Semmi hírértéke nincs azzal indítanom a cikket, hogy világunk kifordult magából. Hacsak nem egy otthonos barlangban éldegélsz, szembesültél a ténnyel. Bármilyen vonatkozásból is nézzük, olyan dolgok esnek meg, amikre pár éve még legyintettünk volna – legfeljebb hozzátéve, hogy április elsején, netán szilveszterkor humorizálhatunk velük. Ma meg már együtt élünk velük, mert mi más tehetnénk? Zárójel: sokat. most viszont a tünetről szeretnék megosztani veled pár gondolatot:
Amit nem tartunk normálisnak, igyekszünk megmagyarázni. Ősi emberi működés, mert amikor az agyunk megkapja az infót a miértekről, már el is kezd megoldást keresni. Addig viszont az ékszíj ledobva csüng és tort ül a tehetetlenség. Ideológiát gyártunk – közkedvelt eszköz ősidők óta. Nyilván senki nem így nevezi, mert utáljuk, ha a koholt magyarázatunk üres, tartalmatlan és bánatos fing módjára száll el a semmiben. Ezért dúcolunk, vagyis igyekszünk alátámasztani.
A mai kor emberének kinyalja a hátsóját a technika. Az AI korában mindent megkérdezhetsz a robottól és ő készségesen azt válaszolja, amit hallani akarsz. Pro és kontra. Neked baromira semmit nem kell érdemben keresned; a XXI. század informatikai lehetősége szoktat le a kritikai szemléletről. Mondok egy példát:
Pár éve egészségügyi problémákat, tüneteket szakosodott oldalakon böngésztek a kíváncsiak. Fáj a nyakszirted? Nyilall a bokád belső oldala? Csuklás után böfögsz? Nosza, irány a webbeteg (és társai), oszt diagnosztizálod aktuális nyavalyádat, nevesítve a kórt. Ez önmagában is károsabb volt, mintha a nyestet kereszteznék a kullanccsal. A mesterséges intelligencia ilyen irányú használata kimaxolja a „lehetőséget.” Mert már elég beírnod (vagy éppen felmondanod, ha utálsz klimpírozni) a gépnek, az pedig kiköpi, miben is szenvedsz. Vagyis: „hivatalos”, linkekkel spékelt választ kapsz, amit immár büszkén lobogtathatsz. Közben elvesztél, mint gólyatáborban a szűzesség.
Talán nem tűnik olyan károsnak a társadalmi-politikai folyamatok ideologizálása, mint elvenni a dokik kenyerét, mégis az. Itt húzom ki asztrozófus-énem hátát. Előszeretettel érvelnek tudorok és tévelygők az égre mutogatva. Hogy ennek vagy annak a hírekből is ismerős történésnek melyik bolygó, vagy milyen fényszög az okozója/felelőse. Nem kéne, mert ezzel csak az ember kiszolgáltatott, homokszem voltát erősítik az ilyen csikorgó hangok. Alap akad, persze. Csakhogy inkább felkínál, helyzetbe hoz és nem meghatároz. Erről amúgy a könyvben alaposan értekeztem, rávilágítva a „predesztinál” és a „determinál” kifejezések magyarítására, lényegére és eltérésére – nem hallgattam arról sem, hogyan veheted kézbe az irányítást (https://stellala.my.canva.site/).
Bármi és akármi zajlik az égen, három dolgot, három alap-pillért soha, semmikor és semmilyen körülmények között nem csavar ki a kezedből:
Felelősségvállalás. Tudatosság. Józan paraszti ész.
Önmagadból kifordulni csak nélkülük tudsz – erről sose feledkezz meg.
Ezzel a témával amúgy foglalkoztam régebben is. Évekkel ezelőtt írtam egy „Vigyázz, ha az éggel magyaráznak!” című cikket. Most aktuálisabb, mint négy esztendővel ezelőtt volt. Úgyhogy ide is másolom, mondandója nem kopott, mint a nagypapa arany zsebórájának a fénye sem:
„A felgyorsult/lelassult mozgású Szaturnusz több, erősebb akadályt gördít az emberek útjába.
A Kosba lépő Mars felelős az agresszió elharapózásáért, az ököljog mind gyakoribb érvényesítéséért.
A retrográd Vénusz hatása erősíti fel a félrelépésekre, megcsalásra, kapcsolati hűtlenségre való hajlamot.
Három mintamondat, amit így, ebben a formában vélhetően nem olvastál – mégis, ismerősnek találtad őket. Bár ne így lenne. Mi bennük a közös? Valamilyen bajt, gondot, problémát közvetlenül égi eredetűnek tüntetnek fel. Mindezt azzal tetézve, hogy kategorikus, megfellebbezhetetlen kijelentésként hasson rád, azaz eszedbe se jusson még csak gondolni se arra, hogy talán nem kell így lennie. Egyszerű, bár végtelenül alantas szándéktól vezérelt mechanizmus. A mai cikk célja (divatosabban: küldetése), hogy kipukkassza ezt a csúúúnya, fekete lufit.
