Óriási szeretettel köszöntelek, én vagyok a Merkúr. Talán már hallottál rólam, különösen akkor, ha gondolok egyet és sarkon fordulva hátrálok kicsit. Elérkezett az ideje, hogy személyesen tehozzád szóljak, így oszlatva el a félreértéseket és előítéleteket. De tudod mit: fogadást ajánlok! Fogadjunk, hogy mire végzel ezzel a pár bekezdéssel, már másképp tekintesz rám. Oké? Szuper, csapjunk egymás kezébe és hallgasd meg a történetemet.

Kérlek, ne tarts, ne félj tőlem, mert okod – az bizony nincs rá. Bármerre is mozgok, az biztonságos a számodra. Bárki bármit is mond, a rosszindulat gyökerestől hiányzik belőlem. Egyszerű, kedves és segítőkész planétaként keringek az égen, meglehetősen tempósan. Gondolj bele: ahogyan te nézel engem a ragyogóan szép, kéklő Földedről, sose látsz a Naptól 28 ívfoknál messzebbre eltávolodni. Követem, sőt: közvetítem a fényt.

Segítem, ösztönzöm a kommunikációt, a megismerést, az izgalmas felfedezéseket. Én munkálkodom veled és melletted, hogy kinyíljon a valóságod. Motivállak a fürgeségre, hogy vágjon, gyorsan járjon az eszed. Azt szeretem, ha mindent meg tudsz beszélni, ehhez igyekszem neked szóló, személyre szabott kapcsolati hálót szőni.

Nem akarok papolni neked, az nem az én asztalom és nem a te kenyered. Igyekszem olyan szituációkat komponálni, ahol helyzetbe kerülsz. Tudod, amiben mocorog egy kis thrill. Így tudsz felismerni, rácsodálkozni önmagadra, működéseidre. Magyarul: újra és újra beavató élményekhez segítelek. Tudom, hogy tudod, de ez azért jó, mert egész életedben fogsz rájuk emlékezni, ellentétben például azzal, amit egy uncsi előadóteremben hallgattál ásításhegyek között. Azt nem csípem.

Gondolom, már formálod magadban a kérdést: miért pont most szólok hozzád? Hidd el, jó okom van rá. Senki, én sem szeretem a mocskolódást és a besarazást. Az én esetem persze speciális, hozzám nem ér fel. Nem magam miatt szólok most hozzád. Miattad, hogy ne hidd el, amit rólam terjesztenek. Különösen most, hogy hátrálni fogok. Igen, megelégeltem a „rettegett retrográd” és a többi ordas marhaságot. Gondoltam, a te füled éles és vájt; meghallod, amit mondani szeretnék. És persze tudod, mit kezdj vele.

Először is egy titok, mégpedig a vaskosabb fajták közül: valójában nem hátrálok. Nem is lennék rá képes. Pont úgy keringek ragyogó Napunk körül, ahogy az rendjén való. Csak te látod úgy a Földről. Nem akarom persze bagatellizálni, de tudd: amikor irányt váltok, az látszólagos. Éppen ezért minden bajok bűnbakjának kinevezni több, mint balgaság. Ne kövesd el, hiszen bölcs vagy. Azért téged választottalak.

Az ítélkezés menthetetlenül előítéleteket szül. Az pedig olyannyira hasznos, mint a tojás méretű jégeső. Előítélet nem egyenlő tapasztalattal. A helyzet az, hogy az esetemben, mivel bolygó, azaz kozmikus égi vándor vagyok, értelmezhetetlen a tapasztalat. Ugyanis: minden egyes léptem, minden hátrálásom és előre haladásom, az összes fordulatom egyedi és soha meg nem ismételhető. Ezek után az előítélet nem helyénvaló, tapasztalatról pedig nem beszélhetünk. Viszlát, beszűkülő tudat!

Azért jó, hogy megismersz, mert tudni fogod, miként működök. Kettőnk közt az a lényegi különbség, hogy te ember, én bolygó vagyok. Emiatt jobban hatok rád, mint fordítva. A tudás magabiztosságot ad, ez pedig előnyödre válik. A szilárd tudás alapuljon kétségbevonhatatlan tényeken; íme, összefoglaltam neked, mikor, merre és hová megyek. Tessék:

Szeptember 10-én reggel, a Mérleg asztrológiai jelének 8. fok 55. percénél fordulok retrográd irányba. Szeptember 23-án, ha jól megnézel, látod, hogy egészen közel simulok a Naphoz. Ketten együtt állunk, ő előre megy, én hátra, mégpedig a Szűz jelébe. Ott is fogok megfordulni, azaz előre (másként fogalmazva: direkt irányba) haladni október másodikán délben. Ekkor már a Szűz 24. fok 12. percénél járok, ilyen sokat megyek – látszólag – visszafelé. És most lássuk, hogyan, miként tudlak mindeközben segíteni!

Rendet tenni, hogy valódi harmóniában élhess. Ahogyan te látsz engem, ez az elsődleges értelmezés. Az asztrológia körén a Mérlegből kocogok vissza a Szűzbe. Mikor hátrálok (nem csak én, de a Napon és a Holdon kívül az összes többi bolygó), azt üzenem neked: van valami, amiért érdemes visszatérned. Olyan dologra gondolj, ami jól jönne itt és most. Csak éppen nincs veled vagy nálad. Ezért mész vissza. Mint egy szerszámért, egy eszközért, amivel könnyebben és gyorsabban tudsz megnyugtató megoldást elérni. Tudd: bőkezűen jutalmazlak. Ha nem vagy rest és elvégzed a munkát, busás haszon a tiéd. Nem feltétlenül pénzben mérhető, cserébe azzá konvertálható, elvehetetlen tudás, felismerés, bölcsesség.

Izgalmasabb a csillagképeket megvizsgálnunk. Ha fogalmazhatok így: a Szűz múltból elrugaszkodó lábának végétől az elejéig tolatok vissza. Mit üzenek ezzel neked? Jó lenne végre megértened, mitől rugaszkodj el, ami múltbéli koloncként viselkedik és visszahúz. Fontos: nem letagadni és elhazudni, hanem elrugaszkodni – ez a cél(od). Tehát: nézz vele szembe, értsd meg. Ha nem tudod, miről beszélek most, akkor emeld fel a popód és ásd ki, emeld a felszínre. Én nem tudhatom, egyszerű égitestként keringek csak; neked kell tisztában lenned, mi nyúl utánad a múltadból. Figyelj azonban a részletekre!

Elrugaszkodás. Ha valaha akár csak egyetlenegy lépést is futottál, tudod: a kemény, szilárd talajról könnyebben szökkensz tovább. Erre célszerű törekedned. Amit feldolgozol, alakuljon, sőt: te magad – a megértésed által – alakítsd szilárd építőköveddé, hogy róla tudj tovább lendülni. Régi, nyomasztó érzelemből szellemi szintre emelt tapasztalást formálhatsz. És igen, munkás, de már szóltam, nem mondhatod, hogy váratlanul ért.

Hajolj közelebb, elárulok még egy titkot. Az égi egyenlítő körének csillagzatai felettes énednek szólnak. Egész hátrálásom a Serleg fényábrájában zajlik, de a fordulatom után is ott lépdelek előre. Mit üzen neked? Az örök élet italát tartó égi kehely az esszenciális bölcsesség jelölője. Munkád gyümölcse felbecsülhetetlen, igazi érték. Csak annyit mondok: a megértés teljességet ad. Ez a csillagzat ugyanis két, egymásnak háttal összeillesztett félkörből áll. Nincs bezárva. Nyitott, azaz el- és befogadó teljességet szimbolizál. Ezt már kevesebben értik meg, de tudom, a te szíved rádobban. És milyen jól teszi.

Látod már, milyen szuper hetek közelegnek? És azt is, hogy mekkora blődség, mikor úgy beszélnek a hátrálásomról, mint valami kénköves szörnyűségről? Most már tudsz minden lényeges sarokkövet. A többi a te dolgod. Hogy kihozd belőle a maximumot. Hidd el, én is odateszem magam. Mindent bele!

kép: pixabay.com