Nem az a baj, ha összedől a frissen épített házad. Abból még jól is kijöhetsz. A problémák akkor kezdődnek, ha végleges, jóvátehetetlen sorstragédiaként tekintesz körbe a törmelékkupac tetején állva. Ott, füledben a robaj friss, bántó zajával, hunyorogva a porfelhőtől, bevillanhat: nem ezt és nem így tervezted. De valahol homokszem hullott az olajozottnak hitt fogaskerekek közé.
A múlt hibáit ritkán (leginkább soha) nem lehet következmények nélkül megúszni. Gyakran más formában és más forrásból jelentkeznek, de természetüknél fogva zárják a tanulási áramköröket. Mert nem büntetnek és nem kamatostól szívatnak: tanítanak. Lecke a javából. Intenzitása és tétje döntően függ az általad tanúsított magatartástól.
Hitvány alapozás.
Silány beton.
Kispórolt vasalatok.
Másodosztályú, szétfagyott tégla.
Szuvas gerendák és tetőlécek.
Bontott, vetemedett nyílászárók.
Okosba’ vett kazán, toldott-foldott, hobbihegesztő által eszkábált fűtéscsövek.
Guberált vezetékek, hol réz, hol alumínium, hiszen mindkettő vezeti az áramot, nem igaz?
Vajon mit vársz egy ilyen háztól? Bíznál a való életedben egy effajta tákolt építményben? Csodálkoznál, ha összedőlne? Esetleg hamarabb leégne egy velős zárlat miatt. Amikor megtörténik az elkerülhetetlen, legfeljebb csak odázható összeomlás; természetszerű, hogy mély kudarcként éled meg. A romok tetejéről ritkán nyílik szemkápráztató panoráma.
Lehetőséget is kapsz egyúttal. Tanulj belőle, csináld újra. Építsd fel jobban, több odaadással, körültekintéssel. Ennek éljük az idejét.
Ha a jelen időszak kozmikus eseményeit körpanorámában nézzük, felvetődhet a kérdés: a te házad hogy áll? Áll még? Újra áll? Inog, netán masszív?
A helyes választ csak te és senki más nem tudhatja. A te életed, a te sorsod. Ha kell, ha időszerű, változtass, alakíts. Emlékezz: értéket teremtesz. Megéri.
És persze: sohase késő nekikezdeni, újrakezdeni.
További teljes cikket olvashatsz a Substack oldalamon: https://substack.com/@ldonyijnos
kép: pixabay.com
