Elengedés. Ha te is herótot kapsz már magától a kifejezéstől (elengedés = brrrr), akkor ez a cikk éppen neked szól. Ugyan le fogom, mert le kell írnom a konkrét a szót, de végre együtt kitörünk az „engedd el!” felszólítással dobálózó csillámrózsaszín émelyezotéria cuppanós bugyraiból.
Mintha bizony majom lennél. Olyan suta maki, akit sóröggel fognak meg.
Vigyorogva beteszik a csemegét a fa odvába, te pedig mohón rámarkolsz. És nem engeded el, soha, semmikor; még az életed árán sem – elvégre zsigeri ösztöncsimpánz vagy. Szerintük.
Aki lépten és nyomon az „engedd el!” tanáccsal traktál bármely gondod esetében – egyszerűen makákónak, netán gorillának tart. Pedig jóval több vagy náluk és nem, nem csak a szembe fordítható hüvelykujjad miatt. Sose tennél tudatosan önmagad ellen, még ha olykor energiaitalban feloldott gumicukrot majszolsz is. Az embert nem így programozták gyárilag.
Könnyű dobálózni vele. Mintha megizzadtál volna, netán rád ömlött egy liter 20 %-os ételecet. Mit javasolnak ilyenkor? Fürödj le! Irány a zuhany alá, mint a villám, ruhát a mosógépbe, hosszú programra és lépj tovább. Habitusod szerint akár köphetsz is egy hegyeset, a vidéki tata stílusában.
Fontos: attól, hogy boldog, boldogtalan és fogalmatlan (istenbarma) dobálózik vele, még nem rossz és nem elcsépelt minőség elengedni valamit. Az viszont kurvára nem mindegy, mit, mikor és hogyan. Túlzás nélkül: ezen áll vagy bukik a sikered. Apropó, siker.
Hallottad már valóban elismert, befutott emberektől (tehát ne a telepi dílerre asszociálj!) a következő pár szót, jellemzően ilyen sorrendben: jókor voltam jó helyen?
Négy szó, ami kulcs a magasabb szintekhez. Ez igaz a legendás és túlmisztifikált elengedéshez is. Ha pedig időzíteni szeretnél, mégpedig a svájci órásmestereknél is jobban, a csillagos ég a tökéletes, felülmúlhatatlan társad. Mondok is pár megerősítő példát.
Fogyó- és/vagy tisztítókúra, böjt fogyó Hold esetében jóval eredményesebb, mint mikor telik égi kísérőnk.
Májtisztítás idejére jó rákukkantani, hol jár, mit csinál a Jupiter. Megnézni és oda belőni, egy-egy pezsdüléshez az alkalom idejét.
Új fába vágnád a fejszéd – jó, ha passzol hozzá egy Kos- vagy Mars-féle aktiválódás. És persze nem árt előtte felkeresned egy Fiskars márkakereskedést (nem, ezért a mondatért – sajnos – nem fizettek semmit…).
A sort végtelen hosszúsággal folytathatnánk, mint a Barátok közt volt, de nem ez a cél. Miután elmúlt az „elengedés” kapcsán felbugyogó akaratlan, ösztönös viszolygás és spontán öklendezés, nézzük meg, mi az égi apropó, ami okot szolgáltat. Mégpedig nyomósat, különben nem húzgálnám a türelmed – egyre pödrődő – bajuszát.
Központi csillagunk, a Nap a Skorpió csillagkép ollójánál halad el – ez az érdemi hírérték.
Lényeges: csillagzat és nem asztrológiai jel. A zodiákus – ember alkotta – körét tekintve már a Nyilas cikkelyében vándorol majd cselekvő énünk megjelenítő égiteste. Mikor? November 23. és 25. között.
Ha a megjelenés estéjén, esetleg másnap olvasod ezt a bejegyzést, akkor a legjobb szívvel írhatom le: marad időd rákészülni. Mert van mivel és mindjárt rátérünk a „hogyan”-ra is. Ismerkedjünk meg az égi környezet finomságaival, mert bár az ízlelőbimbók ezúttal hoppon maradnak, mégis valóságos csemegébe futottunk!
Belső minőségek és folyamatok, a lélek és az érzelmek birodalma. A Skorpió fényábrája – zömében – a Nap útja, az Ekliptika alatt helyezkedik el. A déli félkörben elfoglalt helye mutat rá, hogy – alapvetően – odabent érdemes munkálkodnod. Ezt próbálják megspórolni sokan több-kevesebb alkohol, némi bódítószer és struccos fejdugványozás által. Vagyis csak azt hiszik, járható út, de zsákabb Frodó családnevénél. Ellenben figyelj!
Az ollója a Napútra és fölé nyúlik. Mit jelent ez a gyakorlatban? Ami belül, tebenned, a lelkedben megfogan, az ki kell, hogy lépjen a cselekedetek szintjére. A „valós,” háromdimenziós, földi életedbe. Jelen esetben az elengedés, mert a Skorpió ollója bizony az élet fonalát vágja el. Hoppá.
Nem, nem öl meg.
Nem nyír ki. Tényleg. Becsszó.
Nem vágja el a torkodat, mert nem Kolumbiából szalasztották borotvaélesre fent macsetével. Eltérően működik: a méltatlanná vált minőségeket vághatod le magadról. Az ő életük fonalát nyisszanthatod el. Másképp fogalmazva: ami lehúzó és fényét vesztett, ami nem méltó arra, hogy továbbra is az életed részét képezze – nos, az őt éltető szálat metszheted el. Gyors, erős, határozott mozdulattal. És persze: véglegesen, mint amikor kamaszként hiába sprinteltél az utolsó busz után, sose tolatott vissza. Soha.
Cselekszel. A cselekvő én útján jár a cselekvő ént megjelenítő Nap; két mondaton belüli tripla szóismétléssel nyomatékosítjuk. Ha felmerül benned, hogy ugyan, mi más módon is lehetne elengedni, mint tettekkel, akkor gondolj arra, hogy maradhatnál a szellem síkján, potrohhal a fotel mélyébe ágyazódva. A tudatodban leszámolsz valamivel, elhatározod, hogy véget vetsz neki – majd mindent teszel úgy, mint addig. Talán még mély levegőt is veszel, oszt annyi. Most – szerencsére – más a helyzet. Itt az elengedés vágya és a megformált szándék tettekké érlelődik benned.
Radikális, nem visszafordítható, végleges.
Ez a három jelző írja le talán a legpontosabban, milyen módon működik a Skorpió ollójához kapcsolódó elengedés.
Nincs visszaadott babaruha.
Javaslom, tegyél egy kis időutazást. Valahol hatodik vagy hetedik osztály körülre állítsd be az időgépedet. A földrajzi koordináták egy fizikaórára repítenek vissza. Ott mesélt a tanár a fehérje kicsapódásáról. Hogy végleges. Nincs a földön olyan hatalom, ami egy kéménytojást újra nyers tojássá tudna alakítani. Ebbe sem szoktunk belegondolni, de valóban igaz. Egyszerű és még mindig csak százforintos kísérlet, amit aztán megeszünk reggelire mustárral, pirítóssal és egy pohár édes narancslével. De vajon minden elengedés így működik?
Azért csépelik annyit a szót és a minőséget, mert – a trash-reality-kkel ellentétben – valóban létfontosságú. Talán emiatt is bukkanhatunk rá a végtelen, kéklő csillagos ég több pontján is az elengedésre, mégpedig más-más köntösben.
Még kettőt mindenképpen meg kell, hogy említsek. A Rák ollóját és a Nimród (Orion) nyílvesszőt elengedő kezét. A Skorpió ollójával együtt ők képviselik a minőség három markáns – és eltérő – arcát.
Kitartó és állhatatos ember vagy (még ha titokban csokit is falsz gyümölcsnapon). Olyasvalaki, aki nem csak ábrándozik arról, hogy talán egyszer majd csak valahogy jobb lesz; hogy esetleg erre röppen egy angyal és véletlenül épen itt pottyant le valami égi kegyet, s nem a fejedre trottyant. Nem, te nem ilyen vagy.
Sorskovács, aki magának akarja megalkotni a jót, de égi támogatással. Ennek tudom be megdöbbentő türelmedet, hogy még mindig olvasod e sorokat.
Mostanra viszont már meg kellett, hogy formálódjon benned a legfőbb kérdés: ki vagy mi, netán kik vagy mik azok a személyek, minőségek, amiknek érdemes búcsút intened? Amolyan Skorpió ollója-féle, azaz radikális, gyors, azonnali és végleges módon. A válasz, a felelet tebenned van.
Emlékezz: még áll idő a rendelkezésedre. Felkészülhetsz. Abban a ritka, de nem példátlan esetben, ha „csak” érzed, kiről/miről kéne, hogy szóljon a november 23. és 25. közötti lomtalanítás, nézz körül. Alaposan, nagyítóval, éjjellátóval, sz@rzsák-detektorral.
Lásd a környezetedet, de borotvaéles szemmel ám. Vedd észre a trójai falovat is (nehogy aztán belőle ácsolják a bitódat). Őt, aki mosolyog rád. Talán kedves is; esetleg kávét főz és néha meglep egy szelet csokival. Így ringatja mély álomba éberségedet. Nem, gyanakodnod nem szükséges, de megeshet, hogy őrá éppenséggel azért nem gondoltál, mert átcsúszott figyelmed radarernyője alatt. Ő az, aki megmondja a szemedbe se, de a hátad mögött is. Hasznossága a darázs, a kullancs és a szúnyog háromszögén belül jelölhető ki. És hogy mennyire szükséges számodra mindennapos jelenléte? Épp, mint a három ízeltlábúé. Pont.
Elengedés. Remélem, mire eddig eljutottál, már a múlt emléke csupán az összerezzenés. Bízom abban, hogy a szó és a hozzá kapcsolódó folyamat immár nem azt váltja ki belőled, mint a konfitált, velős eperszósszal futtatott fahéjas pacal füstölt pontyepe-ágyon.
Nap a Skorpió ollójánál – mindenre is jó. Igen. Kozmikus svájci bicska.
Bármire, amit azonnal és véglegesen el akarsz engedni. Úgy, hogy se nyíltan, se ordas, sunyi módon vissza ne kúszhasson az életedbe. Embert, tárgyat, minőséget – bármit és bárkit, ahol már kihunyt a fény és a keletkezett űrt a méltatlanság koromsötétje töltötte be.
Rajtad áll, az Olló a te kezedben lesz. Tartsd úgy, használd olyan módon, hogy ne remegjen meg a kellő pillanatban, mikor a lehúzást éltető, régi fonalat elnyisszantod. Ha kell, nézz meg előtte pár Chuck Norris mémet. Extra égi körítés, ünnepélyesen szép égi állás. Kívánom, hogy a legjobbat hozd ki belőle.
u.i.: tudd: ez is „csak” egy égi esemény. Semmi, az égegyadta világon semmi nem történik, ha átalszod, ha hagyod, hogy elpörögjön „csak úgy.” Jó, de nem bulvárosan; nincs és nem is lehet olyan érzésed, hogy „csak itt, csak most, csak önöknek.” Pompás lehetőség, de nem húz gumikesztyűt és nem akar zabszemet tuszkolni a hátsódba; szóval csak lazán, oldottan engedj el, ahogyan nagypapa tette régen a szívecskés ablakos kerti budin.
kép: pixabay.com
– ha tetszett a cikk,
– ha szeretted olvasni,
– ha örömöt szerzett,
megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:
