Toplistás közhellyel indítom a cikket: a ma embere finoman szólva is szövegértési nehézségekkel küzd. Mondom: a ma embere, s nem te. Elvégre most is olyasmit olvasol, ami összetett szöveg. Háromnál több szó alkot egy-egy mondatot és azokból is féltucatnál többet írtam bele. Ez a tény önmagában tömegek számára b@ssza le a biztosítékot, mint klasszikus, jégesőt hozó nyári vihar villámai. Szóval ne kerteljünk: a tömegek hülyék. Tort ül a funkcionális analfebatizmus, amikor ugyan elolvas valamit, de értelmezni már annyira képtelen, mint sündisznó a villanydrótón egyensúlyozásra. A híres Mensa-teszt is alátámasztja a kijelentést. Botsáskánál soványabb vigasz, hogy a jelenség nem hungarikum; Európa- és világszerte hülyülünk (mármint nem mi, hanem ők, ahogy az imént megbeszéltük). Illusztrációnak készültem egy remek példával:
A képen fekete háttér előtt egy csodaszép (talán Honda CB 350?) café racer motorkerékpár áll; sok krómmal, a fényezett idomok meggymetál színben pompáznak. Már az esztétikai élmény is megkapó, ám a felirat koronázza meg:
„Ötven éve azt tanították, hogyan állíts szelephézagot, ma nagybetűkkel írják ki, hogy ne idd meg az ablakmosó folyadékot.”
Hát ebben minden benne van. Tényleg. Ennél szemléletesebben nehéz is lenne a butulás folyamatát tömören ábrázolni. Aki nem látja be a tény igazságtartalmát, vagy barlangban lakik, vagy (khmmm…) nem érti a lényeget. A kor- és kórtünetre egyféleképpen szokás reagálni. Ezzel az a baj, hogy a létező legkárosabb verzió:
Egyszerűsítünk. Lebontjuk apróbb, kisebb, könnyebben emészthető elemekre a mondandót. Atomizáljuk. Netán szöveg helyett képeket alkalmazunk (infografika, ugye?). Látszólag tiszteletben tartjuk a fokozódó butasághoz való jogot, de még ki is szolgáljuk. Leszokunk az összetett mondatokról. Csetelve természetesnek vesszük, hogy se ékezet-, se írásjel-fegyelem nem köt. Mer’ minek is az? Csak az idő megy vele, nem? Álszemérmesen úgy teszünk, mintha ez normális lenne. Közben pedig elfelejtkezünk Babits Mihály örökbecsű és -érvényű gondolatáról. Jeles költőnk sokat idézett szavait a Jónás könyvébe írta – és üdvös lenne, ha a szívünkbe, lelkünkbe mi magunk vésnénk be. Tehát: „… mert vétkesek közt cinkos, aki néma.” És ez nem csak a tudomásodra jutott rablógyilkosságról való hallgatás esetén érint. Nagyon nem:
Nem merül ki az igénytelenségben, ha te is aládolgozol az össznépi egyszerűsítésnek. Mire gondolok? Egyszerűen bűn(ös dolog), ha aktív cselekvéseddel vagy passzív tűréseddel hozzájárulsz a szöveg(nem)értés elharapózásához. Pont olyan, drága barátom, mintha az utcán sétálva elfordítanád a fejed és nem akarnád észrevenni, amint a túloldali buszmegállóban hatan vernek egy kicsi gyengét. Ahogy – remélhetőleg – nem követsz el ilyet, úgy kérve kérlek, ne akarj mindent a dúcidegrendszerű létformák nyelvezetével megfogalmazni. Amúgy pedig pontosan tudom, most mit mondanál:
Hát a víz is a legkönnyebb ellenállás felé folyik! Hát miért baj, ha nem akarok nyelvészkedni, csak élek a szimpla, fapados kommunikációval?
Nos, a válaszom nem hinném, hogy tetszene. Nem is ezért formálom meg; ez a cikk nem apellál a népszerűség növelésére. Szóval a víznek igenis igaza van. Mindig, most is, nemcsak Petőfi írta, hogy hiába van felül a gálya, a víznek árja, ugye, mégis az úr. De te nem vagy víz, hanem ember. És ha te mindig kocsonyás osztriga módjára puhánykodsz a kényelem vezérelte legegyszerűbb módon, az nem hasonlít a víz Természet-adta útjára. Az kurvára más. Lásd magad előtt az árokszélen húgyozó részeget. Jó sokat vedelt; sört, bort, sz@r minőségű felest is. De a hólyagja hajtja, s most csurrant, bőségesen. Nos, az a sárgás, kellemetlen szagú pisa a poros földön kígyózik és el-elfolyik. Hát ilyen az, aki nem akar érvényt szerezni az értelemnek, aki az intellektuális minimumot feláldozza a pillanat oltárán.
Tudom, hogy ez így, eddig nem hangzik túl jól. Már-már nyomasztó, mint összeírni a havi rezsiköltségeket. De azért nem szoktam billentyűt ragadni, hogy egyszerűen csak a befordulásodra játsszak; nem kapok jutalékot az antidepresszáns-gyártóktól. De még a likőr-manufaktúrák sem tejelnek, úgyhogy most fordítunk egyet. Elkezdünk építkezni. A nem túl rózsás (vagyis bazira baljós) látlelet után felvázolom a megoldást, ami szövegértési gyógyuláshoz és felvirágzáshoz vezet(het). Íme:
**
A teljes cikkben kikerekítem a témát. Haladó szint, nem könnyű, de értékes olvasnivaló. Olyan, amire tán évekig emlékszel. Okkal.
Elolvashatod a Substack oldalamon:
kép: pixabay.com
