Az önbíráskodásról

Az önbíráskodásról

Imádom a jeget, legyen szó korcsolyázásról, vagy egy tündöklő jégcsapról, amin megcsillan a szűrt napfény, esetleg kockaformáról egy fűszeres paradicsomlében úszva, forró július délután, dongódöngés közben. A vékony jéggel már óvatosabban érdemes bánni, különösen, ha rá akarsz merészkedni. Ma pont ezzel a körültekintéssel szállok jégre; a téma kényes, ez pedig nem más, mint az önbíráskodás-ítélkezés-igazságszolgáltatás hármasának csócsálása. Csócsálása, írom, mert hidd el, a frankó nincs birtokomban. Inkább kérdéseket dobálok, mint egy belevaló adogató játékos. Jöhet az első labdamenet? Amikor megszülettél, a csillagos égen valahol ott tündökölt a Jupiter, ennek pedig egyenes folyománya, hogy helyet kapott születési képletedben; valahol, valamelyik életházádban ott csücsül. Ez nem baj, sőt – egyszerűen csak tény. Így vagy úgy, ilyen-olyan formában, de él és működik az igazságérzeted. A különbözőségek – egyik – oka a planéta „holvansága,” de olyan ember még nem született e földön, akiből hiányzott volna az erkölcs, az igazság és a törvény fontossága – legfeljebb a kalibrálás és a viszonyítás tér el, időnként homlokegyenest. A jupiteri igazság- és törvényeszmény alapvetően a kozmikus minőségekkel hangoltatott össze, ezt az alapbeállítást alakítjuk, gyúrjuk idővel a magunk képére. Előbb vagy utóbb szembesülsz azzal, hogy a te igazságod és a társadalom jogrendszerei (polgári, büntető, eljárási) által kínált „szolgáltatások” között egyre szélesedő és mélyülő szakadék tátong. Ráébredsz, hogy – bár névleg igazságszolgáltatásról beszélnek, ezt pingálták a díszes zománctáblákra az oszlopos lépcsősorú, komor épületek bejáratánál – szó nincs igazságról. A tetteket a jog szerint bírálják, az eljáró iparos, a bíró legfeljebb a diktafont kikapcsolva, mintegy szerepéből kikacsintva, amúgy magánemberesen mondja némi együttérzéssel, hogy megért, igazad van, de az ő kezét köti az írott jog és nem ítélhet másképpen, mint ahogy tette. Jogszerűen, ám – gyakorta – igazságtalanul. Ez – amint te is látod nap nap után – nem elszigetelt eset; mondhatjuk, gyakorlat. Kérlek, tekints el attól, hogy Piton professzor kéttekercses házidolgozatához mérhető terjedelemben írjak aktuális példákat, csak a fősodratú sajtóból citálva. Te magad is utána tudsz járni.

Az idő telik, a békák csúsznak a nyelőcsöveden és egyszer csak eleged lesz, besokallsz. Beépített Jupitered vészcsengője riaszt, ez így nem mehet tovább. Felidézed Charles Bronsont, amint felejthetetlenül barázdált arcával áll bosszút a csúnya rosszfiúkon és szerez elégtételt, amit más nem adhatott meg neki. Bebizonyította celluloidon megőrzött munkássága, hogy ne várj másra, vedd a kezedbe az ügyeket, ha az igazadról van szó. Itt ébred fel benned a kételkedés: várjak-e a tökölődő bíróságra? Egyáltalán eljut-e oda az ügy, vagy a kényelmes ügyészség ejti a vádakat? A következő lépés fogalmának definícióját a wikipédiáról másolom ide, szokásosan dőlt betűkkel: „Az önbíráskodás (nemzetközi szóval vigilantizmus) a törvény megszegése azzal a szándékkal, hogy büntetést nyerjen az olyan bűn, amelyet az önbíráskodó szerint a törvény nem, vagy nem megfelelőképpen büntet.” Viszonylag pontos meghatározás. Az igazság és jog – természetellenes – szétválása okozza az önbíráskodás felerősödését; tüzet ad a vágynak, hogy rendezzük a tartozásokat, mégpedig valós értékük szerint. A kérdőjelek itt kerekednek ki: vajon ki ítéli meg, hogy mi az igazság? Elképzelhető, hogy a te Jupitered másképpen működik, mint az elkövetőé? Ő bocsánatosnak látja almát lopni a kertedből, te elásnád őt, hiszen lopott, megkárosított – ki mondja meg, melyikőtöknek van igaza? Már tudod, egy fórum nem, az pedig a bíróság. Gondold végig: vajon képes vagy-e érzelmek nélkül, hideg fejjel, tényszerűen önbíráskodni? Ugyehogy? Az egész jelenség cementdús betonalapját érzelmekből öntötték az igazságtalan jogrendszer által zsaluzva és vasalva; pont ez adja meg szilárdságát, tökön-babon keresztülcsörtető vágyát, tüzét. Amikor pedig ilyen vektorú és ennyire intenzív érzelmek hajtanak, tényleg felettes (jobbik) éned szerint működsz?

Sem én nem várom el tőled, de te magad se követeld, hogy Teréz anyához, netán a tibeti szerzetesekhez kelljen mérned és hasonlítanod magad. Oka van, hogy ide születtél, ebből kell főznöd, amid rendelkezésedre áll. Talán soha nem fogod olyan magasról szemlélni a történéseket, hogy kihúzhasd az ítéletesség méregfogát. Talán léteznek olyan tettek, melyekre soha, semmilyen körülmények között nem találsz mentséget vagy kifogást. Félig igazad van, mert jelen életet nézve ez valóban megeshet. A jellem ereje és a távolbalátás képessége szükségeltetik, hogy valóban őszintén ne akard a vérét venni egy-egy kirívó bűncselekményt elkövető szülöttnek. Ehhez nem csak látnod, megértened is szükséges, hogy nem ok és előzmény nélkül való, amit tett, bár te – a szemeddel – csak a mostani kört lát(hat)od. Talán egy korábbi élet során ő játszotta el az áldozat szerepét, majd a túloldalon – kiértékelve az előző előadás élet tanulságait – megbeszélték, hogy most szerepcserével jönnek ki a következő felvonásra. Ennek ellenére emlékezz: ember vagy, az önérzeted szerves részed; amit sokan szajkóznak, hogy „leölöm az egómat, mint disznót januári hajnalon,” óriási baromság. Nem legyőzni, hanem integrálni és a szolgálatodba állítani kell érdemes. Olyan részeid működnek, melyek ragaszkodnak az azonnali fizetséghez pro és kontra. Légy vele tisztában. Amennyiben eddig eljutsz, ha tisztába tudod tenni, hogy léteznek számodra láthatatlan és a te szemszögedből nem kirajzolódó szálak, úgy könnyebb megértened a legelborzasztóbb cselekményt is. Engedd meg, hogy – az előző mondatban írtaknak látszólag ellentmondva – érzelmeket kavarjon benned. Itt azonban nyúlj a folyamatba, állítsd meg, mielőtt (akár képzeletben, akár valóságosan) lincselni indulsz. Emlékeztesd magad tudatosan: nem a te zsebedben lapul a bölcsek köve, ezért a legmagasabb vetületből látható igazság sincs birtokodban. Lavina indul el az indulatból, amennyiben engedsz a zsigeri ösztönöknek és vért kiáltasz/ontasz. Lásd meg: dőlnek a dominók, te állsz be más számára az elkövetői szerepbe és másvalaki rád feni böllérkését. Kell ez neked? Emlékezz arra: nem az indulat ébredése a baj, arra gyakran nincs ráhatásod. A tettek viszont már a te „jogkörödben” helyezkednek el: engedsz-e az indulatnak, vagy – mély levegőt véve – emlékezteted magad: csillagszülött embergyermek vagy, aki nem akarja önnön Jupiterét lealacsonyítani és megkövezni valakit, csak mert másképp lát egy-egy eseményt.

képek: wall.alphacoders.com

Hogyan juthatsz el életed egyenletének legjobb megoldásához?

Hogyan juthatsz el életed egyenletének legjobb megoldásához?

Soha nem gondoltam volna, hogy kényelmes énrészemet mennyire rosszul érinti a lezárások egyik spektruma. Ez pedig nem más, mint hogy – pillanatnyilag és legálisan – nem ülhetek be egy kávézóba masszív porceláncsészéből inni az erős presszót, mellé egy ischlert majszolva. Újabb önismereti adalék. Nyilván nem fogok elsorvadni, de érdekes felfedezés. Előbb vagy utóbb kinyit(hat)nak a vendéglátó egységek és újra átszellemülten kortyolhatom a feketét, de a változatlanul isteni ízélmény talán az egyetlen, ami ugyanaz marad. Beszéltünk róla hónapokkal ezelőtt, miért lenne hiba elvárnod, hogy az élet visszazökkenjen a régi kerékvágásába. Ez nem fog megtörténni. Igen, igazad van: lesznek dolgok, amik – formailag – pont úgy működnek majd, mint annak előtte. A változások, melyeknek nem csak tanúi, de átélői is vagyunk, mélyre eresztik gyökereiket. Ez nem baj; a kijelentés előjelek nélküli, egyszerű ténymegállapítás. Bár csak egy sovány, reszketeg kettessel csúsztam át a matek érettségin (osztályfőnökön, egyben matektanárom világított rá, hogy az ő jóindulata billentette a mérleget a buktán túlra…), most mégis hívlak, tarts velem egy gyors egyenlet-felrajzolásban. Ha pedig már látjuk is, miért ne fejthetnénk meg?

