Hogy az ördögbe csináljam? Valahogy így fakadtam ki, persze csak úgy, magamban. Megesik néha, különösen kedves témák esetében, amikor nehezebb megfogalmazni valamit, mint átérezni. Mert gyakran a szavak nem kellően ügyes egymás után pakolása bizony képes tompítani az érzelmi lényeget. Ezúttal viszont szerencsém volt.
Az ördög meghallgatott. Hál’Istennek. Készséggel válaszolt a kérdéseimre, amik egy belső párbeszédben valahogy így hangozhattak. Volna:
– Szevasz, Ördög!
– Neked is szép napot, barátom! Mondd csak, tuti velem akartál diskurálni? Hát te nem valami asztrozófus-féle vagy? Annak meg nem felém kéne kutakodnia, hanem az isteni dolgokról irkálni.
– Abszolút igazad van. Valójában nem terveztem, hogy csevegjünk, de ha már így alakult, élnék a lehetőséggel. Egyszerűen csak a számra vettem a nevedet, mert nem találtam elég jó kifejezési eszközt.
– Elég balga vagy, barátocskám. Ez olyan, mint telefonon a gyorshívó. Tudd: amikor érzelemmel emlegetsz, készséggel eljövök.
***
A teljes cikkben tovább követheted a fura párbeszéd folytatását, tanulságokkal, felismerésekkel. És persze egy jó adag humorral.
Elolvashatod a Substack oldalamon:
https://substack.com/@ldonyijnos
kép: pixabay.com
