Ha jelen vagy a közösségi médiában, úgy annak hátrányait épp úgy viselned kell, mint ahogy az előnyeit élvezed. Ha tetszik a sok lájk, netán imádod a megosztás-cunamikat, akkor férjen bele, amikor valaki nem ért veled egyet.
A pénzedbe nem kerülő publicitásért cserébe árucikké válsz, amit lehet mustrálni és kifogásolni. Bírd el. Nyilván van egy határ, de még akkor is jobb a helyzeted, amint a középkori hordószónokoknak:
Üljünk időgépbe és nézzük meg, pár száz esztendővel ezelőtt miképpen festett a közösségi média.
Kicsike város, ahol az utak összefutnak, megtelepedett kovács, szűcs, szatócs és bognár. Az összes frekventált régi vezetéknév szakmája képviselteti magát, némi pecsenyesütővel, bitófával, füvesasszonnyal és más egyebekkel. A piactér a központ, a fórum. Te is ott gondolod kinyilvánítani ilyen vagy olyan véleményedet. Ügyesen fel is készültél:
Megfelelő méretű, viszonylag masszív hordót gurítasz be. Kiegyensúlyozod, majd felkapaszkodsz rá. Mielőtt megszólalnál, előbb persze bölcsen próbálgatod, hiszen ki akarná prófétai munkásságát egy közröhejes hanyatt eséssel kezdeni. Miután a fizika biztosított barátságáról, már oszthatod is az okosságot. Kezedből tölcsért formálva tudatod a város népével, miről mit gondoljanak. Aztán vagy bejön, vagy sem.
Előbbi esetben taps, éljenzés, ingyen ebéd és kancsó bor vár a fogadóban – így lájkol a jó középkori nép. De ha nem tetszik a mondandód… Rohadt paradicsom épp úgy akad, mint záptojás, krumpli, lósz@r és egyebek. Ezek az emberek legalább olyan ügyesen dobnak, ahogy megcéloztak. Ha pedig kivágod a biztosítékot, mindig akad tűz, ahol hamarjában egy kicsit (vagy végletesen nagyon) megégessenek. Bár a „lincselés” szó csak 1835-ben bukkan fel a humán szókincsben, magát a tevékenységet nem csak ismerték, de nagy kedvvel és kitörő örömmel gyakorolták századokkal korábban is. Nos, valahogy így nézett ki dióhéjban a középkori közösségi média.
Beszól egy troll?
Azt kérdezi, érdekből adod az idiótát vagy tényleg ennyire hülye vagy alapjáraton?
Vitába száll a nézeteiddel? Netán szalonképtelen módon?
Emlékezz rá: ez egy digitális világban történik. Onnan is szerezhetsz sebeket, szó se róla. Külön irodalommal bír a kiberzaklatás (cyberbullying) és társai. De bőven tűréshatáron belül áll a vélemény nyilvánításának szabadsága. Ami lehet, hogy nem tetszik, mert abban a meggyőződésben élsz, hogy a nevedre szabadalmaztatják majd a spanyolviaszt. Ugyanakkor senki nem fog megégetni, de még forró szurokba hempergetni sem, hogy aztán tollba forgasson. Ideje rendet tenni a fejekben itt és most, a XXI. század első negyedében, egészen pontosan 2024-ben:
Ha használod a közösségi médiát, tűrd el, ami vele jár. Ha kell, hetente, de akár naponta emlékeztesd magad: összehasonlíthatatlanul kedvezőbb hordón álló elődeidnél a helyzeted. Nem csak a fizikai atrocitások veszélyének hiánya miatt. Kaptál eszközöket, amikről ő még csak nem is álmodhatott.
Tiltás. Erős és végleges eszköz; tagadhatatlanul rém hatékony. Régen vajon elsétált volna, akinek odaszólsz, hogy hagyjon már békén? A tiltás eszköz, analóg a villanó piros lappal. A játékos leballag a pályáról, akár csendben, méltósággal teszi, akár szidja a korrupt bíró jó édes anyját, akinek bár repedt a sarka, mégis üzletszerűen szerez örömöt és hoz kielégülést a kocsisor „urainak.” Akit tiltasz, eltűnik.
Néha, évi pár alkalommal én is tiltok. A véleménykülönbséggel semmi bajom, sőt. Unnám és utálnám, ha csak „köszönöm szépen” és társai jellegű hozzászólásokat kapnék. A zsigerből mocskolódó kommenteknél csóválok egyet a fejemen és – mi tagadás – kéjes örömmel nyúlok a mellényzsebembe a piros kártyáért, akarom mondani, nyomok a „felhasználó tiltása” gombra. Ilyen egyszerű, innentől kezdve pufogásnak helye nincs.
Ez a média – elég csak a nevét megnézned – közösségi. A nézeteidet mindenki láthatja, a véleményed potenciálisan bárki emberfiához/lányához eljuthat kerek e világon. És viszontvéleményezheti, ezt pedig – igen, tűrnöd kell. Ez pont olyan, mint amikor rekkenő nyári napon bikiniben/bermudában kisétálsz a strandra. Ott is ugyanígy akárki végig mérhet a pillantásával. De te is másokat. Nyáron idomokat, egész évben gondolatokat, írásokat, értékes eszmefuttásokat és eget gyalázóan rettenetes ökörségeket. Ami nem tetszik, azzal pedig kezdj, ami jól esik:
Ha troll vagy, trollkodj. Számolj a vele járókkal. Nem javaslom, legalábbis alapállásként. Bennem is él ez a faktor; igyekszem „kultúrtroll”-ként nívósan, elegánsan – és formailag kifogástalanul/támadhatatlanul – odaszúrni, ahol és amikor úgy érzem, kell.
Ha végletesen érzékeny vagy, fontold meg, neked való-e ez a világ. Igen, farkastörvények uralkodnak benne. Választhatsz álnevet és lehet a profilképed egy animált mókus, aki kókuszdión csücsül törökülésben. Tehát elbújhatsz, de azért az nem az igazi. Hiányzik belőle a kurázsi, a jó értelemben vett tökösség, hogy vállalom, amit írtam, mégpedig névvel és arccal.
Ha ostoba vagy… Akkor ezt sem olvasod. És hiába is írnék neked bármit, azt tennéd, amit eddig is, mennél a fejed után. Ez a dolgod.
Célszerű azért embernek maradnod és megőrizni a humán nívót. De vedd tekintetbe, hogy itt mindenki itthon van. Ha ez nem tetszik, akkor fel is út, le is út. Ezt nem a bunkóság mondatja velem, ezért ajánlok működő alternatívakat:
Zárt csoport. Én magam nem csinálom, személyes okokból. Se időm, se kedvem moderálgatni. Tudom, hogy praktikus dolog, de a rá fordítandó idő és energia túl soknak tűnik ahhoz, hogy belevágjak. Te viszont csinálhatsz ilyet és a falakon belül, a csoport védelmében aztán szabad a pálya (nyilván vannak a „közösségi alapelvek,” szóval azért annyire nem mindent).
Hírlevél. Ma már ódivatúnak tűnik, de ez is egy szuper módozat. Én magam imádom, lelkes híve vagyok. Azt és úgy írok, amit csak szeretnék. Bárki bármikor leiratkozhat, de kevés az utómunka. Igen, ez inkább egyoldalú, ezért is olyan kényelmes a magamfajták számára.
Barátok. Igen, ez a legrégebbi és a vegytiszta közösségi média. Ahol senki nem rúgja ki a széket alólam, ha egy-egy poén nem PC (és ezúttal nem a Personal Computer rövidítésére gondolok, hanem mondjuk a balneológusokon élcelődő viccekre). A barátaid közt – ha ők valóban, a szó nemes értelmében azok – igazán önmagad lehetsz. Tartsd nagyra és élvezd, hogy velük lehetsz.
Amit érdemes elkerülnöd: sértődékeny, hisztis megnyilvánulások. Ez nemtől (és igen, kortól, vallási meggyőződéstől és még az életkortól is) függetlenül gyakran tapasztalható. Ilyenkor merül fel: de minek megy oda? Ez az értetlenkedő kérdés a Himaláján megfagyottak kapcsán szokott feltörni a néplélekből, de szükségtelen Ázsiáig kalandozni. Ha nem bírod azt, amivel ez a világ jár, jobban jársz, ha másfelé találsz rá a boldogulásra.
Van, aki imádja az extrém sportokat. Más azonnali szívinfarktust kapna tőlük. Egyesek élnek-halnak a klasszikus zenéért, ám ismerek olyant, akit kergetni lehetne mondjuk egy Beethoven hegedűversennyel. A zenei ízlésem kaotikus, én imádom, de aláírom, hogy mást halálra idegesíthet.
A közösségi média vegyes, néha össze-vissza, de szabadságot ad. Élj vele.
Nem az eszköz rossz, hanem a felhasználó sutasága/tájékozatlansága/talpraesettségének hiánya okozhat gondot.
Légy bölcs, gondold át, mit szeretnél. Majd tedd azt és úgy. Ennyi és tényleg csak ennyi.
kép: pixabay.com
– ha tetszett a cikk,
– ha szeretted olvasni,
– ha örömet szerzett,
megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő hírlevelek elkészülését:
