Ugyan baromi jó érzés felismerni az egyértelmű összefüggéseket, mégsem ez visz igazán előre. Csettintesz, elmosolyodsz, képzeletben akár meg is veregetheted a vállad, azonban a valódi, komoly és fajsúlyos pozitív hozadék máshol vár rád. Erről szól a mai cikk, két pároson keresztül végigvezetve. Ez már haladó pálya, arányosan magasabb megtérüléssel. Íme:
A különbségtétel mindennél fontosabb. Azaz:
Megtorlás vagy önérvényesítés?
Krisztusi szeretet vagy balf@szság?
Kezdjük az elején, a megtorlással és bosszúval. Ha ilyen vágyad ébred, akkor megsértett valaki. Elszenvedtél egy merényletet, amiért meg kell fizetned. A másik az adósod, felírtad a kéménybe és – ugye – fehér ember nem felejt (https://www.szotarjelentese.com/feh%C3%A9r%20ember%20nem%20felejt), ahogy a régi mondás tartja. Könnyű azonosítanod a feszülő állkapocsról, a gyomortájéki rögökről és az önkéntelenül is befeszülő vállövi izmokról az érzetet. Van ám más neve is:
Vádlási kényszer. Szájzárat kapott boxerkutya módjára dédelgeted a sérelmet és várod az alkalmat, hogy jól odarúgj és megtorolj. Ha mérni szeretnénk, akkor ez a késztetés az egész számok halmazán éppen nulla és egy között lenne valahol. Igen, ez logikai bukfenc volt, de a bosszú bizony a maximumán sem éri el az 1-et. Hoppá. Mi lenne, ha hagynád a jó büdös francba? Mi történne, hogy lehúznád a vécén (biztos, ami biztos: duplán öblítve) és megismerkednél, majd rögtön megbarátkoznál egy másik fogalommal? Szeretném neked bemutatni, hiszem és bízom benne, hogy bensőséges jó barátod lesz: ő az önérvényesítés.
Válts személetet. Remek analógiát kínál a sport. Önérvényesítő köntösben már réges-rég nem bosszút akarsz állni. Lehet, hogy kaptál egy-két gólt, esetleg a másik szettelőnybe került. Nem megölni vágyod, hanem egyenlíteni. Első lépésként. Majd jöhet a győzelem, legalábbis a következő etap már az az út. És itt nem a másik (megalázó) veresége tesz boldoggá: a saját győzelmed, amit vágysz, ez a fontos.
Ha magából a kifejezésből indulunk ki, máris megmutatkozik: összetett szó. Ön-érvényesítés. Azon, hogy „ön”, nincs mit magyarázni. Önmagad. Te, aki vagy. Érvényesítés: jogos érdekedet, azaz önmagadat, a vágyadat, a törekvésedet juttatod kifejezésre, majd célba. Ez az alapvetés és nem a másik kinyírása. Éppen ezért különül el borotvaélesen, metszet nélküli, különálló halmazként az önzéstől. Utóbbinak mindig akad kárvallottja, az önérvényesítésnek soha. Még akkor sem, ha tízezren állnak rajthoz egy utcai futóversenyen és csak egyvalaki állhat a dobogó legfelső fokára. Ennek megértéséhez viszont már valóban haladó szint, az ok-okozati gondolkodás meghaladása az előfeltétel. De menni fog:
Ha valaki jobb, de te mindent beleadtál, nem fogod vesztesnek, nyomorult lúzernek, alulmaradt senkinek érezni magad. Ez az önérvényesítés ragyogó aranytallérjának másik fele. Mi kell hozzá? Mi az a minőség, amivel valódi önérvényesítővé válhatsz?
Erő. Kraft és nem keménység; e kettő ég és föld viszonyulásában van. Minél több az erő, annál kevésbé kell keménykedni és viszont. A legkeményebb csókák valójában félénk, pöttöm kisfiúk legbelül. A hiányzó erőt próbálják a hatvanas bicepsszel, a redőzött tarkóval és a péniszhosszabbító autóval pótolni. Jobbára sikertelenül. Jó tudnod persze, mi a baj a keménységgel:
Rideg, rugalmatlan és hamar, ám váratlanul törik. Elég kellemetlen kombó. Pont akkor hagy cserben, amikor a legkevésbé számítasz rá. Való igaz: néha azért maga a puszta keménység, a pőre nyersesség is eredményre vezethet. Ebben azonban nincs köszönet; a pillanatnyi látszat-kielégülésen túl. Az áldás pedig még nagyobb ívben kerüli el; olyan széles kört írva le, hogy útközben kétszer is tankolnia kell. Miről ismered fel? Van pár emblematikus jelzője: kiizzadt, kicsikart, kiszenvedett. Nem jó, na. Ne is ragozzuk tovább.
Az erő üzemanyag. Táplálja, élteti a változtatást. Ami belőled, általad, kiforrott elhatározásod, meghozott döntésed alapján indul ki. Ezért is kapta meg a „tat” műveltető toldatot. Változtatás és nem fapados változás. Utóbbinak alanya vagy. Ha úgy tetszik: átmegy rajtad, mint az úthenger; magyarán elszenveded. Tetszik vagy sem. Amikor viszont változtatsz, te tartod kezedben a varázspálcát. És igen, te mondod ki, hogy huss és pöcc. Változtatva emelsz és fordítasz.
Életet emelsz és sorsot fordítasz. Reccs. Elég hangos volt, szinte megtéptem a kéziféket, ezúton is bocsánatot kérek a síró mechanikától. Van egy kulcsszó, róla beszélnünk kell. Pontosabban ideje tisztába tennünk:
Sorsfordítás. Ha annyi százforintosom lenne, ahányszor ezt az elnevezést asztroszakik és egyéb tudatossági tudorok leírták, már kilóra vehetném meg az ország bármelyik gáz-, központi fűtés, vagy fűnyíró-szerelőjét, minden vagyontárgyával egyetemben. De hadd áruljak el egy titkot:
Nincs sorsfordító égi történés. Soha. Semmikor.
Bálványok dőlnek, ikonok hullanak, engem meg magába szippant a kénköves, bugyogó pokol. Mégis le kellett írjam, mert így van. Nem a kozmosz akármelyik rezdülésétől változik, azaz fordul a sorsod. Ezt jó tudnod.
Erős, ütős, fényes, kedvező, ösztönző, csodás – ilyén égi állás számos akad. Azonban te magad és nem más fordít a sorsodon. A témában régebben írtam egy cikket, javaslom, keresd fel, belinkelem. Ott bővebben írtam erről a jelenségről: https://ladonyijanos.hu/mitol-forog-a-sors/
Jön egy akármilyen égi konstelláció. Stimulálhat, de helyetted semmit el nem végez. Se pro, se kontra. Tehát jó irányba is te fordítod a sorsodat, de nem a retrográd Merkúr fog kiforgatni a vagyonodból sem, hanem a te balfék, elhibázott döntéseid. Azaz a reakcióid, amit pedig szabadon válogathatsz meg. A felelősség súlya tehát a te válladon nyugszik: hová, hogyan, merre, miként fordul a sorsod – rajtad áll. Ez az önérvényesítés magasiskolája, ez a felelősségvállalás, ez a valódi tudatosság. Az egyenes hátú, büszke tekintetű, spirituális ember felfelé vezető, egyenes útja. Aki ezzel együtt sem balf@sz, sőt:
Immár tudod: erős vagy. Élnek benned combos belső „igen”-ek. Ezek birtokában képes vagy határozott és hatást kiváltó „nem”-et mondani. Zárójel: ősi magyar szómágiánk szerint, aki nemet tud mondani, az nemesedik. Aki viszont képtelen erre – nos, az illető nemtelenné silányul. Zárójel bezár, megyünk tovább.
Erős vagy tehát és amikor nemet mondasz, azt jókor és jól teszed. Minden olyan felvetésre, szándékra, befolyásolásra kimondod a nagybetűs NEM-et, ami eltérítene a szívedben dédelgetett igenjeidtől. Végtelenül egyszerű, letisztultságában szép képlet. Ez óv(hat) meg attól, hogy átverjenek vagy megvezessenek. Gondold csak végig:
Két lábbal állsz a földön, de antennáid felfelé törekednek. Középpontodban élsz és tisztában is vagy erőddel. Vannak álmaid, céljaid, terveid. Ugyan mennyi esélye lenne egy szélhámosnak, egy alantas céllal manipulálni próbáló egyénnek? Édeskevés. Neki inkább savanyú, mint az éretlen, haragoszöld egres.
Az a bizonyos krisztusi szeretet pedig nem más, mint egy állapot. Alapállapot, nem cselekvés. Nyitott és elfogadó vagy. Figyelmes, de megingathatatlan. Felkarolod a gyengébbet és becsülöd az erősebbet. Úgy adsz és kapsz, hogy közben világosan, hófehér-tisztán látod: ezzel az élet éltető folyamatát hajtod előre. Egyszer csak arra leszel figyelmes, hogy energetikai szigetként emelkedsz ki a szintben való torzsalkodás világából. Igen, a hangokat hallod, ha akarod, még a szándékot is érted. De már nem érint meg. Mert nincs vele dolgod. Magasabban állsz. Nem felsőbbrendű vagy: egyszerűen csak meghaladtad és kinőtted ezt a minőséget.
Látod: mindez valójában csak egy karnyújtásnyira van tőled. És ez mindenképpen igaz, tarts akárhol is az utadon. Hiszen a valóságodat te alakítod, a történetedet te írod. Erővel, szeretettel, tudatosan.
János
kép: pixabay.com
– ha tetszett a publicisztika,
– ha szeretted olvasni,
– ha örömet okozott,
megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő cikkek elkészülését:
https://www.donably.com/ladonyi-janos-asztrozofus
első, eredeti közlés: 2024. február 17.
