A mai cikk az elégedetlenség és a hála kapcsolatáról szól. Az apropót egy kiadós kurvázás előzte meg, persze nem a klasszikus, piros lámpás házas fajtából. Itt és most „csak” verbális bérnőstényekkel szexmunkásokkal találkoztam. Vagyis:
– Kurva eső! – Kurva olvadás! – Kurva sár! – Kurva kátyúk!
Ezen kívül hasonló jelzőket kapott az olvadás, a „nincstélmármegint” és úgy általában minden, ami egy frusztrált ember torkából – a felköhögött januári slejmmel együtt – előtörhetett. Mi tagadás, én is el tudnék mindettől tekinteni. Csakhogy három hétig igazi, azaz csikorgós és havas telünk volt. Akkor azzal volt baj. Elszálló gázszámla, csúszós utak, jégvirágos ablakok, dráguló tűzifa, ereszről lógó damoklészi jégcsapok, megvásárolhatatlan hólapát és vágyálom-szerű szánkó. Akkor most mi a tosz is van itt?
Könnyűnek tűnik levonni a magát szinte kínáló következtetést: a baj az elégedetlenség. Pedig ez nem igaz. Maga az elégedetlenség – tűnjön bármilyen meglepőnek – semleges valami. Milyenségét az általad választott iránya dönti el. Ha ez most kínaibb a rizstésztás zacskó feliratánál, akkor tarts ki, nem kell soká homlokot ráncolnod. Már a következő bekezdésben megmagyarázom, miért írtam. Ez a levezetés egyben mindig működő kulcsot csúsztat a zsebedbe, hogy eredményesen kezelhesd a jövőben adódó hasonló helyzeteket és az esetlegesen felhorgadó elégedetlenséget.
**
A teljes cikkben elmesélem, hogy nem önmagában az elégedetlenséggel van baj. Bármilyen meglepő, ez egy semleges minőség. Rajtad múlik, mihez kezdsz vele és kihozol-e belőle valamit, vagy csak hergeled magad agyvérzésig. Hoztam példákat is, hogy egyszerre legyen érthető és szemléletes.
Elolvashatod a Substack oldalamon:
https://substack.com/@ldonyijnos
kép: pixabay.com