Az egyenletnek akkor van megoldása, mikor a két oldal egyenlő. Amint látod, az egyik oldala megváltozott, mégpedig véglegesen. Mit kell tenned ahhoz, hogy egyensúlytalanság helyett harmóniában élhess? Változtatni. A régi számokkal nem jön ki a várt eredmény; újra és újra vastag, rút piros tollas javításokba, hármas csordában legelő kérdőjelekbe szaladsz bele. Ez sem baj, de legkésőbb pár alkalom után jőj rá: nem fog így menni, pláne nem működni. Légy proaktív, változtass; tudd, hogy az alapvetés örökérvényű és megingathatatlan: amikor az egyenlet egyik oldala változik, kell a másiknak is, már ha él benned a vágy a megoldásra. Ez a megoldás most nem az egész számok halmazán értelmezett, hanem az itt és most élt életedben. Itt lép le a tankönyv oldalairól a példa és kezdheted is a kidolgozást, az óra ketyeg, hajrá!

 

kép: wall.alphacoders.com

Hogyan és miért tiszteld meg önmagad?

Hogyan és miért tiszteld meg önmagad?

Mára egy kissé szolgálati közlemény-jellegű bejegyzés jutott. Asztrozófia = csillagbölcselet, az „asztro” előtag a csillagot, a „zófia,” „sophia” pedig a bölcseletet jelenti. Aki ezzel a szent tudománnyal foglalkozik, illendő, hogy legalább törekedjen az általa műveltekhez méltó és közelítő életet élni és feddhetetlennek lenni. Mivel fizikai testben élek, ezért igen messze vagyok az ideális állapottól, de legalább tisztán látom, merre kéne haladni. Paksi Zoltántól tanulva igen markáns erkölcsi, etikai alapelveket is magamba szívtam. Ezek közül most csak mazsolázok: kérlek, ne írj e-mail-t, messenger üzenetet azzal, hogy személyes képletedben ez és ez mit jelent, leginkább ne írd kommentbe születésed jelenleg ismert helyét és idejét. Ez méltatlan egy csillagszülötthöz. Az ilyen megkeresésekre régebben finoman és udvariasan válaszoltam, a bennem kódolt arroganciát háttérbe szorítva. Hidd el, nem bunkóságból nem fogok eztán válaszolni az ilyen „megkeresésekre.” Nem akarok partner lenni olyan folyamatban, ahol az egyik fél kéretlenül vetkőzik meztelenre (a születési adataid közzé tevése a testi vetkőzésnél mélyebb pőreséget eredményez).

Kérlek, tiszteld meg magad azzal, hogy ezt elkerülöd. Választhatod a különféle szoftverek segítségét (az AstroSky ingyenes verziója is remekül használható), vagy, ha ennél komolyabban szeretnél megismerkedni születési képleteddel, iratkozz be egy asztrozófia képzésre (mivel az „ősforrás” elérhető, azaz Paksi Zoltán tanít, ezért elsődlegesen és legfőképpen őt javaslom). Egyet kerülj el: hogy odabiggyesztesz egy helyet és időpontot és vársz pár mondat frankóságmegmondást. Nem leszek partner benne. Az instant megoldások vágya mutatja a felelősségvállalás taszítását, azaz utat kövez az alacsony szintekhez. Kérlek, légy igényes önmagaddal szemben. Kérlek, tiszteld az elveket és – nem utolsó sorban – mindkettőnk idejét. Ami tőlem telik, megteszem: időről időre írok az ég aktuális állásairól, havonta beszélek is róluk, ez mind-mind nem kerül semmibe. Ha már itt tartunk: még vannak helyek a csütörtöki Csillagwebiáriumra. Ez az a fórum, ahol igenis lehetőséged van kérdezni; köszönöm és várom és meg is válaszolom a kérdéseket, amennyiben azok más számára is hasznosak.

u.i.: akik már voltak elemzésen/konzultáción, természetesen kivétel képeznek, mert velük együtt lépdeltünk a felismerések beavató útján.

kép: wall.alphacoders.com

Mi takarja az arcodat?

Mi takarja az arcodat?

Talán már említettem korábban, nem tartozom a közgazdaságtan feltétlen hívei közé. Már középiskolában tanították és ott, abban a fogékony kamasz korban is szíven ütött: ugyan már milyen „tudomány” az, amelyik olyan modellekkel dolgozik, amik a való életben hangsúlyozottan soha nem fordul(hat)nak elő. Itt kérdőjeleztem meg az egész diszciplína létjogosultságát. A ceteris paribus elvének definícióját a wikipédiáról szó szerint és dőlt betűkkel szedve másolom ide a könnyebb megértés kedvéért: {A ceteris paribus elv (latin; nagyjából: „a többi változatlanul hagyásával”) lényege, hogy a komplex, egymással kölcsönhatásban álló viszonyok elemzése során csak egyetlen tényező megváltoztatásával elemezzük a jelenségeket. Tehát a vizsgált tényezőn kívül valamennyi hatótényezőt változatlanul hagyunk, így vizsgáljuk a jelenséget, majd lassan szélesítjük az elemzés területét, megengedve más tényezők hatását is.

Ezt a kifejezést a magyar közgazdasági szaknyelv használja, a köznyelvi szóhasználatban ritkán fordul elő.}Ez a leírás ragyogóan mutatja meg: egyetlenegy dolgot vizsgálok csak, a többivel nem foglalkozom. Eddig taglalt életszerűtlensége és saját fenntartásaim ellenére ma mégis ehhez a módszerhez fordulok, kérlek, nézd el ezt nekem.

Rövidke idővel ezelőtt Európa-szerte vaskos felháborodás-hullám söpört végig a burka viselése miatt és legfőképpen ellen. Nem a hidzsábról szóltak a hírek, hanem a nikábról és a burkáról. Zárójel: aki nem ebben a kultúrkörben mozog, az persze általában „csadort” említ, amikor szóba hozza e textíliákat. Hollandiában, Dániában és több más országban, tartományban például be is tiltották a viselését. Anélkül, hogy az iszlámmal/muszlimmal kapcsolatos érzelmeket kevernénk bele, tényszerűen rögzíthetjük: az ellenzők a hölgyek érdekében vélték felszólamlásukat megtenni. Némi idő elteltével mit látunk: nem csak az öreg kontinensen, de világszerte emberek milliárdjai hordanak mégis szövetet az arcuk előtt – igen, a betiltó országok lakosai között is. Nem másról szól a mai szösszenet, mint a fenti kifacsarodás miatt a „soha se mondd, hogy soha!” alapvetésének szem előtt tartásáról. A fenti ceteris paribus elvet követve – annak szemében full ésszerűtlenül figyelmen kívül hagyva az okokat -, ma az is burkát maszkot hord, aki nemrég még mecset előtt égette tiltakozásképpen. Lásd még: az ellenkezés feszülést szül és pont a másik irányba hatva teremti meg azt, amit a leginkább szeretnél elkerülni. Teréz anya ezért nem vett soha részt háborúellenes tüntetéseken, említve, hogy az első sorban lépdel majd, mikor a békéért vonulnak a tömegek. Gondold végig és vond le a következtetéseket.

kép: wall.alphacoders.com

Megteszed, vagy sem?

Megteszed, vagy sem?

Azt, hogy mi a helyes, csak te tudod igazán. Lehámlik tetteidről az idő, a jog, az elvárások: neked kell tudnod, az adott pillanatban helyes-e egy-egy tetted – függetlenül attól, hogy a környezeted elvárja-e tőled, avagy éppen vasszigorral tiltják. Nincs külső bíró, legfeljebb igazságjogszolgáltató kisiparos. Méltó-e arra hivatkoznod valaminek a megtevése vagy meg nem tevése esetén (amit szíved szerint véghez vinnél), hogy nem szabad? Gondold végig: aki borult politikai égbolt alatt embereket mentett, kockáztatta, hogy tarkón lövik: amit tett, az akkori jogrendbe ütköző cselekmény volt, mégis vállalta. Nem dacból és durcás csakazértis-jellegű késztetésből: a belső iránytű útmutatása alapján, a megingathatatlan, társadalmi berendezkedéseken túlmutató és átívelő erkölcs alapján. Te dönts: megteszed, vagy nem teszed? Amit kívül látsz, csak díszlet, rólad szól a játék.

kép: wallpaperacces.com

Pin It on Pinterest