Ha azt kérném, tegye fel a kezét, aki szeret csalódni, nem hinném, hogy mancserdőt látnék. Ebből pedig máris levonhatjuk a következtetést, mai témának: utálunk csalódni. Mielőtt sietve elnavigálnál, hadd nyugtassalak meg: nem fogsz csalódni. Mert kihúzzuk a jelenség méregfogát.
A csalódás kiábrándulás; szembesülés a csúf ténnyel, hogy rohadtul nem azt kaptad, amit vártál. Ilyen szempontból lényegtelen, hogy barát, pár, új kabát, nyelvtanfolyam vagy egy hőn áhított álommunka a tárgya. Technikailag mind azonos módon működik:
Szeretnéd, kívánod, epekedsz utána. Ilyenkor hajlamos vagy kiszínezni, mi több: túldekorálni. Mire gondolok?
**
A teljes cikkben elmesélem, mit érdemes tudni a csalódás természetrajzáról. Miért vagyunk emberként olyan végtelenül perverzek, hogy nemcsak szeretünk, egyenesen vágyjuk is a csalódást, mint valami drogot? Azért az utolsó bekezdésekbe a megoldást is lepötyögtem. Működik, próbáltam.
Elolvashatod a Substack oldalamon:
kép: pixabay.com
#ladonyijanos #asztrozófia
