A háromrészes cikksorozat harmadik, befejező darabjához érkeztünk. Az első alkalommal beszéltünk a pénz energia-jellegéről, az áramlás és ellentételezés fontosságáról. Megnéztük, hogy a múltban is cserealapon működött a spiritualitás. Végül lerántottuk a leplet a kiadott pénzért való eredmény elvárásáról – levonva a következtetést, hogy ezen a területen bizony közel sem automatikus. Itt porolhatod le az előző epizódot: https://ladonyijanos.hu/a-penz-szerepe-a-spiritualitasban-i-resz/
A második részben a pénzköltés felelősségéről, számos, a témát körül lengő tévhitről, a döntés ki nem szervezhető jellegéről és az óhatatlanul megjelenő szálhámosokról értekeztünk. Bár a felvázolt kórkép komplex módon problémásnak tűnhetett, a működő megoldások alapvetéseit is felvázoltuk. Ezen a linken tudod újraolvasni: https://ladonyijanos.hu/a-penz-szerepe-a-spiritualitasban-2-resz/
Ma a korábbiak összegzésén túl tisztába tesszük, miért olyan veszélyes az ingyenesség és hogyan hozható tető alá valami pénzmozgás nélkül, ám energetikailag korrekt módon.
Az anomália tehát adott, bár számos méregfogát kihúztuk: a spiritualitás világában is lényeges a pénz áramlása. Még akkor is, ha maga a folyamat, az elért eredmények nem forintosíthatóak. Nem a spiritualitás kerül pénzbe, hanem a keretek, a körítés, a logisztika. Ez a gondolat persze sokak számára eretneknek számít. Az ő érvelésük villámgyorsan szeli át a tér korlátait és meg sem áll Ázsia egyedi atmoszférájú fennsíkjai előtt. Nepál, Tibet. Mint két aduász kulcsszó, úgy szokás őket replikázni. És valóban, bölcs ember nem szállhat vitába ezzel az okfejtéssel. Ott valóban szinte semmi jelentőséggel nem bír az anyagi ellentételezés. Mégis: máshol nemigen tapasztalható harmónia és megelégedettség jellemzi például a szerzeteseket.
Tekinthetünk rájuk etalonként, amolyan minta-minőség gyanánt, hogy „ej, de jó lenne elérni a megbékéltség ezen fokát.” Csakhogy ők ott élnek, mi pedig Európa ezen szegletében. Aki megelégedne azokkal az életkörülményekkel, mint a kolostorok lámái, itt is élvezhetné azt az üdvözült, megvilágosodott állapotot. Ehhez persze maga mögött kéne hagynia a társadalmi konvenciók javát, vélhetően elvékonyulna vagy akár meg is szűnne a szociális hálója és amolyan párhuzamos valóságot építene magának. Nem tűnik járható útnak, legalábbis se nem kényelmes, se nem könnyen talpalható. Jelen korszakunkban a mi kultúrkörünkben a pénz áramló energiaként jelenik meg. Természetesen adódhatnak ellenérték nélküli szituációk. Itt érdemes odafigyelnünk, minek nevezzük a pénzmentes felajánlásokat. Ez jóval túlmutat a szavakon való üres, öncélú lovagláson.
Ingyenes. Imádott hívószó; tömegek kapják fel a fejüket, mint a mezőn kóborló szomjas ló, amint meghallja a kristálytiszta patak csobogását. Amit ingyen adnak, az kell! Lehetőleg kettő. Még akkor is, ha amúgy az égvilágon semmi szükségem rá. Csak hát ingyen van, ki az a barom, aki ott hagyja? Tömegek gondolkodását szövi át, mételyezi meg ez a potyaleső mentalitás. Ami – jellegéből adódóan – kitermelte a legcsúfabb vadhajtását. Ami ingyen van, annak nincs értéke. Hiszen nem fizettem érte, nem nyúltam a zsebembe, amolyan ölembe pottyant grátisz. Emiatt nincs becsülete, lehet kritizálni, fanyalogni, akár megsérteni, aki volt olyan balfácán, hogy ingyen adott, csinált valamit. Az ingyenesség tehát devalvál, magyarul elértékteleníti mindazt, amit így kínálnak.
Rendjén való, hogy olykor nem szednek pénzt valamiért. Őszinte jószándék is vezérelhet pénzt nem kérő akciókat. Aki megérti az ingyenesség rákfenéjét, keresni kezdi a helyes kifejezést. Az egyik legjobban működő szó a díjmentes (hosszabb frázissal: térítésmentes). Se az ingyenes, se a díjmentes nem kerül pénzbe. Mégis: az első amolyan becsület nélküli potya-energia, a második pedig jelzi: értékes, ám az adó úgy döntött, ez alkalommal eltekint az érte amúgy jogosan járó, megérdemelt díjtól. Aki bármilyen díj- vagy térítésmentes extrát kap, érzi a többletenergiát. Hogy most valami igazán jó történt vele; rámosolygott a kegyesség fényes arcú angyala. A pénz ilyen esetben fizikailag nincs jelen, ám áramlás-technikailag abszolút igen.
Aki felismeri a pénz jelentőségét és főbb működési elveit a spiritualitásban, öles lépést tesz a fejlődése útján. Ráébred, hogy a rossz döntés nyomán elköltött pénz sorsa hasonlatos a kútba, netán cserépkályhába dobált húszezresek értelmetlen pusztulásához. Legalábbis bosszantó. Ám kevesen mondhatják el magukról, hogy nem követtek el ilyen jellegű szarvashibát önismereti útjuk egyik-másik állomásán. Számukra nyújt valós vigaszt a „tanulópénz” szókapcsolat. Velős üzente: bölcsülj! Emlékezz, milyen érzetek kísérték a meddő pénzfecsérlést, ha kell, idézd fel a társuló csalódás keserű mellékízét, majd dönts okosabban, amennyiben újra hasonló helyzetet sodor eléd az élet. Hasznosítsd méltó módon a korábbi anyagi bakizást és törekedj rá, hogy soha többé el ne kövesd. Így a megvezetett tévelygő kellemetlen, gyomorszorító valóságából kiégeted a frusztrációt, nem mellékesen pedig pallérozódsz a jövőd javára.
Aki tisztán lát a spiritualitásban és a pénzügyeiben (legjobb, ha nem csak a kiragadott szegmensben), már komoly eredményt ért el. Megeshet, még vágyod, hogy ezt elmondhasd magadról. Semmi gond, azaz minden rendben. Járod az utad és a jó pap is holtig tanul. Ha kell, mentsd el a cikkeket, jól jöhetnek később. Emlékezz: minden okkal és értelemmel történik – csupán addig feszengünk, amíg ezt fel nem fejtjük. Ez a tágan vett témánkra is igaz, mégpedig fokozottan.
Kérlek, erősítsd meg egy kommentben, ha hasznosnak találtad a harmadik részt. Ha nem – és ezt jelzed -, azt is megköszönöm, ahogy az észrevételekre is nyitott vagyok. Hálás vagyok, hogy velem tartottál ebben a kalandban és együtt járhattuk be ezt a különleges tárgykör-birodalmat.
János
kép: pixabay.com
– ha tetszett a cikk,
– ha szeretted olvasni,
– ha örömöt szerzett,
megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő írások elkészülését:
