Azért fizetsz, amit értékesnek tartasz(?). Ez a gondolat a mai cikk indítója, egyben vezérfonala, amit aztán szétszálazunk, ahogy a néptáncos lányok haját fonják vissza (vagy bontják ki?) fellépés után. Ordas közhelynek tűnik az első mondat és be kellett vállalnom a kockázatot, hogy összeráncolod a homlokod is itt hagysz a büdös francba a fejtegetésemmel együtt. Mert ki szereti, ha a zsebében turkálnak, teszik ezt ráadásul kurvára nyilvánvaló módon? Hát én most a bizalmadra építek. Hátha kitartasz velem és mellettem és végigrágod magad a gondolatfüzéren.
A digitális térben sokan ácsingóznak a pénzedre. Azokra a – virtuális – bankjegyekre, amik vásárlóerőt képviselnek, magyarul az energiád egy részére pályáznak, s teszik ezt két, kiragadott fő módszer segítségével. Először bemutatom őket, aztán különbséget is teszünk, hogy a végén okosan levonjuk a tanulságot, s – remélhetőleg – bölcsüljünk; érdemben, nem csak keresztrejtvényt fejtő módon.
Védelmi pénz. Ez az első metódus. Ma már másképp nevezik, de ez csak tetszetős címke. A kifejezés eredete régi, hazánkban viszont a kalandos ’90-es években honosodott meg. Elmesélem, mit takar:
Adott egy étterem, kocsma, diszkó, mulató. Ezek egyik jellemzője, hogy jól mennek, tehát jövedelmező vállalkozások. A közismerten kifizetődő üzletmenetre, mint pióca, tapad rá az alvilág. Tehát megjelenik a tulajdonosnál négy-öt tagbaszakadt, ijesztő küllemű, marcona arcú „úriember.” Vezetőjük kávé melletti tárgyalásra hívja a meglepett házigazdát, ahol vázolja az ajánlatát. Havi meghatározott – vaskos – összegért megvédi a helyet (innen ered a „védelmi pénz” szóösszetétel). Nem, nem úgy, mint valami security cég, aki a külső behatolások és idegen támadások elhárítója. A kigyúrt emberek azért követelnek tekintélyes summát, hogy ők ne verjék szét, ne gyújtsák fel a boltot, vagy egyéb módon ne lehetetlenítsék el az üzletmenetet. Nincs hozzáadott érték; egyedül azt szavatolják, hogy ha perkálsz, akkor ők garantáltan nem tesznek kárt a berendezésben, a vendégkörben és a renomédban. Illetve egyvalami akad, amitől érdemben megóvnak: hogy másik banda nyúlja le a bizniszt és ők akarjanak védelmi pénzt szedni tőled. Hát így működik a klasszikus verzió; ám az évek szállnak, mint a percek. A lényeg nem változik, a külcsín viszont karcsú, áramvonalas módon finomodik. Valahogy így:
YouTube Music Premium. Ezer és egy egyéb portált hozhatnék, ám maradjunk a közismert zenecsatornánál. Ők bizony a régimódi védelmi pénz elvén profitálnak. Jó, nem akarok igazságtalan lenni, azért a reklámmentességen kívül adnak pár apróságot, mint bennszülöttnek odavetett színes gyöngyöket az egykori partra szálló gyarmatosítók. De azért adsz pénzt hónapról hónapra, hogy megkíméljenek a hüvelygombás, a devizakereskedelemre hívogató, vagy éppen a trendi napszemüveg-reklámoktól. Amennyiben egészen egzakt akarok lenni, akkor nem is te fizetsz havonta, hanem ők nyúlnak a zsebedbe – korábbi felhatalmazásod alapján – minden hó akárhanyadikán, mert az biztosabb, mint rád hagyni. Az ilyen kontraktust pedig nem könnyű felbontani. Nem lehetetlen, persze, csak böngészd át az apróbetűk tengerét. Szóval igen, védelmi pénz a javából. Akár a Duolingóval is példálózhattam volna, mindegy is. Ez az eljárás kvázi kikényszeríti, hogy áldozz anyagilag a nyugalmadért, tehát a zavaró körülmények kiküszöböléséért. Hogy ez mennyire fair és neked milyen mértékben fér bele, azt az ilyen típusú előfizetéseid száma mutatja meg. Nevén nevezve:
A védelmi pénz elvén működő rendszer célja, hogy vállalhatatlanná tegye ingyenes szolgáltatását. Csurran, cseppen, de szenvedős. Nyúlj a zsebedbe és egy csapásra kitisztul a kép. A másik út, ahol pályáznak a pénzedre, gyökeresen eltérő filozófiát vall. Én is, Vízkereszt óta, mikortól a Substack oldalam működik, tehát sem szent, sem kivétel nem vagyok.
Értéket adni a többlet-energiáért, azaz a pénzedért, hogy nevén nevezzük és ne kerülgessük körültekintő macska módjára azt a bizonyos gőzölgő zabfőzetet. A törekvés egyszerű: a kapott javadalmazással a szerző mind inkább az írásra tud koncentrálni, s egyre kevesebb ideje, energiája menjen el azzal, hogy a balettban ugrál, ahogy a Macskafogó patkányai tették. A kulcsfogalom itt angol szó: paywall. Magyarul fizetőfal, de ez eléggé béna fordítás. Eszköz, mely a cikk bármely pontjára betűzhető, s onnét csak a fizető vendégek olvashatják. Hogy demonstráljam, én most ide biggyesztek egyet. A kardinális lényeg pedig máris következik:
**
AA teljes cikkben kikerekítem az eddigieket, elmesélem, miért _nem_ baj, ha mégis védelmi pénzt perkálsz. Levonjuk a tanulásgokat, szélesen elmosolyodunk, elvégre érdemben bölcsültünk. Jöhet a jól megérdemelt hosszúlépés/koktél/sör.
Elolvashatod a Substack oldalamon:
kép: pixabay.com
