„ – A nemzetközi helyzet egyre fokozódik!”
Ez a mondat Bacsó Péter ikonikus filmjéből, A tanúból származik. Két emberöltővel ezelőtt, 1969-ben készült, mégis, ahogy telnek az évek, egyre aktuálisabb. Valamit tudhat. Ezt az öt szót Virág András, közismertebben Virág elvtárs ismételte olykor, Őze Lajos világklasszis alakításában. Amúgy gondold el: ez a régi, abszolút nem fancy és trendi alkotás 9,6 ponttal virít a port.hu-n. Nem egy mai rendező leszo…kna a dohányzásról, cserébe ilyen eredményért. Már majdnem valami obszcén szaladt ki a tollamból. De a lényeg a felütés: a nemzetközi helyzet ma sem nevezhető nyugodtnak, mi több: kurvára fokozódik. Olvassuk össze egy másik alapvetéssel:
Ami a térben van, természete szerint szerepet kap, mert kiköveteli. Íme, a példák:
Ha a színházban látsz egy puskát lógni a falon, az tuti, hogy egyszer úgy elsül, hogy ültödben besz@rsz.
Amikor a vagány csávó zsebében rugós- vagy pillangókéssel megy „lazítani” a kocsmába a haverokkal, akkor azzal nem körmöt fog piszkálni, hanem idegállapotba kerül és szúr. Vagy vág. Természetesen miután elhangzik minden hasonló konfliktus elmaradhatatlan indító hármasa: Mi van? Mi van?! MI VAN???!!!
Egy ifjú vagy leány tárcájában lapuló gumióvszer elsődlegesen nem arra készülődik, hogy kölcsönadják a legjobb barátnak/barátnőnek egy spontán légyotthoz. Az „fel akar húzódni” egy megfelelő szerszámra, hogy rendeltetésének megfelelően helyt álljon.
A dolgok természete, hogy fontosak akarnak lenni, szerephez kívánnak jutni. Itt érkezünk el 2026. januárjának nemzetközi, és egyre fokozódó helyzetéhez:
Fegyverkezés. Talán a Vatikán az egyetlen állam kerek e Földön, aki jelenleg nem az éves büdzséjének megdöbbentően nagy hányadából vásárol valamilyen arzenált. A nagyobb országok emberi ésszel nehezen (semennyire…) felfogható összegeket vernek el fémre, lőszerre, technikára. Ezek tények, nem én állítom, bárhol utána olvashatsz, ahogy a következtetéseket is bátran és nyugodtan vond le:
Az ágyú torka nem azért ásít feketén, hogy földet lapátoljanak bele és virágokat ültessenek. A rakéta szinte ficánkol, hogy röppenhessen, majd becsapódhasson. A fenti törvényszerűség miatt ezen ne csodálkozzon senki. És nem, nem kell egyetlen országnak sem feltett kézzel ülnie. Ugyanakkor valahol jó és üdvös lenne, ha a józan ész (maradéka) bekapcsolna. Hozok egy egyszerű, bárki számára könnyen érthető példát hozzá:
Otthonod bejárati ajtaját zárod. Éjszakára éppúgy, mint mikor útra kelsz. Nagyon helyesen. Rendben a hevederzár, a riasztó. Védd meg a tulajdonodat, ám kerüld a túlzásokat. Szóval, ha a bejárati ajtó mellett baseball ütőt tartasz, a cipősszekrényen feltöltött sokkolót, az emeleti ablak alatt felhúzott nyílpuskát és azt mantrázod: „csak adjon rá okot a rohadék, hogy ezek valamelyikét használjam” az már túlmegy a prevención. A tárgyaid vágyják a szereplést és szerinted ezzel nem növeled az esélyét, hogy éppen és pont hozzád törjenek be? Mert a nemzetközi helyzet egyre fokozódik. Idehaza is.
További teljes cikket olvashatsz a Substack oldalamon: https://substack.com/@ldonyijnos
kép: pixabay.com
