Bármilyen nagy is a kísértés, az összehasonlítás akár tévútra is vezethet. Mit értél el? Hol tartasz? Ki vagy? Szinte adja magát, hogy besorolj a környezeted tagjai közé. Dezsőnél többet értél el, ám Manci – egyelőre – messzebbre jutott. Ugye ismerős? A mai cikk célja a jelenség felvázolása, a csapdahelyzet feltárása, majd a működőképes megoldás részletes kibontása. Kezdjünk is bele:
A legtöbben a barátok, ismerősök és a családtagok körét jelölik meg, mint „mezőny.” Azon emberek csoportjaként tekintenek rájuk, akik közé tartoznak, ezért velük relációban értelmezhető és értékelhető a „honnan hová?” kérdése. Szembeötlő: minél szűkebb ez a tábor, annál torzabb a mért eredmény.
Vegyünk egy példát, mégpedig a túlsúly felől. Hazánk már nem éllovas, de még mindig dobogó-esélyes a témában. Kétes dicsőség. Tegyük fel, minden áldott nap reggel felállok a mérlegre, sőt: le is olvasom a – túl – nagy számot. Okos emberként hallottam már a BMI-ről, ami a testtömeg-index egyezményes betűszava. Bepötyögöm a kalkulátorba, ami a szemembe mondja, hogy ilyen vagy olyan mértékben túlsúlyosnak számítok, ennyi és ennyi kilótól kéne megszabadulni, hogy az „egészséges” sáv legfelső részébe beférjek. Ez a szám jellemzően elképzelhetetlenül magas; túl sok lemondást és kompromisszumot követelne. Ilyenkor jön jól (dehogy jól…) körülnézni. Persze, van mit fogni a hasfalamon, de hát a többiek!
Mari néni, Józsi bácsi szinte gurulnak. És akadnak még gömbölyded illetők, igaz, karcsú, seprű-félék is. Osztok, szorzok és arra fogok jutni: jó lenne lepasszolni pár kilót, de a helyzet nem tragikus, mindenhol pufik vesznek körül, óriási baj nem lehet, ők is élnek még. A nagy ijedelemre pedig ideje megkennem egy kiadós karéj kenyeret, mielőtt megfájdul a gyomrom. Tedd a szívedre a kezed: milyen esélyt adsz nekem, hogy tényleg lefogyjak és ne csak sóhajokat eresszek az ég felé a 24,99-es BMI hiú reményében? A következtetés adja magát:
Bár túlsúlyos vagyok, a többiek is. A csoportot, a hozzám közel álló, számomra releváns embertömeget tekintve nem lógok ki. Többen vaskosabbak, mint én, ezért nem kell szégyenkeznem. A tények eddig vitathatatlanok, ám a mérleg és a BMI-kalkulátor az igazi fokmérőm: ha magasabb a kelleténél, fújhatom, hogy a többieké zömében még rosszabb. Áltathatom magam, azzal viszont lemondok a jobb élet, az egészség reményéről. A kockázatokról nem is beszélve. Mielőtt tovább lépünk, azért adjunk feloldozást ennek az oly gyakori működésnek:
**
A teljes cikkben elmesélem és példákkal támasztom alá a témát. Hogy akad előnye és hátránya az összehasonlításnak, ám, ha csak eszerint éled az éltedet, koromsötét zsákutcában tévelyegsz. Az írás ezúttal kifejezetten hosszú, ellenben tartalmas, mint a nagypapa kolbászos rántottája bacon-alapon, sok hagymával és friss, kovászos kenyérrel (hogy a mellé adott kis kupica barackról ne is beszéljek).
Elolvashatod a Substack oldalamon:
kép: pixabay.com
