Mindannyian érezzük, ezek a hetek-hónapok több erőt, ügyességet, odafigyelést igényelnek. Aki habkönnyűnek nevezi az idei nyarat, vélhetően valami jóféle hallucinogén cucc hatása alatt áll. Azzal együtt, hogy én magam is gyűjtöttem pár pofont, mégis óva intelek, hogy azt mondd: nehéz, problémás időket élünk. Pedig nem ittam semmit.
Embert próbáló időszak. Mit szólsz hozzá?
Nem csapjuk be magunkat, tehát semmi valóságtagadás, rózsaszín szemüveg és toxikusan szemellenzős pozitivizmus.
Számtalan hatás állít kihívások elé. Ezek eredete látszólag vegyes: társadalmi, gazdasági, kapcsolati és ezer más forrásból érkező tesztek, vizsgák, alkalmassági felmérések érkeznek. Akár kérted őket, akár nem, derekasan jönnek. Persze asztrozófusként nem mondhatom, hogy semmi kozmikus származás nem érhető tetten.
Szinte restellen leírni, olyannyira közhellyé silányították a Smaragdtábla mondatait. Mégsem tekinthetek el Hermész Triszmegisztosz gondolatától:
„Ami lent van, az megfelel annak, ami fent van, és ami fent van, az megfelel annak, ami lent van, hogy az egyetlen varázslatának műveletét végrehajtsd.”
Bármilyen fajsúlyos égi folyamatok történnek is, a földi valóság nem törvényszerű következménye. Az igen, hogy bemozdulnak a dolgok, mégpedig intenzíven, ám annak módja nem előre megírt.
Amikor egy ember vagy éppen egy ország lakossága bizonyos szinten tart, annak megfelelően érkezik a kozmikus befolyás. Vegyünk egy rendkívüli módon leegyszerűsített példát:
Nap-Mars együttállás. Aki tévelyeg és az ösztönlény szintjén tengeti az életét, abból kihozhatja a kötekedő, agresszív, durva énjét. Talán magának se tudja megmagyarázni – bár miért is erőlködne ilyesmivel? -, hogy mi okból üt előbb, kérdezés helyett. Egyszerűen csak jön, mondhatni idegállapotba kerül.
Ezzel szemben a pallérozódás, az önismeret, az önfejlesztés útját járó földi vándor egy ilyen találkozóból a nemesítő önlegyőzést, a jobbító változtatást, az értelmes célkitűzést veheti ki.
Egyazon aspektus, a véglény és a csillogó szemű csillagszülött fölött is szimultán Nap-Mars kombó ragyog. Csak éppen nagyon nem mindegy, kiben lel táptalajra az égi hatás. Ezt élhetjük meg némiképpen összetett, intenzív formában.
Hiszem, hogy egy tudatosabb, kevésbé torzsalkodó társadalom nem olyan siralmas módon reagálna egy-egy komolyabb hatásra – eredettől függetlenül -, ahogy most teszi. Ez az adj Isten – fogadj Isten relációja.
Nem nehéz, nem szívató, nem gáncsoló heteket élünk. Embert próbáló, az igaz. Megízlelted már ezt a szót amúgy a maga csodálatosságában?
Próba elé állítják az embert. Tehát lemérheted, mennyire vagy jó, hol tartasz. Ha nem a poroszos oktatás mocsarán kellett volna átrágnunk magunkat, jobban tudnánk értékelni a lehetőséget.
Sansz, hogy képet kapj aktuális helyzetedről. Mint egy állapotfelmérés az autódról, vagy éppen egy átfogó orvosi vizsgálat. Kiderülhetnek a problémák és ez nem biztos, hogy elnyeri a tetszésedet. Ki szeret szivárgó hengerfej-tömítéssel vagy éppen egy növekvő epekővel szembesülni? Ám pont itt és ezzel kapsz esélyt, hogy változtass.
Az embert próbáló időszakot nem túlélni vagy átvészelni kell. Az a jégeső.
Fogd fel amolyan kalandtúraként, még ha nem is utazol sehova. Bear Grylls most házhoz jön.
Vedd örömmel, hogy kihozhatod magadból a legjobbadat. Morcoskodva is jön a megmérettetés, csak úgy kevésbé kibírható, a fejlődési lehetőségekről nem is beszélve.
Ne kérdezd, mikor ér véget. Majd. Amikor időszerű. Abban a pillanatban, hogy átment a mondandó, hogy megértetted, amit kell – és változtattál, mégpedig tartósan.
Mi mással is zárhatnám ezt a cikket: mindent bele!
kép: pixabay.com
– ha tetszett a cikk,
– ha szeretted olvasni,
– ha örömöt szerzett,
megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő írások elkészülését: