Kifejezetten utálnám, ha önismétlésekbe kéne bonyolódnom egy-egy előrejelzés kapcsán. Semmi sem hervasztóbb, mint ugyanazt újra leírni, különösen többször egymás után. Ez a Merkúr és a Vénusz együttállása kapcsán jutott eszembe. Ezek ketten meglehetősen gyakran gabalyodnak egymásba. Erről annyi közhelyet lehetne írni, hogy attól még a Volánbusz is defektet kapna. Biztos akad, aki megteszi, de száradjon le a kezem, ha az én leszek!
Biztos, ami biztos, nyitottam egy új bekezdést, hogy sebtiben meghazudtoljam saját fogadkozásomat. Így kell kioltani a kezdet tüzét, de hát valahogy muszáj szót ejtenem a két planéta milyenségéről. Legfeljebb majd jól elkárhozok, úgyis érik az valahol már, gondolom. Szóval kapcsolatbolygók mindketten, az eltérés inkább árnyalatnyi: a Merkúr a megismerés felől közelít. Számára a másik felfedezése érdekes; interakcióba kerülni vele, s jó esetben eszmecserélni (és nem szilveszteri részeg módjára ráhányni a közlendőt, ugyebár).
A Vénusz ezzel szemben sokkal inkább a viszonyulások örömteli, kellemes részét emelné ki. Miért jó a másikkal? Mitől érzem magam olyan kellemesen vele? Ezúttal (hogy pontosan határozzam meg: január 28. és 31. között) a két filozófia egy asztalhoz ül. És ez neked jó. Ha még csak sejted, tarts velem a következő bekezdéseken át és pontról pontra le is vezetem, miért mertem ennyire kategorikus módon kijelenteni.
**
A teljes cikkben elmesélem, miért tartom rendkívülinek a január végi Merkúr-Vénusz együttállást. Ezúttal sem elégszem meg az asztrológiai háttérrel, ami persze Vízöntő, de nem ragadunk le se nála, sem a szintén érintett Bak csillagzatánál. Az extráért az égi egyenlítőig emelkedünk, mert ott már a Delfin csillagzatával találkozunk – és persze a lényeggel is.
Elolvashatod a Substack oldalamon:
https://substack.com/@ldonyijnos
kép: pixabay.com
#ladonyijanos #asztrozófia
