Majdnem azzal kezdtem, hogy ma ismét egy szakcikkel jövök, ami kurvára unalmas lehet azoknak, akiket nem érdekel az asztrozófia különös világa. De ezzel átvernélek, mint kisnyugdíjast szokás a túlárazott farháttal. Tehát a téma a csillagfürkészéssel függ össze, komoly tanulságokat vonok le benne – egyúttal a magas hídról csobbantok macskakövet az alant sötétlő állóvízbe. A téma aktuális, nemrég ismét (b@ssza meg, de sokadjára) futottam bele. Ez pedig a kardinális kérdés: kitől (ne) tanulj asztrozófiát. Többször írtam róla, beollózom az egyiket, mintha csak most született volna:
„Most elmondom a szerintem frankót, kitől kéne asztrozófiát tanulnod, ha ilyesmiben gondolkodsz. Vagyis nem. Inkább az elvet, mi mentén válaszd meg az embert, aki megmutatja neked a csillagos eget:
Legyen hiteles. E jelző számodra érvényes definícióját csak te tudod. Feleljen meg, hátsúrolás nélkül ugorja át a lécedet.
Olyanhoz ne menj, aki bár szakmailag kifogástalan, de emberileg taszít. Ez nem az a terület. Az én B kategóriás gépjármű-vezetés oktatóm, hát… hagyjuk. Egyszer írtam róla, nem őt választanám kártyapartnernek. De rávezetett a kuplung-fék-gáz és egyebek helyes használatára. Abban a szituációban kevéssé releváns a humán faktor. Nézzük tovább:
Évekig tanulsz tőle, tehát üdvös az elején olyan embernél kikötni, akivel el tudod képzelni a hosszú, közös felfedezőutat. Itt nem működik a „majd csak lesz valahogy” képlete.
Győződj meg róla, hogy ő maga is végzett, tehát oklevéllel rendelkező asztrozófus. Tudom, ez viccesnek hangzik, valójában blőd dolog (ha kell, kérj róla egy fotót). Ma Magyarországon az asztrozófia oktatása hivatalos oldalról nincs képesítéshez kötve. Létezik ugyan felnőttképzési törvény, de az inkább a keretrendszerért vállal felelősséget. Óraszám, papír (bocsánat: tanúsítvány) a végén és egyebek. A lényegre nem lát(hat)rá. Ha ennek eleget tesz és még számlaképes is, akkor akár a sarki suszter is meghirdetheti induló asztrozófiai kurzusát. És hogy hol itt a bökkenő?
A tudás jellege miatt okvetlenül győződj meg, akihez be kívánsz iratkozni, maga is végzett asztrozófus-e. Mert virágkötészetet például bárkitől tanulhatsz, akár autodidakta módon. Legrosszabb esetben egy kissé silány csokrot készítesz majd ballagásra, vagy az általad díszített koszorún röhögnek a temetésen. De más sorsába nem rottyantasz bele úgy, mintha kókler módon végezne valaki elemzést.
Okkal nem ajánlok senkit személy szerint. Nem azért, mert ne tudnék, régebben még meg is tettem. Mostanra átalakult az álláspontom: találd meg, aki neked való. Ne spórolj a kutatással, ha egyszer évekig tőle akarsz tanulni.
Amihez kitartást, erőt és csodálatos élményeket kívánok!”
Ezt kell kiegészíteni. És nem, ne félj attól, hogy leendő (?) mesteredet (?), vagyis tanítódat megkéred, ugyan már, szkennelje be, fotózza le és küldje meg neked, mutassa meg, bizonyítsa be, hogy végzett asztrozófus. Nem azért, mert enélkül nincs orgazmus a világon, sőt. Csakhogy… Aki összeollózza, innen-onnan összelopkodja, másolja, lenyúlja az infó-darabokat és azt állítja, hogy ő világosodott meg, egyedül; köldöknézés közben kapta az összefüggéseket, hazudik, mint autónepper a futásteljesítményről. Ez már önmagában is komoly baj, ám van valami, amiről most talán még nem tudsz, később azonban keresztbe tesz az érvényesülésed előtt. Egy szó, ami szinte mindent takar, az asztrozófusi hivatás koronája (mert nem, nem az elemzés az, legyen bármilyen meglepő is ez a kijelentés).
Pontosítás. Aki a turkálóból kapirgálta össze a „tudását” és soha nem tanulta meg, hogyan kell érdemben, mívesen pontosítani, az soha nem fogja tudni neked továbbadni. Lehetetlenség. És pontosítás nélkül nincs asztrozófus. Az AstroSky program remek, van is egy ilyen nevű funkciója. Hatvannál is több képlettel teszteltem: nem segít érdemben, sőt. Ha véletlenszerűen tippelget az ember, hasonló eredményeket ér el. Mikor gyanakodj? Ha „szerelem vége”, „munka kezdete” és ilyen sablonos kifejezéseket kérnek be tőled pontosításhoz. Akkor az illető bepötyögi a szoftverbe és szentírásnak kezeli, amit az kiköpött. Innentől pedig kezdetét veszi a koromsötét zsákutcában tévelygés.
A pontosításnak vannak meghatározott szabályai, ám ezeket olyan finomérzékeléssel, a tanultakon túli, azok feletti emberi minőségekkel kell színezni, ki- és betölteni, amitől a szakmányban gondolkodó sarlatánok irtóznak, mint mattrészeg a körhintától. Ezért kerüli sok, amúgy nagy nevű szaki is – mert nem tudja megcsinálni. Itt nincs rutin: nyolcszáznál több elemzés és pontosítás van mögöttem. Egyszer sem lehet biztosra menni, kell az alázat, a jelenlét.
Ezért a cikkért megint kapok hideget, meleget, akár fenyegetést is, mint régebben az asztrokókleres sorozatért. Immár lesz@rom. Mióta személyesen nem praktizálok, még kevésbé érdekel az érinettek véleménye, akiknek a bizniszét veszélyezteti a „fájó” igazság. Egy szélhámos sem hálálkodik, ha leleplezik. Ezzel együtt neveket nem írok, mert az (még?) nem való. Csak járj utána, kérdezz rá, s hamar lehullik a megélhetési asztroszakiról a lepel.
Nem, nem segíthetek érdemben. Nem foglak megtanítani pontosítani, ahogy asztrozófia kurzust sem indítok. Semmilyen személyes érdekem nem fűződött ezeknek a bekezdéseknek a megfaragásához, csak az: ne érezd átb@szva magad, ha százezreket kifizettél, végigszenvedtél egy Teams-es tanfolyamot, kaptál egy csili-vili oklevelet, amit ugyan kitehetsz a falra, de a minőség, az érdemi lényeg hiányzik. Mert átvertek, mert akit tanítódnak hittél, valójában megkopasztott, s nem asztrozófust emelt belőled, hanem tollas hátú, vastagon tejelő palimadarat.
**
További teljes cikket olvashatsz a Substack oldalamon: https://substack.com/@ldonyijnos
kép: pixabay.com
