Ez az, ami manapság hiánycikk

Ez az, ami manapság hiánycikk

Pár napja az ítélkezésről olvashattál pár gondolatot. Ebben az írásban illusztrációként alkalmaztam a „becsületes politikus” képzetét, mint – jelen korunkban és környezetünkben – fikciós képet; hasonlatosat a Delirium Tremens nevű belga sör rózsaszín elefántjához. Az eltelt csekély idő is felszínre emelt pár kérdőjelet, engedd meg, hogy ma ezekre adjak választ.

A politika – eredendően és elméletileg – nemes tevékenység. Túl mélyen nem mennék bele, a főiskolán réges-régen még politikaelméletet is hallgattam, de most szükségtelen az édenkert lakóiig visszacsámborognunk. A politikus egy ideális (ma: utópisztikus) világban a jobbításért tenne erőfeszítéseket. A lényegi különbség politikus és politikus között ennek mikéntje és ideológiája lenne: jobbról javítsak, vagy balról? Maga a szándék megkérdőjelezhetetlen kellene, hogy legyen. Talán érzed, mennyire eltávolodtunk ettől; amit most leírtam, az pont oly’ elméleti, mint a zebrán átkelés muszájossága.

Nem írhatom le, hogy ma nincs eredendően jó szándékú, valójában tisztességes indíttatású politikus. A tiszta lap ott bukik meg, hogy ez a „szakma” nem űzhető magányosan. Gondold végig: adott egy becsületes, tisztességes, jó szándékú ember, aki politizálásra adja a fejét, a jobbítás által motiválva. A mai környezetben nem tud „működni” önmagában, önállóan, mint mondjuk egy szakrális uralkodó. Le kell mennie a grundra és a játékszabályok szerint „játszani.” Ebben a pillanatban mocskolja be és össze magát.

Nincs önálló politikus, aki soha nem reagál a többire és halad az útján – ha az eredendő tisztesség tán meg is lenne, Nietzsche óta tudjuk: aki szörnyekkel harcol, vigyázzon, nehogy maga is szörnnyé váljon.

Poláris világunkban mindent valamihez mérünk, hasonlítunk, ebben a koordinátarendszerben pedig elkerülhetetlen és óhatatlan a bemocskolódás, az ítélkezés és társai. Aki nem akar kocsmai verekedésbe keveredni, az kerülje az ilyen helyeket, mert odabent mások a szabályok. A politika abban különbözik a kocsmától, hogy nem csapolnak krémes habú sört. Nem szeretek politizálni, most sem ez volt a célom, csupán rámutatni, miért nincs jó megoldása egy egyenletnek, ha bizonyos rendszerre korlátozzuk az egész számok halmazát.

kép: pixabay.com

– ha tetszett a bejegyzés,

– ha szeretted olvasni,

– ha örömet okozott,

megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:

https://www.donably.com/ladonyi-janos-asztrozofus

Így szabadulhatsz meg a spirituális függőségtől

Így szabadulhatsz meg a spirituális függőségtől

A mai poszt témája a függőség, elsősorban spirituális értelemben. A négy sarokpont:

mit jelent,

hogyan tudod felismerni,

milyen veszélyekkel jár,

hogyan tudsz kitörni belőle.

A függőség hármas definíciója:

  1. Beteges szenvedély; leküzdhetetlen belső kényszer egy ártalmas szer fogyasztására, egy káros szokás művelésére.
  2. Rászorulás segítségre; más személy vagy szervezet támogatásának kényszerű elfogadása, amely nélkül egy személy nem tudna önállóan megélni.
  3. Alárendelt beosztás; más hatalmától, parancsától függő állapot.

forrás: https://wikiszotar.hu/ertelmezo-szotar/F%C3%BCgg%C5%91s%C3%A9g

A meghatározás első pontjának első részével most nincs dolgunk. Ide tartozik a közismert sor: alkohol, nikotin, drog, szex, kapcsolat, szerencsejáték, munka és sok egyéb, „klasszikus” függőség. A mi szempontunkból a „káros szokás művelése” az 1. pontból, valamint a 2. és a 3. érdekes. Hadd mutassak egy képet hozzá:

Tanulsz biciklizni. Már egész jól megy, egyre kevésbé van szükséged a két segédkerékre. Érzed, menne azok nélkül is. Jó-jó, nem kell letámasztanod a lábad, de az a két kis műanyag vacak csak visszafog. Mikor nyerted el a szabadságodat? Amikor édesapád fogta a csavarhúzót és megszabadította a bringádat a régi segítőtől, aki újabban már csak koloncként akadályozott. Igen, billegtél, bucskáztál, imbolyogtál. Eleinte. Megeshet: el is dőltél. Még az is lehet, szereztél pár sebet. De soha többet nem kellet visszaerősíteni, mert kinőtted, (ebben az életeben örökre) magad mögött tudtad a szárnyra kapás stációját. Ez az aktus három-öt éves kor között jellemző. Sokan a nyolcadik, kilencedik ikszben is tekernek – pótkerekek nélkül. Ha megy a kerékpáron, miért működne másképp a spiritualitás világában?

Nem kell egyedül botorkálnod.

Nem kell minden segítség nélkül eligazodnod egy önálló világban.

Nem kell saját károdon felfedezned például, mi a különbség ezotéria és spiritualitás között.

  1. Mit jelent a spirituális függőség? Egzakt meghatározás helyett ilyesmikre érdemes odafigyelned:

más mondja meg, hogyan kéne érezned magad/minek jött el az ideje/miről milyen véleménnyel kéne élned,

más áraz be, hol tartasz, mire vagy hivatott – egyáltalán – ki vagy, kivel barátkozhatsz,

attól, amit más mond és rád erőltet (azaz hagyod magad), egyre kevésbé érzed, hogy szabad vagy.

Ha ebből a háromból ez-ez klappol, akkor érdemes hegyezned a füled. Mert belesétáltál. De jó hír: van kiút. Mindenkinek, neked is. És igen, sose késő, neked se, most se.

  1. Hogyan ismerheted fel? Egyre kevésbé vagy el írások, videók, a „mester” véleménye nélkül, hogy mi mit jelent. Apropó, mester: régebben írtam arról, hogy ahol a mester, ott megjelenik a mesterkedés. A linkelt írásban fel tudod eleveníteni, forrással együtt. Nem vagyok ellenére, hogy legyen olyan ember, emberek az életedben, akikre azt szokás mondani: mester. De! Ideig-óráig. Kísérjen és támogasson, ha úgy van, adjon támpontokat, amivel nyílhat a szemed, élesedhet a látásod. Erre kitűnő. Zárójel: jó, ha csalódsz benne. Ellenben soha, de soha ne kerülj függő viszonyulásba, a szó egyik értelmezésében sem, még ha a kísértés elefántnyi is.

Bárki bármit ír, mond, az nem szentírás. Amit én írok, természetesen az sem az. Mindig kanyaríts egészséges kérdőjelet, ami nem gyanakvó tamáskodás, csupán az éber szellem jelenléte. A cél: ne legyen függőség. A mester nem gazda, nem földesúr, nem pásztor. Te pedig nem vagy tulajdon, sem jobbágy, még kevésbé birka. Az emberi testben élő segítő-támogató energia jó, de kezeld a helyén, még ha a mély hála miatt ez nem mindig habkönnyű. Manapság az ilyen törekvések általában erős ellenszélre találnak, de sebaj. Annál nagyobb az értéke, az pedig elvehetetlenül a tiéd.

Most ki fogom húzni a gyufát, de vállalom. Női körök. Reneszánszát, divatját éli, amivel – önmagában – semmi baj. Sőt. Pár dolgot azonban jó tudnod. A kör, mint olyan, a Nap jele. Központi csillagunk szimbóluma egy kör, benne, középütt egy ponttal. Teljesség, kiteljesedés. Amúgy pedig: abszolút és vegytisztán férfi minőség. Nyilván: ahogyan a Hold és a Vénusz is minden egyes férfiban ott munkálkodik, így valamennyi hölgyben is van több-kevesebb Nap-ság. Mire érdemes odafigyelned?

A kör soha, semmikor ne zárjon be. Adja meg, kínálja fel a teljességet, de nem válhat börtönöddé. Egy ellenpont, mert a csillagos égen ott a be nem zárt teljesség formája is. A Serleg (Crater, de Kehelynek is hívják) két, egymásnak hátat fordító, középütt összeillesztett félkörbe (azaz félgömbbe) gyűjti az örök élet italát. Teljesség, de nyitott – felefelé és lefelé egyaránt, ezzel téve elérhetővé a végtelen döntési szabadságot. Ha feszít egy kör energetikája, csak gondolj a Serlegre – és tedd fel a kérdést: vajon valóban helyed van még itt?

Legalább három ember. Ennyi minimum kell egy körhöz. Az egy az egyén. A kettő pár. Három vagy több ember együtt tud kört alkotni. Jellemzően azért egy triónál többen gyűlnek össze önismereti, női kör égisze alatt. Az ember egyik alapvető tulajdonsága a változás. Amíg él, változik, addig ember. Utána már csak holttest, halott, de még akkor is változik (ezért kell például a nyitott koporsós temetéseknél megborotválni a férfi elhunytat, mert napok alatt derekas borostát növeszt – holtában).

Egy körben ritka, hogy minden résztvevő/tag végig, egyszerre, egy ütemben fejlődjön. Olyan ritka, hogy az életszerűtlen.

Az önismereti kör nem

hagyományőrző egyesület,

szurkolói klub,

hímzőegylet.

Ezeknél ugyanis szinte mindegy, milyen a humán háttér. Az önismereti kör célja az együtt fejlődés. Ez abszolút rendben van, de kerüld el, hogy azt hidd, hűségeskü köt. Mármint valódi. Van úgy, hogy be kell lépned egy körbe, de az is legalább ennyire egyértelmű kell, hogy legyen, amikor felvirradt a kiszállás pillanata. A bölcs (kör)vezető tudja ezt. Tudja és segíti – és nem sértett önérzettel durcizik. Kör: befogadás és elengedés. Igen, kicsit hasonlít a majális körhintájára, csak itt – optimális esetben – nem körbe-körbe pörögsz, érdemi haladás nélkül, de beleszédülve. Tudnod kell, mikor érkezett el a pillanat. Ha ez megy, nem tudsz függőségbe kerülni.

  1. Milyen veszélyekkel jár a spirituális függőség?

Elbizonytalanodsz, tudsz-e egyáltalán önállóan dönteni. Mintha megkérdőjeleznéd, hogy felnőtt létedre képes vagy-e segédkerekek nélkül biciklizni. Ebből ered a legordasabb rákfene: a kiszolgáltatottság. Ami csorbítja a létezésed minőségét; emberi voltodra csúszik rá – páros, nyújtott lábbal. Csak itt nincs spori, hogy azonnal villantsa a piros lapot. Azt neked kell kiosztanod.

  1. Hogyan tudsz kitörni?

Felismered. Érdemes visszagörgetned a 2. ponthoz, ami éppen erről szólt. Amint felismerted, elismered. Elismered, azaz – önkéntelenül is – felállítod a diagnózist, tehát már nem akarsz kapálózva tagadni és kimenekülni a kellemetlen szituációból. Gratulálok, innen nyílik reális nyerési esélyed! A következő lépések pedig sziklaszilárd eltökéltséggel végrehajtva sikert hoznak. Spirituális függőséged jellegétől, mélységétől és milyenségétől függően elnyesed a fojtogató szálakat. A beáramló oxigén többleterőt ad. Csak arra fókuszálj, hogy erősödik-e a szabadságod? Eleinte megeshet, hogy bizonytalankodsz, de nem teszel mást, mint édesapád, hosszú évtizedekkel ezelőtt. Ha hátranéztél volna, ott állt, kezében csavarhúzóval, segédkerekekkel és mosolygott, hogy végre önállóan tekersz. És igen, az arcán talán örömkönny is folyt, de a büszkeség biztos, hogy sugárzott róla.

