Minden más híresztelés ellenére: az átmenet nem fal fel szőröstől-bőröstől. Valóban, a jelen hetek-hónapok markáns kozmikus váltása a Halak-Kos áttűnés. Öt égitest lép át a zodiákus utolsó cikkelyéből az elsőbe. Ideje tisztázni, mi a valódi jelentősége az áttűnésnek.
Véget érésből új útra lépni.
Ha rám bízták volna, hogy maximum 5 szóból álló, óriásplakátos üzenetben fogalmazzam meg, akkor ezt csúsztattam volna át az asztalon a megbízóm elé. Úgy, hogy ő ugyan aláírja a teljesítés-igazolást, én viszont – a kiszámlázás ellenére – elégedetlen maradok. Okkal, ezt szeretném veled megosztani. Tudj róla, mert így másképp tekintesz a naptári év első felének égi zajlására. És tudod: amint fent, úgy lent. Tehát:
Az állatövi jelek 12 egyenlő részre osztják az égboltot. Ezek egyenként 30 ívfokot fednek le. A kört a Kos jele nyitja, míg a Halakkal zárul. Eddig közismert, a magasabb megértés miatt viszont lásd a „kör” lényegét:
Soha nem ér véget. Nem, ez nem a cégnél elszenvedett szívás-cunamira értendő.
Nem ér véget, tehát újra és újra lehetőségek érkeznek. Kiapadhatatlan folyó, ha úgy tetszik. Ebből vonhatjuk le az első következtetést:
A vég nem olyan, mint amikor más jegyzi el a kedvesedet, a vonat zárófényét még látod és zsebedben az első osztályra, ablak mellé szóló helyjegyed tépheted és kukázhatod, netán beszállókártyával a kezedben szunyókáltál el a váróban és még pont integethetsz a gépnek, amint behúzza a kerekeit. A kozmikus „vég”-ek más jelleggel bírnak.
Fordulat. Nem oly’ drasztikus, mint ahogy szeretik ábrázolni az asztrotollnokok kevésbé tehetséges egyedei. Ott olyasmi érzése támad az embernek, hogy jön a pap, feladja az utolsó kenetet, majd elhal a lélegzet. Tükör a szájba (semmi lehelet), szemhéj lecsuk, Kegyelet Bt. megrendel. Ezt szokás a Halakra vetíteni. Majd jön a földből a rügy, napvilágra érkezik az újszülött, legördül a futószalagról az új kávégép (Kos-cégér alatt immár). Az élet – hál’Istennek – árnyaltabb ennél.
Megérett folyamatok felismerése, következtetések levonása, összegzés. A Halak vizes elemű; olyan bölcsülést kínál fel, ami az értelmen túl a mély érzelmek szintjén is szálakat mozgat. Itt lapul az a szikra, ami egyértelművé teszi a láncolatot:
Amikor befejezel valamit, a legritkább esetben nem történik semmi. Emlékszel: se az anyag, se az energia nem vész el. Ülhetsz a hátsódon, pont úgy, egyhelyben, mint lelkiismeretes kotlós a tojásain. Attól még belül zajlanak a történések. Ez pedig immár maga a Kos:
Kezdet, elindulás, újulás. Frissítés, upgrade. Az energiamegmaradás törvénye miatt egészen egyszerűen nem maradhat el a Halak után a Kos-ság sem. Kár túlmisztifikálni. Olyan világegyetemi törvényszerűség, mint a gravitáció:
Tudod, mi a lényege. A Föld középpontja felé tendál, négyzetes gyorsulással. Amikor viszont kipenderül a kezedből a csészéd, nem ezen agyalsz, hanem igyekszel jó kézikapus módjára még a levegőben elkapni. És ezt mindenki tudja:
Az analfabéta, iskolát soha nem járt illető is megfigyelte, milyen a szabadesés. Talán nem ismeri a „gravitáció” kifejezést, a képletét meg tuti, nem tudná leírni (hiszen írástudatlan, ugye), mégis tisztában van vele. Ennyire evidens törvényszerűség, hogy a Halakból Kosba úszunk át. Ahol megjelenik az erő is.
Tűz. Lendület, energia, ami emel. A Kos tüzessége cselekedetekre ösztönöz. Nem kényszerít. Az is megeshet, hogy életed egy bizonyos Kos-szituációjában semmit az égvilágon nem teszel – a külvilágban. Ám beleül megérik valami, netán elhatározásra jutsz. Megosztom a saját, ide vágó példámat.
Maraton. A misztikus táv. Kétszer teljesítettem, soha többé nem akarom, nem nekem való. De életem végéig büszke leszek rá, hogy megvolt, nem is egyszer. Az inspirációt viszont nem egy futóként ismert illetőtől kaptam. Hanem sőt: Lukács László, a Tankcsapda frontembere nyilatkozott ezirányú ambícióiról. Egy kölcsönkapott futómagazinban olvastam és megálltam egy pillanatra. Egyrészt, majd’ tizenkét évvel idősebb nálam, másrészt olykor megesett, hogy ilyen-olyan káros szenvedélynek hódolt. Hát, ha ő képes rá, akkor ezt én is meg tudom tenni. Amikor – igen, nem akarom elhallgatni, mert ez a teljes igazság: – a vécén ülve elolvastam a cikk ezen részét, félretettem az újságot. Dolgom végeztével is csendben ténykedtem, de sziklaszilárd meggyőződésként épült fel bennem, hogy nekem bizony maratont kell futnom. És amikor 2018. márciusában elsőre, majd 2019. októberében másodjára értem célba 42.195 kilométert követően, annak a „Kos” státusza a fajanszon ültömben ért. Tehát megérkezett a szikra, fellobbant a tűz, de ott még csak sz@… ültem a fenekemen. Elnézést, ha valakit megbotránkoztatott az elengedés (amúgy Halak-féle minőség) ábrázolása.
Stellium. Szó, amivel úgy dobálóznak, mint fronton a kézigránáttal. A stellium sem tör az életedre, de még a spájzban fellógatott combsonkát sem rágja le a duplán fűzött spárgáról. Szimplán bolygóhalmozódást jelöl. Nem torlódás, nulla „STAU!” villanó tábla az autópályán. Több égitest áll össze. Lehetőség-svédasztal:
Egy csomó alternatíva kínálja magát. A szokásosnál talán harsányabbak a színek, az illatok, a téged érő impressziók. Mint a búcsúban. Ám ott is csak a te mértéktelenséged okozza, ha éjjel kettőkor lakodalmas kutya módjára okádsz a csipkebokor tövébe. Maga a sokadalom csodajó.
Igen, a Halak-Kos átmenet itt van, egyes bolygók esetében megtörtént, mások még előtte állnak. Javaslom, a részletekért nyisd meg újra a március elején kiküldött hírlevelet, ott részletesebben foglalkoztam vele. Tudod: ismétlés a tudás anyja (a jó édes és nem a ’Q’ betűs…).
A fent történő folyamatok csupán hajlamosítanak, nem vezérelnek, hiszen önálló, öntudatára ébredt ember vagy, kosárnyi szabad akarattal.
Érdemes ennek megfelelően élni, dönteni – és boldogulni.
kép: pixabay.com
– ha tetszett a cikk,
– ha szeretted olvasni,
– ha örömöt szerzett,
megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:
Egy válasz