Nincs annál galádabb, alávalóbb gonoszság, mint a gyerekek lelkébe gázolni. Mégis: újra és újra megteszik. Nem is akárhogyan:
Óriásplakát, ami az iskolakezdéshez kínál füzetet, trendi tolltartót, táskát és ezer egyéb tanszert. Nem is lenne vele semmi baj, ha nem június végétől okádnák a kereskedelem kevéssé jeles képviselői. Csóri gyerek még ki se pihente az évzárót, már bombázzák, hogy mindjárt jöhetsz vissza és egy újabb tanév veszi kezdetét. Ennél gyalázatosabb időzítést nehéz elképzelni. Ami most közeleg, nem sokkal marad el tőle:
Július vége, augusztusba fordulunk. Hohó, mindjárt vége a nyárnak! Heteken belül becsengetnek, mehettek vissza! A nyár már az utolsókat rúgja, látjátok, mennyivel később világosodik, mint június végén. Néha már ködös a hajnal. Sárgul, szomorodik minden. Az aratás elmorzsolja a nyarat, s vele a féktelen örömöt… A napok hetekké telnek, azok pedig szépen, de nem is olyan lassan bizony elvisznek szorgos hátukon a szeptemberbe. Elseje vasárnap, remek alkalom délután négyre évnyitót hirdetni, hurrá!
Hát egy nagy lóf@szt!
Bocsánat a trágárságért, nem öncélúan írtam le. A ragyogó augusztust rémítgetéssel tönkretenni emberiség elleni bűntett. Olyan, mint amikor egy kosárnyi illatos, érett, fehér húsú őszibarackot készítesz elő. A héja szinte magától hámlik le, ahogy a magját is zokszó nélkül, lágyan engedi el. Negyedeled, kockázod egy nagy üvegtálba halmozva. Kezded érteni, miért imádják a darazsak, olyan mézédes és nyálcsordító az aurája. Kicsi sütisvillát készítesz elő, mert ha kézzel ennéd, menthetetlenül a könyöködig folyna a leve, ami persze überragacsos, annyi a természetes gyümölcscukor benne. De hoppácska:
Jön Dezső bá, a nagy horgász a szomszédból. Imént fogott egy bő ötkilós nyurgapontyot. Már meg is pucolta, elkészítette. Külön a filét rántani, a patkókat és a hallébe valót. Egy belsőséget azért félretett. És most hozza a sűrű, sötét, méregzöld pontyepét. És szépen ráloccsintja a te álombarackodra. Hogy ami amúgy mennyei édes lenne, attól egy pillanat alatt menjen el a kedved és méla undorral dobd a kukába.
Tudom, gusztustalan hasonlatot választottam, okkal. Mert így emlékezni fogsz rá. És ha bölcs vagy, tanulsz belőle. És augusztusra fordulva nem akarsz napokat, heteket számolni, mint centit vágó sorkatona, ahogy a leszerelés napjára készül (én így tettem bő 25 éve).
Nyár van. A nyár pedig kétféle módon értelmezhető.
Naptári nyár. Ez az egyik, itt kerek hónapokkal dolgozunk. Augusztus 31-én, szombaton 23 óra 59 perc 59 másodperckor ér véget, akkor pendül a hónapforduló. De még az is messze van. A valódi nyárról nem is beszélve:
Csillagászati. Ezt a jelzőt mondják a rádióban, többé-kevésbé helyesen. Azért én a „spirituális” kifejezést is mellé tenném. Pontosan megfogalmazva így szól: a nyár addig tart, amíg a Nap el nem hagyja a Szűz asztrológiai jelét. Így azért ritkábban hallani, inkább az őszre szokás koncentrálni; azt pedig központ csillagunknak a Mérleg jelébe való megérkezése hozza el. Idén, 2024-ben ez szeptember 22-én 14 óra 43 perc 38 másodperkor történik meg (budapesti adatokkal számolva). Szóval ráérünk még a nyarat temetni. Sőt.
Ne várd a végét, mert akkor nem vagy benne, tehát élvezni sem tudod.
Ez az alapvetés. Ha kell, alakíts ki új szokást. Hidd el, illetve inkább tapasztald meg, hogy megéri. Bőségesen.
Boldog(abb) ember lehetsz, leszel.
Bónuszként a gyerekek lelki, mentális egészségéért is sokat teszel.
kép: pixabay.com
– ha tetszett a cikk,
– ha szeretted olvasni,
– ha örömet szerzett,
megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:
