Így élj méltó életet

Így élj méltó életet

Eszmény nélkül élni nem, csak létezni lehet.

Csak annak nem hiányzik, hogy eszménye legyen, aki nem tud különbséget tenni élet és létezés között.

Ha nem érzed jól magad a bőrödben/nem mondhatod boldognak magad – megeshet: éppen az eszmény hiányzik. De mi is az?

Az eszmény jelentését többé-kevésbé elfogadható módon definiálta a Wikiszótár: „Ideál; elgondolt vagy létező mintakép, példakép, bizonyos tevékenység vezérlő célja, amelyet egy személy vagy csoport maga elé tűz, és amelynek elérésére törekszik.” Ha osztályozni kéne, combos hármast, esetleg vékonyka négyes alát kapna. Mielőtt elfelejteném, a forrás: https://wikiszotar.hu/ertelmezo-szotar/Eszm%C3%A9ny

Nem kell megmagyaráznod.

Nem kell szégyenkezned miatta.

Nem kell elvárnod, hogy megértsék.

Az eszmény fontosságát nem lehet túlbecsülni. Túl és fölé mutat fizikai tested vegetatív életben tartásán. Kitölti, színezi, árnyalja a létezést, azaz életté transzformálja. Gyakran nem korszerű és nem ésszerű. Felülírja a pillanat praktikumát, mert nem az elemző elmének, hanem a szárnyaló léleknek és a dobbanó szívnek szól. Oka van annak, hogy ma beszélünk róla.

Mióta ember az ember, mindig lobogót tartott a kezében. A zászló színe, felirata, mintázata volt az eszmény, amiért gyakran össze is ütköztek, de ez más lapra tartozik. Ahogyan a szél belekapott a selyembe/vászonba, az látvány, hang, érzet adta a többletet. Egészen a legutóbbi korig. Akkor azonban drámai fordulat állt be. És nem, nem a gonosz ármány érkezett meg zászlót csenni. Annál sokkalta rosszabb, szinte végzetes esemény történt.

A ma embere öként(elenül) tette le a lobogót, vele az eszményt. Társtettes a történtekben. A gondatlanság fogalmát a büntetőjog jól ismeri, így hangzik: „Gondatlanság: olyan magatartás, melynek lehetséges következményeit tanúsítója előre látja, de könnyelműen bízik azok elmaradásában, vagy a következményeket azért nem látja előre, mert a tőle elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztja.” forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/B%C5%B1n%C3%B6ss%C3%A9g

Elhittük, hogy az eszmény idejét múlt, felesleges, hogy tévútra visz. Megettük a maszlagot, ami szerint az agy és a ráció kell, hogy vezessen. Mérhetőnek és tudományosan igazolhatónak kell lenni mindennek, ami „komoly” és fontos. Ezt nem csak én írom, sőt. Nálam fényévekkel okosabb, bölcsebb, a témát mélységeiben átlátó, értő emberek is erre jutottak; nem túl rég hívtam fel egyikükre a figyelmet:

A (nem is olyan) távoli Belgiumban írta meg Mattias Desmet hiánypótló, remek könyvét „A totalitarizmus pszichológiája” címmel. Itt tudod visszaolvasni, miért alapmű és miért mondom azt, hogy ha 2023-ban csak egy könyvet veszel (fújj, bulvárfordulat!), az ez legyen: https://ladonyijanos.hu/a-varazskonyv-ami-megadja-vagyott-valaszaidat/

Az emberiség történetében most először állt elő az a képtelen helyzet, hogy full materialista, eszménytelen, mérés-fetisiszta világkép rajzolódik ki. Itt-ott korábban is tapasztalható volt az áramlat, ám globális dominanciáról eddig nem beszélhettünk. Ma már valóság, mégpedig a veszélyes fajtából, a következők miatt:

A kizárólagos racionalizmus eszménytelensége megnyomorítja a lelkedet és az egész életedet. Ha hagyod, ha azonosulsz vele, ha önként(elenül) bólogatsz, ha elpárologtatod egészséges kritikai érzékedet. Ne hidd el nekem, de gondold végig, mit tartanak a szerelemről. Vegyület. Hormon az agyadban, aminek, ha megemelkedik a szintje, beszámíthatatlanná válsz (régi, setét korok mindenfajta romantikus módon ezt ábrázolták szerelem gyanánt). Semmi érzelem, nulla emóció, a szíved csak egy megbízható vérpumpa. Egyszerű hormonszint-emelkedés, amiről azt hitted, kiválasztottak vagytok, hogy a jóisten egymásnak teremtett benneteket, hogy nem véletlenül roggyant meg a térded, mikor először megláttad. Nem folytatom, pontosan érted, tudod, mire gondolok.

Zsákutca. Gigantikus „T” betűvel jelzi, hogy nem vezet sehová. Ezt kínálja-tukmálja az oksági világkép. A kiút pedig az eszményekhez való visszatalálás. Tartást ad. És nem, nem kell ezospirinek lenni hozzá. Közismert példa kínálja magát a sport világából. Szenvedély és szurkolás, ám az eszmény nem egyenlő fanatizmussal. Így működik:

Jellemzően a fogékony gyermekkorban kialakul az érzelmi elköteleződés kedvenc csapatod mellett. Hiszel, bízol bennük és biztatod is őket. Velük sírsz és nevetsz. Az eredményeknek örülsz, de a szeretetedet nem teszed függővé tőlük. Kitartasz, mégpedig következetesen. Ha nem így tennél, a következő, örkényi tragikomédia valósulna meg:

Az újpesti szurkoló összegyűjti, majd rituálisan elégeti lila sálját, mezét, ereklyéit. Alaposan megfürdik, új életet kezd. Nagy levegőt véve száll metróra, egészen a Népligetig, új csapata sasfészkéig utazik. Zöld-fehérbe öltözve dicsőíti a jelenleg eredményesebb Fradit. És vica versa; mindkét csapat 6:0-ra verte el a másikat pár éven belül, mégsem történt tömeges átvándorlás. Az eszmény az eszmény, nem váltasz csak úgy se színt, se identitást.

Tedd fel magadnak a kérdést: van-e eszményed? Ha nem tudod legkésőbb három másodperc alatt határozott igennel rávágni a választ, éppen ideje elgondolkodni, változtatni, kiigazítani. Nem másért: önmagad miatt. Hogy valóban élj, létezésből méltó életbe emelkedj.

u.i.: a végén és csak egészen halkan elsuttogva jegyzem meg: a kozmikus történések is erre ösztökélnek. A változások kibontott lobogóddal a kezedben kell/kéne, hogy találjanak.

kép: pixabay.com

A név mágiája

A név mágiája

A név szimbólum, erő, hatalom.

A név éltet és kifejez.

A név névjegyként ad előzetest magából az emberből.

A név mágia, ma pedig ezt a névvarázst járjuk körül, szigorúan dióhéjban.

Amikor nevet adsz, azzal erőt is társítasz. Túl a néven, minden, ami benne és mögötte van, a nevet kapott erőterébe kerül. Nem csak gyermekre igaz, akár kutyát, hajót, lovat, ingatlant is elnevezhetsz. A következők miatt nagyon nem mindegy, hogyan és miként teszed.

Festő, szobrász, ötvös. Mindhármukra igaz, hogy valódi, magasan jegyzett művészek.

Eötvös József szobra a Lánchíd pesti hídfőjénél.

A behavazott város.

A Szent Korona kijavítása az 1867-es koronázásra.

Ez csak három kiragadott nagy mű a fenti urak életművéből.

Mindhárman az Adolf nevet kapták a keresztségben, sorrendben: Huszár Adolf, Fényes Adolf és Laky Adolf.

Művészetük időtállósága vitán felüli. Ha bármelyikük is mélyen megérintett és születendő fiúgyermeked esetében – tiszteletből – ezt a nevet adod, a legszűkebb környezeteden kívül vélhetően mindenki másnak teljesen eltérő asszociációi támadnak. A gondolatszálak a művészet világából fénysebességgel röppennek a történelem viharos kavarodásába, a következményeket (előítélet, magyarázkodás és társai) nem ragozom. De nem is kell ilyen messzire visszanéznünk időben:

Ronaldo. Magyarországon is gyökeret eresztett keresztnév. Aki hallja, vélhetően nem a brazil Fenoménre – teljes nevén Ronaldo Luis Nazário de Lima-ra – gondol. Pályafutásába két világbajnok cím és megszámlálhatatlan egyéb trófea belefért. Mégsem ő ugrik be, hanem portugál druszája, Cristiano. Mindazzal, ami az ő személyiségéhez tapad, előjeltől függetlenül, tehát mindegy, isteníti, vagy gyalázza valaki. Azonos név, eltérő személyek, azonnal beinduló képzettársítás. A sort folytathatnánk, de már látod, miért lényeges a név erőtere.

A név egyben identitás is. Az idő múlására, a bekövetkező változásokra, a korszellem alakulására nincs befolyásod. A reakcióidra azonban száz százalékosan ráhathatsz. A férfi, akit szülei Puskás Ferenc után Ferinek neveztek el, ma talán kényelmetlennek találja a nevét, mert sokszor hallhatja kellemetlen kontextusban. És nem, nem az a megoldás, hogy irány lóhalálában az anyakönyvi hivatalba újítani. Célérték, hogy emlékezzen: a Ferenc, aki után a nevét kapta, a labda zsonglőreként vonult a halhatatlanság világába. Még az is kivitelezhető, ha emberünk herótot kap a focitól. Valahogy így:

Szent Ferenc. Kölcsey Ferenc. Erkel Ferenc. Zenthe Ferenc. A google azonnal és készségesen siet segítségre, tucatszám kínálva fel híres Ferenceket. Mi célból? Behelyettesíteni, lecserélni; ideált, eszményképet formálni, ha az eredő elhalványult, megkopott. Fontos átlátnod: nem ásod alá önmagad alapjait. Csupán máshová kötöd be a neved, azt a minőséget erősítve. Ha megengedsz egy személyes példát:

János. Ezt dobta a gép, a sorban a harmadik voltam, apám és nagyapám is ezt a keresztnevet kapta. A köztudatba vonult Jánosok közül például Kádárral semennyire sem azonosítom magam, ellenben Arany János, Gundel János, Hunyadi János büszkévé tevő párhuzamokat kínál. Mindez azonban olyan, mint a ruhád: nem vagy azonos vele, ám őt látják belőled elsőnek. Ne hidd el, nekem, nézd meg ezt a rövid, alig két és fél perces videót:

https://www.youtube.com/watch?v=hnOPu0_YWhw

Joshua Bell. Így hívják a bazseváló úriembert. Nem teljesen ismeretlen szakmai körökben. Na jó, félre a tréfát: korunk egyik legkitűnőbb hegedűművésze kinyúlt pulcsiban és kopott bézbólsatyiban állt neki lelket érintő játéknak egy New York-i metróállomáson. Le se szarták. Bocsánat, hogy így, az ürülék trágár nevén nevezve írtam, de győződj meg róla magad is: ez történt. A végén pár ember ácsorog és hallgatja, de ennyi. És nem, ez a videó nem az amerikaiak eredendő bunkóságáról szól. A lényeg a ruha és a környezet. Akik fejüket oda sem fordítva siettek el, máskor talán tülekedtek is a Carnegie Hall-ba jegyet foglalni több száz dollárért.

A név olyan, mint a ruha. Joshua Bell ugyanaz, aki, semmivel sem játszott gyengébben vagy hamisabban a metróban, mint bármely színpadon. Nem azt a ruhát viselte nem abban a környezetben, amit megszoktak és elvártak. Álruhás Mátyás király a XXI. században.

A név több, mint pár betű véletlenszerű sorrendben leírva. Az is létezik, igen szórakoztató játék, ki ne hallott volna a Scrabble-ről? Te azonban nem így kaptad a neved (a vicc szerint a lengyeleknél dívott a módszer…).

A név szimbólum, erő, hatalom.

A név éltet és kifejez.

A név névjegyként ad előzetest magából az emberből.

Csak tudj róla.

kép: pixabay.com

Nyelvében él a nemzet. Ma is.

Nyelvében él a nemzet. Ma is.

„Az erőszak kifejezés írja le azokat a gyakran előre eltervezett cselekményeket, amelyek más élőlényeknek fájdalmat, sérülést, szenvedést okoznak, illetve más embereket valamire fizikai erővel vagy hatalmi nyomással kényszerítenek. Az erőszak gyakran agresszióval párosul.”

forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Er%C5%91szak

Viszonylag pontos definíció, csak egy vonatkozásban találtam kevésnek. Az erőszak – a meghatározás szerint – „más élőlény” terhére és kárára követhető el. Itt bírálom felül a wikipédiát. Mert erőszakot nem csak élőlény ellen lehet tenni. Nagyon nem.

