Mára kaptam meg az utasítást, hogy borzadozzak a közéletről. Ez egy olyan téma, hogy mindenki sorra kerül, tehát nem fogok kitáncolni belőle. Lássuk a medvét!
Közhelyek, őket nyilván nem hagyhatom ki: polarizál, atomizál, egymásnak ugraszt és évtizedek kellenek a sebek gyógyulásához. És így tovább. Amúgy pedig színtiszta fizika:
Erő és ellenerő. Newton III. törvénye ezt olyan szépen leírta. Amikor valami ellen dolgozol, akkor ellenerőt ébresztesz. Mindegy a vektor, s az eredő, a szabály működik. De ha nem fűlik a fogad a fizikához, akkor hadd idézzem a Blöff című kultfilm számos szállóigéjének egyikét: „minden akciót reakció követ.”
Ez a tényszerűség határozza meg, hogy aki amíg hadakozni akar, mindig talál vagy teremt ellent. A nívó viszont nagyon nem mindegy.
Vérbeli boomerként pontosan emlékszem az első „szabadon” választott parlamentre. Ami ott ment… Torgyán József, kis hazánk első trollja szajkózta repeat-üzemmódban: „Horn Gyula monnyon le!” Akkor azt hittük, az valami arcpirító, pimasz, szemtelen, minden kulturált jóérzést lábbal tipró ocsmányság. De tovább megyek.
Akkoriban voltam kamasz, s mint ilyen, rocker. Se a nemzetközi, se a magyar metál színtér nem élte éppen fénykorát; már legyártották a skulót, amivel egy évvel később főbe lőtte magát Kurt Cobain. De amúgy is mindenki a bánatos alter felé fordulva bámulta a cipőjét. Azért akadtak mohikánok, akik kitartottak, köztük a dunaújvárosi Akela is.
Ez a zenekar soha nem ígért sokat. Nem áltattak semmi bonyolult szöveggel vagy túlkomplikált muzsikával. Farkastörvények című albumuk 1993-ban jelent meg, rajta a Közeleg című dallal. Belinkelem a YouTube-ról, de semmiképpen sem javaslom finom, érzékeny lelkűeknek: https://www.youtube.com/watch?v=yQc83ilpjhg&list=OLAK5uy_lk_72jxQhQOj3tnpTY4iUjIQXQ1fdF7To
Még egyszer az évszám: 1993. Kettéválik Csehszlovákia, Borisz Jelcin idősebb George Busht próbálta lesmárolni. Alain Post a Formula 1 világbajnoka. Mintha egy örökkévalóság telt volna el. Pedig nem, dehogy.
Hallgasd meg a nótát, ez a verzió mindössze három perc. Mintha most lett volna a premierje valamelyik tartalom-szolgáltatónál. Hát ez az elborzasztó.
Akkor azt hittük, túl sok nem igazán jó minőségű vörösbor elfogyasztása után, a részegség és a másnap határmezsgyéjén tántorogva írták meg Katona Főnökék a dalt s a szöveget. Ma már azt kell mondjam, amolyan nostradamusi jósként láttak a jövőbe. Mit nem tesz a pia…
Most középkorúnak mondhatom magam 46 évesen. Ha innen nézem, úgy tűnik, 32 év alatt semmi nem változott.
Remélem, egyrészt megérek egy újabb harminckettest.
Remélem, 78 évesen, ráncos arccal majd mosolyogni fogok a mostani énemen.
Remélem, akkor valami egészen távoli lázálomként emlékszünk csak arra, ami ma a napi aktualitás.
Remélem.
kép: pixabay.com
– ha tetszett a cikk,
– ha szeretted olvasni,
– ha örömöt szerzett,
megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:
