Egy határ soha, semmikor nem lehet szigorú. Éppen ezért arról értekezni, hogy húzzál szigorú határokat, legalább annyira értelmetlen, mint a Beszélő disznó című szatíra alapötlete. Erről nyilatkozta Moldova György, hogy egy kora reggeli rádióadásban egy TSZ-ben dolgozó sertésgondozó szerint az új tápot a disznók „túl savanyúnak” találták. Az ötletből fogant Józsi, akinek visszatérő mondatát most hadd ne idézzem szó szerint. Nem azért, mert káromkodást nem írunk le, csak a média algoritmusára vagyok tekintettel. Egy határ éppen annyira szigorú, mint a cocák által fanyarnak bélyegzett eledel. Semennyire. De hogyan jutottunk ide?

Kedves, régi, nagyra becsült vendégem Dezső. Nem csak értelmes, de lényeglátó embernek ismertem meg. A nehezebb beazonosíthatóság miatt Dezső nevét és nemét megváltoztattam – valójában egy hölgyről van szó. Olyasvalakiről, aki rengeteg szabadidővel rendelkezik, ennek pedig jelentős részét a közösségi média bugyraiban üti el. Hogy ez mennyire üdvös vagy sem, nem az én dolgom megítélni.

Vadászó, gyűjtögető, kutató típus, ám ez másodlagos. Amit Dezsőről feltétlenül tudnod kell, az a precizitás. Ebben totális szinkronicitásban rezgünk; teljes mértékben megértem. Évekkel ezelőtt, ma már ki tudja, miért és hogyan, de szokásává vált, hogy sajtószemlét állít össze. Persze ne olyasmire gondolj, amit a nagy, (túl) komoly és végtelenül száraz sóhivatalok, karót nyelt napilapok és ilyenek szoktak.

Édes magyar anyanyelvünkért a végletekig rajongok. Csakúgy, mint Dezső. Az ő gyűjtése ide kötődik a nyilvánvaló és magát adó asztrozófiai karcolatok szemezgetése mellett és közben. Mi sül ki egy ilyen egyvelegből? Időről időre linkeket, hivatkozásokat, videókat kapok. Zárójel: eleinte meg se nyitottam őket, engedve a kéretlen dolgok felett érzett sztereotípiáknak. Ezt remélem, éppen nem olvassa és átcsúszik a radarernyője alatt kezdeti mellőzésem. Itt kell megemlítenem egy apróságot:

Nem szoktam asztrozófiai előrejelzéseket, értekezéseket, bejegyzéseket olvasni. Nem azt mondom, hogy soha és semmikor, de a XXI. század kifejezésével élve „napi tartalomfogyasztónak” nem nevezhetem magam. Írni azt igen, de olvasni – nem. Azt is elárulom, ennek mi az oka.

Ugyanabból a csillagos égből dolgozik valamennyi égfürkész értekező, kortól, nemtől, lokációtól, bőrszíntől, vallási/lelkiismereti meggyőződéstől függetlenül. Mivel az égi üzenetek dekódolásához az analógiás gondolkodást használjuk – szemben Sherlock Holmes ok-okozati módozatával – mindenki írhat igazat és találót. Például egy Mars-Szaturnusz együttállásba a csilis kávé éppúgy beleillik, mint az eddig megdönthetetlen körrekord teljesítése a négyszázas futópályán. Száz szónak is egy a vége:

Másnak

más

mást

jelent. Nekem is. Gyakran összecsengenek a fontosságok, de éppen attól szép és izgalmas asztrozófuskodni, hogy nem köti a kezemet mérnöki regula. Pontosan emiatt értelmetlen előrejelzés és előrejelzés összehasonlítása. Minden látszat ellenére most sem emiatt ültem a gép elé.

Egyszer már megihletett Dezső folyamatos ellátmánya. Akkor a humorról írtam, ami nem maradhat ki egy valóban igényes és az érdeklődőhöz szóló bejegyzésből. Itt tudod visszaolvasni: https://ladonyijanos.hu/miert-olvasnal-humortalan-elorejelzeseket/

Most olyan hivatkozást küldött, ami áttörte az ingerküszöböt. Nem, ne kérdezd, ki írta. Nem tartanám elegánsnak nevet társítani hozzá, mert nem a személyeskedés a cél. Éppen ezért kommentekre sem írom majd, hogy igen vagy nem. A jelenség a lényeg, nem az elkövető. Ez ültetett gép elé, olyan témában, amiről már azt hittem, nem kell újra írnom. Tévedtem.

Soha ne húzz szigorú határokat. Ebből indulunk ki, ez csapta ki a biztosítékot. Azért ne törekedj soha, semmikor arra, hogy szigorú határokat húzz, mert egy határ soha, semmikor nem tud szigorú lenni. Nem vonja össze rosszallóan a szemöldökét és nem toppant nagyot a lábával, ha a közelébe érsz. Még maga a rettegett vasfüggöny sem volt szigorú. Sok jelző érvényes rá: átmászhatatlan, magas, nehezen leküzdhető, de ezek tények. A „szigorú” kifejezés pedig – emberi – tulajdonság. Nem a határ szigorú: a határ az határ és kész. A te szándékod – az igen. Az akár vasszigorként is megjelenhet, amikor éppen elválasztó vonalat falazol fel.

Lágy szigorú, lelked rajta. Ha ilyesmiben utazol, ha ez a triggerpontod, ha határhúzás-fetisiszta vagy – tedd. Csináld szigorúan, de soha ne törekedj szigorú határt húzni. Nem fog menni. Egyébként is, csak ízlelgesd: vajon mitől nevezheted szigorúnak a határodat, amit éppen most húzgáltál? Angry Birds-ösre pingáltad? Az összes élő és holt nyelven felfestetted rá, hogy „irgum-burgum” és „ejnye-bejnye?”

Besenyő Pista bácsit nehéz nem szeretni. Laár András nem akármilyen humorral keltette életre a figurát. Az ő szájából hangzott el – temérdek más, szóból formálódott igazgyöngy mellett -, hogy a kőolaj nem finom. Eleve nem finom, minek finomítani? Ahogyan a liszt jóízű, ezért a lisztjavító adalék teljesen felesleges. A két videó linkje: https://www.youtube.com/watch?v=1fdZmmdKpSY

https://www.youtube.com/watch?v=M-5W03mHHo8

Ha a magyar az (édes) anyanyelved, légy hálás érte. Ritka értékes kincset kaptál. Abban az esetben, ha másoknak is szeretnél gondolatokat közvetíteni, akkor pedig ne dobd a kukába az igényesség alapjait sem. Fogalmazz méltó módon, hogy elkerüld az ilyen nevettető, tragikomikus „szigorú határok”-at. Méltatlanul bánni a magyar nyelvvel – nem való.

Szépen és szabatosan. Használd, gombolyítsd, sződd, de kerüld a csorbítását. Csak ennyit szerettem volna elmesélni, mielőtt kimész a határba. Ha ez a terved, te magad szigorkodj nyugodtan. Vigyél kapát és húzz vele, csak – könyörgöm – ne szigorú elválasztó vonalkát.

u.i.: ezúton köszönöm Dezsőnek a témát.

u.i. 2.: egy, már meghúzott határ szigorú őrzése – ez lehet a megfejtés

kép: pixabay.com