Karácsony a szeretet és a gyomor ünnepe. Utóbbiról az ifjúkori ballépéseidhez hasonló módon szokás hallgatni. Mindenki tudja, hogy így van, mégis egyfajta álszemérem fedi a fenyőillatú zabaorgiát. A cikk bevallott célja, hogy ne szégyelld magad, mi több: lásd át, miért emeletes baromság, hogy „karácsonytól szilveszterig hízod szét magad.”
A magyar ember jellemzően a gyomor szomorú rabszolgája (Somlósi Lajos szókapcsolata). Igen, most mindannyian emeljünk mélyen kalapot a törpe, önmérsékletben jeles kisebbség előtt, akik ilyenkor sem esnek át a ló túloldalára, s nem zuhannak egyidejűleg tompán bejglikómába.
Az ünnepből pedig kicsikarjuk a felhatalmazást az eszméletlenségig való lakomázásra. Ezzel együtt a dietetikusoknak – kivételesen? – igaza van:
Nem karácsonytól szilveszterig, hanem szilvesztertől karácsonyig hízol meg. Ennyi. Mert hiába habzsolsz végkimerülésig, kapsz étel- és alkoholmérgezést, akkor is csak egy hét. Mindennapi, emésztésed ellen indított atomtámadásokkal sem tudsz annyit ártani a két ünnep között, mint az esztendő „maradék” 51 hetében. Lehet, hogy felszedsz akár 2-3 kilót is, de mégis csak egy rövidke idő. Ha a többiben helyén lenne a szíved, az eszed, rövid pórázon tartanád mohóságodat és Isaurához hasonlóan leszurkoltad volna bendőd felszabadítási árát, akkor belefér(ne). Tényleg.
Itt szoktunk elbukni. Mert olyan elképesztően hosszú az év és hát az evés azonnali örömérzettel járó tevékenység. Ok és ürügy bármikor adódik: mert nyaralunk. Mert megérdemlem. Mert most van szezonja. Mert most érhető el egyáltalán, és még akciós is. Mert ha nem eszem meg, akkor megromlik és ki kell dobni és Afrikában éheznek, szóval, ha szükségtelenül bezabálom, nem kell rájuk bűntudattal gondolnom. Szabadon, végtelenül folytatható sor.
Ennyire egyszerű: az evés oltárán áldozáshoz olyan kreatív az indok-gyártó készségünk, mint a legjobb cégek később mégis börtönbe kerülő könyvelőéi. Ha általában, az év további 358 napján odafigyelnél, akkor most kacagva dobhatnád a gyeplőt a lovak közé, hogy csukafejest ugorj a halászleves bödönbe, majd a töltöttkáposzta-szigeteken teszteld hasfalad repedéspontját. Tudod, mit? Tegyél így mindenképp, ha ez neked az ünnep szerves, elmaradhatatlan része.
Miért tennéd tönkre a karácsonyodat holmi önidegen mértékletességgel? Egyél, igyál. Jó, legalább az önpusztítás határát húzd meg, s ne is lépd át, még ha a Hétfogásos Menü Patás Ördöge is kísért meg.
Ellenben gondolkodj el rajta: nem lenne érdemesebb a többi időre gyúrni? Nem úgy élni, enni, fogyasztani, mintha nem lenne holnap és a világvége már mögéd került volna, hogy jól… Tudod, ugye. Hadd ne legyek obszcénebb a kelleténél. Szóval a nemet mondás nagy hatalom és akkor is világ a világ, ha egyszer nem a szemgolyóid kidülledéséig eszed magad – év közben. Csak úgy. Mert miért is ne?
Ne az általad táplált megbánás lépjen elő vezér-érzelemmé karácsony és téli szünet idején. Az úgy rondítana bele, mintha GPS-es nyomkövetőt viselnél egy már—már cuki, lábra szerelhető verzióban, aminek eltávolításáért a TEK vendégel meg, extra gyorsan és még nem is kell érte fizetned. Akkor legalábbis nem.
kép: pixabay.com
– ha tetszett a cikk,
– ha szeretted olvasni,
– ha örömöt szerzett,
megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:
