Elmesélem, miért nem baj, hogy már elmúltak azok az idők, mikor te magad suvickoltad a cipőcskédet és reménytől feszülő szívvel tetted az ablakba december 5-én este, hátha a vattaszakállú Mikulás felétek is jár és telepakolja finomságokkal. Már nem vagy gyerek, igen. Az is lehet, hogy ugyanúgy megőszültél, mint én. Szintén belefér, ha sok éve öregségi nyugdíjat folyósítanak neked. A lényegen a halálod percéig nem változtat:
Te is gyerek vagy. Ha most Szemerey Zsófi reflexeit lepipáló tempóban vágod rá, hogy „hát a lóf@szt, rég felnőttem, kijártam az iskolát, melózok, gyereket nevelek, komoly ember lettem” – és így is gondolod, számodra nincs remény. Aki abban a meggyőződésben él, hogy minden gyermeki szikrája kihunyt, annak nem tudok érdemben hasznosat mondani. Mondjuk nem is akarok, durca, durca. Szerencsére te ennél sokkalta bölcsebb vagy, úgyhogy olvasd csak tovább, mert a végén még egy szaloncukor is a kezedbe ugorhat a pixelek közül. Vagy nem.
Az esetek többségében inkább csak elhitted, hogy már nem megengedett összekapcsolódnod a gyermeki éneddel. Tehát nyáron is nyiss ernyőt ahelyett, hogy énekelnél a hirtelen rád szakadó esőben. Rábeszélt a sótlan környezet, hogy menőbb inkább belerúgni a gesztenyébe ahelyett, hogy zsebre tömnéd és otthon művészkednél vele. Hogy mindent csak praktikusan és céllal szabad csinálnod – még a nyaralásod konkretizált célja is az előre megtervezett spontán pihenés, exceles időbeosztással. Brrrr…
Mikulás. December 6. Szent Miklós ünnepe tervezhető, nem olyan csintalanul mozgó, mint a Húsvét és a Pünkösd, vagy éppen az erdei mókus. Minden áldott évben december 5. és 7. között kipiroslik egy nap, amikor az egyre pocakosodó Mikulás igyekszik átpréselni magát a kéményen és eljönni. Nem csak az életkor szerinti gyerekekhez. Talpraesetten a kondenzációs kazánon, a gázkonvektoron és a fan-coil-os fűtésen is túljár az esze. Olyan otthonokban is célt ér és telik a kiscsizma. A Mikulás éves ciklus szerinti eljövetele tehát biztos, mint a halál és az adók, hogy Joe Black szellemét is megidézzük.
Mikulás, aki nem azonos a Télapóval, még ha szinonimaként használják is. A Télapót az előző rendszer alkalmazta a Mikulás cserejátékosaként, hogy az ünnepből barbár szándékkal, tompa késsel, durván herélje ki a szakralitást. Szent Miklós szellemét igyekeztek befőttesüvegbe zárni, levinni a pincébe, amit aztán felejtéssel és tudatlansággal lefalaztak. Vagyis próbálták, de van, ami csak ideig-óráig működik.
Minden áldott esztendőben december hatodika különleges és várt alkalom a lurkók életében. Szerezz örömöt nekik, akár sajátodnak, ha pedig nincs, akkor találékonyan meg fogod oldani, hogy egyéb gyerekekhez teáltalad jusson el az adott adag Mikulásos öröm. Emlékezz arra is, hogy nem az édességipar pörgetése a cél; ezért nem érdemes Nestlé-részvényeket venned előre még az augusztusi nyomott árakon.
A Mikulásban ott a csoda-faktor is, az eredendő legenda tocsog benne, mint kispap a visszafojtott vágyaiban. Amikor egy icipicit magadról is gondoskodsz ilyen jeles alkalmakon akkor nemcsak a tiszta, őszinte gyermeki énedet ápolod. Ő csodaváró (ezt nevezik naivnak; most jó értelemben használjuk a kifejezést), ezúttal pedig találkozik is vele. Magadtól magadnak, igen. Ez azonban nem valami spirituális önkielégítés. Nem ürügyet generálsz a negyven dekás kézművel csokimiki tíz perc alatti totális felzabálásához.
Visszakanyarodsz az eredő lényedhez, megsimogatod, mint hűséges vizsla buksiját szokás. Én például következetesen egy tejcsoki mikulásfigurát majszolok el, lassan, álmodozva, múltba révedve, emlékeket idézve. Ha akad, szaloncukortól sem futok világgá, mint zugárus razzia idején.
Tegyél egy gesztust magad felé. Ezzel elkerülöd a fintort, már nem vagy gesztustalan. Komolyra fordítva, ez amolyan földszintes, idézéses mágia. Harry Potter és társai már elsőben átvették a Roxfortban. Működik és biztonságos, ellentétben a klasszikus egérfogóval.
Száz szó is úgy végződik, mint amit nulla és kettő közt találsz, tehát egy a vége. Ér egy kicsit meghitt hangulatba kerülnöd, sőt, bátorítalak is: törekedj rá. Megéri.
Majd hetedikén felveheted újra a pléhpofát, ha még van kedved hozzá akkor is.
kép: pixabay.com
– ha tetszett a bejegyzés,
– ha szeretted olvasni,
– ha örömöt szerzett,
megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:
