A hülyeség népbetegség. Nem érdemes vitatkozni, hogy az elhízás, a szív- és érrendszeri elváltozások, a dohányzás vagy éppen az idült idiotizmus okoz-e több kárt. A mai cikk témája utóbbi; megoldást nem kínál, inkább kérdéseket vet fel. Igen, kellemetleneket, mint lejárt forgalmival közúti ellenőrzést átélni, szúrós gyapjúpantallóban ülve. Kezdjük az elején, hátha éppen olyan is olvassa, akiről írtam (úgyse, ha mégis, akkor pedig bólogat, de nem veszi magára, mint tini a sapkát az első hó idején).
Mondják, a ma embere el lett butítva. Így, szenvedő szerkezettel. Ez igaz, de félig és – mint tudjuk – a féligazság sokkal ordasabb az egyenes tőhazugságnál. Csak a társtettest lehet leszoktatni a gondolkodásról. Aki bamba, s tátott szájjal, ostobán néz ki a fejéből és nem használja egészséges kritikai érzékét, józan paraszti eszét és úgy egyáltalán az agytekervényeit. Ha nehéz átlátnod, íme, egy analógia a táplálkozás világából:
Elhizlalni sem lehet senkit. Saját döntésed, hogy betévelyegsz-e a gyorsétterembe extra menüt zabálni, vagy hogy este kilenckor még egy szelet szalonnát vágsz, amit a vacsira befalt velős pirítós után küldhetsz. A legritkább esetben nyomnak csőre húzott pisztolyt a halántékodhoz, hogy szippantsd fel a 250 grammos gumicukros zacskó tartalmát, de biza maradéktalanul, mert azt a sárga kukába kell dobnod, illendően, környezettudatosan. Érhet tehát inger, késztetés, ám te döntesz. Az evés terén éppúgy, mint a (nem) gondolkodás térfelén.
A tollforgatók sírnak, hogy a szövegértés szintje a bányászbéka búbánatos valaga alatt hervadozik. Én is könnyezek ezügyben, ám senkit nem kényszerítenek, hogy elnavigáljon a négy mondatnál hosszabb írásokról és szkippelje az öt szónál gazdagabb mondatokat. Saját, egyéni felelősség, annak akár tudattalan vállalása. Tudod, most beszéltük meg: a túlevés és a kóros túlsúly sem azért rakódik rád, mert szánt szándékkal szumós alkatot akarsz. „Csak úgy” nasizol, hamikázol, a kilók meg vidám pisztráng módjára ugrálnak rád, a centik közben módszeresen a derekadra.
A jelenség egyik okozata a viselkedés: „hát nekem ezt nem mondta senki.” Nem, b@zmeg, mert feltételezték, hogy el tudsz háromig számolni, hogy látod a tetteid következményét és nem vagy olyan tulok, mint a legendák amerikai nagyija, aki pert nyert a mikró gyártója ellen, amiért nem hívták fel a figyelmét, miszerint a készülék alkalmatlan a macska szárítására. Ha te hülye vagy, ne mutogass másokra ezért. Állj a tükör elé és magadra inkább.
Tudod, a mai világ mindent alád tesz, csak a lemmingnél bölcsebben kéne használnod. Lehet pörgeti a szósöl médiát a pár másodperces, véget nem érő videókon zombulva, de ugyanaz az okoseszköz valóban okos(ító) társad is lehetne. Ő azt teszi, amit parancsolsz neki. Te vagy a főnök, az irányító, ezt sose feledd. Nem ő bontja le a szürkeállományodat, hanem te magad.
Amennyiben nem érint saját bőrösen, akkor pedig emlékezz: nem kell beállni a sorba. Nem ciki logikusan gondolkodni, előre látni, tervezni, zsigeri gerjedelem helyett értelmi- és érzelmi intelligenciád segítségül hívásával dönteni. Ha ki is billent a világ az egyensúlyából, te ne az árboc tetején lógva próbáld a végleges és végletes eldőlést sürgetni, inkább iszkolj vissza a saját, érték-központú középpontodba, mert kurvára ott a helyed. Mars!!
További teljes cikket olvashatsz a Substack oldalamon: https://substack.com/@ldonyijnos
kép: pixabay.com