Ez vár rád. Hajrá!

kép: pixabay.com

– ha tetszett a bejegyzés,

– ha szeretted olvasni,

– ha örömet okozott,

megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:

https://www.donably.com/ladonyi-janos-asztrozofus

Vigyázz, ha az éggel magyaráznak!

Vigyázz, ha az éggel magyaráznak!

A felgyorsult/lelassult mozgású Szaturnusz több, erősebb akadályt gördít az emberek útjába.

A Kosba lépő Mars felelős az agresszió elharapózásáért, az ököljog mind gyakoribb érvényesítéséért.

A retrográd Vénusz hatása erősíti fel a félrelépésekre, megcsalásra, kapcsolati hűtlenségre való hajlamot.
 
Három mintamondat, amit így, ebben a formában vélhetően nem olvastál – mégis, ismerősnek találtad őket. Bár ne így lenne. Mi bennük a közös? Valamilyen bajt, gondot, problémát közvetlenül égi eredetűnek tüntetnek fel. Mindezt azzal tetézve, hogy kategorikus, megfellebbezhetetlen kijelentésként hasson rád, azaz eszedbe se jusson még csak gondolni se arra, hogy talán nem kell így lennie. Egyszerű, bár végtelenül alantas szándéktól vezérelt mechanizmus. A mai bejegyzés célja (divatosabban: küldetése), hogy kipukkassza ezt a csúúúnya, fekete lufit.
 
A szándék felismerése kulcsot ad a megoldáshoz. Az ilyen jellegű kinyilatkoztatások elválasztják az ember és az ég lényegiségét. Ami égi, az hatalmas, az fönt van, végtelen; legfeljebb nézhetjük, nem több. Te pedig kicsi és jelentéktelen vagy, ahogyan Manfréd (népszerűbben Mani) mamut Szabó Sipos Barnabás veretes orgánumán közli Sid lajhárral a Jégkorszakban. Apró, tehetetlen, véletlenségből született pötty, akinek ráhatása az egész Univerzumra… Hát, azt le sem lehet írni, mennyire jelentéktelen. Minél nagyobb a kontraszt, annál elveszettebbnek érzed magad. Ez azonban illúziókeltés, ismerd fel, csípd nyakon. Ezt nem én mondom, hanem két, a témában elismert szerző foglalta össze. Íme:
 
Amint fent, úgy lent. Hermész Triszmegisztosz Smaragdtáblájáról, ha mást nem is, ezt a tételt minden spirituális tan igyekszik zászlajára tűzni. Már amelyik egy kicsit is ad magára és nem felejti el „elegáns” módon az égi eredeztetést… Szepes Mária pedig „a csillagok nem kényszerítenek, csak hajlamossá tesznek” mondatával teljesíti ki a helyes képletet. Ez az egyenlet emelő irányú megoldása. Csak vesd össze a jelen riogatóit e két szellemóriás formátumával és hitelességével. Még inkább azzal, amit mondtak. Mérd le, belül, tebenned melyik rezeg mélyebben. Nem lesz nehéz ráébredned, hogy mégsem a közelgő telihold miatt kezd jobban csöpögni a csapod, csak a kóc rakoncátlankodik. Van ám még egy ütőkártyám, miért nem szívat meg az ég. Ki is játszom, tessék.
 
Az ég segít. Ez a „feladata,” már ha lenne értelme a Kozmosszal összefüggésben kötelezettségekről beszélni. Az ég segít, helyesen ez a segítség. Magyarul és éles helyzetben így szokás megfogalmazni: Segíts, Ég! Felfelé irányuló tekintettel, megszólító erővel, mély bizalommal. És az ég nem hagy cserben, meglásd.
 
Az égen – épp úgy, mint az Anyatermészetben – minden és mindig változik. Mozgásban van, még az állócsillagok is, ha ezt a mi mértékünk szerint igen lassan művelik is. A fenti történések energiái hatnak ránk – rád és rám egyaránt. Valamennyiünkre, csak egy kicsit görgess vissza Szepes Mária aranymondatához: hajlamossá tesznek. Nem köteleznek. Az már rajtad és rajtam múlik, hogy az erők alacsony vagy magas szintjét választjuk működésünk, életvitelünk során. Erről kussolnak az asztrotudósítók, pardon: a csillagriogatók. És igen, itt veszik ki csendben, sunyin a szabadságodat, mint farzsebből a tömött tárcát zsúfolt piactereken. Már ha hagyod.
 
Tömegpszichózis. Gondoltam, idelinkelem a hivatalos definícióját, de nem találtam kellően precíz leírást. Anélkül is tudod, mire gondolok. A nyitó mondatok riogatása ugyanis a tömegpszichózis elvén működik és hat. Elkerülhetetlennek állítják be, mint azt, hogy holnap esni fog, fagy, netán megdőlnek a melegrekordok. Az időjárás a hajléktalan koldus kartonkunyhójára épp úgy hat, mint a multimilliárdos luxuskastélyára. Az már más kérdés, melyiküket hogyan érinti, miképpen reagálnak rá. Neked azonban nem kell, sőt: nem szabad elhinned, hogy bármilyen égi állás/mozgás automatikusan elgáncsol.
 
Ha akarod, ha kell, ha azt érzed szükségesnek, keress utána – lehetőleg hiteles forrásból. De még ez sem muszáj. Ami viszont igen: kanyaríts kérdőjelet minden olyan kijelentés végére, ami mélyen belül rossz érzéseket kelt benned és rút mutatóujjával az égre mutat, vádol és okol. Ez a leggyorsabb, biztos módja a szabadságod visszaszerzésének. Kialakítja az egészséges spirituális önvédelmi mechanizmusodat, azaz észbe kapsz, ha például azt olvasod, hogy a holnapi Nap-Merkúr szembenállás miatt sok koccanás várható. Zárójel: ilyen égi állás nincs és nem is lehet; a két égitest a Földről nézve 28 foknál jobban nem távolodik el egymástól.
 
Ha semmi mást, ezt mindenképpen érdemes magaddal vinned a mai posztból. Ne legyen igazam, de egyre inkább szolgál, segít az információ. A tél közeleg, a nappalok rövidülnek, de ez nem azt jelenti, hogy neked be kéne fordulnod. Az ég segít.
 
Megsegít.

kép: pixabay.com

 

– ha tetszett a bejegyzés,

– ha szeretted olvasni,

– ha örömet okozott,

 

megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:

https://www.donably.com/ladonyi-janos-asztrozofus

Spirituális életízesítők változó időkre

Spirituális életízesítők változó időkre

Az élet, régi jó szokása szerint, éppen változóban van. Ez önmagában nem újdonság, az viszont igen, hogy a pillanatnyi irányok és trendek sokak tetszését nem nyerik el. Ennek azonnal jelentkező velejárói a rossz közérzet, az aggodalom, a stressz és a holnaptól való zsigeri félelem. Mindezekre éppen annyi szükséged van, mint lufiárusnak a nyílzáporra. Ez egy bejegyzés, nem pedig zsákbamacska-értékesítés, ezért a legelején szeretném megosztani veled, miről fogsz olvasni. Abban az esetben, persze, ha megtisztelsz a bizalmaddal.

A változás és az élet kapcsolatából jutunk el a hibalehetőségekig.
Példák és kulcsok szegélyezik a felismerés útját.
Több döntő jelentőségű pontra is rámutatunk, ahol magadhoz ragadhatod a lehetőségeket.
Összegyűjtjük, mi az, ami itt és most átsegít a változások hullámain; mi az, amit jó hozzá birtokolnod és mit érdemes megtenned.

Nem titkolt végcélom, hogy ezt a posztot egy megkönnyebbül sóhajjal fejezd be. Azt már csak az önérzetem halk hangja szövi ide, hogy – reményeim szerint – nem az a fellélegzés követi, mint a hetedikes kötelező olvasmányok egyik-másikának végigszenvedését. Induljunk neki a közös útnak!

Az élet alapja tehát a változás. Ez a tétel még akkor is igaz, ha se te, se én nem tapsolunk önfeledten egyik-másik megnyilvánulása miatt. Mégis így történik és a rendező elv bizony vaskosan felülírja az egyén óhaját és kénye-kedvét. A természetben, helyesebb és nagy betűvel írva: a Természetben a mozgás maga az élet. Innentől egy icipici – könyörtelen – vaslogika következik: mozgás = élet = változás. Egyszerű spirituális matek. Ezt kell most megemésztenünk. És mindent, ami ide fűződik.

Ami statikus, az halott vagy passzív minőség. Utóbbira példa a kő. Nem mozdul, a Természet egyik alkotóeleme, de nem is várja el senki, hogy ugráljon. Amikor megindul, kileng a Richter-skála és mozog a föld. Más létforma; egyetlenegy követ sem szokás élőlénynek tekinteni, bírjon amúgy gyógyhatással, mint egyes príma ásványok. Az élőlény ellenben változás nélkül halott. Halkan jegyzem meg, hogy az élet és halál határpendülése után sem szűnik meg a mozgás és a változás. A többnapos (férfi) holttest gyönyörűen növeszti a borostáját; nyitott koporsós temetéseknél ezért szokás frissen borotválni az elhunytat, mégse keltsen utolsó útján – földi értelemben – ápolatlan benyomást.

Ami tehát élő, az változás nélkül halott. Most éppen olyan időket élünk, ami kiemeli a változás dinamikáját. Pedig, mint láttad, a szó legszorosabb értelmében életszerű az alakulás. El is érkeztünk az első útelágazáshoz. Dönthetsz úgy, hogy nosztalgiázol és teljes egészében a múltba révedsz. A jelmondatokat ismered jól:

Bezzeg a boldog békeidőkben!
Kár, hogy azokból a régi, jó dolgokból nem maradt semmi!
Nem tudom, édes fiam/lányom, de az biztos, hogy nem jó felé tart ez a világ!
Régen minden, de minden jobb volt.

Egyszerű terjedelmi okokból nem sorolom a végtelenségig a károgást, akarom mondani a meddő nosztalgiázás sablonmondatait. Előfordulhat, hogy ilyesmin kapod magad. Semmi gond. Minden rendben. Legkésőbb most csípted magad nyakon. Tedd fel a kérdést: előre visz? A sopánkodás valóban segít? Vigyázz, mert egyben csapdahelyzet is! Ez a típusú terméketlen múltsirám ugyanis közös platform; olyan, mint a műanyag-hulladékból rakott tábortűz. Valóban ad némi meleget és fényféleséget, ám közben alaposan lemérgezed magad. Fontold meg, jó-e számodra, üdvös-e másokkal összecsapódni és együtt ríni az elmúlt jobb időkön.

Mivel még itt vagy és továbbra is olvasod a sorokat, él benned a nyitottság. Ezzel újabb döntési ponthoz érkeztél el. Változtatsz vagy változol? A két szó között – nyelvtanilag – csupán három betű a különbség. Tat. Önmagban is értelmes kifejezés, a hajó farát szokás így nevezni. Amúgy pedig – és most így használjuk – műveltető toldat. Működéséről mélyebben és alaposabban a könyvben írtam.  Itt és most csak dióhéjban, ami a lényeg:

Amikor változtatsz, ráható módon működsz. Mikor változol, azt el- és befogadod. Rosszabb esetben elszenveded. Mégis: mindkettő bír létjogosultsággal. A kulcs, amit tarts kézben, mert vele nyithatod a harmonikusan megélt változások csodakapujának zárját: mikor melyiket éld meg. Tudd, mikor változz és mikor változtass. Légy te magad egyszerre a hajlékony, rugalmas és élettel teli fűzfa épp úgy, mint a reformer, az új utakra induló felfedező.

Minden személyiséghasadás, skizoid fals hang nélkül képes vagy egyszerre, egy személyben, egy időben változni és változtatni. A legfontosabbat már el is olvastad, azaz tudsz róla. Ez pedig éppen az, hogy tudj róla. Tétel kipipálva. Jó azonban ismerned a hibalehetőségeket is.

Átesel a ló túloldalára – első változat. Azaz vagdalkozol. A változtatást mindenestől magadhoz ragadod és akaratod görcsös kényszerítésével próbálkozol. Tehát vagdalkozol, ez pedig kapkodást szül. A tanító-józanító jellegű pofonok érkezése borítékolható, ez pedig törvényszerűen indít el az elbizonytalanodás csúszós macskakövén. Olyan út, ami visszavezet a „start” mezőhöz. Energetikailag egyértelműen zsákutca.

Átesel a ló túloldalára – második változat. Azaz túlzottan idomulsz. Alárendelődsz, mint egy derék kocsonya. Csak semmi konfrontáció, a víz is a legkönnyebb ellenállás felé folydogál. Létezik egy román mondás: a lehajtott fejet nem vágja le a szablya (forrás: Lucian Boia: Miért más Románia?). A gerinced egyre puhul, tartásod köddé válik, jellemed a végletekig erodálódik. Nemtől függetlenül rúgod tökön saját önbecsülésedet. Energetikailag egyértelműen zsákutca.

A két – lehetséges – kimenetel után tekintsünk előre. Újabb alapvetés: az állandóság nem kívül található. Amíg így hiszed, állandó csalódásra ítéled önmagadat. Csalódásra és a veszteség bármikori megélésére. Nem titok és bizonyára már sejtetted is: a valódi, elvehetetlen állandóság, a stabilitás tebenned van. Ahhoz, hogy felismerd, melyik úton jársz, hol és miben, kint vagy bent látod az állandóságot (vagy éppen annak illúzióját), következzen egy rövid példálózás. Íme, a külső szimbólumokból pár tipikus: masszív tölgyfa, szülői ház, apáról fiúra öröklődő arany zsebóra, stb.

Tedd félre ösztönös viszolygásodat a gondolattól, de igen, a fentiek valamennyiére igaz, hogy akár egyetlenegy röpke pillanat alatt megsemmisülhetnek, némelyek elveszhetnek. Igen, olyan értéktárgyak, melyek – eddig! – generációkon át segítették a felmenőket. Lehet, hogy éppen nálad törik meg a kabbala. Amíg kívülre, matériába helyezed a biztonságot, ez a lap is megbúvik a paklidban. Persze nem kell beleragadnod e kiszolgáltatott létbe.

Fókuszváltás. Így hívják a minőséget, ami segít rajtad. Valójában folyamatról beszélünk, aminek a lényege nem más, mint kívülről belülre áthelyezni a stabilitás forrását. Ennyi, nem több, de nem is kevesebb. Egyszerűbben: ez a minden. Ha eddig még nem tetted volna, ha még nem léptél az útra, éppen itt az ideje. Emlékezz: sose késő elkezdened a változ(tat)ást. Erre a tételre Sanders ezredest, a KFC alapítóját szokás citálni; akiről úgy tartják, 66 évesen vált igazán eseménydús életének főszereplőjévé. Ha innen vagy még a mágikus duplahatoson, úgy látod: nincs késő. Ha pedig már elmúltál, akkor ugyan ki mondta, hogy 1-2-5-10 évvel idősebben már kifejezetten tilos újat dobnod?

Mi ad tehát valódi biztonságot? Erények, jellemvonások, helyes alapértékek. Kevéssé látványosak, hiszen belső minőségek. Mégis: ha harmóniában élsz velük, akkor alaposan fel kell kötnie a gatyáját annak a forgószélnek, amelyik meg szeretne cibálni. Csak egészen halkan súgom meg: nem fog neki menni. Próbálkozhat, de mint meglepett vadmalac a felvizezett jégen, olyan könnyen csúszik le rólad.

Kapcsolati háló. Ezt azért még hozzátenném. Nem korábban, most. Így már tisztán látod, hogy ha az előbb taglaltak mentén szövöd ezt a varázshálót, nehezebben szakad. Ellenben megtart. És ami a legfontosabb: nézd az eget, szemléld a csillagok ragyogó világát.

kép: pixabay.com

– ha tetszett a bejegyzés,

– ha szeretted olvasni,

– ha örömet okozott,

megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:

https://www.donably.com/ladonyi-janos-asztrozofus

Minden akciót reakció követ

Minden akciót reakció követ

Minden akciót reakció követ. Az ikonikus idézet Guy Ritchie korai, gyémántfényűen zseniális filmjéből, a Blöffből származik. Itt ugyan nem ér véget, de a gondolatmenet folytatását 2023-ban már nem írhatom le. Ami 2000-ben még simán elment és kimondható volt, azt ma már talán a filmben sem vállalnák be. PC – ez a rövidítés napjainkban elsődlegesen nem személyi számítógépet (Personal Computer) jelöl. Ha ismered, tudod, mit mondott Török – egyben narrátor – karaktere. Belőle indulunk ki.

Minden akciót reakció követ. Ez a tétel cáfolhatatlanul igaz. London kevéssé csillogó részében épp úgy, mint az ősi, védikus tanításokban. Legfeljebb a megfogalmazás tér el némiképpen. Megesik, hogy eldobott kaviccsal állítják párhuzamba a jelenséget. Röppented és a hatása jóval több, messzebbre mutat, mint a hullámzó víz hamar csillapuló gyűrűi. A hatás-ellenhatás, erő-ellenerő, tettek-következmények/eredmények szövedéke földi életünk egyik alapvetése.

Minden akciót reakció követ. Az én személyes hitvallásom szerint a reakciókat – a kevéske semleges kémhatásún kívül – jóra és rosszra osztjuk fel. Nem azért, mert jók és rosszak lennének. Ezt adott pillanatban ritkán tudhatod – ehhez se te, se én nem nagyon ugorjuk meg a bölcsesség gandalfos magasságait. A megélést viszont tűpontosan beárazhatjuk. Ami tetszik, kellemes, hasznos – jó. Ami bántó, sértő, galibákat okoz – rossz. E duális osztályozás a kiváltott válasz-hatásokra is igaz.

Minden akciót reakció követ. Amikor örülsz neki, nevezd bátran „eredmény”-nek. Amikor bosszant, szenvedsz tőle, és fáj – címkézheted „következmény”-ként. Eredmények és következmények. Belőled indultak ki. Visszahatás, visszacsatolás egy-egy döntésed, elhatározásod, tetted okozataként. A választás könnyű: tetszetős okozat esetén jogosan lehetsz büszke magadra, mert a kiváltó okot méltó módon hoztad létre. A másik eset remek alkalmat kínál a mélyebb átgondolásra.

Minden akciót reakció követ. Eredmény vagy következmény. De nem büntetés és nem jutalmazás. Szükségszerű folyománya annak, amit tettél, vagy elmulasztottál megtenni. A Természet egyik legalapvetőbb törvénye, nem más. Még ha egy ízig-vérig Guy Ritchie-s örök klasszikusba csempészik bele Epres Attila érces hangján is. Jó, mert mélyebben vésődik be: minden akciót méltó és valódi reakció követ.

kép: pixabay.com

– ha tetszett a bejegyzés,

– ha szeretted olvasni,

– ha örömet okozott,

megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:

https://www.donably.com/ladonyi-janos-asztrozofus

Pin It on Pinterest