A minőség fontosabb a mennyiségnél. Az élet oly sok területén működő alapigazság. Ha az italok világába kacsintunk, kiváltképp megállja a helyét. Nyilván ismersz kivételeket; ilyen az üzemi alkoholista, a mennyiségi kannásbor-fogyasztó és a sört hordóban, vagy huszonnégyes zsugorban mérők szűk rétege. Mindenki más könnyen azonosul azzal: inkább pár korty a legjavából, mint egy palack lőre. Ahogyan az sem mindegy, milyen alkalmatosságból iszol.
Egyenesen az üvegből hatputtonyos aszút hörpölni… Nem folytatom. Emberiség elleni bűn; akár petíciót is indíthatnánk a Btk. módosításáért. Megfelelő, a szakrális geometria ősi szabályait maximálisan figyelembe vevő, nemes üvegkehely. Az való és méltó hozzá. Nemes gyümölcspárlathoz passzoló pálinkás kupica, sörhöz korsó, pezsgőhöz hosszú pohár. A protokoll külön ága foglalkozik az adott italhoz illő „edényzettel.” De a legnemesebb Serleg nem a tálalószekrényben vár rád.
Serleg. A végtelen kék ég ragyogó csillagképei között ott tündököl egy csodálatos ivóalkalmatosság is. Nem kisebb figura kortyolt belőle, mint Apollón, a Napkirály. Persze nem cefrét, hanem az örök élet italát. Ez olyan minőség, amit helyesen így kell leírnunk: Örök Élet Itala. Pár apróság, amit feltétlenül tudnod érdemes a Serlegről:
Teljesség, mégpedig nyílt, nyitott, befogadó módon. Másképp fogalmazva: a be nem zárt teljesség örök(becsű) szimbóluma testesül meg benne. Ha összeráncoltad kicsit a homlokodat, hogy milyen a zárt, akkor gondolj egy körre. Teljesség, de nincs nyitva. A Serleget ezzel szemben két, egymásnak hátat fordító, középütt összeillesztett félkör alkotja. Az egyik a talpa, a másikba önthető a kozmikus nedű.
Nyitottság, nyíltság, megnyílás. Három hasonló szó, azonos gyökkel. Azt is jelenti, hogy ítélkezés és kritika nélkül fogadod be a magas sugallatokat. Nem a szomszéd Manci néni rendelőben vagy piacon hallott tuti jótanácsait. Az Örök Élet Italát tartalmazó Serleg esetében a legmagasabb, égi eredetű bevillanásokra gondolj. Őket se nem való, se nem méltó egocentrikusan, leértékelt műbőrös virslihez, szezonvégi hótaposóhoz, vagy szagosodó, csemegepultban felejtett kaszinótojáshoz hasonlító gyanakvással méregetned. Nagyon nem.
Bő egy nap. Nem kevés idő. Regényt írni igen, a Serleggel való együttműködésre bőségesen elegendő. A konkrétumok: április negyedikén, kedden késő délelőttől ötödikén, szerdán kora délutánig vándorol át égi kísérőnk, a Hold a Serleg csillagzatán. Ez a fényábra az égi egyenlítőn (szakszóval: ekvátor) helyezkedik el. Ennek jelentősége abban áll, hogy a felettes énednek, azaz legeslegjobb összetevődnek üzen. Annak a tiszta, csillogó szemű én-részednek, akit jól ismersz és tán gyakran gondolod: de jó lenne, ha napi huszonnégy órában ő hozná a döntéseket. Hozzá szól a Hold, mégpedig lelked húrjainak pendítésével.
Bő egy nap. Mire is jó?
Átitatódni,
ráhangolódni,
megnyílni a lelkiségeddel szinkronban virágzó eszményekre. Hogy mit jelent ez a – manapság túlságosan – ritkán használt kifejezés, arról itt írtam nemrég:
A sugallat érkezik; olyan biztonsággal számíthatsz rá, mint japán lakosság a menetrendet tartó vasúti közlekedés kiszámíthatóságra. Kerüld az ítélkezést, egyszerűen csak engedd át magadon, lélekszűrődön. Ő szebben, jobban és pontosabban tudja, valójában mi jó neked.
Clint Eastwood, Charles Bronson, John Wayne. Villámgyorsak, csípőből tüzelnek. Hasonlítanak az önérzetedre (őt szokás egónak nevezni). A Serlegben járó Hold idején célszerű hátrébb léptetned őket.
Bő egy nap. Az értékekre, mégpedig a lelked mélyével harmonizáló eszményekre való éteri finomhangolódás ideje. A mai, übermaterialista világban érdemi segítséget kapsz föntről és belülről, azaz az égtől és magadtól. Ez a támogatás segít túljutni értékválságon, elbizonytalanodáson, az útvesztettség szívfacsaró érzetén. Helyette visszakapod jogosan járó jussodat: a kozmikus ember büszke, egyenes hátú, nyílt és tiszta tekintetű attitűdjét. Aki valójában vagy, minden máz és rád rakódott réteg alatt.
kép: pixabay.com
