A mai cikk címe komolyabb ízű, akár fenyegetőbb hatást is kiválthat, mint a tartalma. „Egy betű hatalma.” Mesekönyv a diktatórikus hajlammal megáldott L, X, netán M betűről (figyelem: találomra választottam őket, ne keress párhuzamot senkivel és semmivel. Ha mégis találsz, az a véletlen számlájára írandó). Ez a betű biztos félrefésüli a haját és keskeny bajuszt visel az orra alatt. Esetleg különös, háromcsúcsú kalapban apróskodik, kezét furán mellénye gombjai közé dugva. Persze másképp is működik: aki mögé odapöttyintenek egy „T” betűt, az meghalt, elvégre ez a múlt idő jele. Szóval, aki retteg a végtől, az a T-től is, nem igaz? Nem. Megnyugtatok mindenkit, ilyen vérengzésre nem kell számítani. Inkább bakikra. Amiket én követtem el.
Igen, vétkeztem. Nem egy dologban; ha gyónni járnék (nem szokásom), hosszasan kéne időt töltenem a fülkében. Ezúttal a szövegírói hibákat teszem közszemlére. Az élesebb szeműek amúgy észre szokták venni, többen – abszolút kedvesen – meg is írják, hol gépeltem el valamit. Pedig – becsszó – igyekszem. Nemrég írtam, hogy önmagam korrektora vagyok, emellett a szövegszerkesztő helyesírás-ellenőrzésére is támaszkodok. Mit mondjak, elég sz@r mankó; ha a való életben kéne használnom valami combsérülés miatt, gyakran taknyolnék ordas nagyot. Most csak – amolyan „kis színes” gyanánt – pár fura esetet szeretnék veled megosztani.
Semmi katarzis, nulla spirituális hozadék. Még csak nem is übervicces. Mert akad, hogy egy betű különbséggel két, önmagában amúgy értelmes, ám egészen mást jelentő szót kapunk. Bő tucat éve írok napi szinten, ez alatt termelődött jócskán. Most inkább a frissekre koncentrálok, íme, pár pár, vagyis néhány darab kettős:
világ – valag
szintet lép – szinte lép
Aztán az egyik kedvencem: mellett. Ezzel a névutóval, másképp viszonyszóval heti szinten akad afférom. Fizikai vagy energetikai helyet fejezünk ki vele, tiszta sör. Sor. Bocs, meleg van, én meg szomjasabbnak érzem magam a sivatag bárhány púpú tevéjénél. A „mellett” helyett becsúszik, hogy a szövegben „mellet” marad. Ami szintén értelmes. „Karcsi a hentesnél látott pár szép (csirke)mellet.” Nem ragozom, a kebel + tárgyrag összege a „mellet.” Se a kurva F7, se semelyik korrektor-alkalmazás nem szűri ki. De én sem, hogy a magasságos ég áldja meg! Szerencsémre az olvasók figyelmét is elkerüli ez a konkrét galiba, mert még nem kaptam meg a hímsovén és a szexista jelzőket az ilyen szó indokolatlan szerepeltetése miatt.
Egy betű eltérés. Tényleg nem a valag. Világ. Mégis: ég és föld tud lenni. Pár éve esett meg a téma legviccesebb malőrje:
Abban az időben számos, zömében online képzést, előadást tartottam. Jogi és „trendiességi” okokból ezeket egységesen a „workshop” elnevezéssel illettem. Prózai amúgy, tényleg: egy hivatalos, formális „előadás” jóval szigorúbb sallangmunkát vár el egy mezei workshopnál. A gépem viszont… Hát, imádom, szuper, de nem mai gyerek. Egyik-másik gombja olykor és kissé akad-ragad. Többek közt a „W” is. Így történt meg az a csúfság, hogy személyes kedvencem, a Főnixébresztő kiajánlóját már majdhogynem beidőzítettem, mikor szemet szúrt a nyílt seb:
Lemaradt a „W”. Nem Főnixébresztő Workshop, b@zmeg, hanem Főnixébresztő orkshop. Orkshop, mintha válogathatnál termetes, vasudvardi uruk-haik, apróbb mordori fajzatok; nyilazó, szimatoló-kereső orkok közt. Nyilván nem ingyen, elvégre „shop,”, ahol a megvásárolt dolog, termék, szolgáltatás ellenértékért cserél gazdát. Igen, kis híján felcsaptam ork-kereskedőnek. De egy sugallat észrevétette velem, amit kellett, így hamar javítottam. Azért csak összekapartam pár – erőst földszintes – tanulságot:
Egy betűn sok múlhat.
Jó, hogy nem agysebész, vagy robbanószerkezeteket tervező pirotechnikai mérnök vagyok.
Ha ilyen elütéssel találkozol a jövőben – törekszem, hogy ne forduljon azért el ő ilyesmi, legalábbis ne túl sűrűn… -, akkor tudd: ez áll a hátterében. Mert az emberi agy tudja, mit akart leírni. Csak aztán… hát, nem mindig az köszön vissza a képernyőről.
További teljes cikket olvashatsz a Substack oldalamon: https://substack.com/@ldonyijnos
kép: pixabay.com
