Ha egy asztrozófiai előrejelzés tocsog a bizonytalanságtól, kapd fel hamar a fejed. Figyelj az intő jelekre és gondold végig: megéri olyasvalaki által befolyásolni hagyni magad, aki önmagában is egy hatalmas kupac tépelődő labilitás? Pár jellemző szófordulat, csak hogy könnyebben azonosítsd a kocsonyát:
„Ahogy én látom…”
„Szerintem…”
„Ez az én véleményem csak, de…”
Ugye, hogy elsőre nem is tűnnek fel? Mert – amúgy – semmi baj velük. Mindhárom kiragadott frázis helyénvaló, ha nem túl gyakran puffantják el őket. Ám amikor heveny túladagolásban szinte lenyomják az érdemi-szakmai rész arányát, ideje elgondolkodni: mire is ez a kapitális kiegyensúlyozatlanság? Persze ott a felszíni, kedveskedő álca: az illető ezzel jelzi, hogy szerény, mint a tacskóvizelettől hervadozó tavaszi ibolya. A valóság azonban sokkal, de sokkal prózaibb.
Hiányzik a kurázsi, nem mellesleg pedig döcög a felelősségvállalás. Úgy oszt észt, hogy igyekszik ennek a látszatát elkerülni. Nem túl becsületes magatartás, a következők miatt:
Minél többen olvasnak, követnek valakit, annál célszerűbb egyfajta karakán határozottsággal jelen lenni. Mivel nem papagájnak nevezi magát az ember, ezért senki nem gondolja, hogy szajkózással, üres plágiummal, összekukázott tudás-legókockák összeillesztésével keresi valaki a kenyerét (tudom, van ilyen, írtam róluk cikksorozatot „Asztrokóklerek” címmel).
A markáns tudósítás azért (is) fontos, mert át kell jöjjön: hiszel abban, amit leírsz, mondasz, állítasz. Hát enélkül hogy a manóba lehetne valakinek gerince, ami ruganyosan egyenes, tartása, ami szilárd és értékei, amiket következetesen tart és követ?
Amennyiben túlteng a tétova ingadozás, ott osztrigás-zselés értékválságot, üres, tartalmatlan közlőjószágot és a szépeskedő álarc mögötti sötét ürességet feltételezhetjük. Azért vigyázzunk a részletekre és az arányokra:
Nem a tutit kell megmondani. A frankó maradjon a néró (jó kis süti, bár isler-hívő vagyok, Franco Nero pedig egész tehetséges színész, vastag magyar vonatkozással). De félre a bárgyú szóviccekkel:
A szálas jellemű asztrozófus merje leírni, amit gondol és amiben hisz. Amennyiben téved, vállalja a felelősséget. A hiba benne van, én sem vagyok kivétel (erről itt írtam bővebben, friss aktualitása miatt: https://ladonyijanos.hu/igy-lehet-abbahagyni-a-hibazast/). Ha még nem egészen értesz egyet, hadd fessek fel egy szemléletes analógiát:
Világítótorony. Az a dolga, hogy fényjelekkel mutassa a jó irányt. A világítótorony a szimpatikus és az ellenszenves hajóknak pont ugyanolyan fényességgel villog. De soha nem hezitál, minden ingadozás nélkül adja a jeleket. Ugye, milyen torz még a gondolata is, hogy egyszer csak „idézőjelbe teszi” a zöld vagy piros lámpázását?
Légy résen.
Légy jelen.
Légy bölcs.
Válogasd meg, ki által engeded magad befolyásolni.
kép: pixabay.com
– ha tetszett a cikk,
– ha szeretted olvasni,
– ha örömöt szerzett,
megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését: