A Vízkereszt ünnepe is értelmezhető kiterjesztve. Miért is ne? Attól még tiszteljük az eredeti jelentéseit. Ezek: a napkeleti bölcsek eljövetele, Jézus megkeresztelkedése, illetve az első csodatétel (a víz borrá változtatása); róluk szokás illő módon megemlékezni. Most pedig egy újabb verzióval bővítem a repertoárt:
A keresztet egy kicsit másképp vezetem le. Először is: képzelj magad elé egy egyenlő szárú, ragyogó arany keresztet. Vízszintes szárának bal oldala a múltat, jobb fele a jövőt jelképezi. Függőlegesre váltva alul a gyökér, a föld, az eredet tart meg, felfelé a végtelen, csillagos égbolt és a vele analóg távlatok kínálják magukat. Te pedig középütt szerves része vagy az egésznek, ám nem keresztre feszítve; inkább Leonardo da Vinci Vitruvius-tanulmányára asszociálj (https://hu.wikipedia.org/wiki/Vitruvius-tanulm%C3%A1ny).
Ez az elrendezés a váz, a célkereszt, a fókusz ábrája. Itt csípjük nyakon az első üzenetet, ami világos, mint egy korsó kemény habos pilseni sör: pozícionáld magad jó helyre! Ki is bontom, mert utálnám, ha ködösnek, érthetetlennek és elb@szottul elvontnak tartanád a metaforát. Szóval a leggyakoribb hibák, ahogy ki lehet mozdulni személyes kereszted harmóniájából:
Túl sokat vagy lent. Ez az anyagba ragadás, a mindennapok miatti aggodalom, vagy éppen a „mit vegyek meg, mit birtokoljak” szerzési görcse. Ez nem földelés, ez földhöz ragadtság, egy vakonddal keresztezett mohó uzsorás magatartása.
Túl sokat vagy fent. Nem érdekel, mit eszel, hogy mi történik épp az életedben, észre sem veszed a lehetőségeket. Nem, hiszen messze-messze előre nézel, amolyan csillámpónis, flitteres rózsaszín álomvilágba. Ami egyszer csak majd valahogy (talán?) eljön és te belecsöppensz. Fingod nincs róla, hogyan éred el, de hitegeted magad, hogy megtörténik, mert sokat fantáziálsz róla. Veszélyes, az élettől elrugaszkodott attitűd.
Túl sokat vagy bal oldalon. Megragadtál a múltban. Bárcsak a Hufnágel Pistihez mentél volna feleségül. De jó lett volna elfogadni azt a felkínált pozíciót tizenhét éve. Ó, ha nem adtad volna el a bitcoinjaidat akkor, ma már multimilliomos lennél. Vagy ha vettél volna X vagy Y cég részvényéből időben. Ha nem hittél volna annak a himpellérnek, aki csak kihasznált és elrabolta tőled legszebb fiatalságodat és porba taposta női önbecsülésedet. Vagy éppen, ha nem úgy váltál volna el, ami teljes megkopasztásodhoz vezet. Ez a rögzült, bemerevedett, temetőben üldögélő, amúgy kedves anyókák viselkedése.
Túl sokat vagy a jobb oldalon. Csak a jövő érdekel. Megtagadod magadtól a ma örömeit a jövő vélt boldogságának reményében. Nem azt az életet éled, amit szeretnél, vagy méltónak tartanád, mert mindent (pénzt, energiát, álmokat, terveket) félreteszel a holnap, a jövő év, a következő évtizedek számára. Bebeszéled magadnak, hogy te játszod La Fontaine meséjéből a szorgos hangya szerepét, közben pedig az életed mellett élsz; olykor pedig hideg verejtékben fürödve, rettegő szívvel ébredsz éjnek idején, nem b@sztad-e el nagyon, de nagyon. Könnyen járhatsz úgy, mint aki séta közben három-négy utcányival előre fürkészi a környéket, ám kis híján elcsúszik, mikor belelép a kalapnyi, járda közepén rondálkodó komondortrágyába, amit amúgy minden épeszű járókelő észrevesz és kikerül.
Aki hajlamos a fenti elcsúszásokra, számára nem túlságosan örömteli hír, hogy ritka, amikor vegytisztán jelenik meg egyik vagy másik. Legtöbbször összemosódnak és mondjuk jelentősen balra billensz, ugyanakkor lefelé is; mert a múltba fordulás és az anyagba ragadás valahogy úgy vannak egymással, mint az üzekedő házinyulak. Nézzük azonban a kereszt névadóját: víz.
Víz, mint érzelmek. Itasd át magad mély érzelmeiddel. Ha még ott tartasz, hogy nem kéne őket letagadni, elhazudni, elnyomni, szőnyeg alá söpörni, akkor sincs semmi veszve. Ahogy a jó pap állítólag holtig tanul, a bölcs ember is csak akkor fejezi be a pallérozódást. Miért pont te lennél a kivétel? Tudod, most úgy csinálok, mintha egy korszakos titkot súgnék, közben pedig ordas alapvetést írok csupán le:
Lelked rezdülései, azaz érzelmeid nélkül csak az agyadat, az elmédet ösztönözheted. Az a stimuláció pedig azonnal ki fog hunyni, amint egy erősebb emocionális inger és. Gondold el – és most direkt nem valami pajzánul sikamlós analógiát hozok -, hogy megfogadod, ma kizárólag organikus és teljes értékű ételeket eszel, méghozzá mértékkel. A tudatod számára világos, hogy ez egészséges, gazdaságos, a szervezeted megköszöni az ilyen gondoskodást. Majd elkeveredsz a gasztrofesztiválra, ahol íz- és illatoriga ölel körül, a látványról nem is beszélve. Úgy vérzel el, mint hasba lőtt partizán a hegyoldalban; este, repedés szélén álló gyomorral és némi bágyadt bűntudattal bélelve ideologizálod, hogy hát egyszer élünk és lehet, soha, sehol máshol nem ettél volna frissen és bükkfán füstölt pisztrángot szakajtónyi kacsazsírban sült termelői krumplival. Látod: az elme elhatározását a vágyak, az érzelmi stimuláció így dönti romba – ezért (is) célszerű jóban lenned, ismerned lelked folyamatait.
Miért is ne nevezhetnéd ki az idei Vízkeresztet a te személyes bölcsességed eljövetelének? A csodádnak? Emlékszel: a csoda az egyetlen realitás, ahogy azt Szepes Mária olyan magasztosan megfogalmazta.
Légy őszinte magaddal. Tudd és tartsd a fókuszt – nyilván nem zabszemmel a fenekedben, megfeszülve, napi 0-24-ben. Az embertelen lenne, mint frissen nyúzott polgárt jóféle parajdi sóba forgatni azon nyomban. Aztán: változtass. Enélkül ne várd el a jobb életet. Passzív szájtátátástól még soha, senkinek nem alakult fényesebben a sorsa.
Amúgy én is a változtatás útját járom, ennek egyik emblematikus mérföldkövét hamarosan kikürtölöm. Figyeld az oldalt, nemsokára érkeznek a részletek!
Addig pedig príma január 6-át és méltó tartalommal fényesített Vízkeresztet kívánok!
kép: pixabay.com
– ha tetszett a cikk,
– ha szeretted olvasni,
– ha örömöt szerzett,
megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:
