Tüskéshörcsög elégedetlen. Mindennel. Mindenkor. Még a nevével is. Mi az, hogy Tüskéshörcsög? Hogy lehet ezt becézni? Tüsihöri? Hülyén hangzik – legyint és köp egy hegyeset. Tüskéshörcsögben fel sem merül a kérdés: ki is akarná becézni, mikor ő egy Tüskés Hörcsög? Nem mindig volt ám ilyen. Régen selymes bundát hordott, mosolygott, kedves kis rágcsálóként élte napjait. Ám ez elmúlt.

A folytatólagosan elkövetett morgás, elégedetlenség e kedves pocokszabásúból Tüskéshörcsögöt faragott. Kemény, kitartó munka volt, de sikerült. Hogy ettől ki boldog, boldog-e egyáltalán valaki, arról nem szól a mese, időnként az író is elfelejt szálakat eldolgozni, mint szerelmes varrónő az üléshuzat-gyárban. Tüskéshörcsög morog, elégedetlen, ezzel nagyjából le is írtuk egy átlagos napját. Most biztos azt gondold, ez baromi unalmas, de nem így van. Időről időre öröm éri, ami megszakítja a monoton morgás-elégedetlenség libikókát. Persze ez az öröm is különleges fajta: káröröm.

Az erdőben, a mezőn néha olyan dolgok esnek meg, amiket Tüskéshörcsög vidám kárörömmel nyugtáz. Pillanatnyi ideig felszabadul a szorító görcs a mellkasában, amit évek óta felépített. De mitől vált elégedetlenné, ha nem mindig volt ilyen? Neki nem jó semmi. Ha lezárják az ösvényeket és nem mehetnek az állatok sehová, hőbörög, hiszen csorbul a szabadsága. Amikor feloldják az erdőzárlatot, bosszankodik, hogy egymás sarkát tapossa a sok négylábú és szabályos dugó alakul ki a forrásnál, a gyümölcsbokroknál és a jelentőseb erdei pontokon.

A Nyúl is egy szemét alak. Van rajta sapka. Nincs rajta sapka. Mikor eldönti, hogy ezért megveri, ritka pillanat köszönt rá. Bevillan, hogy az kötekedés lenne, inkább kér tőle egy szál cigit. Ha füstszűrős, azért kalapálja el, ha mezítlábas, azért. Erre mit tesz ez a kurva körmönfont Nyúl? Van pofája visszakérdezni, melyiket választja és tényleg: ott a felpattintott cigarettatárcában mindkét fajta. Hogy kopna el a foga. Valójában nem tud olyan történni, amitől ne húzná fel magát.

Az Erdő Angyala már homlokát ráncolja. Ezen persze furcsálkodott a derék Angyal, hiszen ilyen izmokat korábban sose kellett használnia, ellenben a szeme környékén nevetőráncok kezdeményei bújnak meg. Sóhajtott még egyet, ahogy Tüskéshörcsögöt nézte. Nem tehetett mást. Végül elszánta magát, a mobilja után nyúlt és tárcsázott egy számot. Ritkán hívta, nem volt rá szüksége. Szerencsére. Úgy látta azonban, most nem tehet mást.

A hívott fél meglepődött és érvelni kezdett. Az Angyal olyasmit kért tőle, amit amúgy nem szívesen tesz meg, csak ha már nem lát más megoldást. Az Erdő Angyala sorolta az indokokat, a másik egyre komorabban hallgatta a telefonban. Végül döntést hozott. Tüskéshörcsög sorsára pecsétet üt. Nem ezért jött ide. Az erdő számos lakójának kéne tanítást hoznia és tanulnia tőle. Tüskéshörcsög beleragadt egy helyzetbe, egy állapotba és még ő, a nagy-nagy Főnök, a Mindenek Ura sem látja, miként és miért pöccenne ki belőle.

Ha legalább egy icipici szikra nyoma mutatkozna, de ez Angyal sajnos elmondta, hogy a helyzet – immár – reménytelen. Ideje visszatérni a Fénybe, visszapörgetni-visszanézni a felvételt az Erdő fölött és azon túl, egy más, megvilágosodott állapotban. Ott már nem elégedetlen rágcsáló, már nem Tüskéshörcsög, hiszen azt a testet a most meghozott döntés értelmében itt kell hagynia.

Még tett egy utolsó (utáni) kísérletet, de a Párkák is egyetértettek, el is indultak a fonálért, s kecses ezüstollójukkal elvágva azt segítettek Tüskéshörcsögnek kiszabadulni az elégedetlenség, a morgás és a semmisemjónekemmindenkib@szódjonmeg börtönéből. A mesének ezzel vége, álmodjatok szépet és kívánjatok jó utat, eredményes összegzést e jobb sorsa érdemes rágcsálónak, gyerekek!

kép: pixabay.com

a jó hír, hogy bármikor leülhetsz az evezőkhöz és a jó irányba fordíthatod csónakodat

Pin It on Pinterest

Share This