– Azt mondod, varázslat? Meg szerelem? De hogyan?
– Kérlek, figyelj jól! Teljesen igazad van. Abból indulunk ki, hogy Nyilas telihold.
– Követlek.
– Napok óta megfigyelheted, ahogy kerekedik a holdtányér.
– Ne is mondd. Múlt éjjel csillámosan narancsos-sárgásnak láttam. Olyan jól esett, hogy csak bámultam.
– Látod? Nem egy égitestet lokalizáltál. De hát nem is tehetted volna; ez több puszta égkukkolásnál.
– Folytasd csak, kezded felcsigázni a kíváncsiságomat.
– Emlékszel, már többször beszéltünk az alapokról.
– Nevezetesen?
– Az egyszerű tényekről, hogy mi is a telihold.
– Rémlik.
– Nap és Hold szembenállása. Egészen pontosan, másodpercben mérve is meg tudjuk határozni, mikor egzakt.
– No és most mikor?
– Szerdán késő reggel. De a kedvedért precízen is következzen: 2025. június 11-én 9 óra 43 perckor.
– Köszönöm, kielégítetted a szám-fetisiszta énemet.
– Mindig boldoggá tesz, ha örömöt szerezhetek neked.
– No, mielőtt elsikamlósodnánk, térjünk csak vissza a teliholdhoz.
– Rendben. Az idő mellett a hely is kiszámítható.
– Azaz: szerdán az adott időben – amit budapesti koordinátákkal kalkuláltunk – a Nap az Ikrek, míg a Hold a Nyilas asztrológiai jelének 20 fok 39 percénél jár.
– Szép, szabatos. Ha csillagász lennék, megveregetném a válladat.
– Eltekintek ettől a kedvességtől. Összpontosítsunk a lényegre.
– Ami mi is volna?
– A telihold egyfajta kiegészülés és teljességre törekvés. A két égitest közötti fényszöget szokás latinosan oppozíciónak is nevezni, ennek az optimális szintje a felfelé mutató összeolvadás.
– Ó, kezdem érezni a szerelmet a történetben.
– Ez még nem az, csak a reflexeid kapcsoltak be. Hallgasd tovább.
– Csendben figyelek, mint szürke gém a vízparton.
– Jól teszed. A Nap a cselekvő én jelölője. Mielőtt megkérdezed: általánosan. Nekem, neked, Sanyinak és Klaudiának is. Ahol a Nap, ott a tettek lehetősége.
– Erről is mondtál már valami okosat.
– Igen. Hogy adott a sansz, amit majd te töltesz meg tartalommal.
– Tehát nem muszáj semmit sem tennem.
– Ahogy mondod. Nincs kényszer, ülhetsz a hátsódon, csak aztán ne engem okolj, ha később úgy érzed, ej, de jó lett volna alakítani valamit.
– Igyekszem figyelni.
– A Hold a lélek, az érzelmek, a változás bolygója.
– Izgi.
– Az. Telihold idején valami mindig átalakul, ami rendszerint erős emocionális töltetet kap.
– Hallottam hírét.
– Igen, a sajtóban is több történés kap szerepet holdtölte idején. Arra is hat, aki sose figyeli a kozmikus mozgásokat.
– Szívás. Vagyis csak annak, aki sunnyog, meg tévelyeg.
– Annak ordas, mert olyan, mintha kicsavarnák a kezéből a kontrollt és idegállapotba kerülne.
– Nem lennék a helyében.
– Bölcsen szólsz. Szóval érzelmi indíttatású tetteket társíthatunk a teliholdhoz. Következő lépésként az elsődleges, asztrológiai jelentést hántoljuk le.
– Mit mondjak, értesz a figyelmem csigázásához.
– Én csak teszem a dolgomat. Te voltál kíváncsi a telihold üzeneteire.
– Akkor magamra vetek.
– Ikrek Nap: megismerés, felfedezés. A földi kettősség megvizsgálása, hogy eljuthassunk a magasabb EGY-be.
– Ó, ez rémlik. Te, nem volt erről valahol egy jó kis cikk?
– Dehogynem. Keresd már meg, légy szíves. Megtennéd, hogy idelinkeled?
– Persze, máris. Tessék: https://ladonyijanos.hu/ikrek-nap/
– Hogy te milyen ügyes vagy! Köszönöm. Folytassuk a Nyilas Holddal.
– Fülelek.
– Átlátod az egészet, amit inkább az „átérzed” kifejezéssel határozhatunk meg valamivel igényesebben. Összerakod a részletek apró darabkáiból a nagytotál képét. Ugyanakkor együtt rezegsz a többiekkel. Nem, nem feltétlenül úgy, mint egy koncerten. Egyszerűen csak letisztul, hogy nem vagy egyedül.
– Ez mind szép, de fel kell tennem a kérdést: tehát? Mit akarsz ezzel mondani?
– Ej, de türelmetlen napot fogtál ki! De tessék: érzed az apróságokat, az árnyalatokat. Egyszerre vagy jelen az itt is, ott is testet öltő hatásoknak, de azért, hogy lásd a lényegét, levond magadban a következtetést, majd dönts és lépj.
– Mindezt egy szuszra. Öblös tüdőd van.
– Ez most másodlagos, a lelkesedés amúgy is vinne.
– Telihold, mi? Érzelmek meg egyebek?
– Úgy, úgy. Most pedig lazítsd el a nyakadat, mert meg foglak kérni, nézz az ég felé.
– Lehet, hogy még látom éppen a géped? Nincs egy fia felhő az égen.
– És – ahogy megbeszéltük – nem koncerten tobzódunk éppen. Felpillantunk a csillagképekre.
– Ezt szoktad felső polcnak nevezni, igaz?
– Pontosan. Tehát: a Hold a Tejúton jár.
– Ó, a Milky Way.
– Az, de a lényeget a torkosságon és csokin túl találod.
– Azért egy kis nassolásból nem lehet baj.
– Egyetértek. A Tejút viszont több édességnél: az Istenek Útja. Közvetlen kapcsolat a legmagasabb minőségekkel.
– Ezt hogyan értsem?
– Ha nem tompítod magad, akkor bizony éles, tiszta, világos és működő sugallatokat kapsz. Az intuíciód még jobban szuperál, mint egyébként. Ráérzel a lényegre.
– Tetszik.
– Csak arra vigyázz, ne agyald el. Ne kezd bebizonyítani magadnak, hogy ez túl szép és úgysem igaz, hogy a szőlőnek mindig kicsit savanyúnak kell lennie.
– Majd igyekszem nem elba…ltázni.
– Helyes. Ezen kívül a Skorpió csillagzatának fullánkja felé tart, ide pedig a mélyre ható, minőségi, jelentős változtatások tartoznak.
– Miért nem változásokat mondtál?
– Bravó, látom, figyelsz. Nos: a változást befogadod. Értsd úgy: elszenveded, még ha jó is. Passzívan. Amikor változtatsz, akkor te magad határozod el az átalakítás mikéntjét, irányát. Aktívan, igen.
– Ó, világos. Most már ezt is tudom.
– Pallérozódsz szépen. Végül nem mehetünk el szó nélkül a Kígyótartó mellett sem. Gyógyítás és beavatás, azaz belső felismerések, régiesen leeső tantuszok szimbolizálója ő.
– Ha megfelelően rakom össze a legókockákat, akkor ez amolyan megkönnyebbülős dolog?
– Hogyne, az is benne van.
– Rám férne, az tuti.
– Nosza. Mielőtt megkérdeznéd, mit kell érte tenned, már sorolom is. Hold után a Nap; megnézzük az ő csillagképi környezetét.
– Alig várom.
– Bika, mégpedig a szarvainál. Ez a jószág a termékeny szellemiségből kiinduló teremtés jelölője. A két szarva a Tejútra nyújtózik.
– Tiszta villástargonca…
– Ezt most elengedtem a fülem mellett. Kétféle módon működik: antenna, ami lehozza, a földi valóságban érthetővé formája a magas üzeneteket. Másrészt nem is jártál olyan messze az igazságtól a poénkodásoddal.
– Ugye, hogy?
– Vak tyúk is talál olykor szemet. De adjuk meg, ami a tiéd: emelő erő. Amivel megoldandód akad, itt magasabb szintre emelheted. Úgy értsd, hogy amikor nincs megoldás szintben, azonos síkon, akkor indulj felfelé. Horizontális helyett vertikális.
– Olyan vagy, mint az idegen szavak és kifejezések szótára.
– Ezért magyarázom, szeretném, hogy tisztán értsd.
– Csak húzlak. Vágom a lényeget.
– Ha azt várod, hogy küldjelek melegebb éghajlatra, nem teszem meg ezt a szívességet.
– Pedig két hét Tenerifén nem lenne ellenemre…
– Teremtsd meg! Ha annyira vágysz rá, akkor lehet, ez a telihold épp a tiéd.
– Lottózzak?
– Miért akarod már megint a lottóra leszűkíteni a lehetőségeidet? Színezd ki, láttasd magaddal, érzékletesen. Miről is beszéltünk? Kiegészülés és teljességre törekvés. Ha ez az igazi vágyad, akkor mozgósítod a szerelmetes teremtőerődet és meg is valósíthatod.
– Nem lenne rossz, de az a varázslat, meg szerelem, amiről az elején szó esett, nem veszi ezt zokon? Hogy 14 éjszakás, repülős, ötcsillagos, all inclusive tengerre néző, erkélyes szobás nyaralásra váltom be?
– Ó, de szabatosan szedted össze, mit is akarsz. Máris növelted az esélyed. És most hajolj közelebb, mert ezt csak súgva árulom el neked: a szerelem energiája nem ítélkezik. Tehát igen, ha ilyen vágy él benned, ami ráadásul mély és tiszta, akkor a szolgálatodba áll.
– Mindig szeretem, ha leülünk beszélgetni. Úgy ki tudsz rázni a hétköznapi zombulásból.
– Hát, ha nézzük a csillagokat, meg kivesézzük a teliholdat, akkor mi a bánatért búsulnánk?
– Jó, jó, adom. Köszi.
– Szívesen. Most viszont te jössz; guglizzunk pár képet, hová is fogsz te hamarosan röppenni.
– Oké, már mutatom is.
< kép elsötétül, jelenet vége, telihold közeleg >
kép: pixabay.com
– ha tetszett a cikk,
– ha szeretted olvasni,
– ha örömöt szerzett,
megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:
