Mint egy csattanós pofon, olyan világos, hogy főleg hölgyek követik az oldalt és olvassák, amit írok. Több ezer cikk és tizenéves munkásság után nem ezért a következtetésért jelölnek Nobel-díjra, az biztos (már ha megesne velem ilyen valószínűtlenség). Az arány szembeszökő, 90 % felett a nők, 10 % alatt a férfiak aránya. De vajon miért alakult így, ha soha nem állt szándékomban az ivararányt befolyásolni?
Mindegy, hogy sztereotípiának, előítéletnek vagy tapasztalatnak nevezzük, ám tényszerű, hogy a szebbik nem fogékonyabb az önismereti kérdésekre, egyúttal nyitottabb a kozmikus üzenetekre is. Ennek hátterét önálló tudományág kutatja, akiknek nem szívesen venném el a kenyerét. Elég annyi, hogy a hölgyek – minden jel szerint – eredendően befogadóbbak. Ám az erdő sötét mélyébe sétálnánk, ha itt fejeznénk be a kutatást. Mert igenis, az urak is jelen vannak, csak éppen egészen más módon.
Bár – jóval – kevesebb férfi olvas, még ennél is gyérebb jelenlét látszik. Először is: nem minden hímnemű akarja ország-világ előtt megmutatni, hogy érdekli olyasmi, amivel itt találkozhat. Ha pedig az online térben nem hagy nyomot, akkor bizony nem is mérhető – és itt érünk el a kulcsponthoz:
Csak a felszínen azonosítható „felhasználókat” tudja bármely algoritmus kategorizálni, analizálni. Ezt a statisztikát igen ritkán vizsgálgatom, ha mégis ránézek, úgy lépten-nyomon az első bekezdés markáns eltérésével találkozom.
A „lappangók” a radarernyő alatt maradnak és csak sejteni lehet róluk bármit is. Gyanítom, ott több olyan úriember akad, akik anonim módon csipegetnek, de ez csak feltételezés. A lényeges következtetéseket én is az egzaktul mérhető számok alapján vontam le.
Az alapelveket és a személyes értékeket, a jellemből fakadó sajátosságokat mindentől függetlenül tartani kell. Ezt kipipálva viszont – bármennyire is csábító lenne – nem feltétlenül érdemes kocsmázós sztorikat vagy éppen sport-témájú cikkeket írni. Néha ezt is, azt is megteszem, de a számok nem igazolják vissza a létjogosultságot, ergo ez a saját örömömet és szórakozásomat szolgálja. Ugyanakkor az elv bizony elv:
Csak a női dominancia miatt soha nem fogok olyan „csajos” témákat taglalni, amik eredendően távol állnak tőlem. Ez nyílegyenes, tükörsimára kikövezett utat jelentene a hiteltelenségbe.
Középpontban maradva úgy szolgálni ki az igényeket, hogy lehetőleg senkinek ne tűnjön fel az ilyen irányú szándék. Ez már döfi, tetszik, amikor sikerül, jó, ha pedig prímán, az bravúros. Ez amolyan alkotói észben tartandó pont. Ám a tollamat (igen, tudom, korcsosult világban élünk: billentyűzet az) mindig is férfi kézzel fogom, tehát így, ilyen szemszögből írok, még ha zömben hölgyeknek is teszem. Aztán vagy sikerül, vagy nem.
Közel 11.000 követő már rábólintott, még ha ennek a számnak egy jó része amolyan inaktív, pihenő üzemmódban leledzik is. Nem ezzel van dolgom, hanem tenni, amit tudok: írni.
Köszönöm, hogy olvasol és ha építő jellegű észrevételed van, akkor remek alkalom, hogy megírod kommentben, mert abból tudok én is tanulni, építkezni.
kép: pixabay.com
– ha tetszett a bejegyzés,
– ha szeretted olvasni,
– ha örömöt szerzett,
megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő írások elkészülését:
