, azaz nincs közös halmaza a félelemnek, a rettegésnek, a jövőtől való zsigeri parának azzal, ami a csillagos ég aktuális állásaiban fénylik. Döntsd el, kinek adsz igazat: a befos@tó riogató „híreknek,” avagy annak, ami az égen, a csillagok világában fénylik. Emlékezz: az önismeret útját járó csillagszülött azt nézi, ami az égen repül, nem azt, ami a földön mászik.

képek: wall.alphacoders.com

Pin It on Pinterest