A Palermóban főzött dupla eszpresszó nem olyan erős és a mellkasodra ülő bivaly nem olyan súlyos, mint a direkt irányba forduló Szaturnusz energiája. Ez jó, mert nem lebbenti arrébb se a novemberi szél, se a közmunkás benzinmotoros lombfúvója. Van, egyszerűen, mint ez a hárombetűs szó. Ha pedig picit tanulmányozod is, az majdnem olyan hasznos, mint az egészséges érrendszer, a fejlett egyensúlyérzék és a szombati lottószámok előzetes ismerete.
Elgördül a tölgyfa rönk az utadból.
Elszállnak a koromsötét viharfellegek a fejed fölül.
Kikotorják a patak medrét.
Ilyeneket olvasni a térülő Szaturnuszról; közös bennük, hogy valami, még az átfogó adó- és járulék-ellenőrzésnél is komolyabb nehézség szerencsés végéről tudósítanak, persze olyan módon, mintha csak az öledbe pottyanna, te pedig semmit nem csinálva örülsz neki, mint Ödönke a gyereknapi potyacsokinak. Hát nem.
A hagyományos (riogatós) asztrológia nem szereti a Szatit. Kimondom: utálja, mint zsiráf a hányógörcsöt. Blokk, gát, akadály. Ilyen jelzőket aggatnak rá, ha éppen nem valami baltás gyilkossal keresztezett öreg, ballonkabátos szatírnak akarják beállítani. Nyilván csontritkulással. Ez kizárólag a kerti varangy alfele alatti szintekre igaz, ott is csak, ha bal lábbal keltél fel.
Az előző bekezdést mintha a kilátó tövébe telepített mobilvécében írtam volna; most kilépünk a rugós műanyag ajtón és – mindenekelőtt – veszünk egy tüdőtágítóan öblös, friss levegőt. Ezt követően felkocogunk a lépcsősoron a legfelső szintre, ugyanis onnan egy gyökeresen más Szaturnuszt pillanthatunk meg, mégpedig a következő erényekkel:
Következetesség. Értékalapú haladás. Állhatatos fejlődés. Szikár, zsírmentes fókusz minden igazán fontos dolgodon. Ez azért sokkal kedvesebb a szívnek, ahogy a panoráma is a plasztikpöce miliőjénél – és látod, a talapzatuk egy helyen áll. Ezért is kínál egyfajta teszt-pontot:
Se fújni nem kell és meg se szúr senki, mégis ellenőrizheted, mire kalibráltad magad. Minél jobban megkönnyebbülsz a hírtől, hogy 2025. november 28-án 16 óra 42 perctől (a Halak jelének 25 fok 09 percénél) előrefelé halad a gyűrű bolygó, annál nagyobb a gáz. Nem a derű, hanem a kiszolgáltatottságod miatt. Ez ugyanis reaktív voltodról ad visszajelzést, ami annyira kell, mint meztelen csigának az ingatlanközvetítő.
Ilyenkor balga módon elhiszed, hogy apró, pici és jelentéktelen pontocska vagy az irgalmatlanul hatalmas Univerzumban; olyan semmicske, mint a muslica szélvédőn ragadt és szempillantás alatt letörölt lábnyoma. Inkább nézz magasra és válts szintet:
Felvillanó, éles fényű, eltéveszthetetlen zöld lámpa. Tudod, ki vagy, merre tartasz és mit akarsz. Ismered és követed alapértékeidet, amikkel egyensúlyban maradva dinamikusan haladsz. Mivel a Halak asztrológiai jelében éri az irányváltás a planétát, ezek zömében a lelked mélyén laknak, vagy onnan kapnak igenlő megerősítést. Ergo más zászlaját csak igaz meggyőződéssel lengesd. Ilyenkor az azonosulás megerősít és nem felold, mint ecet a makacs vízkövet.
Ha valami vagy valaki ismét az utadba kerül és érzed, dolgod van vele, ne menekülj ki a helyzetből. A sánta, hazug rókát is utolérik, hát még a megoldani valóid téged. Jobb beleállni, ott kínálkozik a fejlődési lehetőség. A bolygó csillagképi környezete mondatja ezt velem: a Halak kettősének visszaúszó halacskájánál emlékeztet: a visszatérés nem szívásgenerátor és örök-akkus sz*póroller. Hanem sansz, hogy megoldd és feljebb lépj. A söpredék lehet, hogy mindent a szőnyeg alá söpör, ám végül – automatikusan – megbotlik és csúnyán pofára esik benne. A szóismétlés kiteljesítésével tehát söprés vissza a saját utadra, a valódi dolgodhoz, amit az igazi éned csinál meg.
Most. Halogatás nélkül.
kép: pixabay.com
– ha tetszett a cikk,
– ha szeretted olvasni,
– ha örömöt szerzett,
megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:
