Fürkészem a csillagokat, felfejtem, majd leírom az üzenetüket, tehát – elvileg – tudom, mikor minek érkezik el az ideje. Könnyű (lenne) tehát olyan életet élni, ami abszolút összhangzatban áll a kozmosz ritmusával. Ez az elmélet, ám – minden ellenkező vélekedés ellenére – az asztrozófus is ember, legalábbis valahol. Ma egy kicsit személyesre veszem a hangsúlyt és elmesélem, hogyan élem – s olykor kevésbé – életemben azt, amiről nap nap után írok.
Az egész Hermésszel kezdődött. Vagyis ő formálta meg, majd írta smaragdos táblájára a nagy igazságot. Ami annyira egyszerű, hogy az már-már korszakos meglepetésnek számít. „Amint fent, úgy lent, amint kívül, úgy belül.” Általában ennyire le szokták egyszerűsíteni Hermész Triszmegisztosz gondolatfüzérét. Végül is ez a lényege. Aki a spiritualitás ösvényére teszi a lábát, az első lépések közt találkozik vele, nagyon helyesen. A megfejtésért pedig nem osztanak Nobel-díjat:
Az égi mozzanatok hatást gyakorolnak földi életünkre. Végtelenül egyszerű példa: fogyó Hold idején üdvös elengedni dolgokat. Ez az erőtér a karcsúsítást, selejtezést, lomtalanítást segíti. Amikor pedig növő fázisában jár égi kísérünk, akkor a gyarapodás kap hátszelet az égboltról. A csillagügyi tudósító pedig némiképpen a tolmácsra hasonlít.
Vegyünk egy okleveles, bejegyzett magyar-spanyol/spanyol-magyar szinkrontolmácsot. Üzleti tárgyalásokon, diplomáciai eseményeken, ibériai hírességek látogatásakor helyt áll, villámgyorsan és tűpontosan váltja át a két nyelv között a szavakat és mondatokat. Ez tanulta, ez a dolga, a hivatása. Amikor pedig szabadságra megy és leszáll a gépről mondjuk Barcelonában, elvárható tőle, hogy ugyanilyen folyékonysággal foglalja el a szállását, rendeljen ételt, italt és úgy általában – boldoguljon az általa olyannyira jól ismert nyelv életterében. Így kell működnie egy asztrozófusnak is a maga területén. Így kéne…
Hát igen. Ez a vallomás bekezdése: bár törekszem, ám gyakran nem sikerül. Nem csak néha, annál jóval többször. Az elmélet tiszta, az élet pedig olykor másképp göngyölődik. Megesett, hogy a májtisztító kúra csúcspontját sehogy se (igen: a Zistennek se…) tudtam máshová időzíteni, mint holdtölte előtt két nappal, ami finoman szólva sem ideális. Vagy éppen egzakt Nap-Mars együttálás idejére legóztam össze egy kis befelé fordulós, elmélkedős időt… Hagyjuk. Vagyis mégse:
Biztos táplálhatnék valami torz bűntudatot. Hogy miért nem követem, ha már írok róla. Hát igyekszem, ám az én meggyőződésem, hogy ne akarjuk foggal és körömmel, minden áron és tűzön-vízen keresztül csakazértis lekövetni a kozmosz dinamikáját. Ha és amennyiben – zömében – megy, már jó. Az összképet nem rondítják el az ilyen típusú kilógó lólábak. Inkább igyekszem elégedett és mosolygós lenni, mintsem „megfelelni annak, amit az ég követel tőlem.” Igen, ez lenne az a bizonyos szarvashiba:
Se a bolygók, se a csillagok, de még maga a Tejút sem akar tetőled semmit, ahogy tőlem sem. Nem adósságbehajtók vagy végrehajtók ők. Kínálnak szép szóval, ezüsttálcán. Ha éppen nem akarsz vagy tudsz egyik-másik magasabb eredetű ajánlattal élni, attól nem ugrik ki a Föld a forgástengelyéből, hogy armegeddonos világvége rúgja rád a budiajtót.
Eszem ágában sem lenne asztrozófusi érvekkel megtorpedózni például egy családi kirándulást. És nem azért, mert tiszteletlenség buzog bennem, sőt. Most következik a lényeg, a fő mondandó, ami miatt ezt a rövid cikket megírtam:
A „kozmosz” szó görög eredetű, jelentése pedig: „rend.” Az ember életében akkor uralkodik rend, amikor harmóniában él. Az égi vándorok pedig sose helyeznék magukat a harmónia fölé, mert ezzel kirúgnák a rend alól a hokedlit.
Tehát érted van az ég, se nem neked kell görcsösen szolgálnod mindig, minden körülmények között.
kép: pixabay.com
– ha tetszett a cikk,
– ha szeretted olvasni,
– ha örömöt szerzett,
megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:
