Ami sok, az sok, én ezt tuti nem veszem meg ennyiért!! – erre kaptam fel a fejem. Kicsit hangosabbra sikeredett a kifakadás, aminek a végére egy puffanás tette ki a pontot. A hölgy lecsapta a könyvet és sietős léptekkel elhagyta a rablók házát. Bocsánat: a könyvesboltot. Persze nekem se kellett több.
Hamar odaléptem. Egy bestsellerre mondott nemet az illető. Az ára mai szemmel nem is volt olyan borsos: négy és ötezer forint közé árazták. Igen, pár éve ezért lexikont adtak, igaz. Ma egy puhafedelű, nem egészen négyszáz oldalas könyvet. A futó pillanatban nem gondolatom volna, hogy ezen el fogok gondolkodni később. Pedig így lett, előbb azonban még akadt egy kis dolgom.
Férfiként ajándékot venni hálátlan dolog, ha az illető fantáziátlan. Amennyiben szeret olvasni, kínálja magát a könyv. Fürkésztem, néztem, melyik borító szólít meg; hagytam, hogy egy kicsit az intuícióm is sodorjon, hátha ráakadok arra a kötetre, ami nem túl unalmas és kevéssé tűnik kiizzadt sablon-ajándéknak. Lehet, hogy az elégedetlen (nem) vásárló miatt, de ebben felsültem. Zsebre dugott kézzel sétáltam ki, morfondírozva: vajon tényleg sokba kerülnek a könyvek?
A kiadás számos költségből áll össze, ezek zömében közismertek. És persze épp úgy, mint bármi más (talán az egy zongoraláb-alátétet kivéve) évről évre, a KSH által humorosan közzétett inflációt bőven lenyomva emelkednek. Papírár, szállítás, munkaerő, ilyesmik. Végül aztán a kiadó pénzügyese torokra megy a marketingessel, beszáll pogózni a sales-es is, és miután jól ellátták egymás baját, szétválnak.
Lihegve nyalogatják sebeiket, aztán kicsikarnak egy kompromisszumos kiskereskedelmi árat. Ezzel küldik nyomdába a könyvet, hogy rá lehessen nyomtatni: 4.590,-Ft. Amit már fél év múlva felülmatricáznak, baromi igénytelen módon. De akkor most sok vagy kevés ez a pénz?
Attól függ. Adott mennyiségű papírért igen. Csakhogy óriási hiba lenne így mérni egy kötetet. Akkor inkább vegyen az ember gyermeke másolópapírt, abból 500 darabot mindössze 1.899,-Ft-ért ad a legnagyobb irodaellátó lánc. Most kerestem rá, hogy egzakt számot írhassak neked.
„Ami sok, az sok, én ezt tuti nem veszem meg ennyiért!” – ezt mondta a hölgy és lehet, hogy ő átváltotta kilós kenyérre, liter tejre, havi mobilelőfizetésre, kilowattra. Akinek nincs mit ennie, annak érdemes elkerülnie a könyvesboltot, legalábbis vásárlási szándékkal mindenképpen. Az alapszükségletek tiszteletben tartásán túl jöhet a matek:
Élmény. Ha egy jól megírt, remek módon szerkesztett történet magával ragad és elvarázsol, akkor sok vajon az ára? Ugye? Mert a régi bankkártya-reklám bizony jól mondta: „az igazi élmény megfizethetetlen.”
Ha felszalad a szemöldököd a könyv árának láttán, de van anyagi lehetőséged megvenni, akkor ezt érdemes mérlegelned. És lehet, kiderül: a sok nem is olyan sok. Persze nem ez az egyetlen út áll előtted:
Könyvtár. Igen, máig működnek és virágzik maga az intézmény. Olyannyira, hogy ezt a cikket pont a könyvtárban írom. Előbb vagy utóbb minden kötetet beszereznek. Lehet, hogy várnod kell rá és nem te olvasod el először, de nem is kell érte egy kisebb vagyont fizetned. De ha ez zavar, akkor még más lehetőség is kínálja magát:
Vedd meg. Egy kis webes keresés segít, hogy a legjobb áron lehessen a tiéd a könyv. Szippantsd be szűzkönyv-illatát, majd tedd a magadévá, bocsánat: olvasd ki. Vigyázva. Ha számít a pénz, akkor add el utána, hacsak ki nem építette az első alkalom az újraolvasási vágyat és a birtoklási muszájt. Egyébként pedig féláron eladva te is féláron olvashattad el.
Amióta az olvassbele.com-ra írok recenziókat, egy kicsit ilyen szemmel is nézem a könyvek pozicionálását. Amit most olvasok, nem biztos, hogy magamnak megvenném. Illetve biztos, hogy nem. Nem a hétezer forint fölé belőtt ára miatt. Legalábbis ezt gondoltam nemrég.
Életrajz, amiről előzetesen nem hittem volna, milyen szinten beszippant. Ma már azt mondom: hááát…
Emlékezz: a könyv olyan, mint a kutya. Az ember legjobb barátja. Igen, vallom, hogy ez a XXI. században sem változik, technológia ide vagy oda. Ezért érdemes kitartani a műfaj mellett. Ezért is.
Az olvasó ember képalkotó ember.
A képalkotó ember teremtő ember.
A teremtő ember szabad és független ember.
A szabad és független ember pedig boldog ember.
És ha ebben a világban több boldog ember élne, (még) jobb hely lenne.
kép: pixabay.com
– ha tetszett a cikk,
– ha szeretted olvasni,
– ha örömöt szerzett,
megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő írások elkészülését:
