A háromrészes cikksorozat első darabját olvasod éppen. Ma az alapoktól indulunk, haladtunkban pedig pár tabut ledöntünk, hadd puffanjanak. Világosan megfogalmazott célom: tegyük tisztába a témát, így oszlassuk el a kapcsolódó kellemetlen érzéseket. Mert azokból néha a kelleténél is több bomlasztja az egészséges életszemléletünket.
A spiritualitás és a rá fűződő „szolgáltatások” esetében mindig is működött az ellentételezés. Évszázadokkal ezelőtt jóslásért búza, jövendőmondásért kenyér, rossz szellem kiűzéséért új pár saru járt. A pénz megjelenésével könnyebbé vált az áramlás, ami addig is jellemezte a folyamatot. Az idők változását a szokások is követték; s egyre inkább igénybe vehető, praktikus „eszközként” tekintettek az okkult jellegű tevékenységekre. Ebben némiképpen hasonlított a szemlélet a köznapi munkaféleségekre, a kovács, a szűcs vagy éppen a boldog sajtkészítő praxisára. Utóbbiak eredménye fő különbségként mindig láthatóbb, kézzel fogható volt. A közös pont viszont mindenütt megjelent: az elvárás.
A régi korok embere tallérokkal fizetett a jó minőségű vászonruháért, természetesnek vette hát az éveken keresztüli hibátlan viseletet. Éppen ilyen természetességgel számított a románcot ígérő szerelmi kötést végrehajtó füvesasszony eredményességére. Manapság sem működik ez másképp: a fodrász, a kertész, az ügyvéd esetében is megfogalmazott teljesítményt vársz a pénzedért. Mutatós frizurát, szemet pihentető, ápolt kertet vagy éppen precízen megszerkesztett adásvételi szerződést. A logika egyszerű és az esetek döntő többségében a maga kérlelhetetlen logikája mentén működik is: pénzt adsz, az pedig hasznosul.
Máris kimondhatjuk a téma első törvényszerűségét: a spiritualitásban nem automatikus a befektetett pénz megtérülése, fialása, kamatozása. Még akkor sem, ha bizony hozzászoktunk. Amikor milliókat költesz egy ingatlanra, fűtést korszerűsítesz, nyílászárókat cserélsz, festesz és mázolsz, érezhetően jobb élmény lakni, ám vitathatatlanul többet is ér, mint a felújítás előtt. Hasonlóképpen egy autó esetében is a karbantartás, a kicserélt alkatrészek, az új szett gumi mind értékesebbé teszi a járgányt a rá borított húszezresekkel arányosan. Nincs másképpen a szépségiparban sem: a műkörmösnél, a kozmetikusnál, a fodrásznál hagyott összegekért olyan kezeléseket kapsz, amik által nemcsak szebbnek érzed magad, de a tükör és a környezet vissza is igazolja ezt. A három példa, még ha más-más szegmensből mazsoláztunk, egyben azonos:
Ha jót akarok magamnak, invesztáljak bele pénzt. Ez olyan tézis mai világunkban, amit a legtöbben nemigen kérdőjeleznek meg. Ahogy láttuk, túlnyomórészt valid és működő alapigazság. Éppen ezért cipelik sokan magukkal az önismeret rögös útjaira is. Itt pedig meglepő, gyakran megdöbbentő jelenséggel találják magukat szemközt: a fejlődésre locsolt pénz nem mindig, nem törvényszerűen és legfőképpen: nem automatikusan hasznosul. Tovább megyek: az is előfordul, hogy egyenesen kontraproduktív és egy-egy megélés után nem csak az ablakon kidobott összeget, de az elszenvedett segítői traumát is sajnálja az illető.
Elkeseredettség. Ez a legkevesebb, ami felüti a fejét. A gyakran fokozott elvárásokat a keserű valóság lerombolja, illúzióstól, ahogyan kell. Extrém esetben megjelenhet a szerencsejátékos-szindróma is: aki vesztett, még többet tesz fel, hátha visszanyeri. Pont, mint a kaszinóban. A hosszú távú nyerési esélyek is azonosak ezzel a mentalitással. A megoldás a megértés. Először is: nem a változás kerül pénzbe. Jellemzően. Kezdjük is a kivétellel:
Egész héten fizikai munkát végeztél, pakoltál, robotoltál. Péntekre beálltak az izmaid, egy merő görcs a tested. Kérsz és kapsz időpontot az ügyes kezű, profi masszőrtől. Amikor elnyúlsz az ágyán és kezelésbe vesz, akkor már nyert ügyed van. Módszeresen, bevált fogássorokkal, évek tapasztalatával, csipetnyi intuícióval úgy tesz helyre, mintha újjászülettél volna. Boldogan fizeted ki borravalóstól, mert ő tényleg megjavított. Neked csak passzíven fekve hagynod, engedned és lehetőleg élvezned kellett a masszázst. Itt segítő foglalkozott veled, bár ez a terület inkább súrolja a spiritualitást, nem annyira a sűrűje. Mert ott aktiválódik a kijelentés igazsága: nem a változás kerül pénzbe.
A megvilágosodás beárazhatatlan. A megkönnyebbülés nem forintosítható. A születési képleted megismerése bankjegyekben nem kifejezhető érték. A spiritualitás bármely válfaja által felkínált növekmény önmagában nem húzható a pénzügyi ellentételezés kategóriájába. Ami viszont igenis pénzbe kerül: a szakember rád fordított ideje. Az már átkonvertálható összegszerűségbe. Mert a veled töltött ideje alatt mással is foglalkozhatott volna. Amíg neked csinált családállítást, kereshetett volna bármilyen egyéb módon pénzt. Amikor támogatott az önismereted útján például egy konzultáció során, akkor nem más ténykedéssel igyekezett a megélhetését biztosítani. Ezért van jelen jogosan a szegmensben a pénz.
A sorozat második cikkében a felelősség, a bizonytalanság és az értelmes hasznosulás titkait bontjuk ki.
Kérlek, erősítsd meg egy kommentben, ha hasznosnak találtad az első részt. Ha nem – és ezt jelzed -, azt is megköszönöm, ahogy az észrevételekre is nyitott vagyok.
kép: pixabay.com
– ha tetszett a cikk,
– ha szeretted olvasni,
– ha örömöt szerzett,
megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő írások elkészülését:
