Nyelvében él a nemzet. Ma is.

Nyelvében él a nemzet. Ma is.

„Az erőszak kifejezés írja le azokat a gyakran előre eltervezett cselekményeket, amelyek más élőlényeknek fájdalmat, sérülést, szenvedést okoznak, illetve más embereket valamire fizikai erővel vagy hatalmi nyomással kényszerítenek. Az erőszak gyakran agresszióval párosul.”

forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Er%C5%91szak

Viszonylag pontos definíció, csak egy vonatkozásban találtam kevésnek. Az erőszak – a meghatározás szerint – „más élőlény” terhére és kárára követhető el. Itt bírálom felül a wikipédiát. Mert erőszakot nem csak élőlény ellen lehet tenni. Nagyon nem.

Édes anyanyelvünkre is ki kell terjeszteni, különösen a XXI. században. Konkrét példából indulunk ki. Lépésről lépésre levezettem, miként, hogyan gyötrik a nyelvünket különféle módokon. Mára a „levizsgázódik” szó jutott.

Soha ne húzz szigorú határokat! – ezt nem is olyan régen írtam, rávilágítva, milyen fogalmi és fogalmatlan képtelenség az állítás. Itt tudod visszaolvasni: https://ladonyijanos.hu/soha-ne-huzz-szigoru-hatarokat/

A tippadóm, vagy – ha úgy tetszik – ihlet-beszállítóm ugyanaz. Több az égről író elkövető esetében fülelte le a „levizsgázódunk” kifejezést. Jáááááájj.. Mi ez, ha nem durva, kegyetlen erőszak?

Bántó.

Fals.

(Fül)sértő.

Merénylet édes anyanyelvünk ellen. Ha/amikor vizsgázol, cselekszel. Aktívan. Elmész és vizsgázol. Ha nem tanultál, vagy a tanár ellenszenvesnek talál, netán nem reagálsz az elvárt módon a beszólásaira, akkor megbuktat, kivág. Minden más esetben levizsgázol. Te magad. Esetleg az a csoporttársad, aki hasonlít rád és kellő pénzmagért elmegy a nevedben kollokválni. Nem szép, nem legális, de ő sem vizsgázódik le, hanem – egyfajta illegális alvállalkozóként – levizsgázik helyetted. Soha senki, semmiből, semmikor nem vizsgázódik le.

Aktív, cselekvés kifejező ige. Vizsgázik. Egybeírt igekötővel levizsgázik. Megesik, hogy helye van a passzív, szenvedő módnak, íme pár példa rá:

Kirázódik.

Összebogozódik.

Elkavarodik.

Ilyenkor megállapítod, hogy valami megtörtént. Jellemzően a cselekvést elvégző személye vagy nem ismert, vagy nem azonosítható, azért használod ezt a módot. Nézzünk példát a másik elfajzásra:

Ellopódott Dezső autója.

Akkora buli volt tegnap este, hogy csúnyán berúgódtam.

A csapatunk 0:8 arányban kikapott, tehát megba…rátkozhatunk a megsemmisítő vereség fogalmával. Itt persze a megb… után egy trágár kifejezés következett volna, ezt sípoltam ki betűkkel. A fantáziádra bízom a behelyettesítést; felnőtt, okos ember vagy, menni fog.

Tegyél különbséget! És nem, mondj akármit is, ez nem puszta szőrszálhasogatás. Minden ellenkező késztetésem ellenére olyan célból nm ragadok billentyűt. Ne nekem higgy, én csak egy egészen aprócska, mondhatni, földszintes magyar vagyok. Esetleg magasföldszintes, ha a 187 centimmel kijelenthetek ilyen nagyképűséget. A legnagyobb magyar ugyanis nem mást állított, mint hogy: „Nyelvében él a nemzet.”

Nyelvében él a nemzet.

Ha nem él, akkor nem éltetik.

Ha nem éltetik, akkor hal, a haldoklás pedig sose szép.

Soha, semmikor nem vizsgázódj le. Légy igényes, ahogy azt életed más területein teszed. Nyilván rendszeresen tisztálkodsz. Ahogyan fürdesz, beállsz a zuhany alá, fogat mosol, körmöt vágsz, úgy ápold a nyelvet, édes magyar anyanyelvedet is.

Ennyi. Egy dekával sem több, de egy grammal sem kevesebb.

u.i.: az általam használt MS Word is piros, hullámos vonallal húzza alá – tehát nem ismeri – a „levizsgázódik” szót.

kép: pixabay.com

Soha ne húzz szigorú határokat!

Soha ne húzz szigorú határokat!

Egy határ soha, semmikor nem lehet szigorú. Éppen ezért arról értekezni, hogy húzzál szigorú határokat, legalább annyira értelmetlen, mint a Beszélő disznó című szatíra alapötlete. Erről nyilatkozta Moldova György, hogy egy kora reggeli rádióadásban egy TSZ-ben dolgozó sertésgondozó szerint az új tápot a disznók „túl savanyúnak” találták. Az ötletből fogant Józsi, akinek visszatérő mondatát most hadd ne idézzem szó szerint. Nem azért, mert káromkodást nem írunk le, csak a média algoritmusára vagyok tekintettel. Egy határ éppen annyira szigorú, mint a cocák által fanyarnak bélyegzett eledel. Semennyire. De hogyan jutottunk ide?

Kedves, régi, nagyra becsült vendégem Dezső. Nem csak értelmes, de lényeglátó embernek ismertem meg. A nehezebb beazonosíthatóság miatt Dezső nevét és nemét megváltoztattam – valójában egy hölgyről van szó. Olyasvalakiről, aki rengeteg szabadidővel rendelkezik, ennek pedig jelentős részét a közösségi média bugyraiban üti el. Hogy ez mennyire üdvös vagy sem, nem az én dolgom megítélni.

Vadászó, gyűjtögető, kutató típus, ám ez másodlagos. Amit Dezsőről feltétlenül tudnod kell, az a precizitás. Ebben totális szinkronicitásban rezgünk; teljes mértékben megértem. Évekkel ezelőtt, ma már ki tudja, miért és hogyan, de szokásává vált, hogy sajtószemlét állít össze. Persze ne olyasmire gondolj, amit a nagy, (túl) komoly és végtelenül száraz sóhivatalok, karót nyelt napilapok és ilyenek szoktak.

Édes magyar anyanyelvünkért a végletekig rajongok. Csakúgy, mint Dezső. Az ő gyűjtése ide kötődik a nyilvánvaló és magát adó asztrozófiai karcolatok szemezgetése mellett és közben. Mi sül ki egy ilyen egyvelegből? Időről időre linkeket, hivatkozásokat, videókat kapok. Zárójel: eleinte meg se nyitottam őket, engedve a kéretlen dolgok felett érzett sztereotípiáknak. Ezt remélem, éppen nem olvassa és átcsúszik a radarernyője alatt kezdeti mellőzésem. Itt kell megemlítenem egy apróságot:

Nem szoktam asztrozófiai előrejelzéseket, értekezéseket, bejegyzéseket olvasni. Nem azt mondom, hogy soha és semmikor, de a XXI. század kifejezésével élve „napi tartalomfogyasztónak” nem nevezhetem magam. Írni azt igen, de olvasni – nem. Azt is elárulom, ennek mi az oka.

Ugyanabból a csillagos égből dolgozik valamennyi égfürkész értekező, kortól, nemtől, lokációtól, bőrszíntől, vallási/lelkiismereti meggyőződéstől függetlenül. Mivel az égi üzenetek dekódolásához az analógiás gondolkodást használjuk – szemben Sherlock Holmes ok-okozati módozatával – mindenki írhat igazat és találót. Például egy Mars-Szaturnusz együttállásba a csilis kávé éppúgy beleillik, mint az eddig megdönthetetlen körrekord teljesítése a négyszázas futópályán. Száz szónak is egy a vége:

Másnak

más

mást

jelent. Nekem is. Gyakran összecsengenek a fontosságok, de éppen attól szép és izgalmas asztrozófuskodni, hogy nem köti a kezemet mérnöki regula. Pontosan emiatt értelmetlen előrejelzés és előrejelzés összehasonlítása. Minden látszat ellenére most sem emiatt ültem a gép elé.

Egyszer már megihletett Dezső folyamatos ellátmánya. Akkor a humorról írtam, ami nem maradhat ki egy valóban igényes és az érdeklődőhöz szóló bejegyzésből. Itt tudod visszaolvasni: https://ladonyijanos.hu/miert-olvasnal-humortalan-elorejelzeseket/

Most olyan hivatkozást küldött, ami áttörte az ingerküszöböt. Nem, ne kérdezd, ki írta. Nem tartanám elegánsnak nevet társítani hozzá, mert nem a személyeskedés a cél. Éppen ezért kommentekre sem írom majd, hogy igen vagy nem. A jelenség a lényeg, nem az elkövető. Ez ültetett gép elé, olyan témában, amiről már azt hittem, nem kell újra írnom. Tévedtem.

Soha ne húzz szigorú határokat. Ebből indulunk ki, ez csapta ki a biztosítékot. Azért ne törekedj soha, semmikor arra, hogy szigorú határokat húzz, mert egy határ soha, semmikor nem tud szigorú lenni. Nem vonja össze rosszallóan a szemöldökét és nem toppant nagyot a lábával, ha a közelébe érsz. Még maga a rettegett vasfüggöny sem volt szigorú. Sok jelző érvényes rá: átmászhatatlan, magas, nehezen leküzdhető, de ezek tények. A „szigorú” kifejezés pedig – emberi – tulajdonság. Nem a határ szigorú: a határ az határ és kész. A te szándékod – az igen. Az akár vasszigorként is megjelenhet, amikor éppen elválasztó vonalat falazol fel.

Lágy szigorú, lelked rajta. Ha ilyesmiben utazol, ha ez a triggerpontod, ha határhúzás-fetisiszta vagy – tedd. Csináld szigorúan, de soha ne törekedj szigorú határt húzni. Nem fog menni. Egyébként is, csak ízlelgesd: vajon mitől nevezheted szigorúnak a határodat, amit éppen most húzgáltál? Angry Birds-ösre pingáltad? Az összes élő és holt nyelven felfestetted rá, hogy „irgum-burgum” és „ejnye-bejnye?”

Besenyő Pista bácsit nehéz nem szeretni. Laár András nem akármilyen humorral keltette életre a figurát. Az ő szájából hangzott el – temérdek más, szóból formálódott igazgyöngy mellett -, hogy a kőolaj nem finom. Eleve nem finom, minek finomítani? Ahogyan a liszt jóízű, ezért a lisztjavító adalék teljesen felesleges. A két videó linkje: https://www.youtube.com/watch?v=1fdZmmdKpSY

https://www.youtube.com/watch?v=M-5W03mHHo8

Ha a magyar az (édes) anyanyelved, légy hálás érte. Ritka értékes kincset kaptál. Abban az esetben, ha másoknak is szeretnél gondolatokat közvetíteni, akkor pedig ne dobd a kukába az igényesség alapjait sem. Fogalmazz méltó módon, hogy elkerüld az ilyen nevettető, tragikomikus „szigorú határok”-at. Méltatlanul bánni a magyar nyelvvel – nem való.

Szépen és szabatosan. Használd, gombolyítsd, sződd, de kerüld a csorbítását. Csak ennyit szerettem volna elmesélni, mielőtt kimész a határba. Ha ez a terved, te magad szigorkodj nyugodtan. Vigyél kapát és húzz vele, csak – könyörgöm – ne szigorú elválasztó vonalkát.

u.i.: ezúton köszönöm Dezsőnek a témát.

u.i. 2.: egy, már meghúzott határ szigorú őrzése – ez lehet a megfejtés

kép: pixabay.com

Hogyan (nem) méltó a csillagok világáról szólni?

Hogyan (nem) méltó a csillagok világáról szólni?

Aki nem tudja értelmesen, azaz – bárki számára – érthetően kifejezni magát, mégis észt oszt, annak ne higgyél. Vagy higgyél, ha akarsz, de jól gondold meg. Ez pedig az édes anyanyelvünkkel való bánásmódra is igaz. Aki kerékbe töri, megerőszakolja a magyar nyelvet, nem biztos, hogy méltó a kinyilatkoztatásra. Igen, ezt akkor is le merem írni, ha időnként feszegetem-tágítom a nyelv keretrendszerét. Ezt azonban soha nem ártó szándékkal teszem. Az újításban ott a kipróbálás, a frissítés – enyhén uránuszi – szándéka. Ezzel együtt alázatos és végtelenül hálás szolgája vagyok gyönyörű nyelvünknek. Ha pedig kíváncsi vagy rá, mi történt, milyen sokk ért, azt sem titkolom el.

Kaptam egy mailt. Ebben egy linket találtam és egy kérdést: mit szólok az egyik kifejezéshez? Rákattintottam, ami a reggeli dupla presszóhoz mérhetően emelte meg a vérnyomásomat. Csak éppen nem illatozott olasz pörkölőműhelyeket idézve, hanem bűzlött, mint a tíznapos disznósz@r az elhanyagolt trágyadomb, amibe még egy varjú is beledöglött. Májusban.

A kifejezés, ami konkrétan kib… verte a biztosítékot: „…vizsgázódik le.” Így. Szenvedő, meggyötört módon leírva. Nem, nem fogok nevet írni és direkt nem akartam tágabb szövegkörnyezetet mutatni. Mert nem erről van szó; jelenségről beszélünk és nem személyeskedünk. Az méltatlan lenne.

Az ég üzenete fényüzenet. A csillagok világa fényes és tiszta. Aki nem tud ennek megfelelően írni, szólni róluk, az nem méltó rá. Ennyi. Nem több, de nem is kevesebb. Ez nem verdikt, mert lehet változni, tanulni. Aki marokra fogott evőkanállal habzsolja a bécsiszeletet, az is megtanulhat késsel-villával, protokoll-szerűen, étterem-kompatibilisen étkezni. Addig viszont kerülje a Gundelt és egyen otthon. Ennyi, de ennek ki kellett jönnie.

kép: pixabay.com

ami fent, az dobog bent. jó esetben.

Nyelvében él a nemzet

Nyelvében él a nemzet. Szinte biztos, hogy hallottad már ezt a mondást. Megvallom, élt bennem bizonytalankodás az eredetét illetően, ezért barátom, gugli segítségét kértem, de ő megerősítés helyett elbizonytalanított. Lényeg, ami a lényeg: él egy ilyen mondás; másodlagos, kinek a szájából hangzott el először (erről idelinkelek egy érdekességet).

A nyelv ápolása alapvető kötelességünk, de ez nem olyan kellemetlen, mint a lépcsőház takarítása a házirend szerint minden harmadik  hónap második hetében. Édes és hálás, ám az ápolás nem zárja ki (sőt!) az újítást is, de ez legyen méltó. Magas szintem működtetve nyelvi létünket, mába ültetett hagyományőrzőként éljük életünket írott és mondott szavaink világában. Ellenben a nyelvet lábtörlőként használva… Legyen, beszéljünk a következményekről.

Képzeld el, hogy tiéd egy csodás gyümölcsöskert, telis-tele finom, édes és zamatos almát, körtét, barackot, szilvát termő fákkal. Van köztük egy kedvenced: hatalmasabb a többinél és jóvoltából még ízletesebb gyümölcsök kényeztetnek minden késő nyáron. Erre fogod magad és fogsz egy fejszét is, majd ásót. Kiásod pár gyökérnyúlványát és erős csapásokkal vágod át a vaskos, egy-két ujjnyi vastag tápszívó gyökereket. Mi történik a fáddal? Igen, először csak lekonyulnak a levelei, láthatóan rosszul érzi magát. Ha folytatod gyökérbaltázó ténykedésedet, idővel menthetetlenül kinyírod és ugrott a gyümi. Miért tennéd ezt anyanyelved fájával?

Engedj meg egy példát, még leírni is belevásik az ujjam, de tessék, itt van (azért nem írok többet, mert ez is elég rettenetes). „Tudod, hogy kell az enit felhúzni? Most tanultam kundijógán, a gyökicsakitól a koricsakiig csuszizik és ez szupi!” Jáááááááááááááááj. És még egyszer, csak hangosabban: JÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁJJJJ.

Miért kell ez?

Tudom, hogy lehet ennyire vastag a bőr a pofámon képemen, ilyesmiről írni, mikor imádok szóviccelni és kínrímelni? Magyarázkodás helyett fogadd el, hogy bármilyen nyelvtani kerékbetörésem hátterében mélységes tiszteletem húzódik meg édes anyanyelvünk iránt.

Ezt a hála érzése öleli körül, hogy a magyar anyanyelvűség kegyében részeltettem. Amikor a példában írt módon ugrálsz páros lábbal az anyanyelv tökön rúgott testén,  egyben baltázod megtartó és életető gyümölcsfád gyökérzetét, annak minden következményével. Jó ez neked, kell ez neked? Ugyehogy?

Ha eddig élt volna benned a hajlam, csak egy aprócska, iciripiciri kérdőjelet biggyessz a szándékod után, mielőtt kimondanád. Emlékezz: a nyelvében él a nemzet. Erős, életető energia, amit használj, anélkül, hogy visszaélnél vele. Tekints rá vagyonként: gyarapítsd, óvd, ápold, élj jól belőle – anélkül, hogy elherdálnád.

kép: pixabay.com

 

édes anyanyelvünk, mint gyümölcsös kert, úgy érdemli a törődést, ápolást

Pin It on Pinterest