A szándék felismerése kulcsot ad a megoldáshoz. Az ilyen jellegű kinyilatkoztatások elválasztják az ember és az ég lényegiségét. Ami égi, az hatalmas, az fönt van, végtelen; legfeljebb nézhetjük, nem több. Te pedig kicsi és jelentéktelen vagy, ahogyan Manfréd (népszerűbben Mani) mamut Szabó Sipos Barnabás veretes orgánumán közli Sid lajhárral a Jégkorszakban. Apró, tehetetlen, véletlenségből született pötty, akinek ráhatása az egész Univerzumra… Hát, azt le sem lehet írni, mennyire jelentéktelen. Minél nagyobb a kontraszt, annál elveszettebbnek érzed magad. Ez azonban illúziókeltés, ismerd fel, csípd nyakon. Ezt nem én mondom, hanem két, a témában elismert szerző foglalta össze. Íme:
Amint fent, úgy lent. Hermész Triszmegisztosz Smaragdtáblájáról, ha mást nem is, ezt a tételt minden spirituális tan igyekszik zászlajára tűzni. Már amelyik egy kicsit is ad magára és nem felejti el „elegáns” módon az égi eredeztetést… Szepes Mária pedig „a csillagok nem kényszerítenek, csak hajlamossá tesznek” mondatával teljesíti ki a helyes képletet. Ez az egyenlet emelő irányú megoldása. Csak vesd össze a jelen riogatóit e két szellemóriás formátumával és hitelességével. Még inkább azzal, amit mondtak. Mérd le, belül, tebenned melyik rezeg mélyebben. Nem lesz nehéz ráébredned, hogy mégsem a közelgő telihold miatt kezd jobban csöpögni a csapod, csak a kóc rakoncátlankodik. Van ám még egy ütőkártyám, miért nem szívat meg az ég. Ki is játszom, tessék.
Az ég segít. Ez a „feladata,” már ha lenne értelme a Kozmosszal összefüggésben kötelezettségekről beszélni. Az ég segít, helyesen ez a segítség. Magyarul és éles helyzetben így szokás megfogalmazni: Segíts, Ég! Felfelé irányuló tekintettel, megszólító erővel, mély bizalommal. És az ég nem hagy cserben, meglásd.
Az égen – épp úgy, mint az Anyatermészetben – minden és mindig változik. Mozgásban van, még az állócsillagok is, ha ezt a mi mértékünk szerint igen lassan művelik is. A fenti történések energiái hatnak ránk – rád és rám egyaránt. Valamennyiünkre, csak egy kicsit görgess vissza Szepes Mária aranymondatához: hajlamossá tesznek. Nem köteleznek. Az már rajtad és rajtam múlik, hogy az erők alacsony vagy magas szintjét választjuk működésünk, életvitelünk során. Erről kussolnak az asztrotudósítók, pardon: a csillagriogatók. És igen, itt veszik ki csendben, sunyin a szabadságodat, mint farzsebből a tömött tárcát zsúfolt piactereken. Már ha hagyod.
Tömegpszichózis. Gondoltam, idelinkelem a hivatalos definícióját, de nem találtam kellően precíz leírást. Anélkül is tudod, mire gondolok. A nyitó mondatok riogatása ugyanis a tömegpszichózis elvén működik és hat. Elkerülhetetlennek állítják be, mint azt, hogy holnap esni fog, fagy, netán megdőlnek a melegrekordok. Az időjárás a hajléktalan koldus kartonkunyhójára épp úgy hat, mint a multimilliárdos luxuskastélyára. Az már más kérdés, melyiküket hogyan érinti, miképpen reagálnak rá. Neked azonban nem kell, sőt: nem szabad elhinned, hogy bármilyen égi állás/mozgás automatikusan elgáncsol.
Ha akarod, ha kell, ha azt érzed szükségesnek, keress utána – lehetőleg hiteles forrásból. De még ez sem muszáj. Ami viszont igen: kanyaríts kérdőjelet minden olyan kijelentés végére, ami mélyen belül rossz érzéseket kelt benned és rút mutatóujjával az égre mutat, vádol és okol. Ez a leggyorsabb, biztos módja a szabadságod visszaszerzésének. Kialakítja az egészséges spirituális önvédelmi mechanizmusodat, azaz észbe kapsz, ha például azt olvasod, hogy a holnapi Nap-Merkúr szembenállás miatt sok koccanás várható. Zárójel: ilyen égi állás nincs és nem is lehet; a két égitest a Földről nézve 28 foknál jobban nem távolodik el egymástól.
Ha semmi mást, ezt mindenképpen érdemes magaddal vinned a mai írásból. Ne legyen igazam, de egyre inkább szolgál, segít az információ. A tél közeleg, a nappalok rövidülnek, de ez nem azt jelenti, hogy neked be kéne fordulnod. Az ég segít.
Megsegít.”
További teljes cikket olvashatsz a Substack oldalamon: https://substack.com/@ldonyijnos
kép: pixabay.com
