A mai cikk elsődlegesen nem a piáról szól. Onnan indul ki és két alkohol-féleség tulajdonságait (is) fogom fejtegetni, de nem a hörpölés áll a fókuszunkban, úgyhogy most szeretnélek megkérni, hogy nyúlj oda és kattintsd át „ON” fokozatba a sorok között olvasási képességedet. Ha pedig a rum megveszekedett rajongója vagy, aki tűzön-vízen át kiáll szeretett italáért, nem biztos, hogy érdemes folytatnod, mert megeshet, akaratomon kívül bőszítelek fel. De üljünk is le a kocsmaasztalhoz, ahonnét az egész – legalábbis az ihlető szál – kigombolyodott. Ha filmet néznél, most következne: „32 évvel ezelőtt…”
A középiskolát 1994-ben kezdtem el és a baráti kör oszlopos tagjaival innentől datálódik a kapcsolódás. Manapság is igyekszünk rendszeresen találkozni, még ha az ideális egy sörözés/hónap ütemezés nem mindig jön össze. Múlt hónapban sikerült, ámbár nem teljes létszámban. Amikor kocsmát említettem, talán a régimódi kisvendéglő lett volna kifejezőbb. A hely, ahová zarándokolunk, klasszik kockás abroszos, konyhát is üzemeltet, pár egészen ízletes fogással. Ettünk, ittunk és a végén odakanyarodott a diskurzus, hogy kéne valami digestivo. Ez a szó az étkezések utánra való, a gyomrot simogató, az emésztést segítő tömény-féleséget takarja. Egyikünk szorgalmazta a rumot, amit rajta kívül olyan nagyon senki nem preferál a társaságból. Igen ám, csak most a szelíd elzárkózást egy kérdés vágta ketté, méghozzá Dezsőtől (akinek persze nem ez az igazi neve): „minek igyak nádat, ha szőlőt, fényt is ihatok?” – utalva a konyakra. Basszus…
Igen, tudom. A konyak az Cognac és csak az a borpárlat viselheti, ami Franciaország meghatározott területéről származik. Minden más azonos műfajú itóka neve „brandy,” de én most szinonimaként használom majd őket. Azért zártam egy basszussal az előző bekezdést, mert ezt így én még sose gondoltam végig, pedig már majdnem 47 évet éltem. Dezső viszont üzletember, a legjobb fajtából; gondolkodása ízig-vérig praktikus és felettébb lényeglátó, nem hord szemüveget, de optikája a józan paraszti ész, mindent azon keresztül szemlél. Ám nem akarok a levegőbe beszélni, utánakerestem, miből is készül a rum:
Melasz, friss cukornádlé, cukornádszirup vagy nádméz. Ezt adta ki a kereső, ami megerősítette az eredendő gyanút. A brandy pedig szőlőborból készülő borpárlat. Tudtam, mi az a rum, ittam is, még ha nem is rajongtam érte, ám ebből az aspektusból sose vizsgáltam. Itt lépett színre asztrozófus énem. A rum tehát, ha kicsit kisarkítjuk, nád-származék és némi ipari melléktermék eredménye. A konyak ezzel szemben maga a Fény, mert mind a szőlő, mind a bor, így a párlatuk is esszenciális, magas rezgésű fény(esség). Igen, már biztos kitaláltad, hogy a jó konyakot szeretem. Zárójel: ez gyerekkori becsípődés, akkor még nem volt ilyen származási szigorúság, a fos Lánchíd-konyakot is megillette ez a név. Így szoktam meg és nehézséget okoz brandy-ként neveznem, de ez az én személyes korlátom, amivel – remélem – senkit meg nem rövidítek. Lépjünk tovább.
A mai cikk elsődlegesen nem a piáról szól. Mert ha így lenne, kikerülhetetlen hungarikumunk, a Nap érlelte gyümölcsökből rézüstben főzött pálinka is helyet kapott volna. A célom csak egy gondolatébresztő felvetés volt és túlmutat a röviditalok világán – egészen (és általánosan) a minőségek felé. Tehát lásd és ismerd, mi miből készült, nem csak anyagában, hanem készítési energetikájában. Ha pedig igazán bölcs döntést kívánsz hozni, azt ennek tükrében tedd meg. Amennyiben jól sül el, akár egy finom konyakkal is letelepedhetsz a fotel mélyébe összegezni, ülepíteni, hogy meghívd a Fény palackba zárt lényegét. Állítólag ilyenkor is érkeznek megvilágosodással felérő sugallatok, ki tudja, egy próbát csak megér.
További teljes cikket olvashatsz a Substack oldalamon: https://substack.com/@ldonyijnos
kép: pixabay.com