Édes anyanyelvünkre is ki kell terjeszteni, különösen a XXI. században. Konkrét példából indulunk ki. Lépésről lépésre levezettem, miként, hogyan gyötrik a nyelvünket különféle módokon. Mára a „levizsgázódik” szó jutott.

Soha ne húzz szigorú határokat! – ezt nem is olyan régen írtam, rávilágítva, milyen fogalmi és fogalmatlan képtelenség az állítás. Itt tudod visszaolvasni: https://ladonyijanos.hu/soha-ne-huzz-szigoru-hatarokat/

A tippadóm, vagy – ha úgy tetszik – ihlet-beszállítóm ugyanaz. Több az égről író elkövető esetében fülelte le a „levizsgázódunk” kifejezést. Jáááááájj.. Mi ez, ha nem durva, kegyetlen erőszak?

Bántó.

Fals.

(Fül)sértő.

Merénylet édes anyanyelvünk ellen. Ha/amikor vizsgázol, cselekszel. Aktívan. Elmész és vizsgázol. Ha nem tanultál, vagy a tanár ellenszenvesnek talál, netán nem reagálsz az elvárt módon a beszólásaira, akkor megbuktat, kivág. Minden más esetben levizsgázol. Te magad. Esetleg az a csoporttársad, aki hasonlít rád és kellő pénzmagért elmegy a nevedben kollokválni. Nem szép, nem legális, de ő sem vizsgázódik le, hanem – egyfajta illegális alvállalkozóként – levizsgázik helyetted. Soha senki, semmiből, semmikor nem vizsgázódik le.

Aktív, cselekvés kifejező ige. Vizsgázik. Egybeírt igekötővel levizsgázik. Megesik, hogy helye van a passzív, szenvedő módnak, íme pár példa rá:

Kirázódik.

Összebogozódik.

Elkavarodik.

Ilyenkor megállapítod, hogy valami megtörtént. Jellemzően a cselekvést elvégző személye vagy nem ismert, vagy nem azonosítható, azért használod ezt a módot. Nézzünk példát a másik elfajzásra:

Ellopódott Dezső autója.

Akkora buli volt tegnap este, hogy csúnyán berúgódtam.

A csapatunk 0:8 arányban kikapott, tehát megba…rátkozhatunk a megsemmisítő vereség fogalmával. Itt persze a megb… után egy trágár kifejezés következett volna, ezt sípoltam ki betűkkel. A fantáziádra bízom a behelyettesítést; felnőtt, okos ember vagy, menni fog.

Tegyél különbséget! És nem, mondj akármit is, ez nem puszta szőrszálhasogatás. Minden ellenkező késztetésem ellenére olyan célból nm ragadok billentyűt. Ne nekem higgy, én csak egy egészen aprócska, mondhatni, földszintes magyar vagyok. Esetleg magasföldszintes, ha a 187 centimmel kijelenthetek ilyen nagyképűséget. A legnagyobb magyar ugyanis nem mást állított, mint hogy: „Nyelvében él a nemzet.”

Nyelvében él a nemzet.

Ha nem él, akkor nem éltetik.

Ha nem éltetik, akkor hal, a haldoklás pedig sose szép.

Soha, semmikor nem vizsgázódj le. Légy igényes, ahogy azt életed más területein teszed. Nyilván rendszeresen tisztálkodsz. Ahogyan fürdesz, beállsz a zuhany alá, fogat mosol, körmöt vágsz, úgy ápold a nyelvet, édes magyar anyanyelvedet is.

Ennyi. Egy dekával sem több, de egy grammal sem kevesebb.

u.i.: az általam használt MS Word is piros, hullámos vonallal húzza alá – tehát nem ismeri – a „levizsgázódik” szót.

kép: pixabay.com

A vég csak a kezdet

A vég csak a kezdet

Vágtató, rohanó folyó; sodra erős, habjai fehérlenek a part szürke szikláin. Maga a kirobbanó erő, az áramlás és a heves, vehemens természeterő. Később és lejjebb már szelídül, medre kiszélesedik, tempója komótosabb, ám partot mos, ahogy a mondás is tartja. Tekereg-kanyarog, amerre jár, életet ad, öntöz és itat. Egyre szélesebb és mélyebb, hozama mind gazdagabb, s ahogyan halad, lassacskán folyammá érik. És igen, elérkezik a kiteljesedés pillanata, ami maga a beteljesedés is egyben.

A hömpölygő folyó eléri a tengert, az óceánt, az éltető édesvíz találkozik és egybeolvad a szabadság friss illatát idéző sós víztömeggel. Amikor ott állsz a torkolatnál és megbabonázva nézed Földanya egyik legszebb csodáját, ritkán jut eszedbe, hogy mindez a párából, esőből, égből pottyanó vízcseppekből és egy icipici hegyi forráskából indult valaha. Ugyanaz a víz immár végtelenül szabad, nem korlátozzák útját szűkítő partok. Vajon megfeleltethető a forrástól torkolatig tartó út misztériuma az emberre is?

Provokatív kérdés sugalmazza a választ. Igen, természetesen. A csillagos égen – azon belül a déli égbolton – is kanyarog egy különleges folyó, ő az Eridanus. Az alvilág folyója. Az alvilágé, ami hangsúlyosan nem a pokol amúgy dantésan. Alsó, azaz belső világod, Teheted pokollá, az már rajtad áll, ám nem ez a „gyári” alapbeállításod. Ez a víz térül jobbra és balra. A belső transzformációk, az önismeret és a fejlődés alkímiájának történetét eleveníti meg. Tebenned. A jelentős pontjait a kanyarulatok és azok égi környezete mutatja (aki végigülte annak idején a Főnixébresztőket, vegye elő a jegyzetét, akkor és ott részletesen végigvettük a partmenti látnivalókat). Az Eridanus nem akárhonnan indul:

Láb. Lépés, se nem botlás és botorkálás, legfőképpen pedig nem tévelygés. Az Orion (Nimród) csillagzat lábától, a Rigeltől indul (itt járt nem is olyan régen a Mars, vissza tudod olvasni kettejük találkozójának krónikáját: https://ladonyijanos.hu/egy-kulcsfontossagu-lepes/

Az út, belső csodautad egy lépéssel kezdődik. A lépést persze elhatározás előzi meg, így vágsz neki. A kezelhető terjedelem miatt a történet érdemi részét kihagyjuk. Te vagy Frodó, három hobbit-barátoddal elhagyod a Megyét és elindulsz Völgyzugoly felé, ahol tanácsot és a további teendőket illető útmutatást vársz. Ugrunk egyet és Samuval együtt a Végzet Hegyére kapaszkodtok éppen, elgyötörten, elcsigázva, a küldetés teljesítésének küszöbén. Ezt a drasztikus vágást ejtjük meg az Eridanus esetében is. Rálépsz az útra, lendül a lábad – majd megvizsgáljuk az út másik végét. Hogy mit éltél meg menet közben, az a tiéd. Arról viszont tudnod kell – mert aktuális –, mi vár rád, mi történik az Eridanus végződésében.

Archernar. Arab elnevezés, jelentése: „a folyó vége.” Ez a különös nevű csillag az egész fényábra legragyogóbbja. Vele áll együtt a Nap március ötödike és hetedike között, azaz vasárnaptól keddig. Mi az égi kézfogó legfontosabb üzenete? A felkészülés. Ahhoz, hogy erre pontos és valóban neked szóló választ adhassak, vessünk egy pillantást az Archernar környezetére. Itt is kiragadnám a Főnixet. Igen, több emblematikus csillagzat fényeskedik az Eridanus deltájában, nekünk itt és most a Főnixszel adódik dolgunk. Erős, tömör, lényegre törő üzenetet hoz a két csillag pacsija:

A spiritualitásnak, a belső munkának; mindannak az energiának, amit magadba és fejlődésedbe fektettél, az újjászületés és felemelkedés célját kell szolgálni. A Főnix szimbolikájának mélyebb kibontása nem ennek a bejegyzésnek a tárgya (ez is ott lapul a Főnixébresztőn lejegyzett infók sorában…). Amit tudnod kell: egyfajta szakaszhatárhoz közeledsz; utad egy része zárul. Ezt ünnepeld meg velős összegzéssel, de megújulási-emelkedési fókusszal. Miért lovagolok ezen ennyit?

Önsorsrontás, a sebek kapargatása, önszívatás, önszabotázs és társai. Igen, akad, aki ilyen módon kínozza magát egyfajta torzan perverz kielégülésfélét hajszolva. Isten ne adja, ám ha mégis magadra ismertél volna, akkor itt az út vége. Hagyd abba, de hamar! (valahogy így: https://www.youtube.com/watch?v=oqCuWbWcNkM)

Emlékeztesd magad, nem ez késztette mozdulásra a lábad, mikor nekiindultál.

Elmaradnak a harsogó fanfárok.

Nincs „VÉGE” főcím.

Hiányzik a naplemente, a léleksimogató, romantikus zene.

Nem Hollywood-ban vagyunk. Helyettük belső munka, felismerések, a tudatos lépések megtételére való felkészülés van. Egy szakaszt lezárhatsz és magasabb szinten folytathatod az utadat. Nem automatikus a szintemelkedés; döntéseid, lépéseid, belső erőfeszítéseid engedik meg a spirituális upgrade-et. Megéri.

kép: pixabay.com

Nem a tavasz komisz

Nem a tavasz komisz

Virágba borult gyümölcsfák.

Az élet zsendülésének csiklandó illatorgiája.

A hólapát nyugdíjazása (decemberig, de minimum november közepéig).

Tavasz. Ilyesmi képeket, érzeteket villant fel. Mint egy-egy kapcsoló, közvetlenül a szívbillentyűidre hatnak. Nyomkodják, ösztökélik, a hatás pedig épp olyan, mint mikor várva várt, kedves barátod végre lecsoszogja a hosszú út porát a kókusz-lábtörlődön és csak utána csenget be, hogy összeölelkezhessetek. Ez a tavasz, mégpedig a valódi tavasz.

Csapó, vágás, snitt. Ennek a tavasznak ugyanis még nem virradt fel a napja. A valódi tavaszt a közbeszéd egyszerűen a „csillagászati” jelzővel ruházta fel. Eufémia, a kifejezés a lényeget próbálja eljelentékteleníteni (ősmagyar fordulattal: bagatellizálni). Igen, csillagászati, ám ennél fontosabb az égi eredet. Eszerint 2023. március 20-án 22:24-kor veszi kezdetét a spirituális tavasz. Ezt az ( egyébként itt és most Budapestre hangolt) időpontot a Nap jelöli ki; éppen ekkor érkezik meg a Kos asztrológiai jelébe. Egy kicsit még odébb van, mégis: tavaszt szokás kiáltani, már most.

A tavasz pedig valóban beköszöntött. Nem ellentmondás, csak más tavasz: naptári. Akinek még papír-alapú naptár áll az asztalán, vagy lóg a falán, élesebben vette észre a hónapváltást, mint aki csak digitális segédeszközökre támaszkodik. Az azonban senki, se a te, se az én figyelmemet nem kerülhette el, hogy immár március írunk. Március egyenlő tavasz – ez a régi egyenlet. Naptári tavasz. Fontos, jelentős; határidők, szerződések, átutalások és sok egyéb, praktikus szempont alapján nézve. És ne feledkezzünk meg arról, hogyan, miként nőttünk fel.

A március maga a tavasz, ezt ittuk magunkba a szociális kondicionálás következményeképpen. Ha márciust írunk, az tavaszt jelent. Belénk nevelték, mintegy automatizmus, úgy köpöd ki, a szorzótáblához, az aranybulla évszámához és a kilencvenháromezer négyzetkilométerhez hasonlóan. Pedig még nem az.

Türelem, már elindult feléd; a tavasz úton van. A Nap megérkezik a Kos asztrológiai jelébe. Ez a valódi tavasz. Már nem egészen három hét, belátható időtartam. Élvezd a márciusságot, de tudj róla: ez még Halak-idő. Összegzéssel, belső alkímiával, ami egyúttal felkészülés az újabb körre.

Van még időd. A tavasz megállíthatatlanul közeleg; történjen bármi is, 20-án itt van és rád köszönt.

kép: pixabay.com

Pin It on Pinterest