Nem tagadom, hogy megdöbbentett a kérdés, pedig se pikáns, se személyes, se sikamlós nem volt. A hosszú évek során – hát, ha hozzá nem is szoktam, de azt hittem, egy egészen egyszerű felvetés nem képeszt majd el ennyire. Megválaszoltam három kurta mondatban, majd hallgattam rátok. Ezért is írtam meg ezt a cikket, mert ami egyértelműnek tűnik, gyakran kincseket rejt. Ahogy most is.
Miért ír minden asztroszaki mindig azonos dolgokról?
Ez az ominózus tudakozvány. Mit szépítsem – elvégre magunk közt vagyunk -, azonnal felhorgadt a zsigeri reagálás. Valahogy így:
„Ember, hát mindenki felett ugyanaz az égbolt fényeskedik. A koldus és a multimilliárdos ugyanazon csillagos ég alatt hajtja álomra fejét, amiből a tehetségtelen kontár és a legügyesebb kozmikus tudósító is dolgozik. Mi ezen a nem nyilvánvaló, hogy meg kell kérdezned, b@zmeg?”
Nem ezt írtam meg a privát válaszomban. Ez a modortalan kifakadás csak bennem pörgött végig, mint epilepsziás futóegér a terrárium sárgás homokjában, görcs-szakaszban. Szebben fogalmazva tényszerűen amúgy igaz. Tehát telihold idején minden szaktárs a holdtöltéről mesél vagy hazudozik. Hogy hogyan s miként, az már más tál tészta. Mégis: amennyiben ilyenkor egy újholdat kezdenék felvázolni, az akár olvasmányos cikkre is kikerekedhet, mégsem hasznosabb a múlt heti, lejárt lottószelvénynél. Mert egyszerűen nem igaz, ebből fakadóan hamis, szóval félrevezet téged.
Szeretem, ha egyéni módon tudok egyedit alkotni. Mégis öncélú trollkodás lenne a kozmikus ritmus ellenében nem létező, vagy nem akkor aktív égi apropókról írni. Ennek azért érdemes az előnyét is látni: a mezőnyben mindenki ugyanabból merít, motiváljon hát, hogy igazán ügyesen fogalmazzam meg a hasznos mondandót. Mert ez sem egyértelmű minden esetben:
Akadnak, akik a csillagügyi publikációikkal nem annyira segíteni, mint önmagukat fényezni kívánják. Ennek elengedhetetlen velejárója, hogy az olvasókban, követőkben egyfajta félelemmel vegyes függőséget építenek fel. Tehát csak az az igaz és valid, amit ők nyilatkoztatnak ki. Ennek etikájába nem megyek bele. Az Üvegtigris első részében Gabenről szólva már megtette Cingi: „morálisan ingoványos.” Hát én nem akarok ilyesmibe csúszni.
Egyszerűen nem tehet mást a magára valamit is adó asztrológus/asztrozófus, mint ír arról, amiről az összes többi, még a kártékony és fogalmatlan asztrokontárok is. Hiszen kell, már amennyiben a hasznos munkásságot célozza meg. Ezért fontos a tudás, a szemlélet, a precíz égi tolmácsolás égő vágya.
Akadnak olyan előrejelzések, amiket szimplán összefércel az elkövetője. Birtokol pár tucat fogalmazási panelt. Minden jelről és égitestről kijegyzetelte a kulcsszavakat. Amikor valami élesedik, egymás utáni sorba rendezi a régi, szamárfüles post-it cédulákat, majd leírja. Aki nem ennyire régimódi, a ChatGPT-t hívja segítségül. Ezekből azért kiérződik a lélek hiánya. És igen, ezért olyan csodás, hogy nincs privát kozmosz:
Mi ösztönözne erősebben, hogy megtaláljam, megvilágítsam, kiemeljem azokat a finomságokat, amikről más nem ír? Én magam ezt a haladó szintek felé tendálással szoktam összekötni, elvégre maximalista vagyok. Ám ahogy én megteszem, az bárki más számára is ingyen és szabadon elérhető választási lehetőség. Mégis tobzódik a bulvárasztrológia, amivel az égegyadta világon semmi gond nincs. Máris rátérek, miért.
Erős, tartós, érezhető igény van az olyan prognózisokra, mint „a Bika váratlan helyen talál szerelemre, a Skorpiót pedig megüti a guta bosszúállás közben, s a Nyilas komoly pénzhez jut.” Ez a legalja, a nívótlan nihil, ám emlékezz a mondásra: amíg lósz@r van, veréb is lesz.” (Az ősi mondás manapság aktuálisabb, mint valaha.)
Szabad fordításban: ki kell szolgálni az igényt, erről szól az ilyen orgánumok üzletfilozófiája. Ahogy ízfokozóval teletolt élelmiszeripari hulladékot is árulnak a boltokban – és meg is veszik őket, mert vonzó csomagolásban, remek marketinggel kínálják.
Ha élhetek egy profán hasonlattal: a csillagügyi tudósítás olyan, mint a halászléfőző verseny. Mindenki azonos bográcsot, ugyanolyan tűzifát, kiporciózott hal- és fűszeradagot kap, majd a csapatok ügyességén múlik, ki készíti el a legfinomabb étket. Nincs ez másképp akkor sem, amikor az égre nézünk és próbáljuk felfejteni egyes konstellációk üzenetit.
Ahogy a leginkább ízletes, ígéretesen gőzölgő hallé mellett teszed le a voksodat, úgy való igényesen megválogatnod, milyen minőségű előrejelzéseket olvasol.
Én továbbra is állok a vártán, ülök a gép előtt, nézem az eget, írom a magamét. Örülök, ha tetszik neked. Korábban behivatkozott troll-énem azért megcsikizett, úgyhogy a végére: ne oktass ki másokat, hogy mit írnak, vagy olvasnak. Jó, kifejezetten riogató, kártékony esetben, mikor a frissen szántott föld sötétségét látom, én sem kussolok. Egy határig viszont magánügy, amit – tetszik vagy sem – érdemes tiszteletben tartanunk.
További teljes cikket olvashatsz a Substack oldalamon: https://substack.com/@ldonyijnos
kép: pixabay.com
