Ha jót akarsz magadnak, nem törekszel bármi áron mindenkit megérteni. A mai cikk célja roppant világos: ismerd fel, miért nem jó bedőlni a megértési viszketegségnek. Annyit előzetesen elárulok: nem, nem aljasulsz gonosz, antiszociális gerincessé, amennyiben elengeded a tolerancia, az el- és befogadás hamis görcseit. Csapjunk egyből a közepébe!
Bizonyos torz, emberi mivoltából kifordul gondolkodást, végletekig lealjasult „eszmeiséget” jobb, ha meg sem kísérled dekódolni. Addig jó, míg nem tudod a magad nyelvére lefordítani egy pedofil, gyermekgyilkos, netán magára bombát szigszalagozó merénylő fejében cikázó sugallatokat. Egészen egyszerűen az ösztönös, zsigeri tiltakozás egészséges önvédelmi mechanizmusod működését bizonyítja. Semmiképpen nem engedi, hogy egy ennyire beteg, önmagából kivetkőzött, fals valóságot valahogy belülről szemlélhess. Szeparálva véd és csodajól teszi. Más rendszer, párhuzamos univerzum. Ideális esetben a te és az érintett véglény halmazai közt nincs, nem is lehet metszéspont. Ebből vonhatjuk le az első következtetést: saját érdekedben ne akard őt megérteni. Persze erre is hallottam kifogást:
„Hát ez csak olyan, mintha idegen nyelvet beszélne!” Nem igaz. Az eltérő nyelvek estében egészen más a helyzet. Ugyanolyan emberrel próbálsz szót érteni. Már a gesztusaiból, mimikájából látod, hogy egyesegyedül a beszédben nem találtok egymásra, ám a cél éppen ez. A tolmács-energia hasznos, az embertelenség irányába való érzékenyítés károsabb a kertet végig túró vakondnál. Nyilván a pszichológia tudománya igyekszik szétcincálni és felfoghatóvá formálni a felfoghatatlant.
Az ilyen fajta megértéssel csak a baj van. Nem is kevés. Megingatod az alapértékeidet. Relativizálod szíved ősi, eddig erős igazságát. Előkerül a nehéz gyermekkor. Felszínre bukkan a családi terheltség. A szociális hátrányok. A végén pedig oda jutunk: valahol szükségszerűen kódolva lépdelt az illető egyre közelebb ahhoz a rettenethez, amit véghez vitt. Ami ki szokott maradni: az egyén felelősségének hangsúlyozása. A szabad akarat ereje.
Tegyük fel: gondom akadt a szomszéddal, mégpedig komoly. Megeshet, felmerül bennem, hogy a legegyszerűbb és végleges, egyben végletes módja lenne, ha a homlokába baltát vágva tennék pontot a vita és az élete végére. Ha ügyes vagyok, akár alibit is gyárthatok. Kérlek, vedd észre a részletekben lakó lényeget: a gondolat, a felbukkant, indulattól vezérelt ártó szándék még – önmagában – nem elítélendő. Sóhajthatok egyet és csupán a hasítórönkbe állítom a fejszét. Ám a tettek mezejére lépve gyilkossá silányítom magam. Elfelejtem, hogy a külső inger és a koponyát bontó szándék között ott állok én magam, emberi öntudatommal, a korábban említett felelősségemmel és következmény-elemző képességemmel.
Ha jót akarsz magadnak, nem törekszel bármi áron mindenkit megérteni. Ez a kulcs, ami egyszerre zárja a borzalmas dolgokat művelő emberek felfejtésének kényszeres csapóajtaját és nyitja a szabadság, a megkönnyebbülés aranyló varázskapuját. Mindezt teszi tebenned, ez az igazán csodálatos. Tehát:
Ne pazarolj energiát mindenki bármi áron való megértésére! Ezzel magadat kárhoztatnád koromsötét zsákutcákban való bolyongásra, tömör téglafalak homlokkal való lekoccolására. Annyi szükséged van rá, mint gyereknapi lufiárusnak a nyílzáporra. Jogod van hátrébb lépni. Szabad megvédeni magad attól, amit iszonyodsz megérteni. Senki nem írhatja elő, hogy minden dobozt válogatás nélkül kinyiss és valamennyi szutyokba belekóstolj. Az önvédelmen túl még egy ok támasztja alá az eddigieket:
Ha és amennyiben olyasmit (embert vagy tettet) értesz meg, amiről kiderül, jobb lett volna széles ívben elkerülni, már nem táncolhatsz ki. Reagálnod kell rá. Akkor már csőbe húztad magad. Ahogy a fogkrém nem tuszkolható vissza a tubusba, úgy immár te sem tehetsz olyasformán, mintha mindez meg sem történt volna. Nem, nem álmodtál, se másnapos lidércnyomás produktuma. Belementél, így már nem viselkedhetsz strucc módjára. Légy bölcs, dönts okosan:
Őrizd meg a szemlélődő attitűdöt, amennyiben azt érzed, kifejezetten veszélyes rád nézve a túl intenzív elmélyülés. Senki nem kényszeríthet akaratod ellenére belemerülni olyasmibe, amit te nem akarsz. Ahogy a megértés gyémántfényes, mindennél értékesebb kincs is lehet a kezedben, úgy válhat életed végéig nyomasztó tapasztalás forrása. Kerüld el, előzd meg, hogy érzelmi sebeket, lelki bemocskolódást, kiküszöbölhető traumatizálódást gyűjts be.
Ha jót akarsz magadnak, nem törekszel bármi áron mindenkit megérteni. Így tehetsz érzelmi biztonságodért. És még valami a végére: megengedett nemet mondanod. Nem muszáj megfelelned. Itt sem, ebben sem, most sem.
Vidd magaddal és hasznosítsd a megértési hurokból való szabadulás egyszerű, ám mindig eredményesen működő receptjét.
kép: pixabay.com
– ha tetszett a cikk,
– ha szeretted olvasni,
– ha örömöt szerzett,
megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:
