Az imposztor olyan, mint a gyilkos galóca. A látvány nem ijesztő és az íze kellemes – állítólag. A fogyasztás következménye azonban végzetes. Mindkét esetben. Ha a gombát kerülöd, akkor is érdemes körültekintőnek lenned. De mi fán terem, s egyáltalán: mi a szösz az az imposztor?
Szélhámos. Ezt szokták rávágni. Nem voltam rest, rákerestem, bemásolom a definíciót:
„Az imposztor szó jelentése csaló, szélhámos, gazember, svindler, gonosztevő. Általában az olyan embert hívjuk imposztornak, aki megtéveszti társait azáltal, hogy valaki másnak tetteti magát, vagy olyan képzettség és tudás meglétéről biztosít, aminek nincs birtokában.” – forrás: google.com
Mindannyian ismerünk ilyen kétes elemeket.
Mindannyian felismerjük az ilyen kétes elemeket?
Alapszabály: az imposztort minden, lebukás nélkül túlélt nap erősíti. Egyre vaskosabb az önbizalma, mert ismét működött a praktikája. Ha viszont nyakon csípik… dől a dominó. Persze nem elsőre:
A szélhámos tőkéje abban áll, hogy mindent tőle telhető eszközzel igekszik bizonyítani, ő mégsem az. Kitér az egyenes válasz elől, kebelbéli jó barátja a ködösítés. Pár eset a közelmúltból:
Kuruzsló, aki önmagát plasztikai sebésznek kiadva végzett fenék-feltöltést. Intézte mindezt szaniterekhez való sziloplaszttal.
Ápoló, aki végzettség nélkül tette a dolgát – ha néha baj történt, hát idős, beteg ember volt az illető, „benne van a pakliban.”
Autószerelői papír nélkül, YouTube videókból pallérozódva fékbetétet cserélő „szaki.”
Ez három kiragadott példa a sokból. Egyik ijesztőbb a másiknál. Persze nem kéne ilyen messzire mennem: nem kevésbé problémás, amikor valaki képzettség nélkül nevezi/gondolja magát asztrozófusnak és úgy oszt észt.
Meglehet, a következmények nem olyan nyersen direktek, mint egy egészségügyi vészhelyzet, vagy egy összeomló fékrendszer, ám a maga sunyi módján, lappangva hasonlóan káros. Tudod, emlékszel rá:
A gyilkos galóca mindenképpen megöl. Hacsak nem mossák ki időben a gyomrodat. Tehát: az imposztor – ha hagyod – átver. Ez élteti és ebből él. Az asztrológia/asztrozófia világában valahogy így működik a jelenség:
Függés. Az imposztornak kell, hogy legyen tehetsége összeollózni tartalmakat. Kifigyeli, mire cuppannak rá az emberek (szerelem, kapcsolatok, pénz, ilyesmi mindig sláger). Majd kiszolgálja az igényt. Aki pedig kellően gyanútlan, hamar a függőség állapotában találja magát. Minél több idő telik el, a szálak annál inkább vastagodnak meg. Ebből adódik:
Erősíted magadban, hogy a hamis orákulum valódi. Hiszen olykor bejön, amit mond. Igen, mert egyfajta önbeteljesítő jóslat és az természete szerint támasztja alá magát.
Az ébredés fájós, feszengős. Ki szeret rádöbbenni, hogy balfácánként viselkedett?
Légy észnél.
Amikor az erdőben kirándulsz, érdemes hozzáértő társat vinned, amennyiben gombászni is vágysz. Ha nem találsz ilyet, fajtánként külön gyűjtve vidd el a piacra, ott még rendelkezésedre állnak a gombavizsgálók. Segítenek, hogy a finomságokat megedd, a mérgező viszont kukába kerüljön.
Ha pedig szélhámossal találkozol… Tedd a dolgod. Nem baj, ha hallgatsz rá; én magam is – bár rettenetesen nagy árat fizetve – sokat tanultam bűnöző csalóktól. Igaz, ma már inkább elkerülöm az ilyen szituációkat. A végére pedig egy kiegészítés:
Ha nincs tétje, nem baj. Akkor viszont már nem is csalás. Ha a virágosnál a mosolygós Manci nem szerzett OKJ-s papírt virágkötészetből, de évek óta álomszép csokrokat és koszorúkat készít neked, az abszolút rendben van. De hozhatom magamt is élő példaként:
Nincs semmiféle újságírói papíros végzettségem. Igaz, ilyesmit sose állítottam. Még sajtótermékekben való megjelenéseimkor sem. Nem hiszem, hogy bárkit megrövidítettem volna, becsapni meg végképp nem tudtam, hiszen nem mondtam, hogy felszentelt tollforgató lennék.
Bízz magadban, bízz a bölcsességedben, mondj igent az értékekre, nemet az imposztorokra!
kép: pixabay.com
– ha tetszett a cikk,
– ha szeretted olvasni,
– ha örömöt szerzett,
megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:
