A mai cikket iróniában pácoltam. Ezért kérlek, figyelmesen olvasd; ha a szövegértési képességed nem haladja meg a szobapapucsét, most hagyd abba az olvasását. Muszáj ilyen durva, kirekesztő módon kezdenem. Mert allegóriában gondolkodunk, tehát a szó szerinti értelmezés téves következtetések levonásához vezet. Mintha pánikszerűen hívnád a rendőröket, mert közvetlen életveszély fenyegeti azt a hölgyet, akinek kedvese azt mondja: „egyem a szíved!” Ha ilyenkor te már látod, hogy a fickó ősi inka módra kivágja partnere vért pumpáló szervét és rituálisan – nyersen – elfogyasztja, akkor navigálj el, kérlek szépen. Minden egyéb esetben – a szint megugrása esetén – tarts velem. Először is kirándulunk egyet. Nyugi, semmi Gerecse 50, csak ide ugrunk el, a közeli fás részre. Ott kezdődött minden, legalábbis, ami ennek az írásnak az apropóját adta.
Futottunk. Nem, mint a bolondok a mélybe zuhanni készülő, balrog-sújtotta Gandalf javaslata alapján. „Csak úgy.” Családi apa-fia program. Kedves földúton kocogtunk, a fordulópont egy holtágnál várt minket. Meg két irdatlan nagy nyárfa. Nő ott több is, ez a páros viszont elfeküdt, végleg. Nem fejsze, se láncfűrész nem okozta vesztüket: látványosan rágták el a hódok a törzsüket. Megesik felénk, eléggé elszaporodtak; volt, hogy reggeli futásom során találkoztam is velük. Azonnal lecsaptam a magas labdára. Történt ugyanis, hogy nem sokkal korábban beszélgettünk a féligazságok természetéről. Ezt emeltem be a szituációba. Igyekszem végigvezetni ismét.
A következő tények önmagukban vitathatatlanok: két terebélyes fa elpusztult. Ki tudja, napi hány kilogramm oxigént termeltek, amit többé már nem tesznek meg. Láthatóan életerős példányokról beszélünk, hosszú évekig magasodhattak volna a vízparton. Vesztüket a könyörtelen, éles hódfogak okozták, ez is megkérdőjelezhetetlen. Tettük miatt tehát a levegő minősége is romolhatott. Eddig mind áll, amit leírtam. A dolog innentől kezd veszélyessé válni:
A hódok a felelősek. A rohadt kis dögök miatt köhögünk jobban és nő a szmog. Kíméletlen fagyilkosok! Be kéne csapdázni, majd jól agyonütni mind, lapáttal. Erősen, mert senki nem kívánja a szenvedésüket. Aztán persze meg is nyúzhatnánk őket; úgy tartják, értékes a bundájuk. A húsukat pedig odakínáljuk a rászorulóknak, nem lehet rossz, főleg, ha nincs mit enned. Vadíthatjuk tovább is:
Aki védi a fát, irtja a hódot. Ha fontos a levegő tisztasága, ne késlekedj! Ha tudsz parlagfüvet tépdesni, a hóddal is elboldogulsz. Nem nagy áldozat az egészséges hörgőcskék, a jól működő tüdő, végső soron a megelőzhető asztma oltárán. Ugye?
Nos, eddig a féligazság mechanizmusa. Egy bekezdés szilárd tényszerűség. Könnyű bólogatni, egyetérteni vele. Máris kialakul a bizalom és amint ez felépült, rá is fordulhattunk a hód-hóhér ötlet értékesítésére. Azt ugye nem kell leírnom újra, hogy nem, ne emelj se kezet, se kést, se baltát a hódra? Ugye tudod, hogy a nyárfa kurva gyorsan nő, szóval a természet hamar pótolja majd ezt a két hód-áldozatot?
Légy észnél. Olvass a sorok között. Ne ülj fel az ilyen, vagy ehhez hasonló eszmefuttatásoknak.
Ha az eredőre vagy kíváncsi, szerezz egy (hiteles!) történelemkönyvet, vagy guglizz valami megbízható forrást. Olvasd el, vond le a megfelelő következtetéseidet. Ha kell, fogalmazd meg a kérdést: vajon nem tudsz önálló véleményt kialakítani? Ugye, hogy igen?
Ennél több nincs a mai írásban. A kisajátítás helyénvaló lehet mondjuk egy fontos körforgalom építéséhez szükséges földterületek megszerzésénél. Jeles alkalmak esetében finoman szólva is aggályokat vet fel.
Láss tisztán, törekedj a teljes kép megértésére, befogadására!
kép: pixabay.com
További teljes cikkeket találsz a Substack oldalamon: https://substack.com/@ldonyijnos
